- Aki beskatulyázza Szigeti Istvánt, az elektroakusztikus zene kiválóságaként nevezi meg. Aki hangszeres munkásságát tartja számon, sajátos iróniát hordozó és virtuóz kamarazenei művek szerzőjét is tisztelheti benne. A Fészek-klubbeli ősbemutató-sorozatban új arcát mutatja: dalszerző lett. Méghozzá zongorakíséretes daloké. Csodálkozzunk?

- Kerültem eddig a zongorát, s most sem bennem ébredt a szándék. Egy debreceni koncertről hazafelé tartva Kővári Eszter Sára azzal fordult hozzám, írjak neki Ave Mariát. Schubertre, Gounod-ra gondolva azonnal nemet mondtam. Majd két nap múlva megírtam. Ennek hatására felébredt bennem a régi versolvasó, s egyik kedvenc kötetemet, Szerb Antal Száz versét lapozgatva régi kedves költeményeim inspirálni kezdtek. Egy általam korábban nem alkalmazott technikával nyúltam hozzájuk, az elbizonytalanított tonalitáséval. Sok kromatikával gomolyog a kíséret, amely nem vertikális-akkordikus, hanem horizontális-ellenpontozó. A dalírás előzménye volt az is, hogy noha szerettem az énekhangot, nem találván megfelelő szövegre, az éneket hangszeres szólamként kezeltem. Ilyen a fuvolára, timpanira és szopránra írt trióm, a Marcato Együttes fennállása tizedik évfordulójára hangszerekre és szóló vokálra szánt Vonzások és taszítások című kompozícióm, valamint a Virágének, amelyben orgona társul az énekhez.

- Ezek mind női hangot foglalkoztatnak?

- A szövegtelenek igen. A készülő dalok között kettő is akad viszont, amely basszusra íródik: Chestertontól A szamár és Coleridge-tól a Kubla kán - az utóbbi már húsz éve foglalkoztat.

- Az ellenpontozó hangszerszólamhoz kapcsolva az éneket úgy érezhetjük, mintha itt is voltaképp hangszeres szerepben kezelnéd, nem?

- Bár tudatosan nem törekedtem rá, nagyobb egyenlőség mutatkozik az ének és a zongora között, mint egy egyszerű akkordikus kíséret esetében. Sokszor veszik át egymás tematikáját.

- Minden verset eredeti nyelven zenésítesz meg?

-Igen: latin, német, angol, francia és olasz nyelvű dal található a ciklusban. Számomra a francia a legnehezebb, hiszen angolul és németül tudok, az olasz annyira adja magát, hogy szinte lehetetlen nem megzenésíteni. Ám a franciánál nehéz, hogy az írás és ejtés, illetve a beszélt és énekelt ejtés különbözőségére ügyelni kell. (Ezzel már egy hajdani Apollinaire-megzenésítésem kapcsán küzdöttem, s hasznomra volt, hogy az előadókat, Tarkó Magdát és Kurtág Mártát egy próbán Kurtág György is meghallgatta, és tanácsokkal látott el a francia szöveg megzenésítését illetően.)

- Ha már ott van a Szerb Antal-kötetben a sok kiváló magyar költő által készített műfordítás, felmerül benned, hogy énekelhető magyar adaptációt is készíts a dalokból?

- Nem. Noha Goethe Nähe des Geliebten című versének Szabó Lőrinc-féle fordítása (A kedves közelléte) szinte szebb, mint az eredeti, s az csábított volna, de a prozódia jelentős különbségei miatt nem vágtam bele.

- Egyedi dalokat írsz vagy ciklust? Netán ciklusok képezhetők a dalok némelyikének összekapcsolásából?

- Ciklusba rendezhetők, sőt mint most, a bemutatón, a versmegzenésítésekhez csatlakozik az Ave Maria is. Ezúttal Maurice Scève CCCLXXVIII., Heinrich Heine Ein Fichtenbaum (Északi kopár szirten), Giosuè Carducci Congedo (Búcsú) című költeménye, az említett Goethe-vers és Burns John Andersonja áll össze sorozattá. Nem kronológia, hanem hangulat szerint csoportosítottam a verseket. A most elhangzó első dal polifonikus, a második akkordikusabb indítású, a harmadik rövid, de oldja az addigi súlyos hangvételt - efféle zenei szempontú szerkesztés munkál az elrendezésben. Nem szerves ciklusnak írom az egészet, inkább amolyan "kedves verseim" szemlélettel. Ennyiben rokona Decsényi János Verseskönyvének.

- A daloktól továbblépve: a zongorakíséretes Ave Maria mellett találok új kottáid között egy kórusra írtat is.

- A debreceni Bárdos Kórusnak írtam, egy barátom halálától érintve. Ezzel megtörtem a magam vállalta csendet, ugyanis a rendszerváltáskor elhatároztam: én, aki korábban komponáltam egyházi műveket, a későbbiekben - mert divattá vált - nem írok ilyesmit. Ez az Ave Maria hónapokkal korábban keletkezett, mint a szólóénekes darab.

- Térjünk át új hangszeres műveidre, előadó-együttesük növekvő sorrendjében. Kérlek, kalauzolj!

- Matuzéknál "házi szerző" vagyok. Gergely és ugyancsak fuvolás partnere, Isépy Zsuzsa felkérésére született a Találkozások című duó.

- Van-e köze nagysikerű fuvolakettősödhöz, az Egy kis szúnyog élete és... címűhöz?

- Nem, ez egészen más jellegű kompozíció.

- És íme, itt a már említett trió, a Majdnem egypercesek énekre, fuvolára és üstdobra.

- Ha ezt egy timpanista meglátná, alighanem megpofozna. De több timpanistával és legalább öt üstdobbal elő lehet adni. Ha könnyebb utat választunk, szintetizátorral fel lehet venni a szólamot, és be lehet játszani. Egyébként ez is Kővári Eszter Sára és Matuz Gergely biztatására készült. Régóta izgat a fuvola és az üstdob kapcsolata - a Carmina burana egyik emlékezetes pillanata nyomán.