(...) "Sven Delblanc Castrati című regényének színpadi változatát 1977-ben mutatta be a svéd Drámai Színház. III. Gusztáv svéd király Itáliában utazgat Armfelt báró társaságában. 1783 decemberében firenzei otthonában fölkeresik a leépülőben lévő brit trónkövetelőt, a Stuart-házi Károly Eduárdot. Találkoznak a kor ünnepelt kasztrált énekesével, Marchesival, de a darabban szerepet kap minden idők legnagyobb kasztrált énekese, Farinelli is. A Svéd Királyi Operaház által megrendelt új, háromfelvonásos opera Delblanc művéből veszi cselekményét; a librettót Lasse Zilliacus pontosan Maros Miklós testére szabta.

Az opera - a díszlet- és jelmeztervező Lennart Mörk, a világításért felelő Hans-Åke Sjöquist, a koreográfus Ivo Cramér és a rendező Ann-Margret Pettersson együttműködésének is köszönhetően - nagy sikert aratott a zsúfolásig megtelt Drottningholmi Színházban. Az előadás egy pillanatig sem unalmas vagy hosszadalmas, tökéletesen tervezték meg a színpadi ritmust - az izgatott gyorsasággal pergő eseményekét csakúgy, mint a könyörtelenül múló, egy-egy percre megálló időét. Mindezt a hangok oly ragyogó, sokszínű szövetébe burkolja a szerző, amilyen Armfelt báró köpönyege vagy Marchesi pávaszemes kabátja.

A nyitány zsúfolt, vészjósló és feszültséget teremtő zenekari akkordjával az izgalom is kezdetét veszi, s akkor sem lanyhul, amikor az énekeseké lesz a főszerep. Maros egy hangsebész tévedhetetlen precizitásával aknázza ki a szövegkönyv értékeit. Nem túlzás bravúros teljesítménynek nevezni a két idősík, a 18. század és a jelen közös vérkeringésének megteremtését - mintha nem is létezne határ akkor és most között.

Az 1943-ban született és 1968 óta Svédországban élő Maros Miklós ez idáig elsősorban hangszeres kompozíciókkal jelentkezett. Most tapasztalható nagy fokú pszichológiai és nyelvi érzékenysége számomra szédületes újdonság! Vajon miért nem írt eddig operát? Bátran kijelenthetem: mester született. Marosnak minden tehetsége megvan ahhoz, hogy valóra váltsa zenei elképzeléseit, s az eredmény, mint már jeleztem, ragyogó. Zene és szöveg lágyan olvad egymásba - akár előre gördül a cselekmény az inkább parlando megoldott szakaszokban, akár megáll egy-egy szóló vagy kórus elhangzásáig. A cselekmény végére a zene hevessége is csillapul, és a csembaló halk hangjaival ér véget az opera.

(...) Az első felvonásban nyíltszíni tapsot kapott Farinelli (Susann Végh) nyaktörő áriája. A három felvonáson át elbűvölt közönség csodálattal adózott az énekesek vokális teljesítményének, melyhez méltó volt színészi játékuk. Érvényes ez Gabriel Suovanen erőszakos és arrogáns Armfelt bárójára, Jonas Degerfelt nyugtalan III. Gusztávjára, Katarina Nilsson magabiztos Marchesijára, Per-Arne Wahlgren léha Károly Eduárdjára és Martti Wallénra a skót szoknyás MacIvor szerepében.

(...) A Joakim Unander dirigálta Svéd Királyi Zenekar (hangversenymester: Anna Lindal) hol csillog-villog, hol sikolt vagy bömböl - a muzsikusok a partitúra egyetlen gesztusát sem sikkasztják el, a legfinomabb kifejezéstől a tüzes drámaiságig.

A Kasztráltak előadása izgalmat, drámai élményt, hangszeres és énekes bravúrokat nyújt, sőt ennél többet is. A varázsfuvola színpadra állítása óta még soha nem telt meg ennyi élettel a drottningholmi színpad. Táncosok, mímesek, sőt kisgyerekek tűnnek fel a deszkákon. Mert ebben az operában mintha minden jelen volna - képzelet és valóság, múlt és jelen. Végül, de nem utolsósorban dicséret jár a föl-le húzható díszlettel megoldott, elképesztően ügyes és gyors színváltozásokért. A hagyományos, villámgyors drottningholmi díszletcserék most sem maradtak hatástalanok. Még a színpad közepén elhelyezett süllyesztő is játszik a darabban. Mennyi technikai lehetőség létezett a tizennyolcadik századi színházban! S mindez ma is hasznosul. A svéd nemzeti örökség nemigen szolgálhatna méltóbb célt Maros Miklós operájának színrevitelénél. A mű a színházhoz, a művészethez, a zenéhez intézett szerelmi vallomás."

Barabás András fordítása