Édes Grétém!

Budapest, 1939. jún. 25.

No, most már remélem, hogy ez a levelem az új otthonodban el fog érni. Úgy gondolom, hogy Pista¹ is ott lesz már, s így biztosan remek nyarad lesz. Londonba nem fogok menni, mert innen nézve a dolgokat, oly bizonytalannak látszik a politikai világhelyzet, annyira lóg a levegőben egy háború lehetősége, hogy nem tudom magam rászánni egy kiutazásra. De különben is, vannak itt még más okok is, melyek miatt értelmetlennek érzem a Londonba utazást: egy mondatnyi angolt sem tudok, s így nyűg volnék azok nyakán, kikhez mennék (mindent jobban tűrök, mint azt, hogy valakinek terhes legyek, márpedig valakinek folyton lenni kellene velem), úgyhogy rövid idő múlva imádkoznának az én vendéglátóim: mennék már minél előbb haza! Erre azt mondhatnád: tanulj angolul! Ez igaz, de sajnálom az időt (eltekintve attól, hogy kimondott antitalentum vagyok nyelvtanulásra); hát nem sokkal okosabb, ha ezt az időt komponálással töltöm, mikor hisz tanítási szezon alatt úgyse jutok hozzá, s most nyáron ez az egyedüli lehetőségem? Hogy a nyár kedvez nekem a komponálást illetőleg, bizonyítja a múlt nyáron írt 3. vonósnégyes. Apropó 3. vonósnégyes: még mindig nem sikerült kiadót találni rá. Amennyiben neked volnának más muzsikus kapcsolataid kinn Amerikában, melyeket kiadás céljaira fel lehetne használni, úgy kérlek, próbálj ez ügyben te valamit csinálni; a Kuttner-kvartettet² fel lehetne használni előjátszásra (ha erre szükség volna). - Kb. június 1. óta nincs már tanítás az akadémián, és már ez alatt a rövid idő alatt is született egy új opuszom: Divertimento n°2. (a-moll) vonós zenekarra. Az 1. számú divertimentómat bár nagyon szeretem, de ezt az újat mégis jobban. Most azt mondhatnád: jaj, már megint nagyon meg van elégedve, el fogja ejteni, mint a 4. kvartettet! A helyzet itt más: nincs az az érzésem, hogy talán majd később rájövök, hogy stb. Biztosan érzem magamat ebben az új opuszban, annyira, hogy hamarosan ki fogom a Rózsavölgyiéknél adatni, nem akarok időt vesztegetni a hosszas kiadó-kereséssel; inkább még a magam költségén vagy részleges hozzájárulással, de mielőbb kiadom, hogy szétküldhessem. Két tételt te már ismersz belőle: az 1. tétel nem más, mint a "lakodalmas", amely így vonós zenekaron kapta meg a tulajdonképpeni igazi formáját, majd te is meg fogsz lepődni, ha zenekaron hallod, hogy mennyivel több van ebben a kis tételecskében, mint amennyit a zongora- és hegedű-variáns (amelyeket most már csak előkészítő skicceknek tudok tekinteni) mutat. Úgy érzem, hogy ez ebben a formában valami egészen új hang, amit eddig más még nem csinált: graciózus magyar muzsika, oly értelemben graciózus, mint pl. Mozart, de magyar. Hasonló grácia mutatkozik már az 1. divertimentóban is, de ez teljesebb sikerülés. Az egész mű négytételes. A 3. tételt is ismered: ez nem más, mint az 1. sorozatbeli parasztdalokból az 5. számú "panaszos ének":

1. kottapélda

de E helyett Deszben. A 2. és 4. tétel új. A 2. tétel nem más, mint az eldobott 4. kvartett Scherzo-tétele, kissé átdolgozva. (Tehát, mint látod; annyira mégsem ítéltem halálra a 4. kvartettemet, hogy nagyobb egységeket [nemcsak témákat] ne mentenék át újabb opuszokba). Ebből a 2. tételből csinálnék számodra négykezes zongorakivonatot, amit kiküldenék Amerikába, ha akadna jó zongorás partnered, akivel játszani tudnád. Ha tehát bejelented igényedet a négykezesre, megcsinálom és elküldöm. - A 4. tétel egészen apport: talán a legfurcsább zene, amit csináltam. Nincs kizárva, hogy az anyagot (gyűjtött népi anyag) már mutattam neked. Így kezdődik:

2. kottapélda

Írd meg, hogy ismered-e. Az a tervem, hogy most nyáron Sándor Fricivel³ összehozunk egy kb. 20 tagú vonós zenekart, és mulatságból eljátsszuk magunknak, pl. Vilmáéknál a Naphegyen (ők pár nap előtt költöztek vissza). - Más. Csongor táncjátékot egy héttel ezelőtt előadták szabad téren, a Margitszigeten. Zsúfolt ház (3000 ember), kb. úgy ment, mint Tatán, de valamivel jobban örültem neki, nemcsak művészi szempontból. - A teljes Csongort egyébként ma fogják eljátszani az én zenémmel, de zongorakísérettel (!) Vörösmarty szülői házában. (Kresz Géza⁴ és feleségének kezdeményezése és rendezése, nagyon kedves tőlük!) Erica⁵ még nem jött Pestre, talán még jön! - Ágiék, ⁶ (mint tudod: Hollandiába költöztek), most hazajöttek üdülni a Margitszigetre. Ági játszott nekem: rengeteget haladt. Csomó külföldi koncertje lesz. - Kláriékkal⁷ tegnap este voltam Rabinovszkyéknál. - Macó jelentkezett hosszú szünet óta, jól van. - Mindenki jól van: hát csak megússzuk a nehezét! - Nekem az a tervem nyárra, hogy pár hétre Mátyásföldre megyek, Szatyiék nagyon hívnak oda, nekik ott aranyos és komfortos villájuk van, megnéztem magamnak a dolgot. Persze nem náluk laknék, de kellemes társaság.

Téged is, Pistát is csókol

Leó

8.

Drága Grétém,

Budapest, 1939. júl. 25.

most jó híreket közölhetek: holnap este lesz egy kis koncert, melyet Somogyi Laci dirigál. Csak vonósok. Műsoron többek közt az 1. divertimentóm, de nem erről akarok beszélni, ez csak keret. A kis zenekar - számítva arra, ami mindig bekövetkezett eddig, hogy ti. a divertimentómnak akkora sikere lesz, hogy valamit ismételni kellene - az ismétlés helyett ráadásnak a 2. divertimento első tételét, a Lakodalmast játszaná. Próbák már voltak. A Lakodalmas vonós zenekaron oly jól és finoman hangzik, hogy az 1. divertimentóm emellett szürke. Én azt a benyomást kaptam, hogy hangzásilag a legkülönb azok közül, amiket eddig zenekarra csináltam, noha csak vonós. A zongora-forma e mellett egy sovány kivonat. Kíváncsi vagyok, hogy fogják fogadni az emberek. - Egyébként a 2. divertimentót most nyomják, úgyhogy pár hét múlva megjelenik a partitúra; így hát nem érdemes nekem kivonatot készíteni, mert mihelyt megjelent, küldök neked partitúrát. A divertimentóval egyidejűleg a Bartók-táncok is készülnek a nyomdában, természetes, hogy rögtön küldöm ennek a partitúráját is, mihelyt megjelent. Azt hiszem, múltkor már megírtam, mindenesetre most megismétlem: még egy kis sorozatot állítottam össze a Parasztdalokból, egy ún. kamarazenekarra dolgoztam fel. Ez is azonnal nyomdába jön, mihelyt az előbbi művek már megjelentek. Ennek a kis sorozatnak a neve lesz: "Petite suite hongroise", és a következő négy tétel jön egymás után:

3. kottapélda

A zenekar vonósokon kívül: egy fuvola, egy oboa, egy klarinét, zongora és Schlagwerk (egy ember, aki timpanit [nagydob], piattit és tambour basque-ot játszik). - Hát most szakadatlanul be vagyok fogva a korrektúrákkal, már ezért is alig tudok elutazni Pestről. De nagyon élvezem a munkát, nem fáraszt. - Nagyon örülök, hogy jól megy a zongorázás, és általában nagy derű árad a leveledből! Hát csak menjen is minden a legjobban, eléggé megszolgáltál érte.

Téged is, Pistát is sokszor csókol

Leó

Múltkor együtt voltam Ernővel;* mostanában nagyon jól érzi magát, már rég nézett ki ily jól, s nagyon jókedvű.

*Félreértések elkerülése végett: Picker Ernővel! ⁸

!!Írjatok!!

9.

Kedves Gréte!

Vasárnap, [1939.] aug. 6.

Sietek válaszolni lapodra. Mindenekelőtt hurrát kiáltok, hogy jól érzed magad egészségileg és lelkileg, munkád, muzsikálásod, zongorázásod jól megy! - A Divertimento II., hasonlóképp a Bartók-Weiner 1-2 hét múlva megjelenik nyomtatásban, első leszel, akinek partitúrát küldök, így hát a négykezes felesleges, hisz úgysem ad igazi képet. - Vilmáék a Naphegyen jól vannak. Fontos: írj egy hosszú levelet Vilmának, mert ő kesereg azon, hogy nem írsz neki direkte (de ne említsd, hogy én szóltam). - Róbert⁹ már végleg kiköltözött a Városmajorból, ezzel szemben Erősék¹⁰ elhagyván a Lejtő-utat, beköltöztek a Városmajor 32. sz.-ba (pár házzal odébb, mint Róberték). - Egyéb személyi hírek: szegény Keéri-Szántó¹¹ súlyos hólyagoperáción ment keresztül, már két hónapja fekszik, s nagyon lassan gyógyul; Kodályt is megoperálták sérvvel, tudtommal már jól van. Ernővel¹² nemrég voltam együtt, elvittem a koncertre, melyen a Lakodalmast játszották zenekaron. Ernő hál' Isten oly jól van, mint már régen. - Bachmann Ervin New Yorkból most itt van Pesten, gyakran vagyok vele, nem tudom ismered-e. Egyelőre derűsen nézek a jövő elé.

Téged, Pistát üdvözöl

Leó

10.

Édes Grétém!

Budapest, 1939. okt. 23.

Azt írod: ritkán írok neked. A tény az, hogy én minden leveledre azonnal válaszolok. Úgy látszik, egyes levelek elkallódnak. Vilma is most kapta első leveledet, holott te azt írod: már írtál előbb is neki. Pici kártyákat pedig azért írok, mert amikor nem tudom biztosan, hogy egy helyen meddig maradsz, lakást változtatsz, kellemetlen gondolat, hogy levelemet esetleg nem kapod meg, illetéktelen kezekbe kerül. Kértelek, hogy minden címváltozásról azonnal értesíts, s mégis ezt a legutóbbi címedet is Pistától kaptam meg véletlenül.

Kezdem a legkevésbé fontos dolgon: 3. kvartettem amerikai kiadásán. A kiadást a mai körülmények között - világégés idején - időszerűtlennek, teljesen céltalannak tartom. Ez engem ma annyira nem érdekel, hogy csöppet se bánom, ha, mondjuk, halálom után jelenik meg, vagy még akkor se. Így hát arra kérlek: ne pazarolj erre fáradságot, és tedd ezt az ügyet ad acta.

Tegnap - születésed napján - hosszú levelet írtam neked, de eltéptem; hogy miért: később rátérek. Hogy mi minden jót kívánok neked születésnapodra, úgyis tudod, de jobb szerettem volna ezt már személyesen kívánni! Ez meg is lett volna, ha történetesen Pista azt a szerencsétlen, jellegzetesen tétova sürgönyt: "gondold meg..." nem küldi neked. Miután családi és baráti tanácsot tartott Pista, melyből engem gondosan kihagyott, küldte neked a sürgönyt, s velem utólag (az elküldés után pár órával) közölte. Én természetesen dühöngtem, s dühöngésem folytán küldte Pista a második sürgönyt még ugyanaznap, de ez - sajnos - már nem javította az előzőnek rossz hatását.

Hát miért téptem el tegnapi levelemet? Abban a levélben felsorakoztattam érveimet - egy egész rakomány érv -, melyekkel bizonyítom, hogy most már nincs értelme további kintmaradásodnak. Miután a levél megvolt, s újra átolvastam, elszégyelltem magamat! Hát még mindig oly ostoba vagyok, hogy lehetségesnek tartom érveimmel való meggyőzésedet? Te kiutazásod előtt sok barátoddal tanácskoztál hosszasan, de engem kihagytál - éppúgy, mint most Pista -, csupán a fait accomplit közölted: utazol Amerikába. Na, ez úgy hangzik, mint hogyha szemrehányás volna; pedig én utálom legjobban, ha az egyik ember a másiknak szemrehányást tesz. Hát akkor miért mondom ezt mégis: mert te biztatsz legutóbbi kártyádon, hogy írjak, ahogy gondolom. Valóban nehéz mindig csak lényegtelent írni, és mindig elhallgatni, amit az ember gondol. Idestova egy évig hallgattam arról, amit gondolok, nehogy zavarjalak. De végül is nem jön már szó a tollamra, ha mindig csak hallgassak arról, amit gondolok; s most már te is biztatsz. Ne fogd fel szemrehányásnak, mert nem is várok excuse-t; tisztelem az emberi szabadságot: mindenki tegyen úgy, ahogy szíve diktálja. Ha én mást vártam, ha azt hittem, hogy annyit tán megérdemeltem, hogy engem is bevonsz azok közé a barátaid közé, kikkel a jövőre vonatkozó terveidet töviről-hegyire megvitatod: az én bajom! Szamár, aki hiszi, hogy a dolgok érdem szerint történnek. A dolgok történnek, alakulnak, változnak. Tulajdonképpen nem is igaz, hogy én a változást nem láttam; láttam én, csak nem szerettem, nem akartam látni, mint amikor az ember a fejét elfordítja attól a látványtól, ami zavarja. No de azért vagyok én - gondolom - értelmes ember, hogy ha nem szívesen is, de végül mégiscsak tudomásul veszem azt, ami tény. Mindent összegezve: pontosan tudom, hogy neked mi fontos és mi nem fontos. Átlátván, hogy téged befolyásolni nincs hatalmamban: helyesebb volt a tegnapi levelet eltépni, mint elküldeni.

Csináld, ahogy jónak látod. Én mindenesetre azt kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy magad szeretnéd.

Az akadémiai munka megindult, minden megy a rendes kerékvágásban. Egészségileg rendben vagyok.

Szeretettel ölel

Leó

11.

Édes Grétém!

Budapest, 1939. nov. 21.

Most határozottan azt tanácsolom, sőt kérlek rá: hogy míg a háború tart, eszedbe ne jusson hazautazni, mert a hajóút életveszélyes.

Így hát annak, amit a hazajöveteledről írok, nincsen semmi praktikuma, tisztán akadémikus szellemi torna. De a praktikuma azonnal előáll, mihelyt megszűnt a háború.

A nyugdíj. Ez egy tekintélyes summa (majdnem havi 1000 pengő), ami tisztességgel, becsülettel meg van szolgálva, és egyáltalán nem bizonytalan, sőt biztos. Istenem, a mai világban minden lehetséges, mondjuk: egy milliomod lehetősége van annak, hogy ezzel a nyugdíjjal baj történik; hát ez csak olyan, mintha én attól való félelmemben, hogy egy tégla a fejemre eshetik (valóban nincs kizárva!), egész életemben nem mernék az utcára menni! Ez nem volna ésszerű. Ebből a szempontból tehát értelmetlen a kinnmaradásod, mert 1.) 1/1 000 000 a valószínűsége, 2.) ha bekövetkeznék: már megvan az első papírod, mehetnél újra ki, 3.) miért inkább lemondani mindazokkal való együttlétről, akikhez tartozol (férjed, testvéreid, barátaid), mintsem szükség esetén (mint mondtam: alig valószínű) újra elkezdeni felmelegíteni az esetleg már kihűlt vasat, ami egy év alatt (de inkább még rövidebb idő alatt) éppúgy sikerülne, mint most első ízben, egy év alatt.

Természetesnek tűnik előttem, hogy ha szükség esetén újra kimennél: mindaddig, míg ott pénzt kereshetnél, ingyen tartana lakással és koszttal valamelyik kinti barátod (Erica, ¹³ vagy Ranschburg, vagy Hamvasék vagy Vasék stb.). Tehát elméletedet a két vasról nem érzem helytállónak.

A kötelesség. Én úgy érzem: ha P.-val¹⁴ szemben érzett kötelességed ösztökél a kinnmaradásra, hát ez az elmélet éppen fordítva volna helytálló. Nevezetesen P. itt egyedül lóg (barátok nem pótolhatnak feleséget), kisebb, túlzsúfolt, barátságtalan lakásba, helyesebben: bútorraktárba költözött.

Mint valószínűleg tudod, diétán kell élnie: otthon kotyvaszt magának valami vacakot, vagy rideg vendéglőzéssel intézi el ebédjét, szóval: ronda agglegénységben senyved. Nemcsak én, de Vilma, a többiek, (Klári, ¹⁵ Nyuszi¹⁶ és legutóbb beszélgettem erről Ernővel¹⁷ is, neki is ez a benyomása) úgy látjuk, hogy P. ¹⁸törődött, nem tökéletes egészségnek örvend: ha mellette volnál, bizony jobban teljesítenéd kötelességedet, mint ha magára hagyod. A barátok bár mind azt mondják, hogy ebbe a dologba beavatkozni nem lehet, ez két ember magánügye: én mégis rászántam magam arra, hogy megírjam, amit erről gondolok. Főleg, mert te biztatsz, hogy írjam, amit gondolok.

A preventív védekezés. Azért, mert "hátha valami baj lesz" (ami egész valószínűtlen), elszaladok, otthagyok mindenkit? Azért, hogy a netalán bekövetkezendő baj esetére preventíve intézkedjem, hogy új világban új életet kezdjek felépíteni? Jó: mondjuk, ennek még volna értelme, de: most megvan az első papír, amivel bármikor vissza lehet térni, minek még tovább ottmaradni? Az emberben önkéntelenül az a gondolat támad: aki így tesz, annak a kínálkozó kinti élet bizonyára megéri az itthagyottaknak végleges elhagyását. Értem, hogy a te kinti tanácsadóid (elsősorban Erica¹⁹ és Gyuszi) óhajtják, hogy kinnmaradj, mert náladnál jobb társaságot ők kinn hiába is keresnének. Az esetleges "baj" ránk, többiekre nézve sem kisebb, mint rátok nézve, pl. az én nyugdíjammal is történhetik "baj", és mégsem szaladok idegesen preventíve védekezni! (Hány emberrel találkoztam az utcán, aki így szólt hozzám: "maga még itt van?") Az ördögbe is: ha baj van, majd akkor csináljuk, amit lehet, ami ésszerű; de preventíve még jobban elrontani az amúgy sem rózsás életet: ideges kapkodás. Az életed folyamán egyszer már beleestél ilyenféle preventív védekezésbe, de abból az esetből sajnos nem tanultál: újra beleestél. Akkor sem kérdeztél engem, akkor sem helyeseltem utólag, s lám: milyen kár volt, mennyi bosszúságot okozott neked, s milyen hátrányaid lettek belőle! Én azt mondom: nem kell túl okosnak lenni, a fölös és idő előtti védekezés energiapocsékolás és idegrontó.

Kinti érvényesülés. Nem kétséges, hogy kint el fognak ismerni, és nagy sikereid lesznek; de mindez nem indokolja a kinnmaradást, mert 50 éven felül nem lehet idegenben gyökeret verni, az ember mindig is idegennek fogja magát érezni (lásd: Vas Sándor). ²⁰ Kényszerből az ember megteheti (úgymint Vas is), hogy idegenben ver sátrat, de nem akkor, ha nem muszáj, ha van egy tisztességes nyugdíj (ha nem volna: mint már mondottam, kimehetnél újra). Értelmetlen kinn törni magadat, miután már 30 éven át szakadatlan törted magad, annyira, hogy úgy kimerültél, mint ahogy ez az utóbbi években mutatkozott. Igenis: rád fér már egy kis pihenés, legalább átmenetileg. Itt sétálnál, dolgoznál, írnád cikkeidet, tanítanál, amennyit éppen akarsz, de nem kényszerből. Minthogy P. nyugdíját nem hagyhatja: rossz elgondolás (és abból nem lenne semmi), hogy te kinnmaradván, P. időnként kiutaznék, vagy te utazgatnál haza és vissza! Az ide-oda utazgatás rengeteg pénzt emésztene, egyszer-kétszer megtennétek, végül is belátva a dolog értelmetlenségét, végleg visszajönnél. Akkor viszont miért nyeltétek le a békát?

Fiad. Erről a dologról te sohase beszélsz. Pedig tudom, hogy ez a tétel is szerepel. Erről szintén megvannak a gondolataim, de mert te sohase hoztad szóba, én is ildomosnak tartom erről a kérdésről nem vitázni. Mellesleg megjegyezve én is azt tartom, hogy nincs a világon természetesebb, mint hogy anya és gyereke egymáshoz közel akarnak lenni. E tekintetben tehát nincs köztünk véleménykülönbség. Egyébként mint mondtam: ezt a kérdést nem bolygatom.

Egy lehetséges elfogatható ok. Egy esetben érteném meg még a háború utáni kinnmaradásodat: ha kinn olyan emberre bukkantál, aki egymagában fontosabb neked, mint az itthon hagyottak együttvéve. Ez más! Ha ez volna a fennforgó eset: megérteném. Emberek vagyunk mindannyian: veled is megtörténhet, egy ilyen késői fellobbanás már előfordult a világtörténelemben. Ha így volna, még be sem kellene vallanod: a nő joga, hogy titokban tartsa, ami másra nem tartozik.

Na hát, mindez csak csevegés volt. E pillanatban a lényeg ez: most kinn kell maradnod, míg a háború tart, mert az utazás életveszélyes. Majd a háború után elválik, hogy mit fogsz csinálni. Ahogy egyelőre elrendezted a dolgokat: én mindenképen fájlalom. Ez nem fátum, hanem csacsiság, kapkodás, vagy ... Summa summarum (mint P. mondaná): Nichts für Ungut!

Bárcsak itt volnál köztünk.

Addig is ölel

L.

A leveleket közreadja és jegyzetekkel ellátta: Berlász Melinda

JEGYZETEK

¹ Varró István, Varró Margit férje

² Kuttner Mihály hegedűművész (1918-1975), aki a Roth-, a Léner- és további kvartett-társaságok tagjaként működött itthon, Európában, majd az Egyesült Államokban.

³ Sándor Frigyes hegedűművész, karmester (1905-1979).

⁴ Kresz Géza hegedűművész és tanár (1882-1959).

⁵ Erica Morini hegedűművésznő, Weiner egykori tanítványa.

⁶ Jámbor Ágnes zongoraművésznő.

⁷ Máthé Klára zongoraművésznő és férje.

⁸ Picker Ernő, Varró Margit (lánynevén: Picker Margit) fivére

⁹ Berényi Róbert festőművész, Weiner közeli barátja, aki portrét készített a zeneszerzőről.

¹⁰ Erős Egon és Rozgonyi Ágnes zongoraművész házaspár. Rólik bővebben lásd Erős Péter visszatekintését in:Weinir Leo és tanítványai, szerk.: Berlász Melinda, Rózsavölgyi, 2003, 71-72.

¹¹ Keéri-Szántó Imre zongoraművész (1884-1940), a Zeneakadémia tanára.

¹² Picker Ernő.

¹³ Lásd az 5. jegyzetet.

¹⁴ Lásd az 1. jegyzetet.

¹⁵ Máthé Klára, Varró Margit tanítványa. Lásd Weiner Leó és tanítványai, 123-128.

¹⁶ Zádor Anna művészettörténész. Lásd Weiner Leó és tanítványai, 194-202

¹⁷ Lásd az 8. jegyzetet.

¹⁸ Lásd az 1. jegyzetet.

¹⁹ Lásd az 5. jegyzetet.

²⁰ Vas Sándor baráti körének tagja: ugyancsak az USA-ba (Rochester) emigrált