- Első kérdésem általános jellegű: mivel bízták meg, mi tartozik a hatáskörébe?

- Egy hármas tagozódású létesítmény működtetését bízták rám. Az épület Duna-parti blokkjában helyezkedik el a Ludwig Múzeum, középső tömbjében a nagy Hangversenyterem, fölötte pedig a Nemzeti Filharmonikusok kaptak otthont. A Soroksári út felé eső részt foglalja el a színházépület, ennek infrastruktúráját részben a Nemzeti Táncszínház apparátusa használja. A táncszínház másik része - kisebb produkciókkal - a Várban maradt.

- Az Ön feladata tehát valamennyi létesítmény üzemeltetése.

- Nem, mert ez sokkal bonyolultabb, mint képzeli. Megpróbálom összefoglalni. A Művészetek Palotája Kft. száz százalékos tulajdona a kulturális minisztériumnak, ezért képviselnünk kell az NKÖM ránk átruházott jogait, és az ő szempontjaikat figyelembe véve kell ellátnunk valamennyi ránk bízott feladatát. Ezeknek a feladatoknak nagyon fontos része a szakmai működtetés. A minisztérium bérleti szerződést köt a tulajdonos Trigránit Rt.-vel, az ebből fakadó kötelezettségeket pedig nekünk kell végrehajtani. Ugyanakkor el kell látnunk a Ház, vagyis a hangversenyterem, a színház, valamennyi közönségforgalmi terület és multifunkcionális hely szakmai működtetését.

A szakmai működtetésnek természetesen szakmai konzekvenciái vannak, s ezek egészen mások, mint az üzemeltetésből fakadó problémák. Ezek alkotják a Művészetek Palotája igazgatásának tartalmi részét. A létesítmény üzemeltetésére a minisztérium közbeszerzési pályázatot írt ki, ennek eredményeként a nagy rendszerek üzemeltetését a Trigránit Rt. fogja ellátni - ilyen a gépészet, az őrzés-védés, a takarítás, karbantartás, továbbá a Nemzeti Filharmonikusok új otthonának (próbatermek, szólampróbákra alkalmas helyiségek, hangszer- és kottatárak, irodai infrastruktúrát szolgáló szobák) működtetése.

A Ludwig Múzeumnál egyszerűbb a helyzet, mert a kitűnő főigazgató asszony, Néray Katalin foglalkozik a múzeummal kapcsolatos művészeti teendőkkel. Az viszont az én felelősségem, hogy milyen programok szerepelnek a hangversenyeken. A Fesztivál Színház befogadó intézményként működik: részben itt dolgozik a Nemzeti Táncszínház. Ők száz műsornapot kaptak, a fennmaradó 265 nap programját pedig nekünk kell kialakítani. A Nemzeti Hangversenyterem is befogadó teremként működik: a Nemzeti Filharmonikusok koncertjei mellett részben más együttesek, intézmények bérlik, részben mi magunk rendezünk hangversenyeket falai között. Célunk a színház esetében is, a hangversenyteremnél is az, hogy a magyar kultúra minél több műfaját bemutathassuk, illetve olyan külföldi produkciókat hozzunk közel a magyar közönséghez, amelyekkel nemcsak nyitottságunkat dokumentáljuk, hanem bekapcsolódhatunk a nemzetközi vérkeringésbe is. Könnyű belátni, hogy a szakmai működtetés és program-összeállítás igencsak összetett feladat elé állít bennünket.

- Nyilván a kisebb befogadóképességű színházterembe kerülnek azok a műsorok, amelyek nem töltenék meg a nagy hangversenytermet.

- Persze. De nemcsak színházi produkciók, sőt elsősorban nem klasszikus prózai színházi előadások, hanem különböző kamaraműfajok: kisoperák, a táncművészet különböző ágai, kamarahangversenyek, jazz-előadások is ott jutnak pódiumhoz. Fórumot akarunk adni a magyar kultúra valamennyi értékének. Minél eklektikusabban, minél sokszínűbben, de vigyázva a minőségre.

- Ha jól következtetek, akkor a nagyteremben sem csupán klasszikus értelemben vett koncerteket rendeznek, hanem egyéb tematikájú, nagyobb közönséget vonzó zenei produkciókat is.

- Sportarénába való koncerteket nem rendezünk, távol tartjuk a csápolós tömegzenéket, viszont helyet adunk színvonalas, félig-meddig szcenírozott operaelőadásoknak is. Hogy egy példát mondjak, szemiszcenikus előadásban tervezzük az Elektra bemutatását Marton Évával a címszerepben. De az operett elől sem zárkózunk el, véleményem szerint nagy sikerre számíthat Rost Andrea operettestje, amely a Monarchia igazi operettvilágát eleveníti föl: 1905-ig a műfaj osztrák-német, 1905 után magyar keresztmetszetét adja.

- Úgy tudom, kisebb fesztiválokat is terveznek, például otthont adnak a gazdátlanná vált Földvári Napoknak.

- Igen, bár a "fesztivál" címet nem tartom igazán jónak, inkább tematikus munkának nevezném. Összetartozó eseményeket szeretnék együvé rendezni. Igyekszem elkerülni, hogy a befogadó színház úgy működjék, mint a többi hasonló intézmény (vagyis az kapja meg, aki éppen kifizeti a bérét, mindegy, milyen műsort alakít ki benne, a lényeg, hogy minél több napot vigyen el). De szívesen segítünk egy minőséget vonzó, rangos, tematikus műsorszerkezet kialakításában. Ha sok pénzt nem is, némi fedezetet azért kaptam erre.

- Eddig a színházterem befogadó voltáról beszélt. Úgy látom, szerencsére a hangversenyterem is hasonló elv alapján működik, hiszen éppen ez volt az előzetes viták egyik fő témája.

- Természetesen. A Ház a Nemzeti Filharmonikusok otthona, de a terem mindenkié, vagy legalábbis majdnem mindenkié. A Nemzeti Filharmonikusok ugyanúgy bérli, mint a többi zenekar, s akármelyik együttes megkaphatja, ha kifizeti a bérleti költséget. Sőt egyéb célokra, például nagyobb cégek összejöveteleire is bérbe adjuk. De a kulturális intézményeknek alacsonyabb összeget állapítottunk meg, ők egymillió forintot fizetnek egy napra, s ez az összeg nem csak a bérleti díjat foglalja magában, hanem a technikai eszközöket is, ezen felül csupán a jegykezelő személyzet költségét kell megtéríteni. Ez kevesebb, mint a Kongresszusi Központ bérleti díja, pedig a két termet hasonlítani sem lehet egymáshoz.

- Örömmel látom, hogy a próbaüzem időszakában az ország valamennyi zenekara lehetőséget kapott a bemutatkozásra.

- Büszke vagyok rá, hogy ezt sikerült megszervezni, köszönettel tartozom érte a zenekaroknak, és mindent megteszek, hogy a sorozat folytatódjék.

- Kérdés - s ez nem csak a nagyvárosok zenekaraira vonatkozik -, hogy mennyire lesznek képesek megtölteni a termet.

- Bizony, ebben igaza van. Ne tagadjuk, ez a projekt a feje tetejére lett állítva. Először fel kellett volna épülnie a kongresszusi központnak, a négy szállodának, az irodaháznak, a lakóházaknak, s akkor más lenne a helyzet. Most egy építkezési terület közepén áll a Ház, s a környezet bizony nem nagyon csábító. Őszintén remélem, hogy közönségvonzó programokat tudunk összeállítani. Egyelőre jók a tapasztalatok: a próbaüzem koncertjeire, s az utána következő jelentősebb eseményekre már nem lehet jegyet kapni.

- Egy darabig biztosan vonzza a terem a közönséget. De gondolkoztak-e már azon, mi tesznek, ha szűnik az újdonság varázsa? Azt látom, hogy lemezfelvételeket is készítenek - a kitűnő akusztika ezt szinte parancsolóvá teszi -, s egyéb célokra is felhasználják a hangversenytermet, de vajon lesz-e elegendő vonzó koncert ahhoz, hogy állandóan telt házakra számíthassanak?

- Ez persze még nyitott kérdés. Arra számítok, hogy sikerül megnyerni a fiatalságot, s erre nagyon nagy súlyt fektetünk. Nézze, másfél kilométeres körzetben 130 ezer diák vesz részt a felsőoktatásban. Az ő számukra minden eseményre félreteszünk jegyeket, a közép- és főiskolások diákigazolvánnyal minden eseményre 200 forintért kaphatnak állójegyeket, de ha maradnak ülőhelyek, félórával az előadások kezdete előtt azokat is kiadjuk diákigazolványokra. A diákoknak szóló kedvezmény a legsikeresebb koncertekre is vonatkozik - a közönség utánpótlása érdekében mindent megteszünk.

- A nagyon vonzó koncertek helyára meglehetősen borsos. Nyugdíjasokat nem részesítenek hasonló kedvezményben?

- Nem, mert őket nem küldhetem állóhelyekre. Ez farizeus gesztus lenne, inkább arra kell ügyelnünk, hogy legyenek olyan olcsóbb jegyeink is, amelyeket a nyugdíjasok is meg tudnak fizetni.

- Feltételezem, hogy az egyes hangversenyrendezők maguk szabják meg a jegyárakat, de azt eldöntötték-e már, hogy saját koncertjeiken milyen skálán mozognak majd az árak?

- Eseményektől függően ötszáz és 15 ezer forint között. Tehát mondjuk a Clevelandi Zenekar estjén a nagyon drága jegyek mellett öt-hétszáz forintos belépőkhöz is hozzá lehet majd jutni, amelyek a 3. emeletre szólnak. Azt ugye mondanom sem kell, hogy az akusztika semmivel sem rosszabb a távolabbi helyeken.

- A magyar hangversenyrendezés átka, hogy a támogatás bizonytalansága miatt nem tudnak előre tervezni. Önök milyen lehetőségekkel bírnak, mennyire képesek lépést tartani a nemzetközi kínálattal?

- Csakugyan keserves dolog, hogy a legtöbb hangversenyrendező nem tudja, milyen kötelezettségeket vállalhat. Óriási szerencsénk, hogy némiképp kivételnek számítunk, mert ki tudtam harcolni, hogy az idei év eseményeinek megtervezéséhez már tavaly hozzákezdhettem, s most megállapították a 2006-os és 2007-es év gazdálkodási lehetőségeit, tehát tudom, hogy milyen honoráriumokkal számolhatok. Ez persze csak relatív kedvezmény, ha a nemzetközi lehetőségekhez szeretnénk igazodni, akkor nagyon kevés az idő. A 2006-os év tervezésére és szervezésére összesen egy évünk marad, holott a jelentősebb szólisták, karmesterek, zenekarok naptára ilyenkor már rég tele van. De nem adom fel, küzdök érte, hogy egyre kevésbé legyen megkötve a kezünk.

- Említette, hogy szeretné a hazai közönség látókörét tágítani. Milyen rendszerességgel képes neves külföldi együtteseket felléptetni?

- Tervem az, hogy havonta legalább egyszer vendégül lássunk egy világhírű együttest. Persze némiképpen még a jövő zenéje, hogy ez mennyire fog sikerülni, de az idei év ebből a szempontból korrektnek mondható. Már aláírtam a Londoni Filharmonikusok, a Clevelandi Zenekar, a Japán és a Párizsi Rádiózenekar szerződését, a kamarazenekarok közül a St. Martin-in-the-Fields és az I Musici di Roma szerződését, s várjuk Végh Sándor egykori salzburgi zenekarát, a Camerata Academicát is. Vágyam, hogy felléptessük a teremben a Liszt Ferenc Kamarazenekart. Ebben az évben már folynak a különböző előkészítő tárgyalások.

- A magyar zenekaroknak ritkán van rá anyagi lehetőségük, hogy igazi világsztárokat: szólistákat, karmestereket hívjanak meg. Önök tudnak-e ebben segítséget nyújtani?

- Egyes esetekben igen. Olyan együttműködéssel, amelynek keretében a zenekarnak nem kell bérelnie a termet, ezért több pénze marad a költséges vendég meghívására, s így együttesen hozunk létre olyan produkciót, amellyel hasznára lehetünk a magyar kultúrának.

- Vannak-e tervei a kortárs zene előadásával? A világ nagy hangversenytermeit nem riasztja vissza a hatalmas befogadóképesség, inkább ránevelik a közönséget az új zene meghallgatására.

- Ezt azt utat szeretnénk követni mi is. Hamarosan nálunk is lesz kortárs operai előadás. S most nem a Budapesti Tavaszi Fesztivál bemutatóiról beszélek, hanem saját programunkról. Eötvös Péter operáját, A balkont magyarországi ősbemutatóként fogjuk játszani a Fesztivál Színházban.

- Úgy tudtam, ez a Tavaszi Fesztivál produkciója...

- Nem, ez közösen támogatott vállalkozás.

- Sorozatos előadást terveznek?

- Ez a fogadtatástól függ. De mivel díszletek és jelmezek is készültek, minden lehetőség adott a szériára.

- Eötvös operája közönségvonzó produkciónak számít. De mi a helyzet a kortárs zenei hangversenyekkel?

- Említettem, hogy felajánlottam Strém Kálmánnak: átvennénk az idei Földvári Napok koncertjeit, s örülnék, ha nálunk sikerülne megvalósítani az ő elárvult Kurtág-projektjüket. De ezen kívül számos kortárs zenei eseményt tervezünk. Nem azt mondom, hogy ez adja hangversenyeink gerincét, de azt igen, hogy műsorainkból jelentős részt foglal el a mai zene. Folynak a tárgyalások többek között Jeney Zoltán Halotti szertartásának bemutatásáról, s természetesen befogadjuk az Őszi Fesztivál produkcióinak egy részét is.

- Mivel szóba hozta a Földvári Napokat, megkérdezem, hogy annak fő tevékenységét, a konferenciát is befogadják-e?

- A konferenciákról, kongresszusokról szólva meg kell mondanom: a Ház helyszínként igen nagy érdeklődést keltett, de véleményem szerint nem kongresszusok szervezése, hanem a kultúra kiszolgálása az alaptevékenységünk. Ám ha úgy látom, be kell avatkoznunk (mint az említett esetben is), akkor kötelességünknek tartom az esemény befogadását.

- A Földvári Napokhoz hasonló projektek is felvetik a kérdést: ha nem tudják megtölteni a hatalmas termet, nem lesz-e barátságtalan a közeg?

- A terem nagysága változtatható. A pódium alakításával el lehet érni, hogy a földszinten 800 ülőhely legyen, s ha ez kétharmad részt foglalt, akkor a látogatottság már jónak mondható. A felső három szintet gond nélkül le lehet zárni, emiatt nem lesz rosszabb a hangulat. A Földvári Napok átmentésének esetében nem ez, hanem az évek során kialakult baráti légkör szükségszerű elvesztése okoz fejtörést. Ha akarjuk, ha nem, itt feszesebb lesz az esemény, mégis azért kínáltam fel számukra a lehetőséget - egyelőre egyetlen alkalomra -, hogy lehetőségük legyen végiggondolni, mire van szükségük, s jusson idejük jövőjük rendezésére.

- Turkálhatok a zsebében? Az eddigiekből ugyanis nyilvánvaló, hogy jelentősebb állami támogatással tudnak működni, mint a magyar hangversenyrendezők bármelyike.

- Az összeg nagysága relatív. Mindenesetre remélem, hogy a most élvezett támogatásnál még többet, és utána még annál is többet kapok. S itt gyorsan el kell valamit mondanom. Sokan azt hiszik, hogy a Művészetek Palotája puszta létével megcsapolja a minisztériumot. Ez nem így van: az NKÖM költségvetésében külön rovaton szerepelünk.

- Vagyis az állam felismerte a Ház fontosságát?

- Igen. Ezért külön köszönet jár Hiller Istvánnak, aki kiharcolta, hogy önálló költségvetésünk legyen. Tőle kaptam meg az alapító határozatot, amelynek értelmében 2005-ben bruttó 1 milliárd forint kötelezettséget vállalhatok. Ha meggondoljuk, hogy például a Budapesti Tavaszi Fesztivál 800 millióból gazdálkodik, ami kétségtelenül kevés, akkor a mi éves nettó 800 milliónk nem is olyan nagy összeg. Értéke azért jelentős, mert ebben a befogadó környezetben használható fel. Ha jól szerkesztjük saját műsorainkat, s meghatározó minőségű produkciókra költjük el a pénzt, akkor a befogadó színház- és koncertterem színvonalas programjaival együtt valamennyi rendezvény hatását megsokszorozhatjuk. Ebben az esetben ez a nettó 800 millió forint sokkal többet ér, mint ha szétaprózva osztanák el. Németországban, Angliában, Hollandiában a támogatásnak ezt a hatékony formáját már régen felismerték.

- S bevételi rovatuk tovább gyarapodik a terembérrel, jegybevétellel. Ezen a téren mennyivel számolnak?

- Ez az év csonkán, március közepétől indul, hiszen az első hónapok próbaüzemben teltek. Nagyjából bruttó 350 millió forint évi bevételre számítok.

- Vagyis a támogatással együtt nettó 1-1,1 milliárd bevétellel számolhatnak. Persze az üzemeltetés sem lehet két fillér...

- Szerencsére az üzemeltetés szakmai működtetéséhez szükséges 3,5 milliárd forintot külön megkapjuk. Ez és a létesítmény produkciókkal való ellátása mintegy 4,5 milliárd forintba kerül.

- Vagyis művészeti támogatásuk nagyjából csak egyharmada a végösszegnek. Nagyon irigylik érte?

- Ilyenkor sokan megkérdőjelezik az első vezető kompetenciáját. Magyarországon szokatlan, hogy menedzserszemléletű ember álljon egy kulturális létesítmény élén. Nálunk ugyanis nem nagyon fizetik meg azokat, akik értenek ehhez a szakmához, ezért a szakmailag képzett és gyakorlott menedzserek a gazdasági életben, a kereskedelemben, az iparban helyezkednek el. Engem több mint egy negyedszázados menedzseri múlttal kértek fel erre az állásra, de a kételyek azért megmaradtak. Mert hiába a szakmai múlt, s hiába voltam mindig sikeres ember (háromszor lekopogja), az a szemlélet még nehezen érvényesül, hogy bízzunk meg valakiben, s ne próbáljunk meg belebeszélni a dolgába. A lényeg szerencsére mégis az, hogy depolitizált környezetben dolgozom. Így szól az egyezség, s ehhez tartom magam.

- Gondolom, munkája most éjjel-nappal készenlétet igényel.

- Több mint egy éve, hogy éjjel-nappal dolgozunk. Nemcsak én, a kollégáim is. Itt céget kellett építeni, koncepciót kialakítani, tartalommal megtölteni a Házat.

-Visszatérve a kulturális menedzselés témakörére, azt hiszem, a marketing és a kultúra nálunk különálló fogalom. A kultúra irányítói nem látják át, mekkora szükség van a marketingre, s a marketingszakemberek sem igen foglalkoznak kultúrával. Holott a kultúra más szemléletet igényel.

- Igaza van, de a helyzet nem ennyire kiélezett. A kultúra bizalmi termék, ha színház-, vagy koncertjegyet veszek, többnyire csak az előadás végén fogom eldönteni, hogy megérte-e az árát. De ugyanez a helyzet egy üveg borral is. Tehát nem kell erőszakosan különválasztani a kétféle marketingmunkát. Előző munkahelyeimen is azt a szemléletet próbáltam meghonosítani, hogy a marketing szabályai nem változnak a kultúra területén. Csupán a propagálni kívánt terméket kell ismerni. De ha a marketingmunkát végző személy otthonos a kultúrában, akkor nem kell külön szabályokat tanulnia.

- Vannak Magyarországon kellő számban szakemberek, akik a kultúra területén is tájékozottak, és azt is tudják, hogyan kell "eladni"?

- Ez valóban nagyon nehéz kérdés. Mivel mindig fontosnak tartottam a kultúra propagálását, mindig igyekeztem marketinget is kiépíteni körülötte. Ezen a helyen is az a célom, hogy az első pillanattól kezdve, már a műsorszerkesztésben részt vegyenek a marketingszakemberek, mert a későbbiekben csak így tudják az adott programot bizalmi termékként kezelni. Már műsorszerkesztés közben szülessenek meg azok az ötletek, amelyekkel - ide nem való kifejezést használva - piacra viszik a terméket. Más kérdés, hogy tudnom kell: mit várhatok el a piactól egy mosópor, és mit egy hangverseny esetében? Milyen rétegeket célzok meg, és miként? A két réteg lehet azonos, de a módszereket a kiválasztott célcsoport határozza meg. Ezeket pedig csak akkor lehet eltalálni, ha a felelős marketingszakember részt vesz a szerkesztés munkájában, az ott elhangzottakat megérti, az összes reakciót átérzi. Ehhez persze megfelelő intelligenciájú és felkészültségű embert kell találni, és állítom, hogy van ilyen, csak fel kell kutatni, és venni kell a fáradságot a felkészítésére: X marketingasszisztensnek együtt kell dolgoznia Y kulturális szakértővel.

- De tudja-e kiindulásként a programtervező, mennyi pénz áll a rendelkezésére, s elindíthatja-e a "hírverést"?

- Ez fordítva működik: a műsortervező megmondja, hogy adott elképzelése mennyibe kerül, én végiggondolom, össze tudom-e hozni rá a pénzt, s ha elhangzik az igen, attól a pillanattól kezdve rátapad a programra a hírverés.

- Ez egyszerű egy nagyhírű zenekar esetében, de például a most bemutatkozott magyarországi együttesek fokozottan igényelhették, hogy segítsenek közönséget toborozni, s a feladat nehezebb lesz, amikor visszatérnek, de a terem megismerésének vágya már nem segíti a közönségszervezést.

- Ez igaz, s e téren segítettünk is, minden vidéki zenekart összehoztunk a marketingszakemberrel, s megbeszélték a műsorszerkesztés hátterét. A nálunk működő három intézmény teljes önállósággal rendelkezik, de a marketing területén mindannyian összedolgoznak, átrágják a programokat, s ha programfüzetet adunk ki, abban a Ludwig Múzeum törekvései éppúgy megtalálhatók, mint a mieink.

- Mivel a Háznak óriási a presztízse, el tudom képzelni, hogy olyan produkciók is ostromolják, amelyek esetleg nem ide valók.

- Igen, erre számtalan példát tudnék hozni, de senkit nem akarok megbántani. Az viszont tény, hogy az ilyenek hiába próbálkoznak, nem fogadjuk be őket.

- Ezek a törekvések megakadnak már a programmenedzsereknél?

- Elvileg igen, de többnyire nem nyugszanak bele, s nálam is próbálkoznak. Szaktanácsadóimmal mindent megbeszélek, viszonylag kétes dolgot is, s ha nemlegesen döntünk, visszavonhatatlanul elzárkózunk. Hadd meséljek el egy érdekes epizódot. Még a nyolcvanas években tanácsolta nekem a Musikverein igazgatója, hogy a Tavaszi Fesztiválon mindig figyeljem a közönséget. Ezt általános tanácsként elfogadtam, de nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán már az első évben rájöttem a jelentőségére. Megtudtam ugyanis, hogy amikor ismeretlen produkcióval jelentkezett valaki a Musikvereinban, és persze a bérleti díjat is megfizette volna, akkor az igazgató megkérdezte, hol lesz a legközelebbi előadása. A jelentkező azt hitte, hogy a direktort a műsor érdekli. Ő pedig elutazott, s megfigyelte, milyen a közönség. Ha úgy találta, megállná a helyét a Musikvereinban, befogadta a produkciót, ha nem, nem. De mint mondta, egyetlen székre sem tapadt rágógumi. Valahogy így van ez nálunk is.

- A rágógumiról jut eszembe, amit már az üzemeltetés témájánál szóba akartam hozni. Ha azt szeretnék, hogy a terem ilyen szép maradjon, akkor nagy gondot kell fordítani az ápolására. Sőt a mostani próbaüzemi periódusban feltűnnek javításra váró belsőépítészeti ügyetlenségek. A karbantartás is nyilván jelentős költségvetési tényező.

- Nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű dolgunk a faborítás, a nagy üvegfelületek vagy a kárpitok tisztán tartásával, s foglalkoznunk kell az építészeti hiányosságok kijavításával is. Ennek költsége beletartozik az üzemeltetésbe.

- Váltsunk témát. Befogadott koncerteknél is, saját rendezés esetén is fontos, hogy önálló közönségszervezéssel dolgozzanak.

- A közönségszervezői feladatra minősítő pályázatot írtunk ki, és ezt a Concert & Media nyerte el, ők végzik a terjesztői munkát és a jegyárusítást, részben Üllői úti irodájukban, részben a Libri könyvesboltokban, s természetesen az interneten is rendelhetők jegyek. A Házban működő jegypénztárunk saját rendezvényeink mellett a befogadott események jegyeit is árusítja. Az utóbbiakat elsősorban ki-ki maga terjeszti, jegykontingenséből csupán egy részt ad a mi pénztárunknak. Jegyterjesztésünknek azonban marketingmunkát is kell végeznie.

- Milyen marketing-munkát végezhet egy jegyiroda?

- A marketing feladata, hogy tudatosítsa jelenlétünket. S most a saját rendezvényeinkről beszélek. Nemcsak azt kell közhírré tennie, ami természetes, tehát a kulturális-művészeti események rendezését, műsorát, hanem a napközben elérhető programokat is. Rengeteg lehetőséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy fiatalok és idősebbek ideszokjanak, s itt jól érezzék magukat. Ifjúsági és családi programokat igyekszünk szervezni, sokszínű életet próbálunk vinni a Házba. Ezekre az eseményekre nem jegyeket kell árusítani, hanem részt kell venni a meghirdetésükben, népszerűsítésükben.

- Ezt azt jelenti, hogy családi koncertek szervezésére is gondolnak?

- Igen. Ez tematikus program lesz, szerkesztője az a Fenyő Gábor, aki a MÁV Szimfonikusoknál is tervezett már családi koncerteket. Mi persze kicsit másként, nagyobb léptékben képzeljük, de meghatározott ritmusban próbáljuk idevonzani a nagycsaládosokat, gyerekeket. Lehetnek ezek ismeretterjesztő, magyarázó, például hangszerismertető zenei előadások, vagy csak jól felépített, tematikus koncertek, a lényeg, hogy olyan érdekességet produkáljanak, amiért érdemes ide járni.

- Mekkora és milyen összetételű stábbal szervezik a hangversenyeket?

- Szakértői gárdával dolgozom ugyanúgy, mint annak idején a Budapesti Tavaszi Fesztiválnál. Külön-külön szakértői és szerkesztői stábja van a komolyzenének, a könnyű- és világzenének, a jazznek is, s még sorolhatnám a műfajokat. A gárda külső és belső munkatársakból áll. A külsősökkel szaktanácsadói szerződést kötöttem: együtt gondolkozunk, tervezünk; a programokat én összegzem, és próbálom helyére tenni a szerkezetüket.

- Vagyis úgy működnek, mint egy menedzseriroda?

- Nevezzük inkább szaktanácsadói irodának. A komolyzene stábja: Fenyő Gábor, Gedényi Ildikó, Kelemen Magda, Reményi Krisztina, az ő együttesüket alkalmi szaktanácsadók egészítik ki. Ők szerkesztik a koncertek programját, javasolják, kit hívjunk meg külföldről, kit fogadjunk be, s ki az, aki akkor sem ide való, ha kifizeti a bérleti díjat.

- Nyilván ők tesznek javaslatot a hazai művészek meghívására is.

- Természetesen. A Zeneakadémiával most írunk alá együttműködési megállapodást. Náluk valamennyi zenei műfaj otthon van: az egyes tanszékek képviselői elmondhatják véleményüket, jelezhetik kreativitásukat, segíthetnek tanácsokkal, ötletekkel. Én viszont technikai kérdésekben nyújthatok segítséget, nemzetközi kapcsolataink meg kölcsönösen kiegészíthetik egymást. Minden műsorunkon szerepel a felirat: a Művészetek Palotájának szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.

- A szakmai tervezésen túl nyilván szükség van operatív segítségre is, olyanokra, akik egy menedzseriroda tevékenységét végzik.

- Természetesen. Ezt a feladatot látja el belső munkatársként Reményi Krisztina, és külsősként Gedényi Ildikó. Ők készítik el a szerződéseket, tárgyalnak az ügyvédekkel, leveleznek a meghívások ügyében, ellátják a meghívott vendégek szakmai asszisztenciáját, megszerveznek körülöttük minden teendőt, vagyis a meghívástól az érkezésen át az elutazásig megteremtik a technikai feltételeket.

- Nyilván ez a kétszemélyes, s hadd tegyem hozzá: tapasztalt impresszáriátus a lelke saját hangversenyrendezésüknek. Saját bérletet nem terveznek?

- Egyelőre vitatkozunk róla. Nagyon sok érv szól mellette is, ellene is. Saját rendezvényeink ugyanis szerteágazóak. Azok persze, akik bérlik a helyiséget, saját maguk döntik el, szerveznek-e bérletet.

- Olyasmire gondoltam, mint mondjuk a Concertgebouw bérletei.

- A Concertgebouw alapítványként működik, ahol a kurátorok meghatározott irányvonalat képviselnek. Nem bérletet bocsátanak ki, hanem sorozatként adják el azokat a koncerteket, amelyeket elvállalnak a magukénak. Ezt az irányzatot talán nekünk is érdemes megcélozni. De ehhez sokkal több pénz szükséges, mert olyan fix programokat kellene több évre előre lekötni, amelyekből kiderül a minőségi vonalvezetés. Ezt nálunk drága, nagyzenekari koncertekkel nem lehet megtenni - nemcsak az áruk miatt, hanem azért sem, mert szinte röghöz kötnénk vele az amúgy is viszonylag csekély számú hallgatóságot. A nagy kedvencek estjét meg kell hirdetni, s tudni kell, hány hallgatóra lehet számítani. Magyarországon nagyjából 220 ezer ember jár hangversenyre, ebből 35-40 ezer olyan vásárlóképes hallgató él Budapesten, aki elvárja ezt a kínálatot. Tehát egyelőre szükség sincs az ilyen bérletekre. Legyünk őszinték, kissé elöregedett a hangversenylátogató közönség. Az én kötelességem, hogy fiatalítsam. De nemcsak a hangversenylátogatást kell megfiatalítanom, közönséget kell teremtenem a Ház egyéb minőségi tevékenységeihez is. A művészetek megsokszorozzák egymás hatását. Ha valaki részt vesz egy kiemelkedő előadáson, az egy másikra is el fog látogatni: hangversenyteremből a színházba, zenehallgatásból a múzeumba, és fordítva. Ha jól érzi magát egy általunk szervezett jazzkoncerten, könnyen lehet, hogy eljön a Művészetek Palotájába egy kívülről hozott hangversenyre is. A Concertgebouw politikáját ezen a téren érzem példamutatónak, mert a Ház arculatával propagálja akár a saját, akár a bérbe vett eseményt. A közönség gyakran nem is tudja, ki rendezi a kiválasztott koncertet, mert ott áll mögötte az intézmény. Nagyon remélem, hogy idővel a Művészetek Palotájának is lesz olyan rangja, hogy produkciói eleve minőséget sugallnak. Legyen szó hangversenyről, operáról, operettről, jazzről, balettről - mindegyik a magyar zenekultúra színvonalát szolgálja.