|
A Bartóknál és Kodálynál egy évtizeddel fiatalabb Lajtha László (1892-1963) alkotóként
a francia impresszionizmus stílusvilágát éppúgy magáénak vallotta, mint a magyar
és kelet-európai népzene örökségét; Bartók legközelebbi munkatársaként pedig döntő
szerepet vállalt a hazai népzenekutatás fejlődésében. Munkásságának külföldi visszhangja
is figyelemre méltó, bemutatóinak tekintélyes része külföldön zajlott, műveinek
kiadója a francia Leduc. 1955-ben Liszt Ferenc után a magyar művészek közül másodikként
a francia Académie des Beaux Arts rendes tagjává választották. Sajnálatos,
hogy művészete Magyarországon máig nem élvezi a rangjához illő megbecsülést.
Zenetudósok, a Hagyományok Háza szakemberei szerint alapvető fordulat állt be
a Lajtha-kutatásban, amikor a zeneszerző hagyatékának nagyobb része az intézmény
falai közé került. 2001 májusában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével
a Hagyományok Háza - amely Hagyományőrző Műhelyét is Lajtha Lászlóról nevezte
el - hosszabb tárgyalások után átvette, illetve könyvtárába harminc évre letétbe
helyezte az addig Lajtha Váci utcai lakásában található tárgyi emlékeket és zenei
dokumentumokat. Ezzel lehetővé vált, hogy könnyen hozzáférhető módon, nyilvános
könyvtárban legyen kutatható minden olyan dokumentum, amely a 20. század neves
zeneszerzője és népzenekutatója után fennmaradt. Ám az igazi áttörést az jelentené,
ha a hagyaték olyan emlékszobába kerülhetne, amelyben "lélegezni tudna": amely
nyitott lenne a nagyközönség számára is, és olyan programokkal - például kamarakoncertekkel
- szolgálna, amelyek segítenék Lajtha szellemi örökségének ápolását és népszerűsítését.
Egy emlékszoba kialakítása volt az álma Lajtha László özvegyének, Rózsi néninek,
és ez a célja a hagyaték gondozásával megbízott örökösnek, Lajtha László unokahúgának,
dr. Lajtha Ildikónak is. Elsőként a zeneszerző dolgozószobájának emlékei
kerültek a Váci utca 79. számú ház második emeletéről, az egykori Lajtha-lakásból
a Hagyományok Házába. Jelentős része ez a Lajtha-hagyatéknak, de persze nem a
teljes örökség, hiszen a zeneszerző kéziratainak zöme és számos levele, egyéb
dokumentuma a párizsi kiadó, Az Alphonse Leduc cég birtokában van. Személyes tárgyainak,
könyvtárának darabjai közül pedig néhány a fiaihoz került, illetve egyelőre Lajtha
Ildikó őrzi őket. (Lajtha Lászlónak két fia született, a negyvenes években mindkettő
elhagyta Magyarországot, és mindketten világhírű tudósok lettek. Ifj. Lajtha László
neves rákkutató professzor volt: Angliában, Manchesterben dolgozott, 1995-ben
halt meg. Lajtha Ábel agykutató, jelenleg New Yorkban él.) Lajtha László halála,
1963. február 16. után a zeneszerző könyvtárát, kéziratait, zongoráját, személyes
tárgyait özvegye őrizte tovább a Váci utcai lakásban. Vigyázott, hogy a hagyaték
egyben maradjon, és határozott elképzelései voltak arról, miként szeretné férje
tudományos munkáit és velük szellemiségét megőrizni. Ő volt az, aki először fogalmazta
meg: szükség lenne valahol egy Lajtha-emlékszobára. A nyolcvanas évek elején,
a család tagjainak egyetértésével és megbízásából vette át a hagyaték gondozását
Lajtha Ildikó, aki szintén a Váci utcai lakásba költözött. Ő is azt szeretné,
hogy a leendő gyűjtemény ne "dohos múzeumként", hanem élő intézményként működjön
- ezért támogatja ő is egy emlékszoba létesítését. A Hagyományok Házával azért
kötött szerződést egy éve, mert az intézmény ígéretet tett a hagyaték méltó bemutatására,
mindenki által hozzáférhető módon, korszerű technikával.
Miként az életmű, a hagyaték is két részből, a zeneszerzői és a népzenegyűjtői
munkásság dokumentumaiból áll. A Corvin tér 8. szám alatt található, Kelemen
László igazgató által vezetett Hagyományok Házában a Lajtha-hagyatékot Gyenge
Enikő zenetörténész és Sebő Ferenc népzenekutató gondozza. A zenetörténeti
dokumentumokkal foglalkozó Gyenge Enikő szerint valóban hatalmas lehetőség nyílt
meg az érdeklődők számára azzal, hogy a Lajtha-hagyaték egy kiemelt nemzeti kulturális
intézmény, egy közkönyvtár állományába került. Így most úgy látogatható a hagyaték,
mint bármelyik közgyűjtemény.
Amikor a hagyaték a Hagyományok Házába került, először rendszerezni kellett. E
téren Solymosi Tari Emőke zenetörténész már elévülhetetlen érdemeket szerzett:
ő kezdte el a munkát, melynek folytatását nem tudta vállalni, ám Gyenge Enikő
reméli, hamarosan ismét számíthatnak rá. Az átadást követően leltárt készítettek
arról, Lajtha lakásából milyen kották, dokumentumok, feljegyzések, levelek, könyvek,
tárgyak kerültek a gyűjteménybe. Kevesebb a kotta és a kézirat, több a Lajtha
tudományos munkásságával kapcsolatos feljegyzés, előadásvázlat, fogalmazvány,
az életét, pályáját dokumentáló irat, kéziratos és nyomtatott anyag. Sok-sok polcnyi
iratról van szó, valamennyi megtekinthető, vizsgálható, kutatható. A hagyaték
jó állapotban van, semmi nem szorul sürgős restaurálásra, alapvető feladat azonban
a digitalizálás.
A zenetörténeti gyűjtemény becses része a kottatár. Lajtha zeneszerzői életművét
hatvankilenc opusz alkotja, e művek nyomtatásban valamilyen formában mind megtalálhatók
a hagyatékban. A Lajtha-kompozíciók zömének eredeti kéziratait természetesen a
Leduc kiadó őrzi, ám nyolc mű eredetije a Hagyományok Háza birtokában van: a Zongoranégyesé
(op. 6), a Quatre hommages-é (op. 42), a 7., 8. és 10. vonósnégyesé (op.
49, 53 és 58), az 5. és 6. szimfóniáé (op. 55 és 61), valamint a Sonate en
Concert című kompozícióé (op. 64). A kottatárnak azok a darabjai is igen értékesek,
amelyek nem Lajtha műveit tartalmazzák, hanem más szerzők partitúráit, Lajtha
saját kezű bejegyzéseivel. Gyenge Enikő és Kelemen László érdeklődésemre megerősítette:
a Leduc kiadóval folytatott tárgyalásokon sikerült elérni, hogy a francia kiadónál
lévő autográf kéziratok másolatát megkapja a Hagyományok Háza. Tervük az, hogy
a hagyaték dokumentumai mielőbb az interneten is hozzáférhetők legyenek.
Gyenge Enikő is úgy véli, a magyar zenei életnek jelentős adósságai vannak Lajtha
László zeneszerzői életműve körül. Köztudomású, hogy a komponistát az ötvenes
években a politika megpróbálta megfélemlíteni és háttérbe szorítani, munkáját
ellehetetleníteni. Lajtha éppen az enyhülés időszakának kezdetén halt meg, és
a halála óta eltelt évtized pótolhatatlan mulasztásaként máig sem történt meg
igazi rehabilitációja. Születésének 100. évfordulója alkalmából, 1992-ben rendeztek
ugyan jelentősebb Lajtha-ünnepségeket, s egyre többször csendülnek fel művei a
koncerttermekben is, ám a hétköznapok hangversenyéletében rangjukhoz képest még
mindig nem elégszer. Ezért a Hagyományok Háza azt is vállalta, hogy lehetőségeihez
mérten pénzzel is támogatja Lajtha-koncertek megszervezését. E téren együttműködnek
a Lajtha Ildikó által létrehozott Lajtha László Alapítvánnyal.
Ugyancsak a gyűjteménybe kerültek Lajtha írásai: nyomtatásban megjelent tudományos
dolgozatai, ezek vázlatai, fogalmazványai, a zeneszerző egyéb feljegyzései, formálódó
zeneművek skiccei. Kutathatók Lajtha hivatalos iratai - például bizonyítványai
-, a pályáját, életét végigkísérő dokumentumok. Külön egységet alkotnak és igen
érdekesek Lajtha László levelei, melyeket a harctérről, a frontszolgálatból (1914
és 1918 között) menyasszonyának írt, fiainak, egyéb rokonainak, barátainak küldött
levelei, valamint az a levelezés, amelyben hivatalos ügyeit intézte, s amelyet
kiadójával folytatott. Köztudomású, hogy Lajtha jó barátságot ápolt a 20. századi
Európa sok jelentős művész személyiségével, közéjük tartozott Hindemith, Enescu,
Prokofjev, Honegger, Ibert, Milhaud, Romain Rolland, Paul Valéry, Albert Roussell,
Florent Schmitt, Henri Barraud, Nadia Boulanger, Thomas Mann, Olivier Messiaen.
Többükkel levelet is gyakran váltott (ezek közül néhányat Berlász Melinda tett
közzé), ezért a Lajtha-levelezés valóságos kincsesbánya a kutatók számára. A Leduc
cég is számos levelét őrzi, és valószínűleg sok más helyen is fellelhetők még
Lajtha-levelek: a Hagyományok Háza megkísérli a hiányzó láncszemek pótlását.
A levelekkel azonban másféle terveik is vannak. Örömteli hír, mondja Gyenge Enikő,
hogy sikerült megnyerniük Mácsai Pál színművészt egy olyan zenei-irodalmi
est főszereplőjéül, amelyet Lajtha László leveleiből állítanak össze. Az előadást
a tervek szerint jövőre, Lajtha halálának 40. évfordulója alkalmából mutatják
be. Fráter Zoltán dramaturg segítségével, sok élő zenével szeretnének egy
levelekből szerkesztett Lajtha-portrét tárni a közönség elé. Hasonló gondolat
jegyében a Lajtha Társaság kezdeményezésére 2002 őszén Vásáry Tamás a Magyar
Rádió Szimfonikus Zenekarának élén Lajtha szimfóniáit bemutató, "beszélgetős"
hangversenysorozatot tervez.
A hagyatékban kép- és hangdokumentumok is találhatók. Gyenge Enikő felhívja a
figyelmet a hagyatéknak arra a részére, amely nem a korabeli dokumentumokat tartalmazza,
hiszen igyekeznek minden későbbi anyagot is begyűjteni, ami Lajthával kapcsolatos:
filmeket, rádióműsorokat, interjúkat, például azokat, amelyek Lajtha Lászlónéval
készültek. Lajtha Ildikó elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ezek majdnem
mind megmaradtak és rendelkezésre állnak. A további gyűjtőmunkában Lajtha egykori
barátainak, kollégáinak, tanítványainak, tisztelőinek segítségére is számítanak.
Gyenge Enikő tárgyalásokat folytat a Nemzeti Filmintézettel, ahonnan Georg Hoellering
osztrák rendező Hortobágy című filmjének kópiáját szeretnék megkapni: a
film zenéjét - Bartók ajánlására - Lajtha írta meg 1935-ben. Levelezésben állnak
a Brit Filmintézettel is, ahonnan az 1948-as Hoellering-film, a Gyilkosság a katedrálisban
kópiáját kérték meg - ennek zenéjét szintén Lajtha komponálta. Gyenge Enikő felvette
a kapcsolatot a párizsi Bibliothèque nationale zenei részlegének vezetőjével,
akitől további lappangó franciaországi Lajtha-dokumentumokról szeretnének tájékozódni.
Nem szóltunk még Lajtha Hagyományok Házába került könyvtáráról, amely öt-hatszáz
kötetből áll, és három nagy üveges szekrényt tölt meg az intézmény könyvtárának
galériáján. Ezek a kötetek Lajtha dolgozószobájából kerültek ide, ugyanabban a
sorrendben, ahogyan ott voltak találhatók - csupa olyan könyv, amelyről bizonyos,
hogy a zeneszerzőé volt (csupán hozzávetőleges adatokkal rendelkezünk arról, mekkora
lehetett Lajtha teljes könyvtára). Főként szakkönyvek és szépirodalom található
a vitrinekben, zömmel francia, angol és német nyelven. A könyvtárnak inkább filológiai
jelentősége van, Lajtha László gondolataira, kulturális környezetére lehet következtetni
köteteiből. Túlsúlyban van a világirodalom és a filozófia. De nagyon jelentős
a Tamási Áron-sorozat is, melynek több kötete tanúskodik Lajtha és Tamási barátságáról.
Ami a Lajtha-hagyaték Sebő Ferenc által gondozott népzenei részét illeti, ez rendkívül
sok felfedeznivalót rejt még a kutatók számára. A köztudatban úgy él, mintha Lajtha
csupán kényszerűségből foglalkozott volna a népzenével, ám Sebő hangsúlyozza,
hogy ez tévhit: ilyen horderejű munka hátterében - úgy, ahogyan azt Lajtha végezte
- csak szeretet és szenvedély állhat. Népzenei hagyatéka azokat a dokumentumokat
tartalmazza, amelyeket hazavitt, hiszen az intézményekből kitessékelték... A gyűjtemény
gerincét a gyűjtési dokumentumok és a Pátria lemezsorozat anyagának nyomdai publikációi
képezik, a kötetek kéziratai, amelyek voltaképpen monográfiarészletek. A gyűjtési
dokumentumok között vannak a fonográfhengerekről és hanglemezekről készült népzenei
lejegyzések (piszkozatok, tisztázatok, múzeumi támlapok) és néprajzi hanglemezekkel
kapcsolatos dokumentumok (jegyzetek, jegyzőkönyvek, levelezés), valamint helyszíni
gyűjtőfüzetek, feljegyzések, kottaszeletek, jelentések népdalgyűjtő utakról. Érdekes
a Lajtha-csoport (Lajtha László-Tóth Margit-Erdélyi Zsuzsanna) levelezése és más
gyűjtők (például Lükő Gábor, Balla Péter) anyaga is. A publikációk kéziratgyűjteménye
a következő részekből áll: a Széki gyűjtés nyomdapéldánya, a Dunántúli
táncok és dallamok első és (meg nem jelent) második kötetének nyomdai kéziratai,
korrektúrajegyzetek a kőrispataki és széki kötethez, a szépkenyerűszentmártoni
anyag Nekolny-féle kottarajzai, a Dunántúli népénekek első és második része.
Fénymásolatban már kutatható a népzenei anyag, ősszel pedig a teljes hagyaték
is hozzáférhető lesz bárki számára.
A Hagyományok Házába került Lajtha-hagyaték szakmai feldolgozása tehát jelenleg
is folyik. E munka legfontosabb célja, hogy a gyűjteményt a legkorszerűbb könyvtártechnikai
eszközökkel rendszerezzék. A kialakítandó komplex Lajtha-adatbázis nemcsak a könyvtárban,
hanem rövidesen az interneten is hozzáférhető lesz. Gyenge Enikő és Sebő Ferenc
szerint ez segít abban, hogy Lajtha László sokágú, maradandó életműve ne csak
a szakma, hanem a közönség részéről is megkapja azt a figyelmet és megbecsülést,
amelyet megérdemel.
Így látja ezt Kelemen László is, aki bízik benne, hogy a Lajtha-emlékszoba terve
is hamarosan megvalósulhat. A dolgozószoba több bútora is a Hagyományok Házába
került már - íróasztala egy faragott székkel, két nagy könyvtárszekrénye, egy
intarziás asztal és egy ülőgarnitúra (melynél Bartók utolsó magyarországi délutánját
töltötte, s melynél Prokofjev is üldögélt) és más faragott erdélyi bútorok. Itt
van Bösendorfer-zongorája is, amely nem akármilyen hangszer: Prokofjev, Bartók,
Kodály is játszott rajta. A Corvin tér 8-ban Kelemen László szerint nincs lehetőség
az emlékszoba kialakítására. A Hagyományok Háza, bár kiemelt nemzeti kulturális
intézmény, egyelőre nincs olyan kedvező anyagi helyzetben, mint a társai. Ezért
a Lajtha-emlékszoba tervét csak egy új épületben lehetne megvalósítani. Az előző
kormányzati ciklusban tervek születtek a Hagyományok Háza felépítésére a Nemzeti
Színház szomszédságában. Ezt az elképzelést a jelenlegi kormány is támogatja,
gőzerővel folyik tehát az építkezés. Az eredeti koncepció szerint az épületet
2004 első felében adják át. Már meg is születtek a tervek az új épületbeli Lajtha-szoba
kialakításáról: kettős osztatú termet hoznának létre, középpontban a zongorával.
Az egyik részben lenne egy kis pódium, a másikban a tárlók és az ülőhelyek.
Kelemen László szerint az is fontos, hogy lépéseket tegyenek a Lajtha-hagyaték
teljes integrálására, hogy minél több Lajtha-emlék lehessen egy helyen. Jelenleg
sok dokumentum található a Néprajzi Múzeumban, és őriz hangfelvételeket a Zenetudományi
Intézet is. Fontos, hogy legalább másolatban hozzájuthassanak ezekhez az anyagokhoz.
Aggasztó, hogy a társadalom manapság emlékezetkiesésben szenved. Természetes,
hogy Bartóknak és Kodálynak van emlékhelye, archívuma, múzeuma, és örvendetes,
hogy a Dohnányi-archívum is megszületett, de ugyanilyen fontos és természetes,
hogy megfelelő emlékhelyet és archívumot hozzunk létre Lajtha Lászlónak, hogy
ezzel is segítsük a gazdag életmű közkinccsé tételét.
|
