- A komponálás készen áll, de egyelőre zongoraletétben. A csárdást járó csizma című Fésűs Éva-meséhez írt zenémet még hangszerelnem kell.

- Zenés mesét általában felkérésre szokás írni.

- Nyíregyházán a tanárképzőben dolgozó kollégám, Ács Ildikó szorgalmazta a munkát az általuk való előadáshoz.

- Mondják ezt a mesét? Hogyan válik zenéssé?

- Narrátor és párbeszédek is szerepelnek benne, a zene pedig betétdalokban és hangszeres szakaszokban van jelen. A narrátort helyenként aláfesti a zene. A 20-25 perces darabot kamaraegyüttesre tervezem hangszerelni, amely vonósokat, fúvósokat és néhány ütőst is magában foglal. Fölhasználok hangszeres népzenei elemeket, de persze saját anyagot is. A hangszerelésben az hátráltat, hogy hosszas biztatás után a nyíregyházi érdeklődés alábbhagyott - még a komponálás idején, tehát nem a kotta riasztotta el őket...

- Számos készülő vagy frissen elkészült kompozíciód közül melyik a legkedvesebb a számodra?

- Mindig amit éppen befejeztem: tehát a két hegedűre és két brácsára írt kvartett. Huszár Emőke szegedi hegedűtanár-kolleginám unszolására komponáltam, aki középiskolás növendékeit indítja kamarazenei versenyen. Ehhez keresett új darabot, amelyet helyi szerzővel kívánt megíratni. A hat tétel mindegyikének valamilyen játékmódot állítottam a középpontjába, hogy a gyerekek meg tudják mutatni technikai tudásukat. Van, amelyikben kizárólag ismételt kettősfogásokat kell játszani, van, amelyik hármashangzat-felbontásokból s egy másik, amely különféle skálákból áll, egy üveghangokra épülő, amelyben elrejtettem egy népdalt, s természetesen akad pizzicatót kiaknázó is.

- Kérés volt ez a különös összeállítás?

- Csak annyi, hogy vonósokra írjam, és csellót ne alkalmazzak.

- Számos hegedű-brácsa-duót ismerünk, de ilyen duplát nem. Inkább vonósnégyes-szerűen gondolkoztál, vagy a kettőst kettőzted?

- Kétszer kettőre osztottam magamban az együttest, de nem két hegedű-brácsa-duóként, hanem a hegedűk, illetve a brácsák összetartozásában.

- Dalok is sorjáznak kottatartódon.

- Zongorakíséretes Ady-ciklusom egy része ugyan már nyilvánosság elé került, más dalai azonban még bemutatásra várnak, s továbbiakat is tervezek. Húszéves koromban magas polcon volt nálam Ady, aztán szinte elfelejtettem, s most próbálok "visszafiatalodni".

- Úgy vélem, más Ady-versek hatnak egy lángoló húszéves fiatalemberre, mint egy középkorú férfiúra.

- Alighanem vannak ilyen eltolódások nálam is. De nemcsak dalok keletkeznek a vokalitásban, hanem női és vegyes karok is, Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő verseire. Formagazdag költészete - miközben bűvészként varázsol a magyar nyelvvel - mély gondolatokat, sorskérdéseket közvetít. Sok versét érzem magamhoz és világunkhoz közelinek, illetve szépségeket tartogatónak.

- A költői formagazdagság miként hat rád a komponáláskor? Hangsúlyt adsz a költői leleménynek, "ráülsz" zeneiségére?

- Én is szeretek játszadozni a hangokkal. Az ő szavakkal való - hozzám közel álló - bánásmódját igyekszem transzformálni a hangokra. Ez persze korlátok közt lehetséges csupán. Ami olvasva nagyon megragad, nem biztos, hogy zenésíthető is. Az általam kiválasztott versekben így nem is feltétlenül dominál a markáns játékosság.

- Ady múlt-századfordulós, illetve Kovács ezredfordulós lírája erősen különbözik. Az előbbi szinte muzeális az utóbbihoz képest. Hat-e ez zenédre, más hangon írsz-e a két kor költőjére?

- Adyt nem feltétlenül érezzük múlt századinak, nem járt el versei felett az idő. Zeneileg nem közelítek különféleképp kettejükhöz.

- Hangszeres kompozícióid a közeljövőben nem készülnek?

- Gondolkozom egy fuvoladarabon, de oly gazdagnak érzem a hangszer repertoárját, hogy ódzkodom rá egy ezeregyedik szólóművet írni. Ugyanakkor családi inspiráció serkent: bátyámnak, Csabának szánom. Csembalódarabot is készülök komponálni Elek Szilvia egykori diáktársamnak, szeretett kolleginámnak a magyar zeneszerzőket a csembaló kortárs irodalmának bővítésére buzdító felhívása nyomán. Couperin mintájára ordre-okba csoportosított karakterdarabokat tervezek. Ifjúságunk eseményeit, egykori közös középiskolai tanáraink portréját formálnám meg. Ötleteim immár 20-25 tételre rúgnak, de még küzdök magamban azzal, hogyan tegyem közérdekűvé a szubjektív emlékeket.

- Ezeket az ötleteidet lejegyzed? Stilárisan kötődnek a csembaló történeti hangjához?

- Nyilvánvalóan. Mivel a régiek csembalómuzsikája igen jól szól, amit lehet, igyekszem ellesni faktúrájukból. Amolyan Kovács András Ferenc-féle játékokat űznék a zenei hangokkal. Megeshet, hogy Grieg késői zongoraműveinek világa is beszüremkedik e billentyűs zenémbe, mert most ismerkedem a darabokkal, és mélyen hatnak rám.

- Akarod ezt a kapcsolódást vagy csak nehéz ellenállni neki?

- Azt vettem észre, hogy amivel befogadóként a múltból éppen elmélyülten foglalkozom, az előbukkan az alkotói oldalon is.