- Nem előzmény nélküli a terv. Melyek voltak az eddigi próbálkozások?

- Valóban történtek kísérletek felsőfokú népzeneoktatásra korábban is, illetve a Nyíregyházi Főiskolán az 1990-es évek elejétől az ének-zene tanárképzéshez csatlakozva - tehát nem önállóan - működik népzenetanár-képzés. A Zeneakadémia eddigi próbálkozásai nem vezettek eredményre. A legutolsó kísérlet 2002-ben volt, annak tervezetét Kobzos Kiss Tamás készítette Borsi Ferenc, Jánosi András és Pávai István közreműködésével.

- Most siker várható?

- Reméljük. A hároméves alapképzés akkreditációja már megtörtént, a felvételi követelmények pedig megjelennek a felsőfokú felvételi tájékoztatóban. Vagyis szeptembertől megkezdhetjük az oktatást.

- Hogyan jutott el a gyakorlati népzeneoktatás az egyetemi szintig, és mi a jövőre induló képzés célja?

- Hosszú volt a folyamat. Köztudott, hogy már Kodály magyarságprogramjának is a népdaloktatás képezte egyik legfontosabb részét. Mégis, ennek az oktatásba való teljes körű átvétele váratott magára. Részei persze működtek, működnek, hiszen az iskolákban van énekóra, népdaloktatás, ami a szolfézsoktatásnak is fontos része - de nem tudott úgy intézményesülni, hogy a felsőoktatásba önálló képzésként épült volna be. Igaz, az elméleti képzésnek jelentős a hagyománya: a Szabolcsi Bence által indított zenetudományi tanszakon kezdetben párhuzamosan folyt zenetörténeti és etnomuzikológiai oktatás. Ez utóbbit Kodály és Lajtha László vezette. Kodály nyugdíjazása, majd halála után a népzenekutatók képzése sajnos nem folytatódott.

A gyakorlati, elsősorban hangszeres népzeneoktatáshoz a hetvenes évek elején kibontakozott táncházmozgalom adott ösztönzést, amikor tehetséges fiatalok kezdtek érdeklődni a gyűjtések iránt. Sebő Ferenc és Halmos Béla a Lajtha-gyűjtéseket próbálták meg lejátszani. Miután rájöttek, hogy nem megy, szakemberekhez fordultak. Olyan neves kutatók, mint Vargyas Lajos, Olsvai Imre vagy Martin György, illetve a későbbiekben a népzenekutatók őket követő generációja folyamatosan segítették a fiatalokat ebben a munkában, igyekeztek érdeklődésüket kielégíteni. Ebből az érdeklődésből nőtt ki később az életerős mozgalom. A fiatalság a népzene és néptánc révén ugyanis olyan magas szintű, értékes, zenei stílusrétegekben gazdag szórakoztató zenéhez jutott, ami ebben a műfajban nem létezett, és ma sem jellemző. Ráadásul ezt a zenét a sajátjuknak is érezhették.

A hangszeres népzenei hagyomány, ami a gyűjtésekből visszaköszön, és persze autentikus formája már kihalófélben van, nemzedékeken át csiszolódott, míg ma ismert alakját elnyerte. Ezt nevezhetjük a hagyomány alkotó korszakának. Tudjuk, hogy a civilizáció előretörésével az életkörülmények megváltoztak, a hagyományos falusi életmód átalakult, s ennek következtében e kultúrának az aktív, virulens időszaka a vége felé jár. Noha Bartók már száz évvel ezelőtt az autentikus népzene viszonylag gyors eltűnését, kihalását jósolta, szerencsére ez nem következett be teljes egészében. Véget ért a 20. század, és még mindig lehet gyűjteni. Nem olyan gyors az eltűnés folyamata. Maradtak olyan helyek és kisebb közösségek, melyek őrzik a hagyományt, a régi dallamokat. Ennek ellenére mindez óhatatlanul a végéhez közeledik.

Kérdés, mi legyen a Kárpát-medence, a magyar nyelvterület összegyűjtött és a revival-mozgalomban használt hagyományos zenei kultúrájával, magyarokéval és a velük szomszédos, velük együtt élő etnikumokéval, népekével? Mit tegyünk tehát vele? Kezelhetjük múzeumi "tárgyként", letűnt korok értékes emlékeként, a hangfelvételeket megőrizhetjük, archiválhatjuk, és felhasználhatjuk kutatási célra. A másik lehetőség szélesebb körű használatot sugall: amikor azt mondjuk, ez a zenei kultúra elsajátítható. Életben lehet tartani és meg lehet tanulni - nem magát a hagyományt, a benne megnyilvánuló teremtő erőt, hanem "termékét", a zenei kincset, amit az elmúlt évszázadok megteremtettek. Érdemes megtanulni, és meg lehet tanítani. Ez a képzés egyrészt erre vállalkozik, másrészt arra, hogy az alap- és középfokú művészetoktatási intézmények számára népzenetanárokat neveljen az alapképzést követő tanári mesterképzésben. Kellő tanítási felkészültség és szakmai ismeretek nélkül az alapszintű oktatás és népzenei gyakorlat könnyen a dilettantizmus irányába mozdulhat el.

- Kitől ered az ötlet?

- A korábbi kezdeményezések nyomán a Zeneakadémia rektora, Batta András a művészeti felsőoktatás átalakítása, valamint a Bartók- és Kodály-évforduló kapcsán lehetőséget látott az önálló hangszeres és énekes népzenész-képzés beindítására, komoly elméleti oktatással bővítve a gyakorlati stúdiumokat.

- Az alakuló tanszék egész napos programsorozattal mutatkozott be 2006. november 25-én a Zeneakadémián. Az ingyenesen látogatható nyílt nap műsorán fellépett többek között Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Fábián Éva, Agócs Gergely, a Vujicsics, a Söndörgő meg a Téka Együttes, s rendeztek táncházat is. A közönség izgalmas népzenei előadások részese lehetett, és képet kaphatott a tanszéken induló szakirányokról is. Melyek lesznek ezek?

- A népzenészképzés már akkreditált hároméves alapképzése (bachelor fokozat) négy szakirányból áll: ének, népi vonós, népi pengetős/húros és népi fúvós. Maguk a tantárgyak négy csoportba sorolhatók, úgymint: alapozó ismeretek (a zeneakadémiai alapképzésben egységesen: filozófia, esztétika, etika, művelődési ismeretek, általános, illetve magyar zenetörténet, hangverseny- és operalátogatás, akusztika); általános szakmai ismeretek (klasszikus zeneelmélet, szolfézs, népzeneelmélet, lejegyzési gyakorlat, néptánc gyakorlat, kötelező zongora, zenekari gyakorlat); differenciált szakmai ismeretek (hangszeres, énekes főtárgy, az utóbbihoz társul még hangképzés, hangegészségtan és beszédgyakorlat, repertoárismeret, magyar népzene, rokon és szomszéd népek zenéje, folklórelmélet, népzenei előadói gyakorlat); fakultatív tárgyak (többek között népzene és műzene kapcsolata, népzenei mozgalmak, népzene gyűjtése és archiválása).

A felsorolásból is érzékelhető: mivel a tanulmányok helyszíne a Zeneakadémia, a népzenét tanulók is komplex zenei képzést kapnak. A hangszeres és énekes népzene nem lehet meg a tánc nélkül, emiatt lesz kötelező néptáncoktatás is. Fontos, hogy a hallgatók a tánc és a zene kapcsolatát ne csak a zenész, hanem a táncos oldaláról is átélhessék, és tisztában legyenek azzal, melyek a legfontosabb táncaink.

A tervezéskor sok figyelmet fordítottunk arra, hogy a szakirányú elméleti oktatás magas szintű legyen. A hároméves alapképzésben nagy hangsúllyal szerepelnek a zenei, népzenei és folklór vonatkozású elméleti tárgyak. A folklórelméletben szerepelnek például a folklórelmélet alapjai, a táncfolklorisztika, a szövegfolklór és a népszokások. Az elméleti stúdiumok kiemelt fontosságát indokolja, hogy az alapképzést követő kétéves tanári mesterképzésben a magyar és nemzetközi etnomuzikológiai kutatások egy-egy részterületének tárgyalásához, megértéséhez elengedhetetlen az alapos elméleti tudás. Ugyanakkor távlatosan az etnomuzikológus mesterképzés lehetősége is felvetődhet. Éppen ezért határozott szándékunk, hogy a tanári mesterképzésen a hallgatók első kézből, maguktól a tudományág neves képviselőitől ismerjék meg a magyar népzenetudomány elmúlt időszakának legfontosabb eredményeit.

- Valahogy úgy képzeltem, hogy a hallgató bekerül a Zeneakadémiára, egy-két év alatt elsajátítja az alapokat, és utána szakosodik népzenére. Ezek szerint másképp működik a rendszer; kezdettől fogva önálló, komplex képzést kap a növendék.

- Így van. Az alapozó és részben az általános szakmai ismereteket leszámítva mindenkinek megvannak a szakirányához tartozó, differenciált szakmai ismereteket nyújtó tantárgyai, köztük a hangszeres főtárggyal, amelyek az adott képzés önálló arculatát megadják.

- Mennyi idő telt el az ötlettől máig? Úgy hallom, komoly munka áll az őszi indulás mögött.

- Mintegy másfél év.

- Új tankönyveket is kell írni, vagy a meglévő szakirodalmat használják?

- A magyar népzenetudomány meglevő anyagára nagyon jól lehet építeni. Jelentős művek születtek, és ma is folynak kutatások. Ezeket jól fogja hasznosítani az oktatás. A gyakorlati részben a hangszeres és énekes oktatás területén minden szakiránynak elkészült a szemeszterekre lebontott tananyaga, amelyekhez szintén remekül lehet majd használni a meglévő felvételeket, hangszeres népzenei kiadványokat. A képzést egyébként támogatja a MTA Zenetudományi Intézete és a Hagyományok Háza - biztosítják az elméleti oktatás tudásanyagának háttérbázisát, és bemutatkozási, gyakorlási lehetőséget adnak a hallgatóknak.

- Kik lesznek a tanárok?

- A gyakorlati képzésben az egyes területek, tájegységek népzenei anyagának tanításakor azok legjobb ismerőit (ha lehet, autentikus zenészeket), előadóit hívjuk meg kurzusokat tartani. Minden egyes szakiránynak meglesz a maga felelőse, aki a tanterv szerinti oktatásról és a szakmai minőségről gondoskodik. Ilyen képzés eddig nem létezett, kevesen vannak hát azok, akik oklevelet vagy szakirányú végzettséget szereztek. A gyakorlati hangszeres-énekes oktatásba olyanokat próbáltam meg bevonni, akik ismert és elismert személyek a népzenei közéletben, valamint zenei vonatkozású végzettséggel, diplomával, esetleg tudományos fokozattal rendelkeznek, mint Árendás Péter, Balogh Kálmán, Balogh Sándor, Borbély Mihály, Eredics Gábor, Halmos Béla, Jánosi András, Juhász Zoltán, Kobzos Kiss Tamás, Sebő Ferenc, Vakler Anna. Néptáncgyakorlatot Farkas Zoltán (Batyu) fog tartani. Az alapképzésben az elméleti tárgyak oktatását Pávai István, Tari Lujza, Sándor Ildikó, Sípos János, Felföldi László és Ferenczi Ilona látja el. Magam zeneelméletet és szolfézst tanítok majd, illetve a népzene és műzene kapcsolata tárgy oktatásában veszek részt. Zenetörténész vagyok, de kutatási területeim zömmel a népzene és műzene határvidékén mozogtak. Az utóbbi években a Zenetudományi Intézet népzenei archívumának vezetőjeként is inkább a népzene irányába terelt szakmai utam. A népzenei katalogizálási munkában 1995 óta veszek részt.

- És a képzés előkészítése, megszervezése is zömmel az Ön vállán nyugszik.

- Igen, bár elsősorban csapatmunka eredménye, amit elértünk.

- Mekkora érdeklődésre számít?

- Máris nagy az érdeklődés. A november 25-i nyílt napon mintegy hetven érdeklődő iratkozott fel a kérdőívekre. Az érettségizők korosztályából is nagy az igény a szakirányú továbbtanulásra, hiszen ma már négy zenei középiskolában működik népzenei tagozat, és kiemelt érettségit lehet tenni népzenéből. Biztosan érkeznek majd hallgatók az Óbudai Zeneiskolából, ahol 1975 óta oktatnak népzenét. Igen nagy elmaradást kell bepótolni a tanárképzésben, ami tulajdonképpen az egész koncepció egyik alapcélja. Jelenleg az alapfokú zeneoktatásban nyolcvan helyen oktatnak népzenét, de alig akad szakképzett tanár. Biztos, hogy sok érdeklődő felnőtt fejjel, oktatóként fog jelentkezni. Mint említettem, a hároméves alapképzés szerves folytatásaként a tanári mesterképzés további két évig tart. Fontos, hogy az itt diplomázó népzenetanárok egyrészt széles körű általános zenei műveltséggel rendelkezzenek, másrészt népzenei és folklórtudásuk óvja meg őket attól, hogy bizonyos kérdésekben áltudományos vagy az amatörizmust jellemző téveszmékre jussanak. Átérezve a felelősséget, melyet országunk egyetlen igazi zenei egyetemének híre és múltja ró ránk, célunk, hogy a népzenét komplex módon s a legjobban tanítsuk a térségben.