|
Gyakran aposztrofálják a címben jelzett módon a Bartók Rádiót, s ez a megjelölés
nagy felelősséget ró a főszerkesztőség munkatársaira. A Bartók önálló szellemi
arculata jól érzékelhető, működése azonban nem választható el az anyaintézmény,
a Magyar Rádió technikai és anyagi lehetőségeitől, az éppen aktuális strukturális
koncepciótól.
Júniusban új szervezeti és működési szabályzat lépett életbe a Magyar Rádióban,
melynek következményeképpen a művészeti együttesek - a szimfonikus zenekar, az
énekkar és a gyermekkórus - a főszerkesztőséghez kerültek. Nagy visszatérés -
mondhatnánk, hiszen korábban is a zenei főszerkesztőséghez tartoztak az együttesek,
csupán az elmúlt öt-hat évben dolgoztak önállóan. Alföldy-Boruss István
főszerkesztő úgy véli, hogy a visszatérést nem anyagi megfontolások, hanem szakmai
előnyök indokolták, hiszen a felhasználó (a Bartók Rádió szerkesztőségei) és az
előadók ismét fizikai közelségben dolgozhatnak. Az együttesek így nyilván olyan
darabokat tűznek programjukra, amelyek szervesen illeszkednek a műsorszerkezethez.
A műsorkészítők, éppen a zenei együttesek miatt, általában évadokban, a szeptembertől
júniusig tartó időszakokban gondolkodnak, de a nyarak sem maradnak programok nélkül.
A szervezeti egységtől a tervezhetőség javulását várják, noha az anyagi feltételek
az idén szerényebbek az előzőnél. Nem a Bartókra jut kevesebb pénz, hanem az egész
intézmény költségvetése lett kisebb. Kevesebb volt a reklámbevétel, és az előfizetői
díjak megszüntetése után kíváncsian várják, hogy a költségvetés milyen mértékben
és tempóban pótolja a kieső forrást. Alföldy-Boruss István és Perédi Márta,
a programokért felelős helyettese természetesen azt szeretné, ha a hallgató és
a koncertlátogató ebből semmit sem venne észre.
A Bartók hullámhosszain továbbra is hallható a zenei együttesek minden produkciója,
a stúdióhangversenyek éppúgy, mint az élő koncertközvetítések az ismert helyszínekről,
a Zeneakadémiáról, illetve a közeli Olasz Intézetből, a kamarajellegű műsorok
pedig a Rádió Márványterméből. Előnyös - főként a közönség számára - az a megállapodás,
amelyet más zenei együttesekkel, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Budapesti Filharmóniai
Társaság Zenekarával, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a MÁV Szimfonikusokkal
kötöttek. Az évadban valamennyi hangversenyüket élőben sugározzák vagy fölveszik,
így a pénzszűke nem fog látszani a műsoron. Az együttműködés a közvetítések és
rögzítések ügyén túl a rádiós zenei együttesek kapcsolatában fontos, hiszen az
énekkar és a gyermekkórus más zenekarokkal is rendszeresen pódiumra lép. Több
mint tíz "néma" esztendő után az Operaház vezetőségével sikerült megállapodni,
hogy ismét tarthassanak közvetítéseket az Ybl-palotából. Ez a kapcsolat azóta
tovább fejlődött, és ma valamennyi bemutatón, illetve felújításon jelen lehet
lélekben a hallgató.
A zenei együttesek tevékenységének harmadik eleme a külföldi szereplés. Amikor
ez a cikk megjelenik, az énekkar már hazafelé tart Dániából. Koppenhágában a Dán
Rádió Zenekarával, Fischer Ádám vezényletével Kodály Psalmus Hungaricusát szólaltatták
meg, s felléptek Esbjergben és Viborgban is. A koppenhágai koncertet a műholdas
közvetítés révén itthon is meghallgathattuk. Az EU soros elnökségét adó Dánia
magyar kulturális hónapjainak egyik rangos eseménye a hangverseny. A skandináv
térségben egyébként vagy harminc éve nem fordultak meg a Magyar Rádió együttesei,
és a mostani alkalom remélhetően új kapcsolatokat szül.
Az öröm mellett gondot is okoznak a közvetítések, hiszen például Kodály Háryjának
sugárzásáért kis híján egymillió forint jogdíjat kellett kifizetniük. A szerzői
jogok érvényességi ideje megnőtt, ami hatalmas, egyre nehezebben fedezhető kiadást
kényszerít a Bartókra, és nemcsak a közvetítések esetében. A szerkesztők sajnos
a "van jogdíj vagy nincs jogdíj?" dilemmát is kénytelenek figyelembe venni munkájuk
során, kétszer is meggondolják például, hogy Bartók Cantata Profanáját műsorra
tűzzék-e, és hogy egyszer vagy többször sugározzák...
Az anyagi lehetőségek tágításának óhaja tehát egyáltalán nem öncél, hanem a valódi
közszolgálat érdeke. Az elmúlt években a Matáv volt a Bartók Rádió legfőbb, és
tegyük hozzá: igen gáláns támogatója. A távközlési cég szponzorálása összegszerűen
csökkent, és persze reálértékéből is veszített. Más, új támogatók pedig egyelőre
nem tolonganak a Bartók Rádió körül - jegyzik meg az adó vezetői.
Programjaik ma pályázatfüggők, s emiatt szinte lehetetlen a hosszabb távú tervezés:
A jelentős rendezvényeket szinte mindig úgy indítják el, hogy már javában zajlanak
az események, amikor a kiadások fedezete összejön. Idén tizenhárom pályázatot
nyújtottak be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, s ebből tizenhármat utasítottak el
- illetve egy jövő évi akcióhoz, a 2003-as őszi zongoraversenyhez kaptak egymillió
forintot. A szerény pénz a legjobbkor jött, ennyivel már biztosan meghirdethetik
a versenyt és elindulhatnak további támogatókat keresni. Perédi Márta azt mondja,
hogy a kuratórium elvi alapon mondott nemet a kéréseikre, intézményi háttérrel
bíró pályázókat ugyanis nem szándékoznak támogatni, rá akarják ébreszteni a kulturális
kormányzatot, hogy a hasonló problémák megoldását másként kellene megoldani. Érthető
és elfogadható indok - ismerik el, s remélik, hogy a "riadó" eredményt hoz. Ők
is úgy látják, hogy az ismétlődő jellegű sorozatok kiadásait be kellene építeni
a főszerkesztőség költségvetésébe. A másik pályázati csatorna az Országos Rádió
és Televízió Testület. Tavaly az ORTT pályázatain több szerencséjük volt, a kért
támogatás mintegy háromnegyed részét megkapták. Idén azonban csoportosan utasították
el a kérelmeiket, többnyire alaki hibára hivatkozva, ami nem minősíthető lovagias
gesztusnak, hiszen ha időben tájékoztatják a szerkesztőket a formai hiányosságokról,
a tévedéseket elkerülhették volna, és nem ment volna veszendőbe a pályázatok kiváltására
szolgáló pénz.
A médiatörvény napirenden lévő módosítása az Európai Unió-s jogharmonizációra
szorítkozik, a közrádió finanszírozásának kérdését várhatóan nem érinti. A Magyar
Rádiót - egyebek közt - a központi költségvetés tartja fönn. Jó lenne, vélik a
főszerkesztőség vezetői, ha az NKÖM kulturális intézménynek tekintené a Bartók
Rádiót, ugyanúgy, mint az Operaházat vagy a Nemzeti Galériát. Több szempontból
is üdvös lenne, ha nemcsak egyes akciókat támogatna a tárca, hiszen a Bartók Rádió
közszolgálatisága igen sokrétű. A hangverseny-látogató közönség utánpótlásának
fölnevelését ismeretterjesztő műsorok révén éppúgy hivatásuknak tartják, mint
azt, hogy az ösztöndíjas, illetve a hazai és nemzetközi versenyeken nyertes fiatal
tehetségek sikeres indulását előmozdítandó, fellépési lehetőségeket teremtsenek
számukra. A Bartók alkotóműhely, feladata az is, hogy a pálya csúcsa felé tartó
élvonalbeli énekesek és hangszeres előadók produkcióit megörökítse. Az elmúlt
tíz évben több, arra érdemes művésszel egyáltalán nem készülhetett felvétel, a
fénykor visszaidézése már nem is pótolható. Egyébként ma szégyenletes honoráriumokat
fizetnek, sokan csak hivatásszeretetből dolgoznak a Bartók Rádiónak. A források
hiánya miatt az is fejfájást okoz, miként találják meg a mai szerkesztők, műsorvezetők
utánpótlását. Ez a munka nemcsak szakértelmet és rátermettséget, hanem gyakorlatot
is kíván. Rutint pedig az szerezhet, akinek legalább szerény egzisztenciát kínálhatnak,
hogy náluk töltse gyakornokéveit. Az sem halasztható tovább, hogy a rádiós zenei
műhelyek tagjainak a javadalmazását rendezzék - a bérek mára erősen leszakadtak
a Nemzeti Filharmonikusokétól és az Operaházétól. A rádiós együttesek éppúgy a
magyar zenei élet szereplői, mint más műhelyek előadói - a bérkérdésekben ugyancsak
a kulturális kormányzattól várnak segítséget. Ideális körülmények között a Bartók
Rádiónak megrendelőként kellene közreműködnie új, kortárs művek létrejöttében
- erre sem jut forrás. Nem az ambíció, hanem a pénz hiánya fogalmaztatja meg velük
a kérdést: vajon elmenjünk-e a Soproni Régi Zenei Napokra? Pedig a közszolgálat
lényeges eleme lenne, hogy valamennyi fontos, fővároson kívüli zenei eseményen
jelen legyenek, hiszen ezeket is dokumentálniuk kellene.
A fentiekből kiderül, hogy okkal voltak óvatosak az évad tervezésekor. A hallgató
mégis megtalálja megszokott és kedves műsorait, ébredéskor a Muzsikáló reggelt,
a nap közepén a Hangverseny délidőbent, később a Muzsikáló délutánt. Igaz, jó
néhány anyag kerül elő az archívumból, az ismétlések során azonban mindig kiderül,
milyen érdekes összeállítások készültek pár évvel ezelőtt, például Dohnányiról,
Stravinskyról és másokról. Az operakedvelők számára a jelentős európai és tengerentúli
színházakból, a londoni Covent Gardenből, a milánói Scalából, a párizsi Bastille
vagy a New York-i Metropolitan Operából közvetített előadások szereznek élményt.
Nyaranta igen népszerűek a különböző fesztiválbeszámolók, a bayreuthi Festspielhausból
sugárzott Wagner-estek hallgatottsága kiváltképp magas.
Ebben az évadban Vásáry Tamás tíz koncertet vezényel a Rádiózenekar élén, az oratóriumbérlet
egyik hangversenyére a stuttgarti Bach Akadémia mesterét, Helmuth Rillinget kérték
föl. A közelmúltban Pianissimo címmel új sorozatot indítottak, amely az ötvenedik
életévük felé járó kitűnő magyar pianisták: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff
András felvételeit és hangversenyeit tűzi műsorra. Tavaly társrendezői és persze
közvetítői voltak a Játsszunk operát! című, a középiskolás korosztálynak szóló
sikeres vetélkedősorozatnak. Hiszik, hogy ezen a nyomvonalon utolérhetik a fiatal
rádióhallgatókat, és sikerül a Bartók Rádióhoz kötni őket. Most egy új, ifjúságnak
szóló művészetoktatási program tervén dolgoznak, abban bízva, hogy megszerezhetik
hozzá az oktatási tárca támogatását.
|
