Muzsika 2004. november, 47. évfolyam, 11. szám, 20. oldal
MacDonald - Cowan:
Visszhang
 

DANCES FROM HUNGARY
Bartók: Táncszvit, Magyar képek (Medvetánc, Ürögi kanásztánc); Dohnányi: Szimfonikus percek (Rondó), Ruralia Hungarica (Presto ma non tanto); Erkel: Hunyadi László (Csárdás, Palotás), Bánk bán (Csárdás); Kodály: Háry János-szvit (Intermezzo); Liszt: 1. Mefisztó-keringô; Weiner: Csongor és Tünde (Tündértánc), Szvit, op. 18 (Presto)
Danubia Szimfonikus Zenekar, vezényel Héja Domonkos
Teldec 5046 69351-2

A Danubia Zenekar 1993-ban alakult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeiből, beleértve akkor 19 éves karmesterüket, Héja Domonkost is… Játékuk színvonala ámulatba ejtően magas: a lemezen hallható darabok közül néhánynak, például a Dohnányi-tételeknek soha nem hallottam jobb hangfelvételét. Nem csupán a kétségtelen ügyszeretetről beszélek, hanem a kifinomult játékról, a hallgatóra is átragadó jókedvről, a részletek gondos megmunkálásáról. A hangtechnika elsőrangú, ragyogó élességgel, kristálytisztán rögzíti a zenekari hangzást - azokat az elemeit is, amelyek másutt gyakran elsikkadnak.

CALUM MACDONALD, BBC Music Magazine, 2004 április

Manapság nem könnyű különbséget tenni egy „fiatal együttes” és egy „ifjúsági zenekar” között, lévén hogy a háború óta a zenekari játék színvonala ugrásszerűen javult… A tizenegy éve alapított Danubia Szimfonikus Zenekar számos vendégkarmester (nem utolsósorban Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás és Sir Neville Marriner) irányításával dolgozott már, s ezen a lemezen teljesítményük csupán egy hajszállal marad el a világszínvonaltól.

A Danubia a Rico Saccani-féle Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának súlycsoportjába tartozik. Talpraesett, lelkes, meglehetősen fegyelmezett csapat, amely minden zenei mozzanatra élénken reagál. Az én fülem számára Héja Domonkost inkább a kifinomultság és az áttetsző zenei szövet, míg Saccanit az előadói eredetiség jellemzi jobban.

A lemezen a Teldec (vagy Héja) a kronológia helyett öt „tematikus” blokk mellett döntött: magyarországi táncok (Kodály, Erkel); táncminiatűrök (Dohnányi, Weiner, Bartók); programzene-keringő (Liszt); táncok ünnepi alkalmakra (Dohnányi, Weiner) és a néptánc apoteózisa (Bartók: Táncszvit). A Dohnányi-részletek zsúfoltak, de ragyogóak, „komoly komédiások” talpa alá valók. Bartókot a Táncszvit mellett (melyet Héja hatásosan, bár néha nem túl eredeti színérzékkel dirigál) két tétel képviseli a Magyar képekből.

Igazán kellemes hallgatnivaló, bár a lemez kissé „darabos”. A Kodály- és az Erkel-részleteket nagy élvezettel szólaltatják meg, és Liszt Mefisztó-keringőjében is van annyi elevenség, képzelőerő, amennyi kíváncsivá tesz, miként játszhatja Héja és zenekara a szerző szimfonikus költeményeit. Még jobb ötlet volna egy teljes Weiner-CD közreadása. A könnyed és közvetlen hangütésű Dances from Hungary hatásos névjegye az igencsak szépreményű zenekarnak. Minden okuk megvan a büszkeségre.

ROB COWAN, Gramophone, 2004 május