Ugyancsak 2000-ben választották a Konzervatórium igazgatójává Kerek Ferenc zongoraművészt, aki célul tűzte ki intézményének önálló karrá emelését. Ma már mint az ország első zeneművészeti karának főigazgatójával beszélgetünk a Liszt-díjas muzsikussal.

- Miért volt fontos a karrá válás?

- Mert iskolánk számára viszonylag önálló gazdálkodást tesz lehetővé az egyetem finanszírozási rendszerén belül, szakmai elképzeléseink pedig nincsenek kiszolgáltatva más karok elvárásainak - egyszóval emelkedik a presztízsünk.

- Mielőtt a mai állapotot vizsgálnánk, tekintsünk vissza a szegedi zenei felsőoktatás múltjára. A legtöbb szakon már korábban is folytattatok egyetemi szintű képzést.

- Visszamehetünk száz év távolába, amikor megjelent városunkban - az akkori zeneakadémiai rektor, Mihalovich Ödön támogatását élvező - zeneszerző és orgonaművész, König Péter. Három évtizeden át igazgatta a városi Zenedét, új szakokkal gyarapítva az iskolát. Még az ő működésének végén, 1934-ben került a városba s tíz éven át dolgozott itt Fricsay Ferenc. A II. világháború után a kiváló zongoristát, Baranyi Jánost bízták meg az Állami Zenekonzervatórium megszervezésével. Már akkor kialakult az a rendszer, hogy az iskola végzett növendékei - ha megfeleltek a követelményeknek - folytathatták tanulmányaikat a budapesti Zeneakadémián. 1952-től tanárokat is képez az iskolánk. Az 1980-as évek elején a kiváló munka elismeréseként hegedű és gordonka szakon megkezdődhetett az egyetemi képzés, ami Szecsődi Ferenc és Sín Katalin munkájának köszönhető.

1990-ben jött létre a Szegedi Konzervatórium, amely struktúráját tekintve igen képlékeny volt. Az effajta intézmények általában az alapoktól a felsőfokig magukban foglalják a képzés teljes spektrumát. Némelyikben amatőröket is nevelnek, de mindenképp nagy hangsúlyt kap az alapfok, s alig találunk olyat, amelyben nemcsak a főiskolai, hanem annál magasabb szint is helyet kap - erre példa a párizsi Conservatoire és a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium.

- Mielőtt a művészet magasába emelkednénk, tekintsünk a főkönyvbe: nálatok hogyan alakult a különböző szintek finanszírozása?

- Középfokon a sima gimnázium egyszeres normatívában részesül, a szakközépiskola kétszeresben, a gyakorló gimnázium négyszeresben. Felsőfokon a fajlagosan drága képzéseket - amilyen az orvosoké és a művészeké - az első csoportba osztották, a másodikba a tanári szakokat és a kamaraművészit. Az egyetemi normatíva idővel elérte a főiskolainak a kétszeresét. Csakhogy nálunk a ’90-es évektől a normatíva teljes egészében a felsőfokot illette. Így mindinkább láthatóvá vált, hogy iskolánk alulfinanszírozott, s fájdalmasan hiányzik a középfokú képzést megillető összeg. Az önálló zeneművészeti főiskolai kar sikeres akkreditációja a pénzügyi helyzet rendezéséhez is hozzájárul. Ehhez szükség volt az infrastruktúra fejlesztésére, vagy például arra, hogy a tanárok minél nagyobb számban jelentkezzenek intézményi keretű, illetve egyéni doktori képzésre (DLA, PhD). Ma már két doktori fokozattal rendelkező habilitált egyetemi tanár, egy habilitált egyetemi tanár és egy doktori fokozattal rendelkező főiskolai docens gazdagítja tanári karunkat. Jelenleg három további oktatónk vesz részt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorképzésében.

- Említetted már kollégáidat az egyetemi szintű képzés kapcsán. De ne hallgassuk el, hogy 1990 óta magad is rendelkezel ilyen jogosítvánnyal.

- Valóban így van. De ennél is fontosabbnak tartom, hogy már mintegy másfél évtizede 17 szakon folyhat egyetemi képzés, s ebből 14-en jelenleg is vannak aktív hallgatóink.

- Ez a jog tehát nem az intézményt illeti meg, hanem az egyes tanárt.

- A Zeneakadémia legmagasabb döntéshozó testülete, az Egyetemi Tanács nevesítette, hogy az egyes szakokon kik taníthatnak egyetemi fokon. A Zeneakadémia vezetői folyamatosan nyomon követték mun- kánkat, így például egyetemi hallgatóink egyik 2001-es zenekari diplomakoncertjén jelen volt Falvai Sándor rektor úr és Lantos István tanszékvezető úr. A rektor - tapasztalva növendékeink produkcióinak magas színvonalát - írásban is támogatta az önálló zeneművészeti főiskolai karunk létrehozását, illetve megszerzendő önálló szakindítási engedélyeink függvényében az egyetemi karét.

- Azok az oktatók, akiknek a Zeneakadémia egyetemi képzést engedélyezett, egyetemi besorolásban dolgoznak?

- Az egyetemi képzésre vonatkozó jogosítványnak ez nem feltétele, főiskolai docens vagy akár adjunktus is részt vehet a munkában. Ugyanakkor fontos, hogy minél többen szerezzük meg az említett fokozatokat (DLA, PhD) és habilitáljunk, mert ezek (esetleg a művészeti díj és a habilitáció) megléte az alap az egyetemi docensi, tanári minősítés elnyeréséhez. A habilitáció önmagában főiskolai tanári besorolást tesz lehetővé. Mindez szükséges ahhoz, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság e kollégákat szakfelelőssé nyilvánítsa.

- Hogyan váltatok a Szegedi Tudományegyetem főiskolai karává, s mit jelent ez pontosan?

- Amikor 2000-ben megbíztak a Konzervatórium igazgatásával, azonnal átláttam annak szükségességét, hogy központi oktatási egységből a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karává váljunk. A felsőoktatási törvény értelmében főiskolai karon - ha a feltételek adottak - egyetemi képzés is folytatható. Ahhoz, hogy egyetemi karrá váljunk, önálló (nem pedig kihelyezett) egyetemi képzést kellene folytatnunk, s doktoriskolával is kellene rendelkeznünk. Bennünket a Magyar Akkreditációs Bizottság - a Felsőoktatási Tudományos Tanács előzetes kontrollja nyomán - nyilvánított az egyetem főiskolai karává. Az FTT pénzügyi, beiskolázási, a diploma megszerzése utáni elhelyezkedési szempontokat vizsgál, a MAB pedig minőségi kontrollt gyakorol, a képzés minden fontos elemének számbavételével. Meg kellett felelnünk a művész- és tanárképzés követelményeinek is. Így válhattunk - más városok zeneművészeti felsőoktatásával ellentétben, ahol a zenészképzés intézeti státusban vagy a képzőművészeti dominanciájú Művészeti Kar része- ként funkcionál - a Szegedi Tudományegyetem karává.

- Megváltoztatta-e szakmai életeteket, követelményrendszereteket az egyetem karává emelkedés?

- Én ezt megfordítanám. Az, hogy az utóbbi években több hangversenyt rendezünk, hogy elfeledett életműveket kutatunk, eleven és folyamatos kapcsolatot építettünk ki Bartók szülőhelyével, Nagyszentmiklóssal, hogy az egyetem rendezvényein, ünnepi eseményein tanáraink és diákjaink fellépnek, hogy hangversenybérleteket szervezünk: mindezek együtt teremtik meg az önálló kar szakmai életének valós tartalmát és szilárd alapját. Részt veszünk az Erasmus csereprogramban: tavaly három zongorista tanítványunk utazott Parmába, ahonnan egy tanár és egy diák érkezett hozzánk. Két éve létrehoztuk önálló honlapunkat, az Oktatási Minisztérium pályázatának köszönhetően 10 és fél millió forint értékű multimédiás termet alakítottunk ki, közel másfél millióért oktatástechnikai eszközöket vásároltunk, s 2000-ben és 2001-ben, ugyancsak az OM pályázata révén 10-10 millió forintért hangszereket is beszerezhettünk.

- Épületetek is megújult.

- Zsúfoltságunkat csak ingatlanbővítéssel és -vásárlással enyhíthetnénk, ehhez azonban túlságosan szerény a normatívánk. Marad a padlás és a pince beépítése, feltéve, hogy az Egyetem sikerrel pályázik anyagi forrásért. A zeneművészeti gyakorló szakközépiskola önálló épületbe helyezése is segíthetne gondjainkon, de ez a belátható időn belül nem várható. Koncerttermünket csakugyan sikerült felújítanunk, s 2003. októberi avatásakor Fricsay Ferencről neveztük el. Ez alkalomból a család jelenlévő leszármazottai Fricsay-szobrot ajándékoztak intézményünknek.

- Hogyan fogadta a Zeneművészeti Főiskolai Kart a Tudományegyetem?

- A szegedi egyetem a gyógyítás és kutatás terén vált híressé. A zeneművészet, a hivatásos művészképzés új színnel gazdagítja az universitast. A csatlakozásunk idején hivatalban lévő rektor, Mészáros Rezső földrajztudós akadémikus, és utódja, a műszaki tudományok művelője, Szabó Gábor profeszszor mindig rokonszenvezett velünk. Ugyanakkor egyes kari vezetőkben aggodalom is támadt amiatt, hogy az egyre apadó állami támogatás idején "az új gyermek etetése" nem érinti-e kedvezőtlenül az ő területük gazdálkodását. Hiszen a tortát immár többfelé szeletelik.

- A Konzervatórium karrá válásával nem nőtt meg a torta? Ti nem vittetek magatokkal normatíva-összege, mint a jogelőd egyetemek és főiskolák beépült karai?

- A Szegedi Felsőoktatási Szövetség, illetve a Szegedi Tudományegyetem létrejöttekor központi oktatási egységként váltunk az egyetem részévé, így azt a pénzt címezték nekünk, amit korábban a Zeneakadémia kapott a mi felsőfokú képzésünk finanszírozására. Mindeddig ebből voltunk kénytelenek működtetni a középfokú képzést is.

- Új vívmányotok a középfokú zeneoktatás átszervezése. Miben áll ez?

- Szilárd jogi alapokra kellett helyeznünk a szegedi középfokú zenészképzést, ami ugyan működött, de 1990 óta pénzügyi támogatást nem kapott. Reményeink szerint ősztől immáron jogilag és anyagilag egyaránt rendezett körülmények között működhet szakközépiskolánk.

- A közép-, illetve felsőfokú oktatás mennyire "nő össze" az új szervezeti formában? Annak, aki Szegeden végzi a szakközépiskolát, könnyebb-e az útja az azonos épületben lévő főiskolára?

- Annyiban valószínűleg, hogy jobban ismeri az elvárásokat. De ugyanannyit kell teljesítenie, mint egy kívülről érkező diáknak, tehát előnyt nem élvez. Az ország legkülönbözőbb pontjairól tartanak hozzánk a leendő hallgatók. A napokban olvastam a szegedi egyetemi lapban egy statisztikát, mely szerint a természettudományi és a bölcsészkar mellett hozzánk jönnek a legtöbben tanulni a városon kívülről.

- Aki nálatok tanul, a kiváló helybeli tanárok mellett nagynevű vendégek mesterkurzusait is látogathatja. Az elmúlt tanév különösen gazdag volt e tekintetben.

- Két énekes mesterkurzusunkat Hamari Júlia és Polgár László tartotta, zongoristáink Schiff Andrással és az amerikai Daniel Gloverrel találkozhattak, a harsonások pedig Fejér András révén szerezhettek különleges tapasztalatokat, aki nemcsak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, hanem a berlini Deutsches Symphonie-Orchester szólóharsonása is. Itt említem meg, hogy 2003 márciusában Bartók-emlékhangversenyt adtunk Nagyszentmiklóson, és felléptünk a közeli Temesvárott is. Idén is folytatódnak a rendezvények: februárban megünnepeltük Király König Péter Szegedre érke- zésének centenáriumát. Véletlen, de szép szimbólum, hogy az Egyetemi Tanács épp aznap alapította meg az új zeneművészeti szakközépiskolát.

- Ha már jelképről beszélünk, említsük meg, hogy DLA-disszertációdat Király Königről írtad, s egyik opponensed, Batta András zenetörténész mint nagy elődödet említette őt. Ez a megfogalmazás a szakmán belüli megbecsültségedre utal.

- Igyekszem. De beszéljünk inkább még a Király König-hangversenyről. Megszólaltattuk zongorakvintettjét - hangszer-öszszeállítása azonos Schubert Pisztrángötösével -, s a közönség és a kollégák egyaránt úgy találták, hogy értékében beleillik bármilyen ínyenc romantikus programba. Lappangó kincsek rejtőznek tehát falaink között. A Fricsay-terem avatásán nemcsak iskolánk szimfonikus együttese, a Vántus István Zenekar és a Fricsay Vonósnégyes lépett föl, hanem Fricsay unokája, Ferenc von Szitha is vezényelt. A nagyzenekaron kívül büszkeségünk a Musica Parlante régizenei kamaraegyüttes; vegyes karunk és koncert fúvószenekarunk több kortárs zeneszerző művét is sikerre vitte. Örülünk, hogy tanáraink s néha hallgatóink is közreműködnek a Vántus István Kortárs Zenei Napok évente sorra kerülő hangversenyein, melyek jelentős részének immár megszépült Fricsay-termünk ad otthont. S idén márciusban rendezzük az Első Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyt, amelyre 9 országból 27-en jelentkeztek. Az elő- és középdöntőben - szokásos módon - szóló repertoárral állnak ki, a döntőben négy Mozart-, három Liszt-zongoraverseny és Bartók 3. koncertje közül választhatnak a versenyzők. Az ünnepi eredményhirdetésre Bartók születésnapján kerül sor, majd elutazunk Nagyszentmiklósra, ahol végre szintén ápolják Bartók emlékét. Megtiszteltetés számomra, hogy művészeti vezetője lehetek az ott működő Pro Bartók Társaságnak. Nem sokkal a zongoraverseny után tartjuk a 4. Simándy József Énekversenyt, erre az országos megmérettetésre száznál többen jelentkeztek, a selejtezők után 98-an érkeznek majd Szegedre. A zsűriben többek között Andor Évát, Sziklay Erikát, Csengery Adrienne-t és Gyimesi Kálmánt köszönthetjük. Amint elbúcsúzunk az énekesektől, várjuk az orgonistákat, akiknek országos fesztiválját és versenyét a Szegedi Zsinagógáért Alapítvánnyal közösen szervezzük. S mire mindez lezajlik, elérkezünk diplomahangversenyeink háromhetes ciklusához. Legtehetségesebb növendékeink a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködését élvezhetik Elgar Gordonkaversenyében és Schumann Zongoraversenyében, a Vántus Zenekar egy Milhaud-, a Musica Parlante három barokk versenyművet kísér majd.