Muzsika 2004. december, 47. évfolyam, 12. szám, 5. oldal
J. Győri László:
Ló és lovasa együtt ugorja át az árkot
A Rádiózenekar új főzeneigazgatója: Fischer Ádám
 

- Meglepődtem a hír hallatán, hogy Önt kérték fel a Rádiózenekar élére, és hogy elvállalta a megbízatást. Ha hosszú, konspiratív tárgyalások előzték meg a megállapodást, akkor le a kalappal, semmi sem tudódott ki idő előtt.

- A zenészek kértek meg először, hogy vállaljak velük több munkát. Amikor igent mondtam, azt is megfogalmaztam, mit tudok és akarok vállalni. A félreértések elkerülése végett azt is nagyon világosan elmondtam mindenkinek, hogy én csak a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő vezető karmesteri állást tudok elképzelni. E szerint a munka tizenkét hetes elfoglaltságot jelent, a zenekar önigazgató, és nem a vezető karmester feladata a fenntartásáról gondoskodni. Úgy alakult a sorsom, hogy külföldön élek, és nem áll szándékomban hazaköltözni. Az a benyomásom, hogy ezt az új helyzetet mindenki másképp éli át. A főzeneigazgatótól automatikusan egy sor olyan feladat ellátását is várják, amelyre én sem alkalmas, sem hajlandó nem vagyok. Fontos, hogy a zenekar tagjai tisztességes fizetést kapjanak, hogy a muzsikusokat ne csábíthassa el más zenekar. Néhány beszélgetésből az derült ki, a főzeneigazgatótól elvárnák azt is, hogy ez ügyben intézkedjen. Korábban azt gondoltam, csak a zenekarnak kell elmagyaráznom, hogy ez nem az én dolgom. Most egyre inkább azt veszem észre, hogy a zenei közéletben is ez az elvárás. Hiába hajtogatom, hogy a nemzetközi gyakorlatban a menedzser foglalkozik a pénzügyekkel, itt lépten-nyomon azt mondják: miért nem jön a karmester, ha akar valamit? Úgy vélem, hogy ez problematikus pontja lesz az itteni működésemnek, és egyelőre nem is látom a megoldást.

Tisztázni kell egy sor kérdést. Én nem vagyok olyan zenekarvezető, mint Kocsis Zoltán, vagy mint Iván testvérem. Tőlem ez a szerep távol áll, és én nem is vagyok alkalmas rá. Sokkal inkább olyan feladatkört töltök be, amilyet annak idején Kobayashi Ken-Ichiro az ÁHZ-nál. Tőle senki sem várta el, hogy az együttes egzisztenciájával kapcsolatos problémákat megoldja. Egy másik alapvető elvi kérdés, amit én zenekar és dirigens egymáshoz való viszonyáról gondolok: a karmester arra való, hogy a zenekar másképp szóljon, amikor ő vezényli, hogy a mű az ő közreműködésének köszönhetően érdekesebben szólaljon meg. A zenekar pedig arra, hogy képes legyen a különböző interpretációs stílusok és elképzelések megvalósítására. A zenei felfogás a karmesteré, a zenekarnak arra kell képesnek lennie, hogy megszólaltassa, amit a karmester akar. A legnagyobb együttesek főzeneigazgatói mellett mindig dolgozik három-négy állandó vendégkarmester, a főzeneigazgatók is járnak sokfelé, és a saját elképzeléseiket a különböző zenekarok segítségével szólaltatják meg. De visszatérve az előbb említettekhez, én ezt az állást úgy vállaltam, mint bármely más olyan állást, amelyet egy karmester a nemzetközi piacon vállalhat. Nem az ő feladata, hogy a hivatalosságokat a zenekar érdekeiről győzködje. A zenekart pedig ne a karmester szép szeméért tartsák fenn, hanem mert konszenzus jött létre arról, hogy szükség van rá.

- Hogyan alakulnak az elfoglaltságai? A Mannheimi Operaház, Bayreuth, a Haydn Zenekar és a koppenhágai kamarazenekara mellett vezényel különböző operaházakban is. Hogy fér mindez bele az életébe?

- A mannheimi szerződésem lejár, helyette vállaltam el a Rádiózenekart. Bayreuth és a Haydn Zenekar marad, a bécsi és a müncheni operához szerződés köt.

- Zürich?

- Zürichben vendégként vezényelek. A Dán Rádió Kamarazenekarával most Mozart-operákat és szimfóniákat veszünk fel CD-re. Ez legalább tíz éves terv.

- A Vásáry Tamás nevével fémjelzett hosszú időszakban a Magyar Rádió különböző politikai viharok erőterében működött, s abban működik ma is. Ez a zenekar munkakörülményeire és teljesítményére is hatott. Mit tesz az edző, hogy jobb formába hozza a csapatot?

- Egészen biztosan igaz, amit mond, de én ebből nagyon keveset észlelek. A próbáim és koncertjeim mindig nagyon jól sikerültek. A hibákat kijavítottuk, szépen zenéltünk. Nem tudom, mi történik, amikor nem vagyok itt. A zenekar és a karmester olyan, mint a ló és lovasa, együtt ugorják át az árkot. Én csak a közös emlékekre támaszkodhatom, márpedig itt mindig nagyon jól éreztem magam, s amíg ez így marad, szívesen jövök. Minden karmester szereti, ha komolyan veszik, ha eleget tesznek a kéréseinek. Ha holnap szépen játsszuk Mahler Hatodik szimfóniáját, akkor az én szempontomból ez egy jó zenekar, még akkor is, ha történetesen ez lenne az évad egyetlen jó hangversenye. Az edzőnek kétféle feladata van, kifejleszteni a zenekar képességeit, a másik, hogy azokat a képességeket fejlessze ki, amelyekre szükség van. Életemben először adódik rá lehetőségem, hogy tartósabban Magyarországon dolgozzam, aminek nagyon örülök, még ha hosszabb időre nem szeretnék is jönni. Döbbenten tapasztalom, hogy itteni munkavállalásom mekkora hullámokat ver. A Rádió körüli politikai viharok nem befolyásolják, hogy hogyan kell Bartókot és Beethovent játszani. A zenekart ki kell vonni a politika köréből.

- Jó, de a finanszírozást mégiscsak érintik a politikai viszonyok?

- Szerintem az csak kifogás, hogy a politika azért nem ad pénzt, mert valaki nem az egyik, hanem a másik párthoz tartozik. A politika nem szeret pénzt adni, és minden kifogás kapóra jön neki. Ha az egyik kifogás megszűnik, találnak majd másikat.

- Főzeneigazgatóként nyilván meghatározó szerepe lesz a zenekar munkarendjének alakításában. Mit változtat majd?

- Szerintem a legfontosabb a műsor kialakítása. Nem jó, ha egy műsort egyszer játszanak el, ismétlés nélkül, másnap pedig máris egy másik műsort tanulnak. Akármilyen magas próbaszámban készülnek fel egy koncertre, ennek nincs értelme. Stratégiailag kell kialakítani a műsort, időnként olyan műveket is elő kell venni, amelyek nem igényelnek sok próbát, és kell olyanokat is, amelyek nagyon nagy koncentrációt követelnek meg. Ezeket aztán többször el kell játszani egymás után. Ebben szeretnék változtatásokat, de az irányítást rá kell bízni valakire, a végrehajtás nem a főzeneigazgató feladata.

- A rádiózenekaroknak az a hírük, hogy gyorsan tanulnak, széles a stílusismeretük, sok kortárs zenét játszanak. Eötvös Péter mondta egyszer nekem, hogy a BBC zenekarával nagyon könnyű dolga van, mert mindent azonnal tudnak.

- Ami Eötvös Péter kijelentését illeti, az nem csak a BBC zenekarára áll, az angol zenekarok ugyanis általában nagyon gyorsan dolgoznak. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. És ez nem csupán gyorsaság kérdése. Van jó és rossz rádiózenekar. A rádiózenekarokat az is jellemzi, hogy megszokták a mikrofont. Nem izgulnak. A mannheimi zenekar kimondottan jó, de a muzsikusok nagyon idegesek, ha mikrofont látnak, mert legfeljebb kétszer egy évben játszanak élő közvetítésben. Aki viszont hozzászokott a mikrofonhoz, másképpen koncentrál. Minél idősebb leszek, annál inkább úgy érzem, hogy a produkció a karmesteren múlik. A zenekar fekete-fehér, a színeket a karmester adja hozzá. A világ legjobb zenekara sem érdekes egy rossz karmesterrel. És Carlos Kleiber az ellenpélda: fantasztikus teljesítményeket hozott ki másodosztályú zenekarokból is, amilyenekkel eleinte dolgozott.

- A Rádió megvette az ön jól csengő nevét is. Nyilvánvaló: a zenekarnak nagy hasznára lesz, hogy nemzetközileg elismert karmestere van.

- Arra gondol, hogy megvették a bayreuthi Ring dirigensének a nevét? Vagy hogy a Fischer nevet azért vették meg, hogy a Fesztiválzenekarnak konkurenciát jelentsenek?

- Nem. Arra, hogy az Ön ismertsége hasznára válik a zenekarnak. Hogy az a zenekar, amelynek élén a nemzetközi hangverseny- és operaéletben jól ismert Fischer Ádám áll, automatikusan fölértékelődik.

- Tény, hogy hívják őket külföldre. Nagyon fontos helyekre kaptak meghívást.

- Közös lemezfelvételekkel és turnékkal ön is sokat segíthet. Vannak ilyen szándékai?

- Attól függ, hogy milyen formában lesz a zenekar. Egy Beethoven- vagy Brahms-szimfóniával egyelőre nem utaznék olyan helyre, ahol más zenekarokkal vetnének össze. Olyan lemezt sem vennék fel, amely jól dokumentálja az együttes gyenge pontjait. Aztán azt sem lehet tudni, hogy mit vár a piac. Csak érdekes és vállalható produkciókkal indulnék vendégszereplésre. Amiben még fejlődni kell, azzal egyelőre itthon lépünk fel.

- Mi áll a szerződésében? Hogyan fogalmazta meg a Rádió, hogy mit vár öntől?

- A szerződésemben nem áll semmi. Nincs szerződésem. Közöltem, hogy mit tudok vállalni. Ez a 2006 és 2009 közötti időszakban évi tizenkét hét. Hogy ezt mire fordítjuk, az rajtunk áll. Ennél több időm nincs. Ezért is javasoltam, hogy a feladatokat osszuk meg valaki mással.

- Kivel szeretne együtt dolgozni? Milyen vendégkarmesterek meghívását javasolja? Marad-e Kovács László a zenekarnál?

- Nagyon örülök, ha Kovács László marad a zenekarnál. A másik kérdésére nehezen válaszolok, ugyanis félre fogják érteni. Nem arról van szó, hogy nem törődöm az együttessel, de nem szeretném egy személyben eldönteni, hogy milyen vendégkarmestereket hívjanak. Erről a menedzserekkel szeretnék konzultálni, és e célból szeretném azt is, ha erős menedzsmentje lenne a zenekarnak. Mi, karmesterek is emberek vagyunk. Nem volna jó, ha én dönteném el, hogy milyen mértékben jöhet a konkurencia. Nem szeretném, ha csak a gyanúja is fölmerülne, hogy én egy-egy érdekes egyéniséget azért nem engedek a zenekar közelébe, mert féltem az autoritásomat. És elvben sem értek egyet azzal, hogy a vezető karmester döntse el, kivel akar együtt dolgozni a zenekar.

- A szólisták közül kiket szeretne idehívni?

- Rengeteg ötletünk van, neveket egyelőre nem tudok sorolni. Ez főként pénzkérdés.

- Sokféle karmestertípus létezik. Vannak a kedves Maestrók, akikért a zenekar merő szeretetből mindent elkövet, és vannak a nagy tekintélyű undokok, akiktől félnek, léteznek akarnokok, hisztisek és nyugodtak. Melyik magatartás a célravezető?

- Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a karmesterség szakma. Én Bayreuthra azért vagyok nagyon büszke, mert az Ünnepi Játékok nagy művészi és szakmai kihívás. Ott a karmesternek időeltolással kell vezényelnie, és át kell értékelnie a hangerőt. Ez szakmai feladat. Ütéstechnika. Egy pillanat alatt kiderül, ha valaki ezt nem tudja. Egy ismert szimfóniát nagy tűzzel végigvezényelni nem olyan nehéz.

Célravezető magatartás nincs. A karmester akkor vezényel jól, ha jól játszik a zenekar. A magatartás egyéni stílus kérdése. Ha igaz, hogy a dicséret hiánya egyenlő a szidással, akkor világosan ért belőle, akit érint, ha megdicsérik, hogy a futam második fele szép volt. Ez azt jelenti, hogy az első nem. Vagy ha a karmester egy forte tutti rész közepén megdicséri a második fuvolás fiszét, akkor az azt jelenti, hogy senki más nem volt jó. Így is lehet. A lényeg, hogy a mércét magasra állítsuk, és hogy a muzsikusok örüljenek, ha sikerült átugraniuk.



Felvégi Andrea felvétele