Az Orlando Trió alapítója és csellistája erdélyi születésű muzsikus, aki Hollandiában él, és együttesével elsősorban kortárs művek előadójaként vált nemzetközileg ismertté és elismertté. A közelmúltban nem koncertezni, hanem kurzust tartani érkezett Budapestre. Ebből az alkalomból kereste meg a Muzsika.
- Marosvásárhelyi születésű vagyok, tanulmányaimat Kolozsvárt kezdtem, onnan Bukarestbe mentem, és az ottani Zeneakadémián diplomáztam. Ezt követően a Bukaresti Filharmónia tagja lettem. A kamarazenélést is akkor kezdtem: három zenekari kollégámmal kvartettet alakítottunk.
- A sikeres indulás után hogyan került Hollandiába?
- Kaptunk egy holland ösztöndíjat, hogy az Amadeus Kvartett-tel dolgozhassunk. Két hónapot töltöttünk velük, ezután én nem tértem haza a többiekkel, hanem menedékjogot kértem, és brácsás kollégámmal együtt Hollandiában maradtam.
- Mióta él ott?
- Mindez 1968-ban történt. Nyolc évbe telt, míg ott is vonósnégyest sikerült alapítanom: ez volt az Orlando Kvartett.
- Mi történt a nyolc év alatt?
- Zenekarban játszottam, és tagokat kerestem a kvartetthez - azaz két hegedűst magam és a brácsás mellé. Ez 1976-ban sikerült - ugyanabban az évben már díjat is nyertünk Rómában, az Olasz Rádió versenyén. Ezzel megindult a karrierünk...
- ... amely igencsak fényesen alakult, hiszen például kétszer is nyertek lemeznagydíjat, Grand Prix du Disque-et.
- Az egyik egy Haydn-lemez volt, a másik Mozart.
- Közben pedig megalapította az Orlando Fesztivált.
- Ez egy kamarazenei fesztivál a szokásos repertoárral, de mindig rendeltem kortárs szerzőtől is darabot. Írt nekünk vonósnégyest Szőllősy András, Alfred Schnittke pedig számunkra komponálta Harmadik kvartettjét, amely repertoárdarab lett. Mivel a kvartett és a fesztivál is Orlando di Lassóról kapta a nevét, megkértem Schnittkét, ha lehet, használjon fel egy Lassus-témát. Megtette, azzal a témával kezdődik a mű. Más kortárs szerzők is komponáltak számunkra, ez alapozta meg kapcsolatunkat az új zenével.
- Hogyan lett a kvartettből trió?
- Huszonnégy év után az első hegedűs vezényelni szeretett volna, így 2000-ben megszüntettük az együttest. Megalakítottam a triót, társaim Ken Hakii hegedűs és Hiromi Kikuchi brácsás. Egy véletlen folytán kerültünk kapcsolatba az Orlando Fesztiválon Kurtág Györggyel. Akkorra éppen megtanultuk a műveit, és ő is jelen volt - szerencsénkre. Hogy úgy mondjam, jól egymásra találtunk, kapcsolatunk azóta is szoros és gyümölcsöző. Ezzel végleg el is köteleztük magunkat a kortárs zene mellett.
- És számos rangos elismerést arattak: többek közt párizsi, New York-i lemezdíjak mellett Grammyre jelölték éppen Kurtág-felvételüket, a Jelek, játékok, üzenetek címűt. Sokat elért, elégedett ember lehet.
- Valóban az vagyok.
- Kurzusvezetőként is járja a világot?
- Elsősorban otthon vezetek kurzusokat. Öt évvel ezelőtt ugyanis megalapítottam a Holland Vonósnégyes Akadémiát, amely, mint neve is mutatja, kizárólag vonósnégyes-tanításra szakosodott. Sokat foglalkozom a résztvevőkkel. Kétféle programunk van: az egyik teljes posztgraduális képzés, amely két évig tart. A hallgatók ösztöndíjat is kapnak tőlünk, de semmi mással nem szabad foglalkozniuk, csak a tanulmányaikkal. Nem játszhatnak zenekarban, csak a kvartettjükkel vállalhatnak koncertet, az viszont hozzá is tartozik a tanuláshoz. Én hetente kétszer két órán át tanítom őket. Minden hónapban meghívok egy-egy külföldi mestert vendégprofesszornak egy hétre. Így a Juilliard, a Smetana, a Borodin és más kvartettek tagjai már mind jártak nálunk. Másik programunk a részidős képzés, amely a már működő fiatal kvartetteknek nyújt továbbképzést - ez két szemeszter, azaz kétszer négy hónap.
- Nemzetközi az akadémia, vagy csak holland hallgatóik vannak?
- Az akadémia olyan fiatal még, hogy egyelőre csak holland zenészeket fogadunk, de távlati célunk, hogy a világ más tájairól is legyenek hallgatóink. Ma még hatalmas anyagi teher volna nyolc hónapon át szállást, megélhetést biztosítani. Munkám gerincét jelenleg tulajdonképpen az akadémia alkotja, hiszen én vagyok az igazgató, egyszersmind az egyetlen tanár a vendégprofesszorokon kívül.
- A mostani budapesti kurzus posztgraduális jellegű, vagy a Zeneakadémia hallgatóinak szól?
- Devich Sándor kollégámmal most egy hétig főiskolásokkal dolgozunk.
- Kortárs darabokkal foglalkoznak?
- Nem, hanem azokkal, amelyeket a diákok hoznak. Van egy holland és egy budapesti kvartett, a kurzus végén közös koncertet adunk. Az első részben a két kvartett játszik egy-egy darabot, a szünet után pedig együtt adják elő Mendelssohn Oktettjét a Régi Zeneakadémián.
- Jár haza Romániába?
- Nagyon ritkán. Koncerteztem a kvartettel, majd a trióval is, öt évvel ezelőtt pedig turnéztam egy romániai kvartettel.
- Magyarországra milyen gyakran jön?
- Mostanában sűrűbben. Sokáig teljesen ismeretlen volt nekem az ország, hiszen nem itt születtem. Gyökereim azonban voltak itt is; nagyapám a budapesti Opera tagja volt, hosszú ideig brácsázott a zenekarban.
- Készülnek most lemezfelvételre?
- Tulajdonképpen a díjat nyert Kurtág-lemezt folytatjuk, hiszen az egy befejezetlen ciklus, Kurtág György mindig újabb darabokat ír hozzá. Szólóhegedű, brácsa és cselló, vonóstrió és duó is szerepel a felvételen.
- Szívesen dolgoznak ezen is a komponistával.
- Nagyon szívesen! Kurtág két évig Hollandiában lakott, így igazán szoros munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Ő egyike a legnagyobbaknak, igazi öröm és nagy megtiszteltetés vele az együttműködés.
- Nyári tervek?
- Következik a 24. Orlando Fesztivál, ez mindig hatalmas feladat: napközben tanulás, minden este koncert. A muzsikusok egy-egy hétre érkeznek hozzánk, szüntelenül együtt vagyunk. Egy régi kolostorban lakunk, ott zajlanak a fesztivál eseményei. Amatőrök is részt vesznek, nekik is adunk órákat. Igazi műhelymunka zajlik. Két éve a gyermekképzést is elkezdtük. Meghívunk egy-egy gyerekzenekart, felosztjuk őket kamaraegyüttesekre, órákat adunk nekik, együtt játszunk velük, "megfertőzzük" őket a kamarazenéléssel. Fegyelmezettnek kell lenniük, meg kell hallgatniuk egymást és másokat, ugyanakkor kreatívnak és önállónak is, hiszen nem egyek a tíz zenekari csellistából, hanem ők az egyetlen az együttesben.
- Soha nem vágyott szólókarrierre?
- Szólistaként kezdtem, sőt még Hollandiában is akadt szólófellépésem, de aztán túl sok lett a munka. Ha valaki egyszer nekikezd a Beethoven-kvartetteknek, azt rabul ejtik a művek, sőt foglyul is, mert a kvartettezés óriási munka, napi hat-nyolc óra. Aki ezt professzionális szinten kívánja művelni, nem álmodozhat szólókarrierről.
- Mi a legnagyobb elismerés, amire büszke?
- Az Orlando Fesztivál megalapításának 20. évfordulóján a királynő lovaggá ütött:a Narancs Lovagrend tisztje lettem. A hanglemezdíjak mellett ez az, amire igazán büszke vagyok.
