- Igen. Sohasem ismételtem meg egyetlen misémben sem a korábbi megközelítést. Már a második idején nagy váltásra merészkedtem, jóllehet akkor még csak tanultam a miseírást, amit az elsőben gyötrődve kezdtem. Az elsőben ütőket, kis kamaraegyüttest, valamint nagy kórust szerepeltettem, nagy feladatokkal. A második - ugyanannak az énekkarnak - inkább örömzenéül, pihenő gyanánt íródott, kis zenekarral. Ez a kettősség hullámzott a későbbiekben: ellenpólusok váltogatták egymást a páros és páratlan számozásúakban.

- A XII. tehát "pihenő mise?

- Nem. Sőt, voltaképp nem is tizenkettedik. De XIII-at babonából nem írnék rá. Erre jó lehetőséget ad, hogy van egy számozatlan misém, amely az ezeréves pannonhalmi apátságnak készült, s egy efféle jubileumra nem ír az ember sokadiknak számozott misét. Ha a Requiemet is beleszámolom, ez már a XIV. Azt hiszem, nem sokat írok már e műfajban, de olyan felkérésnek, mint a mostani is volt, nem tudok ellenállni. A szenzációs ír karnagynő, Judith Watson rendelte belfasti Longshide Kamarakórusa számára. Ez kamarahangzású darab: a 25 tagú női karhoz vonóskvintett társul.

- A három hegedűvel inkább magas hangzást adsz a hangszereknek, vagy a harmadik a középfekvést erősíti?

- Gondolkoztam a kétbrácsás Mozart-modellen, sőt a mélyebbre bővítésen is, nagybőgővel. De azt választottam, hogy amikor a három hegedű nem kettőzi a felső szólamokat, akkor irizálóan közéjük férkőzzék.

- A mise szövegének költőiségében, illetve szertartásszerűségében annyi ihlető forrást találsz, hogy tizenegynéhányféleképp érzel indíttatást a megzenésítésre?

- A zeneszerző, sőt akár egy bármilyen rosszféle, de vallásos ember nem teheti meg, hogy ne a legjobb magát tegye a misébe. Szüntelen futnak bennem megannyi liturgikus művem részletei, mondjuk egy Amen megoldásai, s restellném ismét ugyanazt leírni. Merészen szólva, s tisztában lévén a nagyságrendi különbséggel: eljutottam oda, ahová Haydn, aki a miséiben színes és újszerű megoldásokat alkalmazott, kortársait méltán felháborítva. Magyarországon kultusza van Stravinsky mondásának, mely szerint "Mozart egyházi művei édes kis bűnök". Stravinsky szellemes kópé, aki, megírván ikonosztáz-szerű miséjét, Párizsból kicsit megbírálta Bécset. Mozart megoldásai is megdöbbentőek, nem az addigi zenei ikonográfia szerint valók. Most érkeztem el egy allegro jellegű, ünneplő Agnushoz. Rettegek, hogyan fog működni, de örültem, hogy rátaláltam e festivo hangra. Kísérleti zene nincs, de kísérletező muzsikus van. Nagy feladat a zeneszerző számára, hogy a mise súlypontját hátrébb lökje, hiszen a szövegek egyre csöndesebbek és alázatosabbak. Ez helyénvaló az imában, de a zene öntörvényű.

- Észak-Írországban mutatják be?

- Nem. Az Angelica Leánykar adventkor közös koncertet ad Budapesten az írekkel. Belfastban ők már elénekelték egy másik misémet. El is mentem meghallgatni őket. Érdekelt Belfast, hiszen olyan vidéken születtem, amelytől nem idegen az ottani konfliktuskör.

- Afféle erdélyi Kelet-Belfastban...

- Gondoltam, ha fájni fog is, valamire ráeszmélek ott. Semmire nem eszméltem rá. Más világ. Mindmáig nem tudom, hogy ez a kórus katolikus vagy anglikán. Nem kérdeztem meg, úgy véltem, majd ráismerek. Nem ismertem rá - s ennek örülök.

- Liturgikus használatban is éneklik miséidet?

- Az elsőket ilyen céllal kérték. De inkább koncertmisék ezek. Az elsők "rokolyásan" színesek. A későbbiek egységesebbek, ezt a stílust kompenzálom az eltérő faktúrák és formák ütköztetésével. p>

- S mi ez a jókora zongoraciklus?

- Összegyűltek a darabok... Évtizedekkel ezelőtt technikailag gyilkos, nem könnyed mondanivalójú, nagyszabású zongoraműveket írtam. A hét-nyolc perces tételektől egy idő után eljutottam a négypercesekhez, s újabb évtizedbe telt, míg megtanultam a másfél-két perceseket is. Diákkoromban persze írtam ilyen terjedelműeket, de olyanokhoz kellett eljutnom, amilyen már én vagyok. A Chopin-mazurkák és Brahms-intermezzók magasságában próbál ilyesmivel az ember nevetségesen evickélni. Az első 12 darabot összesepertem, mint holmi avart, s az Őszi tárlat címet adtam neki. E maian szomorkás tételek után a Winter Collection már divatbemutatót asszociál a mai világ rémes zsánerképeivel. Jellemző az egyik cím: Dr. PhD. A tavasz Vivaldi-parafrázis, a címe Ricordanze di Primavera. Vivaldi (akit igen nagyra tartok) Tavaszának zárótétele megy a balkézben, ehhez írtam jobbkezet. Az első tétel végül romantikus környezetben merül föl, visszafelé haladva az emlékezéssel. A 11. darab arról szól: minden elmúlik, a 12. meg arról: semmi sem múlik el. A Nyárban ezt kell még felülmúlni.

- Véletlenül alakult hát a sorozat évszakzenévé. Sehol sem illusztratív?

- Nem. Én mindent úgy írok, mint egy levelet: az elején sokszor nem is tudom, mi lesz a vége.

- Csak teljes ciklusként, vagy válogatásokban is játszhatók a darabok?

- Válogatásokban is, de nem illik össze minden mindennel: vannak színhasználattal, textúrával, illetve pianisztikus elemekkel dolgozó tételek.