A monográfia 1-2. kötetének olvasói jól tudják, hogy Walker elsősorban a személyiség mozgatórugóit keresve próbál közelebb kerülni az alkotói-előadóművészi életműhöz. Ezt kivételes empátiával és olyan tudás birtokában teszi, ami alapján bízvást tekinthetjük őt a liszti életút ez idő tájt mindenki másnál avatottabb szakértőjének. Nem pusztán adatokra, a levélhagyatékban fennmaradt több ezer, részben még kiadatlan levél információira támaszkodva írta meg életrajzát, hanem időt, pénzt és energiát nem kímélve felkereste Liszt életének színtereit is. Walker ebbéli kitartására jellemző, hogy többéves várakozásra és hosszas utánajárásra is hajlandó volt annak érdekében, hogy egy-egy emlékhelyre bebocsátást nyerjen. Például a római Madonna del Rosario-kolostorbeli cellába, Liszt 1863-65 közötti lakhelyére, amelynek eleddig feltehetően ő volt az egyetlen lisztiánus látogatója.

A levelek mellett Walker feldolgozott, könyvében idéz és kommentál rengeteg korabeli dokumentumot és kortárs visszaemlékezést is, s ezek mennyisége tekintetében minden eddigi Liszt-monográfuson túltesz. Párját ritkító forrásismerete és alapossága abban is megmutatkozik, hogy a szakmunkákban is forrásmegjelölés nélkül idézett, közszájon forgó anekdoták és szenten- ciák mellett ő azok eredeti forráshelyét is feltünteti. Talán a leghíresebb mindezek közül Carolyne Sayn-Wittgenstein mondása: "Liszt gerelyét sokkal messzebbre vetette a jövőbe" [ti. mint Wagner]. A pontosítás Walkertől származik, aki az eredeti kontextus ismeretében idézte és interpretálta Carolyne mondatát, úgy, ahogyan azt a weimari baráti kör egyik tagja, Adelheid von Schorn feljegyezte.

Liszt életének utolsó negyedszázadából, a harmadik kötetben tárgyalt időszakból különösen sok korabeli dokumentum maradt fenn, hiszen a Mestert ebben az időszakban minden korábbinál több növendék és kíváncsi csodáló vette körül. Annak, hogy a harmadik kötetben az alkotói munkát tárgyaló részekkel szemben még inkább eltolódik az arány az életrajzi fejezetek javára, mint az előző kötetekben, leginkább épp a korabeli feljegyzések nagy száma lehet az oka. Ugyanis annak érdekében, hogy tudományos szakmunkát hozzon létre, Walkernek számos hamis legendát kellett megcáfolnia, és számos kényes kérdésben kellett állást foglalnia. Hogy csak néhányat említsünk a Liszt utolsó évtizedeit tárgyaló életrajzi regények, filmek Leitmotivjai közül: Liszt és Carolyne Sayn-Wittgenstein meghiúsult házassága, ³ "a kozák nő" és Liszt kapcsolata, Liszt abbé volta, búcsúja az élettől, ajkán a "Trisztán!"-nal. ⁴ E témák feldolgozásakor Walker a realizmus - sőt, helyenként a naturalizmus - módszerét választotta. Az így létrejött, legendáktól megfosztott Liszt-arckép egy testi-lelki bajoktól meggyötört embert ábrázol, aki azonban a rámért sorscsapásokra végtelen türelemmel, humanizmussal és - legfőképp - halhatatlan alkotásokkal felelt.

Walker életrajzi érdeklődése persze nem korlátozódik pusztán magánéleti vonatkozásokra. Liszt szakmai tevékenységének tárgyalásakor a szerző a monográfia harmadik kötetében is elsősorban a személyes kapcsolatok részleteinek feltárásával segíti az életmű tanulmányozóit. Ezúttal is kiemelkednek az egy-egy nagyobb utazás (1866: Párizs, 1886: London) eseményeit elbeszélő, kortörténeti háttérrel megfestett tablói. Ami az alkotói életművet illeti, Walker a kényszerűen felszínes műismertetések helyett vállalta, hogy szelektál. Csak a legjelentősebb művekkel, műcsoportokkal foglalkozik részletesen, de az azokkal kapcsolatos fejtegetéseit valóban érdemes elolvasni. Kiváltképp értékesek és elgondolkodtatóak az egyes Liszt-művek és más komponisták művei között vont párhuzamai, például a Krisztus-oratórium bizonyos részletei, valamint a Wagner Trisztánja és Parsifalja közti asszociációi.

Számunkra különösen kedvesek a nagy hozzáértéssel megírt magyar vonatkozású fejezetek, mivel Liszt magyarságának megkérdőjelezése máig kedvelt toposza a külföldi népszerű és szakirodalomnak egyaránt. Walker külföldi kutatótól nemigen tapasztalt empátiával tárgyalja Liszt és magyar kortársai kapcsolatait monográfiája harmadik kötetében is. A magyar kulturális élet fellendítése érdekében Liszt épp élete utolsó évtizedeiben tette a legjelentősebbet: oroszlánrészt vállalt a Zeneakadémia felállításában és a felsőfokú zeneoktatás beindításában. Amellett, hogy az intézmény első elnöke volt, Liszt zongoraórákat is adott az akadémistáknak, amiért, mint korábban, ekkor sem fogadott el fizetést.

Tudományos értékén túlmenően, a maga nemében egészen egyedülállóvá azonban a szerző szépírói tehetsége teszi ezt a Liszt-monográfiát. Lebilincselően szellemes írói stílusa révén Walker műve szakembernek és amatőrnek egyaránt érdekfeszítő olvasmány. E stílus visszaadása - a nyelvtudáson és a zenei szakismereteken túlmenően - külön feladatot ró a mű fordítójára is. Az Editio Musica szerencsésen döntött, amikor a harmadik kötet fordításának elkészítésére FejérváriBoldizsárt kérte fel. Neki köszönhetően a magyar olvasó ugyanúgy élvezheti Walker "Liszt-regényét", mint az eredeti angol szöveg olvasói. A fordítás nyelvi-szakmai lektorálása - mint az 1-2. kötet esetében - ezúttal is a Liszt-kutatás egyik vezető személyiségére, Eckhardt Máriára hárult. Õ kezdeményezte s vállalta magára az angol eredeti megjelenése, 1996 óta szükségessé vált jegyzet-korszerűsítéseket is. Mint a szerzői előszóban olvashatjuk, Eckhardt szakértői közreműködése nem merült ki a magyar fordítás megjelenéséhez nyújtott segítségben. Az eredeti mű megszületésénél is ott bábáskodott; kritikai észrevételeivel látva el a még kéziratban lévő köteteket.

A monográfia harmadik kötetének budapesti bemutatóját megtisztelte jelenlétével a szerző. Terveiről, jelenlegi munkájáról szólva Alan Walker megemlítette, hogy terjedelmi vagy tartalmi okokból kénytelen volt számos, publikálásra érdemes anyagot kihagyni a háromkötetes műből, s hogy ezeknek az anyagoknak a felhasználásával már egy újabb Liszt-könyvön dolgozik. Mi mást kívánhatnánk magunknak a monográfia elolvasása után, mint azt: jelenjen meg mihamarabb a mű, s hadd érjük meg annak magyar nyelvű kiadását is.

¹ Alan Walker: Franz Liszt. Volume 1. The Virtuoso Years. 1811-1847; Volume 2. The Weimar Years. 1848-1861; Volume 3. The Final Years. 1861-1886. (Alfred A. Knopf, New York, 1983, 1989, ill. 1996). Az 1-2. kötet Rácz Judit fordításában és Eckhardt Mária lektorálásával jelent meg Budapesten 1986-ban, illetve 1994-ben, az Editio Musica gondozásában.

² L. Ramann: Franz Liszt. Als Künstler und Mensch. (Breitkopf & Härtel, Leipzig, 1880-1894)

³ Ennek a témának Walker egy további, Gabriele Erasmival közös művet is szentelt: Liszt, Carolyne, and the Vatican: The Story of a Thwarted Marriage. (Stuyvesant, New York, 1991)

⁴ Liszt utolsó napjainak részletes történetét Walker önálló műben is megírta a budapesti Liszt-lakás gondnoknőjének, egy volt Liszt-tanítványnak a naplója alapján: The Death of Liszt: Based on the Unpublished Diary of His Pupil Lina Schmalhausen. (Ithaca & London, 2002)