A Muzsika 2005. áprilisi számában Hamburger Klára igen érdekes cikket közölt annak az iratanyagnak a felhasználásával, mely a Liszt Ferenc Társaság egykori főtitkára, Gerster Jolán (1889-1957) hagyatékából nemrég került ajándékképpen a Társaság tulajdonába ("Ismeretlen dokumentum Liszt Ferenc haláláról", 48. évf. 4. sz., 10-13). A cikk fő tárgya az a "Jelentés dr. von Liszt abbé élete utolsó napjáról, haláláról és temetéséről", melyet a gyászos eseménynél asszisztáló bayreuthi felcser, Bernhard Schnappauf írt, s amely az iratok között egy német nyelvű gépiratos másolatban maradt fenn. A bevezetésből megtudhatjuk azonban azt is, hogy Schnappauf fia 1936-ban értékes Liszt-relikviákat adományozott a magyar Liszt Ferenc Társaságnak, köztük Liszt "halottas ingét", valamint egy Cosima Wagner által hitelesített halotti maszkot. Az ajándékozás tényét Gerster Jolán feljegyzéseiben kis cédula örökíti meg ("Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1936 jubileumi évben ajándékba adta ezen Liszt Ferenc ereklyéket dr. Hans Schnappauf, atyja, Bernhard sebésznek, Liszt utolsó ápolójának hagyatékából"), az ajándékozott ereklyék listája azonban nem maradt fenn. Hamburger - tekintve, hogy tudakozódása a Schnappauf-hagyaték iránt mind Bayreuthban, mind Budapesten eredménytelen maradt - feltételezte, hogy az adománycsomag egyetlen "túlélője" a Jelentés.
Bár korábban magam is negatív választ adtam arra a kérdésre, tudunk-e valamit Liszt "halottas ingéről", a Muzsika-cikket olvasván a halotti maszk említésekor gyanút fogtam. A budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum állományában ugyanis van egy ilyen maszk, amelynek oldalán mélynyomásos pecséten olvasható a halotti maszkot levevő Weissbrod szobrász és Schnappauf neve. Van egy fehér ingünk is, amelyről azonban kiváló elődöm, dr. Prahács Margit csupán annyit közölt az egykori Liszt-emlékszobák 1968-as katalógusában, hogy - egyéb ruhadarabokkal együtt - Liszt Ferenc hagyatékából származik (Nr. "178/a, b, c: Egy pár fekete selyem kesztyű, zsebkendő és ing Liszt Ferenc hagyatékából"). Joggal feltételeztem tehát, hogy a budapesti lakásban maradt hagyatékról van szó.
Sikerült azonban a Liszt Ferenc Emlékmúzeum elődjének, a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékszobáinak régi iratanyagában egy keltezetlen, valószínűleg 1953 körül készült, meglehetősen szűkös információkat nyújtó gépiratos leltárban ("Liszt Muzeum Régi Leltár") olyan bejegyzéseket találnom, amelyek - Hamburger cikkének ismeretében - más megvilágításba helyezik a jól ismert ereklyéket. Ezt idézem, hozzáfűzve néhány saját megjegyzésemet is:
"441. Liszt Ferenc utóljára hordott inge és használt zsebkendője. Üvegfedelű, hitelesítő felirattal ellátott fadobozban. A doboz sarkán háromszögű fémlapra van vésve a hitelesítő szöveg." NB. Doboz, hitelesítő szöveg már nem volt, amikor 1986-ban átvettem a Liszt-emlékszobák anyagát!
"442. Liszt F. fényképe. Ovális, s. k. aláírással ellátott fénykép, mellette hajfürttel. Négyszögletű, üvegezett, piros állítható bőrkeretben." NB. Én már úgy "örököltem" a piros bőrkeretet, hogy csak a hajfürt meg néhány zöld levélmaradvány volt benne, a fénykép pedig, Julien Ganz felvétele 1882-ből, a fotógyűjteménybe került. Ernst Burger szerint (Franz Liszt in der Photographie seiner Zeit, München: 2003, Nr. 168) a kép akkor készült, amikor Liszt 1882. július 8-tól 14-ig az Általános Német Zeneegylet "Tonkünstlerfest"-jén Zürichben tartózkodott.
"443. Liszt F. halotti maszkjának első gipszöntvénye. Bronzolva. Fekete kartondobozban." NB. A fekete kartondoboz hiánya kevéssé meglepő, mivel a maszk az egykori Liszt-emlékszobákban egy posztamensen, üvegburával letakarva sokáig ki volt állítva. A hófehér gipsz maszkon azonban semmiféle korábbi bronzolás (azaz bronzszínre való festés) nyomai nem láthatók, annál inkább a már említett mélynyomásos bélyegző, melyet a leltárban nem említenek.
Hogy mégis ugyanazokról az ereklyékről lehet szó, mint amelyekről Hamburger a cikkben ír, arra az itt felsorolt tételek után a leltárlapon található következő megjegyzés utal:
"/A 441, 442 és 443. sz. alattiak a LISZT FERENC TÁRSASÁG LETÉTEI./"
Egy rejtéllyel kevesebb, és egy emléktárggyal több a Liszt Ferenc Emlékmúzeum állandó kiállításán: az eddig szekrényben rejtegetett halotti maszk, melynek bemutatásától viszolyogtam az élő Liszt szellemét megidéző lakásban, mostantól elfoglalja helyét a személyes tárgyakat bemutató vitrinben Liszt "halotti inge" és zsebkendője, hajfürtje és a feltehetőleg egyik halotti koszorújából származó levelek társaságában. Ily módon teljesül dr. Hans Schnappauf kívánsága is, aki ezzel az adományozással kívánt emléket állítani édesapjának, Bernhard Schnappaufnak, Liszt Ferenc utolsó órái és végtisztessége hiteles krónikásának.
