|
Pompás pályafutása során Dobszay László a legkülönfélébb emberek szeretetét és csodálatát vívta ki. Magam a gregoriánt kutató zenetudós kollégák nevében köszöntöm őt: Te magistrum amicumque salutamus! Latinul mondom az üdvözletet, amikor ugyanis Dobszay László életemben először szólt hozzám, az is latin nyelven történt. Méghozzá 1987-ben, a Nemzetközi Zenetudományi Társaság bolognai kongresszusán. Egy kerekasztal-vita résztvevője voltam, az ülésen a néhai Helmut Hucke elnökölt. Fölolvastam az előadásomat, majd hátradőltem a székemen, és vártam a hozzászólásokat. Erős alkatú férfi állt föl, szemében a lelkesedés tüze, és föltett egy kérdést. Igen hosszú kérdést. Egész sor észrevételt és megjegyzést is tett. Latinul! Zavaromat jóindulatúan leplezte a váratlan produkciót követő taps, amelyet a bravúros coup de théâtre érdemelt ki, és többen elégedetten dörzsölték a kezüket szorult helyzetem láttán. Annyi szót azért megértettem, hogy elmakogjam a választ (angolul), és a vészhelyzet elmúlt. A hozzászóló természetesen Dobszay László volt.
Később alaposabban is megismertem D. L.-t, számos budapesti kollégájával egyetemben. Meghívtak, hogy látogassak el az Intézetükbe, és tekintsem meg a munkájukat. Ez nem sokkal a vasfüggöny leomlása előtt történt. Mint Bajorországban működő egyetemi tanár, s ennélfogva közalkalmazott, rövid eligazítást kaptam, miként tanácsos viselkednem a kommunista Magyarországon. Budapesten nyomban rájöttem, hogy az eligazítás enyhén szólva felületes volt, lévén hogy csekélyke muzikológiai tudásom nemigen gerjesztett politikai érdeklődést - zavartalanul tanulmányozhattam Dobszay László és kollégái munkáját. Micsoda reveláció! A gregorián énekre, illetve a gregoriánt őrző régi kéziratokra vonatkozó tudás egész tárháza nyílt meg ámuló szemem előtt. És akkor még nem említettem a népdal- és a Bartók-kutatást, melyekről, ha felszínesen is, de szintén tájékozódtam.
Ellentétben a Kékszakállú herceg várának hét ajtajával, Dobszay László, Szendrei Janka és a gregoriánnal foglalkozó tudós társaik osztályának ajtaja mindig nyitva áll, s a rajta kiáradó fény ragyogó és tiszta. 1984 óta D. L. több konferenciát szervezett a Nemzetközi Zenetudományi Társaság "Cantus Planus" munkacsoportjának égisze alatt. A Társaság nagy kongresszusain történő részvétel mellett (az egyiket épp Budapesten tartották) a "Cantus Planus" hétszer gyűlt össze különböző magyarországi helyszíneken. Így esett, hogy a világ minden sarkából érkező tudósok számára hét ajtó nyílt meg ebben az elragadóan szép országban: Veszprém (1984), Tihany (1988), Pécs (1990), Eger (1993), Sopron (1995), Visegrád (1998) és Lillafüred (2004). Minden alkalommal D. L. latin nyelvű üdvözlete fogadta őket. Szép példája ez a nagyvonalú vendégszeretetnek, amely nem csupán a közös tudományos érdeklődésű embereket kovácsolta össze baráti társasággá, nem csak izgalmas eszmecserékhez adott alapot, hanem az előadótermen kívül is sok maradandó élményt szerzett. Milyen kellemes volt hajókázni a Balatonon egy simogató szeptemberi délutánon! Milyen varázslatos volt Visegrád felől hajón érkezni Budapestre, és látni, amint a nagy város a szemünk láttára növekszik az alkonyi fényben! És milyen fényesen ragyogtak a csillagok Villány fölött, a négy szimfonikus tételben lezajlott borkóstoló után! Hogy ünnepeltük Kocsis Zoltánt, aki úgy játszotta el Bartók Bagatelljeit, hogy előzőleg leszakadt a zongora pedálja! Ezt követte a Schola Hungarica felejthetetlen előadása - az 1935-ből való Huszonhét egynemű kar eléneklésével a dallamvonal és a harmónia időtlen szépségét állították elénk. Sárospatakon megtekintettük az egyik legrégebbi, a 9. századból fennmaradt, több mint 1100 éves, gregorián énekeket tartalmazó kéziratot. Legmeghatóbb a gyöngyöspatai látogatásunk volt, ahol a falusiak fölsorakoztak, hogy megnézzék templomuk régi, több mint négyszáz éves gregorián énekeskönyvét, amelyből a Schola énekelt. És ez csak hét nagyszerű emlék a sok közül. Dobszay László akkora fantáziával s oly könnyed eleganciával vezette ezeket a találkozókat, hogy arra nem is találok szavakat. Mindanynyian büszkeséget éreztünk abban a percben, amikor hatvanadik születésnapján átnyújthattuk neki a tiszteletére összeállított tanulmánygyűjteményt. Gazdag, cselekvő élete hetedik évtizedének lezárultakor a korábbiaknál is összehasonlíthatatlanul többel tartozunk neki. A gregorián tudományosság világa gratulál, és háláját fejezi ki Dobszay Lászlónak a nagy jelentőségű évforduló alkalmából, és még sok-sok boldog esztendőt kíván neki.
David Hiley (Regensburg)
Barabás András fordítása
|
