Muzsika 2006. november, 49. évfolyam, 11. szám, 32. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Vajda János új kamarazenei korszaka
 

- Vajda Jánosnál ezúttal is annak reményében kopogtathattunk, hogy bemutatás előtt állnak új művei, miközben már továbbiak körvonalazódnak gondolataiban. Az első, amely ősszel került elénk, a Fesztiválzenekar Mahler-ünnepére rendelt kompozíció. Hogyan kapcsolódik Mahlerhez?

- Konkrétummal nem, legfeljebb szerkezetében: majdhogynem egymást kizáró karakterek sorakoznak a bő tízperces Rapszódiában. Zanzásított zongoraversenynek nevezném az obligát zongorára, fúvós hangszerekre és egy nagybőgőre íródott darabot. Monotematikus a háromrészes mű: középtempójú első szakasz után passacagliára épülő, afféle lassú tétel következik, majd egy kissé ragtime-os finálé teljesíti ki.

- A fúvósegyüttes az úgynevezett harmonia mintáját követi?

- Nem, kettős fák és kettős rezek alkotják a fúvóskart. Ilyen hangszer-összeállítással még nem próbálkoztam.

- A zongora mindig azt a képzetet kelti az emberben, hogy mint a zeneszerző által nap mint nap kezelt instrumentum, inkább a sajátja, mint a többi hangszer.

- Reménytelen szerelem ez részemről a zongora iránt. Időről időre próbálkozom vele, a dalokban is fontos a szerepe, jóllehet ott a feladat megoszlik, s a szöveg is inspirál. Nem vagyok jó pianista, ám ezt nem vehetem tudomásul, mert az gátolhat a faktúra kialakításában. Szép kihívás, hogy mindezek terhével olyat írjak, ami hálás feladatot adhat a zongoristának.

- A zongorának fúvós hangszerekkel való szembeállítása más feladatot jelent, mint amikor vonós vagy szimfonikus együttessel versenyezteted?

- Nekem igen. Ha a zongoráról mint általam nehezen megközelíthető hangszerről beszéltem, akkor a fúvós együttesről még inkább ilyesmit mondhatok. Eddig csak kórussal és orgonával kapcsolva írtam sokféle fúvós hangszerből álló csoportra, az sem volt könnyű, ez sem.

- A nagybőgő kisebb fúvós partikban erősíti a basszust. Vajon egy ekkora együttesben is láttad efféle fontosságát, vagy sajátos szerepet szánsz neki?

- Lehet, hogy felesleges aggódásnak fog minősülni a basszust aláhúzó funkciója, csak a meghallgatás világít majd rá.

- Jóllehet ecsetelted távolságodat a zongorától, használtad abban a hegedűvel és gordonkával kikerekedő Trióban is, amelyet a Korunk Zenéje ősbemutató-estjén hallhattunk. Ez a formáció nem a 20. századra jellemző. Befolyásolt a múlt komponálás közben?

- Inspirált a kétszáz éves, remekműveket termett hagyomány ebben a Rövidkék és szomorkák című korábbi ciklusomból származó dalomból (Karinthy Gábor: Van úgy) kiinduló trióban. Sokkal kevésbé izgatnak az alkalminak mondható felállások, amelyeknél - hacsak nem születik rájuk kivételes alkotás - kétséges, hogy valaha is újra összegyülekeznek. Ugyanilyen megfontolás munkált Klarinét-zongora-szonátám komponálásában, amely ugyancsak őszi bemutatásra vár. Tíz éve volt egy önnevelő célzatú kamarazenei periódusom, amikor két vonósnégyest, hegedű-zongora-szonátát, zongoraszonátát és duót írtam. Most megint úgy éreztem, el kellene merülnöm e műfajban. Sok vokális zenén dolgozom a cappellától oratorikusig, s még a legjobb szövegek használata során is túltelítődik velük az ember. A közeljövőben még egy vonósnégyest szeretnék komponálni a mostani kamaraciklusban.

- Mennyiben szonáta az új mű?

- Egyrészt formailag: első tétele közel álla szonátaformához, zárótétele rondó, a középső pedig mintegy háromtagú. Váza a18. századi hangszeres szonátaformát idézi. Mindhárom eddig taglalt darab többé-kevésbé monotematikus...

- A Klarinét-zongora-szonáta tételei egymás variánsainak nevezhetők?

- Igen. Karakterben távoli variánsokat igyekszem teremteni.

- A szonáta középtételét tárogató is megszólaltathatja.

- Miközben a szonátát faragtam, Kiss Gy. László keresett meg tárogatódarab igényével. Az Intermezzót gyorsan megírtam, nyáron elő is adta, annak nyomán javítottam rajta, s a szonátába helyeztem második tételként, ad libitum tárogatóval is megszólaltathatóan.

- Tárogatón többnyire klarinétosok játszanak, jóllehet a hangszer technikailag közelebb áll az oboához. Mennyire inspirált, illetve kötötte meg a kezed? Vagy inkább csak attól tárogatódarab a középtétel, hogy ráfér a hangszerre?

- Alapvetően az utóbbi: terjedelme nem lép túl a tárogató két oktávján. Az inspirációt Kiss Gy. Laci varázsosan szép, puha tárogatóhangjának köszönhetem.

- Van-e különbség énekelt és hangszeres műveid komponálási módszere között?

- A szöveg meghatározza a zenét, kijelöli a formai csomópontokat. A szöveggel külön foglalkozni kell, különösen ha átírok, áthelyezek vagy több szövegből szerkesztek valamit. Számomra fontos, hogy kifejező énekelt szólamokat komponáljak. Hangszeres daraboknál arra kell ügyelnem, hogy ne vokális, inkább instrumentális fogantatású szólamokat írjak.

- Van még egy terved, amely a kibontakozás kezdeti szakaszában jár. Rápillanthatunk?

- Erről még magam sem tudom, mi lesz. Egy karmester barátom biztatására utóbbi évekbeli vokál-szimfonikus fejlődésemtől is vezérelve láttam munkához, de a bennem forrongó ötletek egyelőre a vonósnégyes, a gordonka-zongora-szonáta és a zenekari darab között hullámzanak.