|
A magyar külpolitika számára az ősszel a lehető legjobb pillanatban született
meg az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) egyetemes
nyilatkozata a kulturális sokszínűségről és azon belül a kulturális jogokról.
Fasang Árpád, Magyarország állandó UNESCO-képviselője, aki jelentős szerepet
vállalt a nyilatkozat kidolgozásában, úgy látja, hogy a dokumentum történelmi
léptékkel mérve is jelentős, és új megvilágításba helyezi a nemzeti kisebbségek
jogait egyértelműen rögzíteni szándékozó nemzetközi jogalkotási munkát.
- Amikor elvállaltam a Magyar UNESCO Képviselet vezetői tisztségét Párizsban -
mondja Fasang Árpád -, mindenekelőtt az foglalkoztatott, miként tudom a leghatékonyabban
szolgálni Magyarország érdekeit, védeni és népszerűsíteni a magyar kultúra értékeit.
Ez az egyetemes nyilatkozat az általam kitűzött célok szolgálatát nagyban megköny-nyíti.
Nyilvánvaló, hogy az új nyilatkozat jó keret és megfelelő érvrendszer annak érdekében,
hogy javítsunk a többszáz milliónyi kisebbségi sorsban élő ember helyzetén szerte
a világban. Egyre nyilvánvalóbb valamennyi tagállam számára, hogy abból a nagy
kulturális-szellemi válságból, amelybe Európa és az egész világ került, az emberiség
csak úgy tud kilábalni, ha a biodiverzitás mintájára megőrzi és erősíti kulturális
sokszínűségét. Jóval a szeptember 11-i terrortámadás előtt jelentős nemzetközi
személyiségekből álló szakmai csoport kezdett el foglalkozni azzal a kérdéssel,
hogy milyen egyetemes válaszokat lehet adni a globalizáció kihívásaira. Így született
meg a kulturális sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozat terve - persze nem
egyik pillanatról a másikra, ahogy Athéné szökkent ki Zeusz fejéből, hanem évek
munkájának eredményeként -, amelynek gondolati csírái az 1995-ben született Our
Creative Diversity (Kreatív sokszínűségünk) című dokumentumban már megfogalmazódtak,
s amelyet a dokumentumot kidolgozó bizottság elnökéről, a volt ENSZ-főtitkár Javier
Perez de Cuellarról neveztek el.
Az UNESCO-ban évek óta napirenden szerepel a nemzetek kulturális identitásának
védelme, konkrétan azonban csak két esztendeje merült fel az egyetemes nyilatkozat
kidolgozásának gondolata. 1999-ben és 2000-ben az UNESCO főigazgatója két ízben
is összehívta a világ kulturális minisztereinek konferenciáját az említett elvek
pontosítása érdekében. Hosszas tárgyalások, egyeztetések után 2001 áprilisában
került először az UNESCO Végrehajtó Tanácsa elé a nyilatkozat tervezete. A szöveg
megalkotása, majd később elfogadása az első fontos lépés az UNESCO által kitűzött
célok eléréséhez. Ahogy Fasang Árpád fogalmaz, a nyilatkozat elfogadásakor "cövekekkel"
jelölték ki azt az utat, amelyen ezentúl a világszervezetnek haladnia kell. Az
igazi munka az UNESCO magyar nagykövete szerint csak most kezdődik:
- Egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy a hagyományos nemzetállami felfogással
szemben a közösségek Európájáé a jövő, többek között a kulturális, a nyelvi és
vallási közösségeké - hangsúlyozza. - Nem lehet többé kizárólag országhatárokban,
minden körülmények között csak a territoriális elvben gondolkodni, mert napjainkra
kiderült, hogy ezeknél fontosabbak azok a kulturális, történelmi, vallási kapcsolódások,
amelyek országhatárokat átívelően erősítik a szellemi és kulturális ösz-szetartozást.
Nem lebecsülendő eredmény, hogy a nyilatkozatot az UNESCO tagállamai egyhangúlag,
közfelkiáltással fogadták el, mintegy válaszként a globalizáció kihívásaira. Egyre
időszerűbbé és népszerűbbé kezd válni az a gondolat is, hogy az épített örökség
megóvása érdekében létrehozott világörökség-programhoz hasonlóan életre kell hívni
a szellemi világörökség védelmét segítő nemzetközi összefogást. E terv megvalósulása
jó úton halad, amióta Koichiro Matsoura lett az UNESCO főigazgatója.
A kulturális sokszínűségről elfogadott nyilatkozat négy fejezetből áll. Az elsőben
a kulturális identitás, sokszínűség és pluralizmus alapelveit határozzák meg,
a második a kulturális sokszínűség és az emberi jogok kapcsolatát tárgyalja, a
harmadik a kulturális sokszínűség és a kreativitás összefüggéseit taglalja, a
negyedik pedig a nemzetközi fontosságára hívja fel a figyelmet.
A dokumentumból kiviláglik, hogy a kulturális sokszínűséget nem lehet valamiféle
"nyűgnek" tekinteni, sokkal inkább erénynek. Segítségnek, amelyből egyúttal töltekezni
is lehet. "A kulturális sokszínűség kitágítja az egyén számára hozzáférhető lehetőségek
skáláját, egyike a fejlődés motorjainak, ha fejlődésen nem pusztán gazdasági növekedést
értünk, hanem olyan eszközt, amely kielégítőbb szellemi, érzelmi, erkölcsi és
lelki élethez segít hozzá" - fogalmaz a nyilatkozat.
Minden közösségnek alapvető joga, hogy védje a maga kulturális identitását. A
negyedik cikkelyben olvasható, hogy a kulturális sokszínűség védelme etikai parancs,
mely elválaszthatatlan az emberi méltóság tiszteletétől. A kulturális jogok pedig
az emberi jogok integráns részét képezik. Fasang Árpád szerint tíz évet kellett
várni rá, hogy ez az alapvető mondat egy hivatalos nemzetközi dokumentumban megszülethessen.
Svájcban egyébként egy nemzetközi munkacsoport hosszú idő óta dolgozik a kulturális
jogok egyetemes nyilatkozatának megalkotásán, ebből a tervezetből néhány elemet
az új UNESCO-dokumentum is átvett. Kimondja, hogy minden egyénnek joga van kifejeznie
magát az általa választott nyelven, különösen anyanyelvén; létrehozni és terjeszteni
művét; minden egyént megillet az olyan minőségi oktatás és képzés (az egyetemig
bezárólag), mely maradéktalanul tiszteletben tartja kulturális identitását; minden
egyénnek joga van az általa választott kulturális életben részt vennie, és saját
kulturális tevékenységét folytatnia az emberi jogok és alapvető szabadságok mindenkori
tiszteletben tartása mellett.
Ugyancsak alapvető fontosságú a dokumentum nyolcadik cikkelye, mely kimondja,
hogy "a mai gazdasági és technológiai változásokkal, az alkotás és újítás hatalmas
lehetőségeinek megnyílásával együtt különös figyelmet kell fordítani az alkotói
kínálat sokszínűségének fenntartására, a szerzők és művészek jogainak tiszteletben
tartására, valamint a kulturális javak és szolgáltatások sajátosságára, melyek
mint az identitás, az értékek és a jelentés hordozói nem tekinthetők és nem kezelhetők
puszta áru vagy fogyasztói cikk gyanánt." Itt fogalmazódik meg tehát az az elv
(amelyről nálunk is évek óta vita folyik), hogy a kultúrát nem szabad csupán árunak,
fogyasztói terméknek tekinteni, és kitenni a piaci viszonyok szeszélyeinek.
A nyilatkozat önálló, húsz pontból álló cselekvési programot is tartalmaz, amely
különböző kötelezettségeket ró az egyes országokra. (Ha a későbbiek folyamán a
nyilatkozatból konvenció születik, az UNESCO szankciókat hozhat, amennyiben valamelyik
tagállama nem tartja be a dokumentumban foglaltakat.) A tagállamok a nyilatkozat
aláírásával elkötelezték magukat amellett, hogy az UNESCO új nyilatkozatát széles
körben megismertetik polgáraikkal, intézményeikkel, és együttműködnek a cselekvési
programban rögzített célok elérése érdekében. A célok között szerepel az is, hogy
további lépéseket kell tenni az emberi jogok integráns részeként felfogott kulturális
jogok tartalmának pontos értelmezése érdekében. Meg kell őrizni az emberiség nyelvi
örökségét és támogatást kell nyújtani a lehető legtöbb nyelv megnyilatkozásához.
(Gondoljunk itt például arra, hogy a világhálón az angol mellett mennyire háttérbe
szorulnak a kis nemzetek nyelvei - ez olyan probléma, amellyel igenis szembe kell
néznie az internetvilágnak). Az anyanyelv tisztelete mellett a nyelvi sokszínűséget
is bátorítani kell az oktatás minden lehetséges szintjén, és a legfiatalabb kortól
elő kell segíteni az idegen nyelvek elsajátítását.
- Mára azt is könnyebb belátni - folytatja Fasang Árpád -, hogy ha egy általános
értelemben vett földrajzi régióban élő nemzetek, népek nem tudják megőrizni kulturális
identitásukat, akkor társadalmi és gazdasági fejlődésük is megreked. Ennek megakadályozására
segítséget kell nyújtani a fejlődő és az átalakulóban lévő országok számára kulturális
életük fejlődésének megerősítéséhez, és ehhez a megfelelő infrastruktúra és szaktudás
kialakításához, az életképes helyi piac létrejöttéhez, és az említett országok
kulturális termékeinek a világpiacra és a nemzetközi terjesztő hálózatokba való
eljutásához. E feladatsor olyan nemzetközi fórum, pénzügyi alap, program létrehozását
igényli, amely támogatni tudná például a kis nemzetek könyv- vagy lemezkiadóit,
filmgyártását, hagyományőrzését - és így tovább.
Magyarország, a magyar zenei élet és az UNESCO közötti kapcsolatok erősítése érdekében
az UNESCO főigazgató-helyettese, Mounir Bouchenaki magyarországi látogatása
során fölkereste a kecskeméti Kodály Intézetet, s nagyon elismerőleg szólt az
ott látottakról-hallottakról. Az UNESCO nagyon fontosnak tartja a Kodály-módszer
terjesztését világszerte, és támogatni fogja a Kodály Intézet munkáját. Ugyancsak
nagyobb figyelemre és megbecsülésre számíthat a magyar kórusmozgalom is az Europa
Cantaton keresztül - e szervezet végrehajtó tanácsa múlt év novemberében hazánkban
ülésezett. A találkozón az UNESCO kulturális főigazgató-helyettese biztosította
a résztvevőket arról, hogy az UNESCO új vezetése az egyes országok kóruséletét,
s általában a nemzetközi kóruséletet különleges fontosságú területként fogja kezelni,
olyan tevékenységként, amely az új UNESCO-programban, a nem materiális szellemi
javak védelme terén a szervezet munkájában megkülönböztetett figyelemben és támogatásban
fog részesülni.
|
