- Pályám legutóbbi időszakát nagy kihívás hatotta át. Szokolay Sándor, a Corvin-lánc kitüntetettje egy évre nekem adományozta az ő elismerésével járó ösztöndíjat. Nagyszabású művet várt tőlem, így fogtam Weöres Sándor Kútbanéző című kötetéből a Hatalmas a látható című költemény oratóriummá formálásához. Noha eddigi három versenyművem is nagy léptékű gondolkodást feltételezett, ekkora apparátusra még nem komponáltam. Kollégáim óva intettek, mondván, nem könnyű Weöres-megzenésítésre jogot szerezni, ám kellemes meglepetés ért: Károlyi Amy postafordultával megadta az engedélyt - halála előtt mintegy tíz nappal. Mezzoszoprán-, és baritonszólót, valamint vegyes kart és zenekart foglalkoztat a mű, amely bőven él a műfaj kínálta lehetőségekkel. Egyszerre kell merítenünk két forrásból: abból a felelősségből, hogy életünk során mindig ugyanazt a könyvet írjuk, és hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. A "könyv" nálam azt a szándékot jelenti, hogy alapvetően modern zenei eszközöket felhasználva kapcsolatot találjak a közönséggel, de úgy, hogy ne mindenáron, sok szempontot sutba dobva jöjjön létre a kapcsolat, hanem saját látásmódomat műről műre megjelenítve. A kompozíciót át kell hatnia keletkezési helye és ideje szellemének - ez pedig a folyó-hasonlat magyarázata. A variációkban való gondolkodás lényegi eleme a darabnak. Helyet kapnak benne adott hangközök variációi: a szólókban a hangközök iránya később majdnem ellentétesen is megjelenik, a hangköz-harmónia-ritmika rendje többnyire kissé módosul. A majdnem és a többnyire szónak jelentősége van, hiszen minden zeneszerzői gondolatot füllel kontrollálok. A jó hangzás érdekében rugalmas vagyok, azt akarom, hogy a hangzó végeredmény provokálja ki a tervezést, ne pedig fordítva!

- Ez az egy vers alkotja az oratórium szövegét?

- Igen. Arra törekszem, hogy a zene és a szöveg dramaturgiája adekvát legyen. Ugyanakkor a zenei darabot önállóan kell megkomponálni. Addig szükséges próbálni a ruhát, amíg maradéktalanul az alakra illik. A közönség nem érezhet olyasmit, hogy a kettő nem illik össze.

- Hogyan osztod meg a szöveget a szólisták és a kórus között?

- A mintegy húszperces darabban párbeszéd alakul ki köztük. A tuttikat számos esetben kamarazenei átvezetések tagolják.

- Látta már a kompozíciót a szellemi "megrendelő"?

- Igen, megmutattam Szokolay Sándornak, s úgy láttam, tetszik neki.

- Mit éreztél a darab írása közben: zeneszerzői épülésed időről időre valamilyen irányban halad, vagy inkább elmélyedsz már kialakult stílusodban? Keresel-e újat műről műre, vagy inkább befelé keresed az újat?

- Is-is.

- Kézírással komponálsz vagy számítógéppel?

- Kézírással. A hagyományos és mai módszerekből egyaránt szeretem kimazsolázni az előnyöket. Szólamkészítésnél, áthelyezéseknél bizonyára nagyon kedvező a gép.

- Nem térítő szándékkal említettem ezt, csupán azért kérdeztem, mert például az általad is említett áthelyezések, valamint a toldások, húzások végrehajtása egyszerűbb a géppel.

- Én jelenleg ragasztok...

- Ne ragadjunk le a manualitás kérdésénél. Inkább visszatérnék oda: mennyire érzed szükségét a folyamatos nyelvújításnak? Vagy rátaláltál egy nyelvre, s azon kívánsz beszélni?

- Bizonyos szempontból úgy érzem, rátaláltam a nyelvemre. Ugyanakkor minden darab új kihívás: semmitől sem zárkózom el, még az elektroakusztikus zenét sem zárom ki a jövőmből.

- Az oratórium farvizén úszkálnak-e más kompozíciók, s ha igen, állnak-e zenei kapcsolatban vele?

- A közelmúltban írtam egy harsonadarabot, és még régebbi tervem egy orgonaszóló. Az Ewald Rézfúvós Kvintett biztatásának is szívesen eleget teszek majd.

- Az oratórium munkálatai közepette keletkeznek olyan ötleteid, amelyek más művekben valósulnak meg?

- Igen, ezek egyelőre piszkozatban tornyosulnak a zongora tetején. Később, szigorú önkritikával, be-beépítem őket újabb darabjaimba.