|
Vidáman fürkésző szempár, megá talkodott optimizmus, hajtól hajig mosoly, szünet nélküli figyelem a körülötte levőkre és a munkára, egyik cigaretta a másik után, a gyerekek mindenekfölötti tisztelete, és a legjobb lelki fűszer, a humor. Ez a kép rögződött belém Dorkáról, amíg együtt dolgoztunk, és ugyanezt a képet látom ma is (mínusz cigaretta), ha őt látom.
Révész Dorrit a főnököm volt a Zeneműkiadó Irodalmi Osztályán, amelyet évtizedeken át vezetett. Mi több, első főnököm volt az életemben, s tőle kaptam azt az életre szóló illúziót - s ezt azóta szerzett, más irányú élmények sem tudták lerombolni -, hogy egy főnök közösséget teremt, támogat, segíti az egyéni és közös fejlődést, példát mutat, minőséget képvisel. Ösztönösen tudta azt, amit sokan tanulva sem tudnak, hogy szeretettel, emberre figyelő irányítással lehet a legtöbbet elérni: a jó produktum mellé a jó érzést is.
Természetes, vidám, kérlelhetetlen kitartása a minőség mellett máig az egyik alapvető vonása, amely biztonságot nyújt a körülötte élők és a vele dolgozók számára. Tőle nem jöhet rossz, gyenge vagy hiányos - még igénytelen környezetben sem: saját mércéit ő határozza meg, és megengedi magának a fényűzést, hogy sose adja alább.
Hihetetlen munkabírását és elkötelezettségét rendíthetetlen derűvel hagyta egész életében kihasználni, de ezen, ha egyáltalán, csak mások háborogtak, ő soha - az önérvényesítés módozatait nemigen ismeri.
Erre utal a pályafutása is. Munkásságának két fő helyszíne - egy korai rádiós időszakon túl - a Zeneműkiadó és a Bartók Archívum. Foglalkozott egyebek közt Webernnel és Stravinskyval, de legfőképp Haydnnal és Bartókkal. Könyvek garmadáját szerkesztette és gondozta, némelyiket fordította is, hosz- szú ideig formálta a magyar zenei könyvkiadás arculatát. A Bartók Béla írásai és a Bartók Béla zeneműveinek összkiadása kötetei, melyekben közreadói, szerkesztői munkát végez, tanúskodnak óriási tudásáról és vég- telen szorgalmáról.
Fölösleges azon elmélkedni, hogy ritka kvalitásaival milyen látványosabb karriert futhatott volna be. Sosem lázad és sosem törtet, fogadjuk el, hogy így jó neki, hiszen olyan meggyőző az öröm, amellyel él és munkálkodik. Örüljünk mi is, hogy ilyen rejtett kincseink vannak, mint ő - s alkalmasint mennyivel szabadabb, szebb pályafutás ez, mint annyi más, kitüntetettebb karrier. Mert Dorka a maga választotta szolgálatban él, szabadon és szépen. Maga az eminencia, szürkeség nélkül.
Dorka, szeretettel és hálával ölellek. Nyáron, hetven évesen is kempingezni indulsz Somfai Lászlóval. Még sok boldog kempingezést kívánok!
|
