Internet - vajon megdobban-e a mai gyerekek szíve úgy, mint az enyém a világvevőre, a világháló hallatán? A világhálóén, ami már nemcsak világvevő, hanem világadó is? Miként szobámba jön színesen, hangosan, amit csak megismerni vágyom, én is tolakodás nélkül beköszönhetek máshoz: ismerjetek meg! Ezt a feladatot tűzte ki céljául a Magyar Rádió Archivnet szerkesztősége, amikor a rádióarchívum weboldalán, a Kincsestár rovatban új honlapot nyitott a kortárs magyar zeneszerzőknek. Apropó, honlap: emlékszem, mikor az 1990-es évek közepén először hallottam e fogalmat, azt hittem, 19. századi hazafias sajtótermékről van szó. Miközben emiatt megmosolygom magam, elmosolyodom: a Kincsestár elnevezés ugyanis hordoz valami kalendáriumi hangulatú régiességet ebben a gigabájtos, szörfölős tudományos-fantasztikus mában.

Félre azonban a merengéssel! Kattintsunk a lapra, és lássuk, mi történt! Mert fontos tett valósult meg. A Rádió, a zeneszerzők mentora, szövetségese, barátja, hajdani mecénása - e téren az újabb évtizedekben való visszavonulása miatt bírálatának tárgya - olyasmit hozott létre, ami egy közszolgálati médium nemes céljaihoz igazán méltó, s a némiképp magukra hagyott pártfogoltak, a komponisták érdekeit szolgálja. Az Archivnetben felismerték, "kincsestárukban" ott van, ami a zeneszerzők bemutatása szempontjából a legfontosabb: műveik felvétele, s ezek a világhálón át oda is eljuttathatók, ahová a Magyar Rádió az éteren át nem hallatszik el. Vagy ha elhallatszik is (hála elsősorban az internetnek), nemcsak olyankor hirdeti a mai magyar zenét, amikor adásban van, hanem amikor épp "vételre" van igénye egy hallgatónak bárhol a világon. S ha már ott a mű, lehessen valamit tudni is az alkotóról. Életrajz, műjegyzék, diszkográfia és galéria - a szerző életét és munkásságát illusztráló fotók - mutatják be a magyar zeneszerzést. Kottaoldalak, lemezborítók köszönnek ránk a képernyőről, miközben a szerző hanghordozón még nem publikált alkotásainak hangfelvételét hallgatjuk, illetve olyan műsorokat, amelyekben magáról vall, természetesen ugyancsak a Rádió archívumából. A zeneszerzők többségénél már angolul is olvasható az életrajz és a műjegyzék.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a nemzeti Kulturális Alapprogram igen jó helyre adta a támogatást, aminek köszönhetően eddig 52 zeneszerző kapott helyet a Kincsestárban. Névsorban a következők: Balassa Sándor, Balázs Árpád, Bánkövi Gyula, Borgulya András, Bozay Attila, Decsényi János, Dobos Kálmán, Dubrovay László, Dukay Barnabás, Durkó Péter, Durkó Zsolt, Eötvös Péter, Fekete Gyula, Gémesi Géza, Hidas Frigyes, Hollós Máté, Horváth Balázs, Horváth Barnabás, Huszár Lajos, Jeney Zoltán, Karai József, Károlyi Pál, Király László, Kocsár Miklós, Kovács Zoltán, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Ligeti György, Márta István, Nógrádi Péter, Olsvay Endre, Orbán György, Patachich Iván, Pertis Jenő, Petrovics Emil, Pintér Gyula, Reményi Attila, Rózsa Pál, Sári József, Sáry László, Selmeczi György, Soós András, Soproni József, Sugár Miklós, Szigeti István, Szőllősy András, Szőnyi Erzsébet, Szunyogh Balázs, Tihanyi László, Vajda János, Vántus István. Igazán örülhetünk, hogy a lista életkorra és stiláris hovatartozásra való tekintet nélkül tartalmazza a közelmúlt és a jelen alkotóit, s hogy a nemrég eltávozottak sem kerültek margóra, hiszen ők is ugyanezen időszak jelesei. Érthető ugyanakkor, hogy a felsoroltak legidősebb nemzedékén túliak nem kerültek a névsorba. Nem mintha kincseik csöppet is kevésbé lennének értékesek, mint a felsoroltaké, ám ha az anyagi határok ennyit tettek lehetővé, szerencsés, hogy e nemzedékeket nem csorbították a szerkesztők, hiszen szinte bármelyikük hiánya fájdalmas lett volna. Reméljük, hogy újabb források megnyílván a munka folytatódhat, s akkor visszamehetnek Farkasig, Járdányiig, Kósáig, akár Lajtháig is, s bebocsátást nyerhetnek a fiatal tehetségek: Gyöngyösi Levente és generációja. Akkor lehet majd pótolni azokat is, akik érthetetlenül hiányoznak a jelen listából: Csemiczky Miklóst, Faragó Bélát, Serei Zsoltot, Szokolay Sándort, Togobickij Viktort, Vidovszky Lászlót s a 90-eseket: Pongrácz Zoltánt és Sulyok Imrét, akik csakugyan a feldolgozottak legfelső évjáratai fölött járnak, de szerencsére közöttünk.

Köszönet illeti a felelős szerkesztő Péterváry Gábort, a zenei szakértő Bánkövi Gyulát, az egész szerkesztői stábot, a háttéranyagok rendelkezésre bocsátásáért pedig a Mágus Kiadót és a Budapest Music Centert.

Elkészült egy városban egy impozáns kerület. Hozzá kell építeni a következő(ke)t. Nagyszerű kezdet - egy nem múló küldetés teljesítésében!