Muzsika 2002. szeptember, 45. évfolyam, 9. szám, 11. oldal
Szokolay Sándor:
A zeneszerző művészi, emberi és természet adta jelenségéről
Takács Jenő centenáriumára
 

Zenetörténeti szempontból élethossz-csúcsot dönt meg az, aki maga ünnepelheti saját centenáriumát! Főleg az, aki nem ettől válik híressé, mert már fiatalon s egész életművével hű volt önmagához. Az Ő hűsége odáig terjedt, hogy szülőfalujához, Cinfalva (Siegendorf) községhez nemcsak élete első periódusa köti, hiszen nagyvilágot bejáró élete fennsíkján visszatért szeretett határ menti falujába.
Derűs, szelíd mosolyú, rendíthetetlen nyugalmú, titkait huncut természetességgel viselő, igazi homo ludenst nyert vele a világ. Távol áll tőle minden szerénykedő álszentség, de a saját jelentőségét túlértékelő fontoskodástól is megóvta teremtője. Humorral megáldott, szerethető ember tudott maradni egész életében! Az örök fiatalság megújító titkainak ismerője, de legalábbis tökéletes megvalósítója. Ha egy férfinak lehet túlzásoktól mentes bája: ő azzal is rendelkezik.
Fejcsóválva fogadnám, ha egyszer egy irigyére lelnék, de bizonyos, hogy ellenségeket sem gyűjtött magának. Hibáiról vagy gyarlóságairól - ha vannak egyáltalán - csak bájos felesége tudna szólni, ami meghitt összetartozásuktól ugyancsak távol áll.
Talán már említett humorérzéke az, ami mindezek fölött káprázatossá teszi! De elfogultságomat nemcsak elbűvölő személyisége okozza. Oldott művészi habitusa is istenadta természetéből fakad. Finom ötletgazdagsága minden spekulációtól mentes; ízléssel párosult tehetsége engedte neki, hogy ami csak eszébe jutott, azt nyugodtan leírhassa. Ritkán lehetett szüksége a mai időkben oly divatossá vált kontrollra. Zenéjében az ösztönös és intellektuális elemek nagy természetességgel ötvöződnek.
Tudta mondandója formálásának mély anyagszerűségét, de közben sose feledte a zene természetes muzikalitását. Kételymentes csodálatomat leginkább azzal vívta ki, hogy a mára absztrakciókon-nóvumokon át új utakon járó zene természetessége az ő művészetében még mindig életképes.
Nagy érdeme, hogy bőséges időt szánt életművében az ifjúság zenei horizontjának kitágítására, úgy, hogy pedagógiai célzatú művei is önálló művészi értékkel bírnak. Nem hangoztatva is tudta, hogy a zene együtt hordozhatja az esztétikai szépet és igazat az elmélyülőn hasznossal.
Tette mindezt a legnagyobb természetességgel. Meglelte magában a burgenlandi magyart, az európait, az egyetemeset! De mi is lehet varázslatának titka? Az, hogy egész életét és művészetét keresetlen kedvességű kulturáltsággal alkotta meg!
Egy ember a 21. században: aki az ezredforduló ismert gondjai között is rendületlen, derűs mosolyával tekint a jövő felé. Már csak ezért is: adjon az Úr Isten áldást Takács Jenő további életére és egész életművére! Megérdemli az Ég elégedett mosolyát.