|
A június 6. és 9. között megrendezett estek egykori ötletgazdája Hans Landesmann,
a Salzburgi Ünnepi Játékok volt gazdasági vezetője, egyszersmind a koncertprogramok
felelőse több mint tíz éven át. Gérard Mortier művészeti irányításával
akkor új korszak kezdődött Salzburgban, amelyet a sok emlékezetes előadás mellett
néha ellenségeskedéssé fajuló viták is jellemeztek. Az alapkoncepció a kortárs
és a régi művészetek harmonikus és kiegyensúlyozott együttélése, amelyet Mortier
visszatérő harcos és polgárpukkasztó megnyilvánulásai színeztek. A Barokk pünkösd
elnevezésű négynapos rendezvény sikerének záloga az volt, hogy ezen számos világnagyság
is megjelent. Parádés operabemutatók fémjelezték a fesztivál színvonalát (például
Rameau Les Boréades-ja Simon Rattle vezényletével), olyan koncertekkel, mint Cecilia
Bartoli Vivaldi-Gluck-estje.
A Mortier-érát követően a lelkes szponzorok egy része tüntetően visszavonult,
a következő művészeti vezető, Peter Ruzička (az elismert zeneszerző) egy nehezen
finanszírozható Pünkösdi Fesztivál megszervezését vállalta. A nyári eseménysor
programjához már több anyagi támogatót kapott. Ruzička személyisége homlokegyenest
más, mint a Mortieré: csendes, visszahúzódó, nem provokatív. Fel sem merült, hogy
akár egyetlen bíráló szót ejtsen a korábbi vezetésről, sőt... Úgy tetszik, művészi
koncepciója határozott, egyéni, ám alapjaiban megegyezik azzal, amelyet elődje
képviselt. Salzburg a világ vezető kortárs zenészeinek, rendezőinek első számú
központja. Ha az operarendezők kissé provokatívak (ezt példázta a tavalyi Don
Giovanni-rendezés), ám legyen - Martin Kušej rendezésében idén is színpadra állítják
a művet, amelyet Nikolaus Harnoncourt vezényel. Az az Harnoncourt, akinek "konzervativizmusára"
Mortier megjegyzést tett, és aki ennek következtében távozott a fesztiválról.
Most nem csupán az egyesek által idegborzolónak, pornószerűnek tartott előadást
vezényli, hanem Martin Kušej újabb Mozart-produkciójában (Titus kegyelme) is közreműködik
a nyári fesztiválon. Offenbach operáját, a Hoffmann meséit is aktualizálva állítják
színpadra - a jegyek előjegyzésben keltek el. Több kortárs zenei sorozat is a
fesztivál szerves részét alkotja, fiatal előadóművészek koncertjeivel együtt.
Az operabemutatók számát csökkenteni kellett, de világsztárokban idén nyáron sem
lesz hiány: a Plácido Domingo-Olga Borodina páros Saint-Saëns műve, a Sámson és
Delila koncertelőadásán szerepel. A világ vezető karmesterei, szólistái és zenekarai
is jelen lesznek a házigazda Bécsi Filharmonikusok mellett. A jegyek jelentős
része elkelt, hasonlóan a korábbi évekhez.
A 2006-os év Mozart születésének 250. évfordulója lesz, ezt Ruziˇcka nagy vállalkozással:
Mozart valamennyi operájának bemutatásával szeretné megünnepelni. Az idei Pünkösdi
Fesztiválon két különleges, de "takarékos" ötletet valósított meg. Kijevi kincsek
címmel ősbemutatót szervezett az Oroszország által nemrégiben visszaszolgáltatott
hadizsákmány-kottákból: három, eddig soha nem hallott Biber-kantáta hangzott el
Martin Haselböck vezényletével. A másik rendkívüli ötlet a "Dalnokverseny".
Korunk két kiemelkedő kontratenorját hívták meg, hogy egyazon napon, egymást követően
lépjenek fel. Délután egy amerikai sztár, David Daniels adott zenekari
koncertet, míg este Andreas Scholl német énekest hallhatta a közönség.
A nemes verseny célja az volt, hogy a közönség e két rendkívüli művész képességeiben
gyönyörködve a férfialt hangfaj két eltérő típusú képviselőjével találkozhasson.
David Daniels 37 éves, tanárai javaslatára 1992-ben tért át a falzett fekvésre.
Tanulmányait a szakma egyik mesterénél, Drew Minternél folytatta, majd 1996-ban
a Glyndebourne-i Fesztiválon Richard Strauss Árnyék nélküli asszonyában A templom
küszöbének őrzőjeként keltett feltűnést. Barokk operaszerepek, majd főszerepek
következtek, továbbá Oberon szólama Britten művében, a Szentivánéji álomban. Hangjának
különös színezete, kiegyenlített magas és mély fekvése a nemzetközi élvonalba
sorolja a művészt, akiért a világ nagy operaházai versengenek. Legnagyobb szerepei:
Nerone Monteverdi Poppeájában, Julius Caesar, Xerxes, Rinaldo, Tamerlano, Saul
- Händel operáiban. 1997-ben a Musical America Az év énekesének nyilvánította.
Szóló- és operafelvételeivel seregnyi hanglemezdíjat nyert. Händel Rinaldójából
Cecilia Bartolival közösen készített felvételt. Romantikus alkatú művész, aki
nemrégiben a 19. századi német dalirodalom néhány népszerű darabját is hanglemezre
vette.
Koncertjének műsorát Händel-áriákból és Vivaldi Stabat materének részleteiből
állította össze. A vele együtt fellépő, Bernard Labadie vezette francia
barokk együttes, a Les Violons du Roy Bach és Händel zenekari műveivel
hangsúlyozottan nem kísérő zenekarként, inkább mint népszerű régizenei együttes
szerepelt. Ugyanez vonatkozott a jó nevű Akademie für Alte Musik Berlin
karmester nélküli társulatára, amely egyenrangú partnerként lépett fel Andreas
Scholl társaságában - mint korábban többek között Cecilia Bartolival is. A David
Daniels programjában elhangzott Vivaldi-mű és Händel-ária (Vivi tiranno
- a Rodelindából) Scholl repertoárjának is népszerű darabja, sőt a Rodelinda Bertaridójának
szerepében 1998-ban szintén a Glyndebourne-i Fesztiválon aratott kiugró sikert
- azóta, akárcsak Daniels, hangfajának világjáró művésze. A 36 éves énekes Danielshez
hasonlóan állította össze programját: az esti koncert műsorán egy Vivaldi-kantáta
mellett Händel-áriák szerepeltek - a vokális részletek között barokk concertók
hangzottak fel. Andreas Scholl karrierje eredendően a magas hangfekvésben indult
- már a kórusokban gyermekszopránként énekelt, később a kontratenorként is ismert
karmester, René Jacobs volt tanára. Repertoárja a barokk operán kívül kiterjed
a német kantáta- és a barokk dalirodalomra is. Vivaldi-lemezeivel több nemzetközi
díjat nyert; néhány éve exkluzív szerződés köti a Decca céghez. Műfajok közötti
vándorlásai során a popzenéig is eljutott, a könnyű műfaj azonban csupán kirándulást
jelent számára. Hangjának éteri tisztaságát, a barokk repertoárban érvényesülő
kiváló stílusérzékét és drámai előadásmódját egyaránt dicsérik a kritikák. Szövegmondása,
deklamációja a dallamvilággal tökéletes egységet képez. Néhány éve Sigiswald Kuijken
együttesével hazánkban is emlékezetes sikerrel szerepelt.
A koncertek ráadásait mindkét művész a barokk zene "névjegyével", Xerxes Largójával
fejezte be. A közönség lelkesedése nem csak a ráadásokat kikövetelő tapsban nyilvánult
meg, de abban is, hogy a népes hallgatóság a koncerteket lélegzetvisszafojtva,
teljes csendben hallgatta - ezt az énekesek szemlátomást nagyra értékelték. David
Daniels a délutáni koncert után még egy órát töltött közönségével beszélgetve,
autogramokat osztva. Eddig nem járt Magyarországon, ám ha meghívnák, boldogan
jönne - mondta. Schollt koncertje után szintén várták tisztelői. Mindkét művész
tisztában van azzal, hogy a salzburgi jelenlétnek súlya van; koncertjeiket néhány
héten belül az Osztrák Rádió is közvetíti. A jelképes verseny mindkét fél számára
győzelemmel végződött.
A Magyarországon is népszerű olasz barokk együttes, a Giardino Armonico
szintén különleges programmal jelentkezett. Händel szerenádja, az Aci, Galatea
e Polifemo szólalt meg műsorukon - ez a mű csupán csekély részben azonos a koncertéletben
ismertebb, tíz évvel később Londonban írt Acis and Galatea című darabbal. Händel
huszonhárom éves korában érkezett Rómába, majd Nápolyba, ahol két évet töltött
el Ruspoli márki szolgálatában, és több mint ötven művet komponált. Nicola Giuvo
librettója a görög mitológia Ovidius által feldolgozott történetét használta fel
(a Metamorfózisokból): Polüphémosz küklopsz szerelmes a szép Galatea nimfába,
az utóbbi azonban Acist szereti. A szerelmesek készek vállalni minden megpróbáltatást,
ám Polüphémosz bosszújától nem menekülhetnek: a küklopsz Acist megöli, ám Galatea
könyörgésére apja, Néreusz, folyóvá változtatja a halott szerelmest. Galatea szintén
vízzé válik, és a két folyóág összeölelkezve jelképezi az örök hűséget, amely
ellen az őrjöngő Polüphémosz már nem tud mit tenni.
A fiatal Händel a titkozatos spanyol (vagy portugál) hercegnőnek, "Donna Laurának"
írta a művet, amely végül egy főúri esküvő fénypontja lett. A három énekes szólam
hihetetlen követelményeket támaszt az előadókkal szemben - ez magyarázza a mű
ritka megszólalását. Nincs nyitány, se kórus, kevés a zenekari rész, az énekesek
szólóit, duettjeit és tercettjeit kíséretes recitativók fogják közre. A zenekari
hangpaletta igen színes: fuvola, oboa, trombita és vonósok mellett többféle continuo-hangszer,
köztük a lant is szerepelt - Luca Pianca szólisztikus előadásmódjában gyönyörködhetett
a közönség. Giovanni Antonini nemcsak a zenekart vezette, de furulyajátékával
is színesítette a hangzást. A szólisták - Roberta Invernizzi, Sonia Prina
(szoprán) és Luigi De Donato (basszbariton) - valamennyien virtuóz, a nyaktörő
koloratúrákban gazdag szólamokkal is könnyen megbirkózó művészek. Polüphémosz
szólama két és fél oktáv terjedelmű, a falzett-basszus váltások a közönséget ovációra
késztették. A Giardino Armonicót korábban "Harnoncourt fenegyerekeiként" emlegették
Vivaldi-felvételeik sajátosan rusztikus hangzása és egyéni hangszerelési megoldásaik
alapján. Az 1985-ben alakult együttes összetétele ma is folyamatosan változik,
repertoárja Haydnig és Mozartig terjed. Az Aci, Galatea e Polifemo produkció az
utolsó hangig kidolgozott, színes és virtuóz előadás volt, amelyet méltán ünnepelt
a közönség. E művet turnéjuk folyamán több országban bemutatták, Salzburgban tehát
egy sokszorosan kipróbált produkciót hallhattunk.
A pünkösdi koncertek sorát a nálunk is ismert Tallis Scholars énekegyüttes
fellépése és egy viola da gamba-est zárta. A telt házas koncertek bizonyítják,
hogy a régi zenének - különösen ilyen színvonalú előadások esetén - ma már nem
csupán "tábora", hanem állandó, népes közönsége van, s ez a közönség tudja, hogy
korunk jelentős művészei milyen értékeket közvetítenek.
|
