Az alábbi részlet az antik zeneelméleti hagyományt a középkor számára közvetítő De institutione musicából való - a középkori zene műhelyeket és módszereket teremtő kutatójának ajánlom.

Ladislao Dobszay septuagenario

Az alábbi fordítás a tanítványaimmal való közös munkában (is) csiszolódott - kedves tanáromnak ajánlom.

Az alábbi munka egy latin szöveg minél pontosabb és hűségesebb, de egyúttal az értelmet is kifejtő fordítása igyekszik lenni - felejthetetlen zeneakadémiai latinórák emlékének ajánlom.

Az alábbi gondolatok a muzsika (musica) igen tág, a természetre s az emberi lét egészére (mondhatni alapjaira) is kiterjedő értelmezéséről szólnak - a "múzsai" embernek ajánlom.

A fordító

Tres esse musicas; in quo de vi musicae.

Arról, hogy háromféle muzsika van; a muzsika természetéről1

II. Principio igitur de musica disserenti illud interim dicendum videtur, quot musicae genera ab eius studiosis conprehensa esse noverimus. Sunt autem tria. Et prima quidem mundana est, secunda vero humana, tertia, quae in quibusdam constituta est instrumentis, ut in cithara vel tibiis ceterisque, quae cantilenae famulantur. Et primum ea, quae est mundana, in his maxime perspicienda est, quae in ipso caelo vel compage elementorum vel temporum varietate visuntur. Qui enim fieri potest, ut tam velox caeli machina tacito silentique cursu moveatur? Etsi ad nostras aures sonus ille non pervenit, quod multis fieri de causis necesse est, non poterit tamen motus tam velocissimus ita magnorum corporum nullos omnino sonos ciere, cum praesertim tanta sint stellarum cursus coaptatione coniuncti, ut nihil aeque compaginatum, nihil ita commissum possit intellegi. Namque alii excelsiores alii inferiores feruntur, atque ita omnes aequali incitatione volvuntur, ut per dispares inaequalitates ratus cursuum ordo ducatur. Unde non potest ab hac caelesti vertigine ratus ordo modulationis absistere. Iam vero quattuor elementorum diversitates contrariasque potentias nisi quaedam armonia coniungeret, qui fieri posset, ut in unum corpus ac machinam convenirent? Sed haec omnis diversitas ita et temporum varietatem parit et fructuum, ut tamen unum anni corpus efficiat. Unde si quid horum, quae tantam varietatem rebus ministrant, animo et cogitatione decerpas, cuncta pereant nec ut ita dicam quicquam consonum servent. Et sicut in gravibus chordis is vocis est modus, ut non ad taciturnitatem gravitas usque descendat, atque in acutis ille custoditur acuminis modus, ne nervi nimium tensi vocis tenuitate rumpantur, sed totum sibi sit consentaneum atque conveniens: ita etiam in mundi musica pervidemus nihil ita esse nimium posse, ut alterum propria nimietate dissolvat. Verum quicquid illud est, aut suos affert fructus aut aliis auxiliatur ut afferant. Nam quod constringit hiems, ver laxat, torret aestas, maturat autumnus, temporaque vicissim vel ipsa suos afferunt fructus vel aliis ut afferant subministrant; de quibus posterius studiosius disputandum est. Humanam vero musicam quisquis in sese ipsum descendit intellegit. Quid est enim quod illam incorpoream rationis vivacitatem corpori misceat, nisi quaedam coaptatio et veluti gravium leviumque vocum quasi unam consonantiam efficiens temperatio? Quid est aliud quod ipsius inter se partes animae coniungat, quae, ut Aristoteli placet, ex rationabili inrationabilique coniuncta est? Quid vero, quod corporis elementa permiscet, aut partes sibimet rata coaptatione contineat? Sed de hac quoque posterius dicam. Tertia est musica, quae in quibusdam consistere dicitur instrumentis. Haec vero administratur aut intentione ut nervis, aut spiritu ut tibiis, vel his, quae ad aquam moventur, aut percussione quadam, ut in his, quae in concava quaedam aerea feriuntur, atque inde diversi efficiuntur soni. De hac igitur instrumentorum musica primo hoc opere disputandum videtur. Sed proemii satis est. Nunc de ipsis musicae elementis est disserendum.

2. Először is azonban helyesnek látszik, ha a muzsikáról értekezvén egyelőre azt mondjuk el, hogy vajon a muzsikának - a vele foglalkozók szerint - hány fajtája (genus) van. A muzsikának mármost három fajtája van. Éspedig az első a világmindenségé (mundana),2 a második az emberé (humana), a harmadik pedig az, amely egyes dallamjátékra alkalmas hangszerekben (instrumentum) jön létre (constituta est),3 mint amilyen a kithara vagy a kettőssíp (tibiae)4 és mások. Közülük az első, amely a világmindenségé, leginkább az égi jelenségekben, az elemek összetételének egymásra hatásában, vagy az évszakok változatos egymásutánjában figyelhető meg. Hisz hogyan is volna lehetséges, hogy az ég rendkívül gyors gépezete néma csendben5 tegye meg útját? Jóllehet ez a hang különféle okokból szükségszerűen nem hatol el a mi fülünkhöz, mégsem lehetséges, hogy ily nagy testek ilyen rendkívül gyors mozgása egyáltalán semmi hangot (sonus) ne keltsen, kiváltképp mivel a bolygók6 pályái oly erős illesztéssel (coaptatio)7 kapcsolódnak össze, hogy semmi ehhez foghatóan megszerkesztettet, semmi hasonló tökéletességgel összeillesztettet elképzelni sem lehet. Ugyanis némelyikük magasabban, némelyikük pedig alacsonyabban elhelyezkedve mozog, és mind oly módon kering egyenlő lendülettel, hogy különböző egyenlőtlenségek révén pályáik szabályos8 rendet alkossanak. Ezért az ég eme forgásából nem hiányozhat a dallam9 (modulatio) szabályos rendje. Másrészt pedig hogyan volna lehetséges, hogy a négy elem10 különbözőségei és ellentétes képességei egyetlen testben vagy egyetlen szerkezetben (machina) egymáshoz illeszkedjenek, ha valamiféle összhang (harmonia) nem kapcsolná ezeket egymáshoz. Ám mindez a különbség úgy hozza létre mind az évszakok, mind a termések (fructus) változatosságát, hogy az év ugyanakkor mégiscsak egységes egésszé (unum corpus) áll össze. Ezért, ha gondolatban, illetve képzeletben11 valamit elvennénk azok közül, amik a dolgok ilyen különbségeiről gondoskodnak, az egész tönkremenne, és benne, hogy úgy mondjam, már semmiféle összhang (consonum) nem maradna. És amiként a mély húroknál a hangnak csak annyira szabad mélynek lennie, 12 hogy el ne némuljon, a magasaknál pedig arra ügyelünk, hogy a magasság csak olyan mértékű legyen, hogy a túlságosan megfeszített húrok a hang magassága (vocis tenuitate) miatt el ne szakadjanak, hanem az egész önmagával koherens és összhangzó legyen, úgy belátható, hogy a világmindenség muzsikájában sem lehet semmi olyan mértéktelen, hogy másvalamit önnön mértéktelenségével tönkretegyen. Bizony a dolgok mindenike olyan, hogy vagy maga hoz termést, vagy másnak segít abban, hogy teremjen. Mármost amit a tél összehúz (constringit), kilazítja (laxat) azt a tavasz, megaszalja (torret) azt a nyár, s megérleli (maturat) azt az ősz. Az évszakok egymást váltva vagy maguk hozzák saját termésüket, vagy segítenek a többinek teremni. Ezt pedig a későbbiekben behatóbban kell megtárgyalnunk. Hogy pedig mi az ember muzsikája, azt mindenki megérti, aki magába száll. Hiszen mi az, ami az értelem ama testetlen elevenségét a testtel összevegyíti, ha nem valamiféle összeillesztés (coaptatio), akár a mély és magas hangok összehangolása (temperatio), mely mintegy egyetlen összhangot hoz létre? Mi más kötné össze a lélek különböző részeit, mely - Arisztotelész szerint - értelmes és értelem nélküli részből áll? 13 S ugyan mi az, ami összevegyíti a test elemeit, vagy mi tartja össze a részeit önmaga számára szabályos illesztéssel? De később erről is írok majd. A harmadik fajta muzsika az, amely, mint mondják, bizonyos hangszerek révén jön létre. Ezt pedig vagy feszítés (mint húrok esetén), vagy fúvás (mint a kettőssípoknál) segítségével hozzák létre, vagy olyanokkal, melyeket víz működtet, vagy pedig valamiféle ütéssel, mint azoknál, melyeknél egy homorított ércet vernek. Ily módon pedig különböző hangok (soni) jönnek létre. Helyesnek látszik, ha a hangszereknek14 eme muzsikájáról beszélünk először. De elég a bevezetésből. Most magukról a zene elemeiről kell értekeznünk. Vikárius László fordítása

JEGYZETEK

* Az itt közölt latin szöveg Gottfried Friedlein kiadását követi, lásd Anicii Manlii Torquati Severini Boetii De institutione arithmetica libri duo. De institutione musica libri quinque, ed. Godofredus Friedlein (Lipsiae: Teubner, 1867), 187-188. A fordítás elkészítésekor figyelembe vettem Oscar Paul német fordítását, Anicius Manlius Severinus Boetius, Fünf Bücher über die Musik (Leipzig: F. E. C. Leuckart, 1872), 7-8 és Calvin M. Bower angol fordítását, Anicius Manlius Severinus Boethius, Fundamentals of Music (New Haven: Yale University Press, 1989), 9-10. Bower fordításának korábbi változata megjelent külön, lásd Music in the Western World. A History in Documents, selected and annotated by Piero Weiss and Richard Taruskin (New York: Simon & Schuster Macmillan, 1984), 33-35. Egyes szavak és gondolatok értelmezéséhez figyelembe vettem továbbá a De institutione musicához készült konkordanciát, lásd Michael Bernhard, Wortkonkordanz zu Anicius Manlius Severinus Boethius De institutione musica (München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 1979), valamint a középkori kommentárok egy csoportjából készült kiadás vonatkozó részét, lásd Glossa maior in institutionem musicam Boethii, edd. Michael Bernhard et Calvin M. Bower, Editionsband I (München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 1993), 82-108. Boethius zenei traktátusából - "A zenéről" címmel - Élesztős László és Redl Károly fordításában szerepel néhány részlet a következő igen értékes szöveggyűjteményben: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez, közreadja Redl Károly (Budapest: Gondolat, 1988). Bár Redl Károly válogatása az I. könyv 1. fejezetével indul, hiányzik belőle az itt közölt 2. fejezet fordítása. Hadd mondjak itt köszönetet Kaczmarczyk Adrienne-nek, aki volt szíves fordításomat igen gondosan átnézni, és számos hasznos szövegmódosítást javasolt.

1     Boethius e fejezetének kései utóda Gioseffo Zarlino összefoglaló zeneelméleti művéből, az Istitutioni harmonichéból (1558) a muzsika felosztásáról, a musica mundanáról és a musica humanáról szóló I. rész 5-7. fejezet. E részletek jegyzetelt magyar fordításához lásd Pannonhalmi Szemle VII/4 (1999), 26-42.

2     A musica mundana szó szerint "világi zene"-ként is fordítható, bár a jelzős szerkezet az "egyházi zene" fogalmának ellentéteként már foglalt. Így adódhatna e helyett a "világ zenéje" fordítás. Mégsem ezt használom, mégpedig a következő okokból: Mindenekelőtt a "muzsika" szó részben a musica közvetlen származékaként, részben mai sajátos jelentésárnyalata miatt érzésem szerint jobban közvetíti a gazdag asszociációs holdudvarral rendelkező latin szót. Másfelől viszont a mundus szó, melynek melléknévi alakja a mundanus, nem egyszerűen a világot jelenti, hanem - a görög koszmoszhoz hasonlóan - a "rendezett világegész"-et, melyet talán a "világmindenség" fejez ki legjobban és legegyszerűbben. Oscar Paul fordítása sem véletlenül használja az azonos értelmű Weltall fordítást. Bower cosmic music fordítása nyilvánvalóan a görög koszmosz szó jelentéséhez igyekszik kapcsolni a musica mundana fogalmát. A jelzői (világi muzsika) birtokos szerkezetként (a világmindenség muzsikája) való visszaadását indokolja végül az is, hogy Boethius maga is használja hasonlóképpen latinul (mundi musica), lásd alább (Friedlein kiadása szerint 188, 20-nál).

3     Oscar Paul fordítása e ponton igen vonzó, de érzésem szerint nem elfogadható. Szerinte ugyanis: "die dritte aber [ist] die, welche auf gewissen Instrumenten ausgeübt wird" (a harmadik az, amelyet bizonyos eszközökön hoznak létre"). A megfogalmazás azt sugallja, hogy itt magáról a zene gyakorlati megszólaltatásáról van szó, holott erre érzésem szerint nem vonatkozhat a constituo ige. Ehhez közel áll Calvin Bower első fordítása: "the third type is that which is created by certain instruments" (a harmadik fajta az, amelyet bizonyos eszközök [értsd: hangszerek?] hoznak létre). Ennek a fordításnak mindenképp ellene szól az, hogy az instrumentis ablativusi alakja nem magában áll, hanem része az in quibusdam instrumentis határozós kifejezésnek. Bower későbbi fordítása lényegesen módosít ezen a megfogalmazáson: "the third is that which rests in certain instruments" (a harmadik bizonyos eszközökben nyugszik). Az általam érzékelt jelentéshez ugyan ez áll legközelebb, a rest szóból viszont kimarad a constituta est passivuma, mely arra vall, hogy a zene nem magától lakik a hangszerekben, hanem a dolgok ilyetén elrendezettsége folytán, tehát fölvethető, hogy a benne lakozás hátterében szándékot, akaratot, cselekedetet kell sejtenünk.

4     Noha a tibiae szó esetleg vonatkozhat általában fúvós hangszerekre, amint némely középkori kommentátor értette (vö. "cornu aere et reliqua"), nem alaptalan az a feltevés sem, hogy Boethius a görög aulosz fordításaként alkalmazta e helyen, s a többes szám ez esetben csak a hangszer két csövére utalna. Bower indoklás nélkül, de alighanem ilyen megfontolásból fordítja a szót aulosnak. Paulnál ezzel szemben egyszerűen Tibia (egyes szám) szerepel.

5     Hogy tudniillik sem a gépezet nem ad hangot (tacito), sem nem okoz mozgása közben zajt (silenti).

6     Itt a stella elsősorban a bolygókra vonatkozik, nem pedig az "állócsillagok"-ra.

7     Mondhatnánk: harmóniával. A görög harmottó ige elsődleges jelentése "összeilleszt". Mindkét fordító nyílttá is teszi munkájában ezt az összefüggést. Paul szerint: "die Bahnen der Gestirne durch eine so grosse Harmonie verbunden sind", Bower későbbi fordítása szerint pedig: "the courses of the stars are joined by such harmonious union".

8     A ratus jelző tulajdonképpeni jelentése "kiszámított", hiszen a szó a reor ige (vö. ratio) származéka.

9     A modulatio (melyet a szerencsés német és angol fordítók minden további nélkül átvehetnek) itt leginkább a hangmagasság szabályozott mozgására (vagyis éppen "dallam"-ra) vonatkozhat. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a modulatio a ritmikát is jelentheti, ugyanis alapjelentése mértékes (mérhető) mozgás.

10     Itt természetesen a földre (terra), levegőre (aer), vízre (aqua) és tűzre (ignis) kell gondolnunk. Ezekhez kapcsolódik a négyféle alaptulajdonság, a szárazság (ariditas), mely a földhöz tartozik, a nedvesség (humiditas), mely a levegőhöz, a hidegség (frigiditas), mely a vízhez és a melegség (caliditas), mely a tűzhöz.

11     A két rokon értelmű szó (animo et cogitatione) használatának oka, illetve jelentésbeli különbségük számomra nem teljesen világos. Paul fordítása - "Wenn man [...] mit dem Verstande und Denkvermögen etwas wegnehmen wollte" (ha valaki értelemmel és gondolkodási képességgel valamit el akarna venni) -, bár szorosan követi az eredetit, mintha túlértékelné a kifejezés súlyát. Bower szerint egyszerűen: "if you imagine [... ]" (ha elképzeljük, hogy [...]).

12     Paul szerint a vocis modus "Gesetz der Töne", vagyis: a hangok törvénye, hangtörvény, míg Bowernál "adjustment of pitch", vagyis: a hangmagasság beállítása, beigazítása.

13     Mint Bower fordítói jegyzetei közt megadja, nem kizárólag és nem is mindenestül jellemző Arisztotelész lélekfelfogására e felosztás. Lásd mindenesetre a Nikomakhoszi etikát, I, 13, 1102, ahol nem saját tanaként, de mint hasznosat említi.

14     Az instrumentum szó, mely nagyjából a görög organon fordításának tekinthető, mindenféle eszközt, szerszámot jelenthet. A szó sajátos "hangszer" jelentése annyiban adódik magából a szóból, hogy az instrumentum olyan eszköz, melynek használata felkészülést igényel (vö. instruo).