- Választhatták volna az egyszerűbb utat: hagyományos hangversenyeken is előadhatnák a repertoárjukon szereplő barokk és klasszikus műveket. Ehelyett teljes történelmi eseményeket rekonstruálnak. Miért?

- Mert ez így több mint zene. Ez a hangverseny egyben színház és történelem is, vagyis a közönség szemszögéből izgalmas, összetett esemény.

- Miért éppen II. György koronázási ünnepségét elevenítették fel?

- A zenéje miatt. Először is Händel erre az alkalomra négy csodálatos anthemet írt. Az egyiket - a Zadok, a pap (Zadok, the Pries)t címűt - azóta is eljátsszák minden egyes alkalommal, amikor angol uralkodó fejére korona kerül. Azért is olyan népszerű, mert lényegét tekintve annyira brit. Hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy Händelt jól kitalálták maguknak az angolok. Szereztek maguknak egy külföldit, aki angolabb tudott lenni bármelyik angol zeneszerzőnél. És úgy ünnepélyes, úgy harsány, hogy közben nagyon intim, nagyon személyes is.

- Händel azonban ennek az ünnepségnek nemcsak zeneszerzője, hanem - ma úgy mondanánk - programszerkesztője is volt. És a sajátjai mellé ma már kevéssé ismert korábbi szerzők műveit válogatta be. Miért nem rendelt műveket a kortársaitól?

- Mert ilyenkor nincs idő. A király meghalt, sokáig nem maradhat uralkodó nélkül az ország. El kell hát menni a kottatárba, megkeresni a "koronázási zenék" feliratú polcot, és megnézni, mit játszottak a korábbi hasonló alkalmakkor. A sajátját megelőző nemzedék terméséből Händel kiválasztotta Henry Purcell és John Blow egy-egy művét, valamint az őket is megelőző időkből Orlando Gibbonst, így aztán ezen az 1727-es ünnepségen összesen 150 év zenéje szólalt meg.

- Végül is mennyi ideje lehetett Händelnek a művei megkomponálására és a program összeállítására?

- Mindössze néhány hónap. Súlyosbítva a Bizottsággal, amelyet ilyenkor felállítanak a haza bölcseiből. A Bizottság eleve nehezen dönti el, hogy mit akar. De hogy a canterbury érsek valami mást akar, az szinte biztos. És hogy a zeneszerző elképzeléseivel egyik szándék sem egyezik, arra is mérget lehet venni. Händelnek az volt a szerencséje, hogy a király német származású volt, akárcsak ő, és ezért, érsekkel, Bizottsággal mit sem törődve, áldását adta mindarra, amit Händel eléje tett. Nem csoda, hogy a nagy napon az anglikán egyház feje istentiszteleti jegyzeteinek margójára azt firkantotta, hogy "a himnusz merő zűrzavar", meg hogy "a kórus itt tévesen (!) ezt meg ezt énekelte".

- Sohasem gondoltak arra, hogy a történelmi hűség kedvéért korabeli öltözékekbe bújtassák a kórust és a zenekart?

- Ennek a csábításnak eddig sikerült ellenállni. Ugyanis ha nagyon ragaszkodni kezdünk a történelmi hűséghez, akkor könnyen oda lyukadunk ki, hogy gyertyával kell világítani, ki kell kapcsolni a központi fűtést, és a zenészeknek is elég lesz minden fél évben egyszer mosakodniuk. Persze a közönségnek is.

- De a hangszereket illetően azért nem ilyen modernek.

- Nem. Korabeli, illetve korhű hangszereket használunk, hiszen az egykori hangzás pontos felidézésére törekszünk.

- A King's Consort összetétele mennyiben tér el a hagyományos nagyzenekarokétól?

- Ez előadásról előadásra változik. A koronázási szertartás esetében, mivel a templom legkülönbözőbb pontjain fanfárok szólalnak meg, és a dobosok felvonulásának is fontos szerepe van, a szokásosnál jóval több fúvóst és ütőst szerepeltetünk. A főszerepet azonban itt is a Händel oly sok művére jellemző fafúvósokkal megtámogatott vonós zenekar játssza. Más előadásoknál azonban ez másképpen fest. Ott van például - amivel ugyancsak sokszor és sokfelé szerepeltünk - Händelnek a Királyi tűzijátékra írt zenéje. Ez a mű is királyi megrendelésre született. És a király, aki - mint oly sok más uralkodó - nem éppen a muzikalitásáról volt híres, azt mondta, ne legyen a darabban hegedű, mert az puhány, nőies hangszer, csak férfias, harcias rézfúvósok szólaljanak meg. Emiatt volt köztük egy kis nézeteltérés. A végén kompromisszum született: Händel lemondott a hegedűkről, viszont - királyi engedéllyel - oboát és fagottot használhatott. Így ebben a darabban megszólal 24 oboa, 12 fagott, 9 kürt, 9 trombita, 3 pár timpani és rengeteg dob. Repertoárunk egyik kedvenc darabja. A másik kedvencünk a Lo sposalizio című előadás, amely Velence és a tenger házasságát ünnepli. A 17. század elején az akkori uralkodó rendelte meg ezt a látványos szabadtéri előadást velencei szerzők műveiből. Köztük volt Monteverdi, a két Gabrieli, Andrea és Giovanni, olyan nevek társaságában, mint Guami, Viadana vagy Massaino, akikről a mai zenekedvelők közül legtöbben nem is hallottak, pedig a maguk korában kiváló szerzők voltak.

- Csúnya kifejezés, de méltán elfeledett szerzőknek szokták nevezni az idő homályában eltűnt régieket. Valami oka csak van annak, hogy a nevük nem maradt fenn.

- Olyan könnyű manapság a zenét reprodukálni, hogy nem mérlegelünk, ma szinte mindent megtartunk. Ezzel szemben a régiek sokkal szigorúbban megválogatták, mit érdemes megőrizni és mit nem. Ha egy zenemű nem sikerült, begyújtottak vele, vagy a kottát odaadták a gyereknek, hadd firkáljon rá. Viszont amit eltettek, az általában jó volt. A könyvtárak polcain porosodó kották között sokkal több az értékes mű, mint gondolnánk. Csak előadóra várnak.

- Ezért tudnak ősbemutatót tartani 18. századi művekből? Kétszázötven éves darabokból?

- Igen, hiszen annyi az ismeretlen zene. Hatalmas gyűjtemények vannak. Nápolyban például ismerek egy könyvtárat, ahol öt kilométernyi polcon sorakoznak a zeneművek. A darabok legnagyobb részét még nem is katalogizálták, sőt rengeteg az olyan kotta, amelyhez hozzá sem nyúlt senki, amióta a polcra került. Biztos, hogy a lapok között kincsek is rejtőznek. Ezeket kell - vagy kellene - biztos kézzel megtalálni. Én rendkívüli módon érzem a felelősségét annak, hogy amit a múltból előbányászunk, az biztosan értékes zene legyen. És amire a leginkább büszke vagyok, talán az, hogy huszonnégy év után ma már nyugodtan kiadhatjuk tökéletesen ismeretlen régi szerzők műveit. Nem kell attól félnünk, hogy belebukunk, ha a lemez címkéjén olyan nevek szerepelnek, mint Sebastian Knupfer vagy Johann Scheller, akikről az emberek többsége soha életében nem hallott, mert ha azt látják a borítón, hogy az előadó a King's Consort and Choir, akkor az számukra garancia. Ezt a bizalmat megtartani a legfőbb feladatunk.

- Mennyi időt tölt búvárkodással a zenei könyvtárakban?

- Rengeteget, de megközelítőleg sem eleget. Hiszen szerencsére előadóként is nagyon sok a dolgunk. Még az idén Párizsban, Brüsz- szelben és Halléban világhírű angol szólistákkal adjuk elő Händel L'allegro, il penseroso ed il moderato című művét, amelynek lemezfelvételével annak idején a Gramophone magazintól a Kritikusok díját és A hónap lemeze címet érdemeltük ki. Azután lemezre vesszük Michael Haydn Requiemjét: ezzel a művel Európában is turnézunk majd.

- Magyarországra mikor térnek vissza?

- 2005 tavaszán lesz 25 éves a King's Consort. A jubileumot Bach Máté-passiójának előadásával ünnepeljük, és úgy tervezzük, hogy az ünnepi turné egyik állomása Budapest lesz.

A King's Consort and Choir hangversenye a British Council és a Brit Nagykövetség által az EU-csatlakozás alkalmából szervezett Gondolatok sugárútján című kulturális rendezvénysorozat nyitánya volt.