|
- Először a nyolcvanas évek második felében készítettem önnel interjút - akkoriban
került a Deák téri templomba. Az idő tájt Magyarországon még nem volt hivatalos
egyházzenei képzés, ez a templom azonban sokunknak fontos volt: egyetemistaként
gyakran jártunk ide Bach-passiókat hallgatni. Ön hogyan kapcsolódott be ebbe a
hagyományba?
- Magam is többször részt vettem a legendás Deák téri passiókban, de az együttessel
a Zeneakadémia elvégzése után kerültem közelebbi kapcsolatba. Párkai Istvánhoz
jártam karvezetés szakra. Megpályáztam egy bécsi ösztöndíjat, Karl Österreicher
karmester-osztályába kerültem. Egy évig tanultam ott. Bécsi tartózkodásom alatt
nyílt ki előttem a világ. Ligeti György nyilatkozta, milyen döntő hatással volt
rá, amikor kikerülve Magyarországról, találkozott Webern zenéjével. Minden átalakult
benne. Nem szeretném magam hozzá hasonlítani, de ismerem ezt az élményt. Európa,
sőt talán a világ egyik legjelentősebb zenei centrumában találtam magam. Lenyűgöző
operaelőadások, hangversenyek Charles Mackerrasszal, Holligerrel, Abbadóval, Végh
Sándorral, Schreierrel, Schiff Andrással, Emma Kirkbyvel, a Concentus Musicusszal,
Harnoncourt-ral, és a csodálatos Bécsi Filharmonikus Zenekarral, meg a Bécsbe
visszatért Karajannal. E koncertek mellett a tanulás volt a legfontosabb. Egy
sor könyvre ott bukkantam rá. Ott ismerkedtem meg Ansermet Die Grundlagen der
Musik im menschlichen Bewußtseinjével, Schoenberg ellenpont-tankönyvével vagy
Harnoncourt írásaival. És persze az is nagyon fontos volt, hogy Bécsben naponta
foglalkoztak velünk. Österreicher karmesterosztályában mindennapos oktatás folyt,
és minden héten tartottunk zenekari gyakorlatot. Österreicher azt tanította, amit
Swarowskytól tanult. Hogy Swaroskyt szerette-e, nem tudom, de hogy a hatása alól
nem tudta kivonni magát, az egészen bizonyos. Nagyon fontos volt számomra az az
élő Bruckner-Brahms-tradíció, amellyel ott találkoztam. Ezek a mesterek valósággal
kortársaknak számítottak Bécsben. Énekeltem a Schönberg Kórusban, valamint a bécsi
Jeunesses Kórusban. Abbado egy Schubert-estet vezényelt, Günter Theuringnak, a
Jeunesses Kórus vezetőjének pedig tetszettek az ambícióim, úgyhogy rám bízta az
énekkar betanítását. A Deák térrel is bécsi időszakomban kerültem közelebbi kapcsolatba.
Az akkor már nyolcvan körül járó Weltler Jenő a Máté-passiót vezényelte, és üzent:
gyere fiam, kellene segíteni. Hazajöttem. Österreicher győzködött, maradjak még
tanulni, de egy hét gondolkodás után döntöttem: fontosabb Bach Máté-passiójának
zenei és szellemi világával megismerkedni, mint hogy karmesteri karrierrel próbálkozzam.
- A Lutheránia mindig a magyar egyházzene fontos fellegvára volt. Van saját
Bach-hagyománya, amely bizonyos pontokon érintkezik más hagyományokkal.
- A Deák téri Bach-tradíció közel százéves múltra tekint vissza. A Deák téri
evangélikus templomban működő együttest 1904-ben alapították. Tevékenységének
központjában kezdettől máig Bach zenei örökségének ápolása áll. Az énekkar történetében
fontos szerepet játszott Zalánfy Aladár orgonaművész, aki Bartók és Kodály mesterénél,
a Brahms-követő, Rheinberger- és Wüllner-tanítvány Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést,
és Karl Straubénál, Lipcsében orgonát. Munkatársával, Weltler Jenővel Magyarországon
egyedülálló Bach-kultuszt teremtett. Ezt a tradíciót a magyarországi evangélikus
egyház legértékesebb zenei hagyományának tartom. Legfontosabb eleme, hogy Zalánfy
Lipcsében tanult Straubénál: ezen a ponton találkozik a Deák téri Bach-kultusz
a lipcsei Tamás-templom Bach-tradíciójával. Straube 1902-ben lett a Tamás-templom
orgonistája, 1903-ban vette át a Bach Verein vezetését, és 1908-ban lett a Tamás-templom
kántora. Ő mutatta be a Wolfgang Graeser kiadásában megjelent Kunst der Fugét,
a Musikalisches Opfert, és Bach összes egyházi kantátáját, amelyeket a rádió Németország
és számos európai ország mellett Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában is
közvetített. A Straube-éra a Thomanerek nagy korszaka volt. Nemcsak Furtwängler
barátjaként, Bach és Reger műveinek kivételes tolmácsolójaként volt egyedülállóan
jelentős muzsikus, hanem pedagógusként is. Zalánfy Aladárról ezt írta: "Er ist
ein Spieler von ausserordentlichem technischen Können und von ungewöhnlich starker
musikalischer Begabung. Ich bin der Überzeugung, dass Herr Zalánfy z. Z. einer
der besten Kenner der Kunst Johann Sebastian Bachs in Ungarn ist." (Rendkívüli
technikai tudású és szokatlanul nagy zenei tehetségű művész. Meggyőződésem, hogy
napjainkban Zalánfy úr Johann Sebastian Bach művészetének egyik legjobb magyarországi
ismerője.) Hazatérve Zalánfy Aladár itthon is meg akarta valósítani, amit
kint látott és tapasztalt. Máig használjuk azokat a continuoszólamokat, amelyeket
ő írt tiszta, világos kézírással, mártogatós tollal: "ausgesetzt von Aladár
Zalánfy".
- Tavaly, az évfordulón sok szó esett arról, hogy Bach műveit sokféleképpen
játsszák, az előadási gyakorlatról vallott különböző felfogások ütköznek, és a
viták központi kérdése az autenticitás. A hagyományt mindenütt befolyásolják a
kutatási eredmények, a historikus stílus előadói jellegzetességei.
- A Deák téri Bach-hagyomány lényege, hogy Bach zenéje megmaradt egyházi jellegűnek.
Azon a helyen játsszuk Bach műveit, ahová íródtak, és ugyanazzal a célkitűzéssel,
amellyel Bach komponált. Ezért zenéje számunkra mindig autentikus lesz, amíg istentiszteleten
szólal meg. Azért játsszuk istentiszteleti és liturgikus keretek között, mert
nem csupán az istentisztelet mindenkori témájához és az egyházi év egy-egy meghatározott
alkalmának - karácsony, böjti időszak, húsvét - lényegéhez kapcsolódik, hanem
mert tisztán zenei mondanivalója, üzenete is van. Bach legfőbb törekvése az egyházzene
volt, "Endzweck, nemlich eine regulirte Kirchen Music zu Gottes Ehren",
amelynek központi műfaja a kantáta. Koncertteremben nem nyílik meg Bach egyházzenéje,
bármilyen zseniális előadásban hangzik is el. A három, három és fél órás lipcsei
istentiszteleten a kantátáknak megvolt a maguk dramaturgiai helye.
- A mai ember élettempója más, mint a Bach-kortársaké volt. Vajon van-e annyi
idejük a hívőknek az Úristenre, mint annak idején volt?
- Amikor 1987-ben átvettem az együttest, világos volt számomra: ahhoz, hogy
életben tartsuk ezt az értékes zenei hagyományt, több változtatásra van szükség.
Elsőként új repertoárt kellett felépítenünk. Számos kantátát tanultunk például
Knüpfertől, Schellétől, Kuhnautól, akik Bach elődei voltak a Tamás templomban,
és olyan szerzők műveit, mint Buxtehude, Pachelbel és Böhm. Ezek a darabok először
hangzottak el Magyarországon. Újjászerveztük a Lutheránia zenekarát. Bár felejthetetlen
élményem marad, hogy évekig együtt dolgozhattam Tátrai Vilmossal és Pallagi Jánossal,
gondolnom kellett a fiatalításra is. Sok kitűnő muzsikust sikerült megnyernem
az ügynek, és Martincsek Zoltán vezetésével színvonalas együttes jött létre, amely
rendszeres közreműködője a kantátazenés istentiszteleteknek. A kantáták eredeti
környezetükben, a vasárnapi istentiszteleten szólalhatnak meg. Sokat fejlődött
az énekkar is, úgyhogy újratanulhattuk a nagy Bach-műveket. A Karácsonyi oratórium
és a húsvéti passiók mellett megvalósítottam régi álmomat: a Bach Hetet. Az oratóriumokhoz
és a Bach Hét rendezvényeire sikerült megnyernünk a ragyogó Weiner-Szász Kamarazenekart.
Az első Bach Hét sikerét látva - minden nap zsúfolásig megtelt a templom - vetődött
fel, hogy meg kellene alapítanunk a magyar Bach Társaságot. 1992-ben, a Zeneakadémiával
közösen bonyolítottuk le Anna Reynolds mesterkurzusát. Szerencsére éppen Magyarországon
tartózkodott Helmuth Rilling és a Gächinger Kantorei. Azóta a Pesti Evangélikus
Egyház Deák téri Egyházközsége és a Magyar Bach Társaság közösen rendezi meg a
Bach Hetet. Számos Bach-hétvégét is szerveztünk, és egy sor tanulmányfüzetet jelentettünk
meg.
- Melyek a Deák téri Bach-stílus legmarkánsabb jegyei?
- Hamvas Béla írja, hogy az egyetlen valóság az Isten. Bach életműve erről
a valóságról szól: Isten országának magasabb rendű valóságába enged bepillantást.
Olyan új realitással ajándékoz meg, amely nem bizonyítható, de átélhető, és amelynek
érintésére létünk egésze megrendül. A kérdés esetünkben az, hogyan hat ránk a
régi korok zenéje. A 20. századra oly jellemző, túlzásba vitt, egyoldalú analízis
azzal a veszéllyel jár, hogy elveszítjük a teljes, az autentikus szépséget. Ne
feledjük, a minőség ideje időtlen. Én meghatározó élményeim közé sorolom Rillinget,
akit közelről láttam dolgozni, és Harnoncourt könyveit, amelyeket Bécsben ismertem
meg, és amelyekből rengeteget tanultam. Harnoncourt és Rilling az a két ember,
akit példaképemnek tekintek.
- A lényeg tehát nem a stílus, hanem az, hogy az egyházzene a maga helyén hangzik
el? Hogy a zene a hitet szolgálja?
- Nem szabad összekeverni a hitet és a zenét: a zene hangokkal kezdődik és
hangokkal fejeződik be. Mindenesetre a Bach-életmű az én szememben istenbizonyíték.
Az emberiség történetében az egyetlen olyan szellemi teljesítmény, amely azt igazolja,
hogy lehetséges a tökéletességet elérni. Számomra ez talán könnyebben érthető,
mert Bach egész gondolkodásának alapja az a lutheri tanítás, amely az évek során
egyéni, személyes felismeréssé vált. Pilinszky úgy fogalmazott, hogy Bach volt
a legnagyobb lemondó. Lemondott a világról, és ezáltal megnyílt előtte egy egészen
más realitás. Mindegy volt, hogy melyik hanghoz nyúlt, az rögtön tökéletessé vált
a kezében.
- Eddig csak Bachról esett szó, aki megkerülhetetlen alakja az egyházzenének,
de a mindennapos "egyházzenei üzemben" voltak előtte és utána mások is. Kérem,
beszéljen arról, milyen egyéb zenék szólalnak meg az istentiszteleteken!
- Hammerschlag János Bach-könyvében az áll, hogy Bach "korál-misztikus" volt.
Egyetlen műve sem érthető a korálok ismerete nélkül. A Bach-életmű a lutheránus
korálra épül. Az előző korok mesterei közül Johann Walther, Praetorius, Lübeck,
Bruhns és Buxtehude műveit játsszuk. Ők a lutheránus istentisztelet lényegét meghatározó
mesterek. A lényeg a korálhoz kötöttség. Az orgona-előjáték korál alapú, a gyülekezet
énekli a korált, a figurális zene szintén a korálra épül. Minden a korál köré
szerveződik. Tavaly egy Bach-korabeli istentiszteletet rekonstruáltunk. Volt bennünk
egy csöpp félelem, hogy valódi istentisztelet lesz-e, vagy csak afféle muzeális
tárgy, de végül sokan vettek úrvacsorát. Mert tényleg mindenki istentiszteletként
fogta fel. Azóta is sokan mondták, nem lehetne-e legalább évente egyszer valami
hasonlót rendezni. A Bach-korabeli lipcsei istentiszteleti rend lényegében megegyezik
a század eleji Deák téri német énekeskönyv liturgikus rendjével. A bachi pedig
megegyezik a kétszáz évvel korábbi, Praetorius-féle, észak-német istentisztelettel,
amely azonos volt a wittenbergivel. A lutheránus tradíció tehát a 20. század elejéig
folyamatos volt.
-"Vevő"-e a mai hívő egy olyan istentiszteletre, amilyen istentiszteletek előző
korok emberei számára természetesek voltak?
- Engem nem érdekel, hogy mit vesznek szívesen. Az istentisztelet nem rólunk
szól. Az ünnepnap megszentelése azt jelenti, hogy az Istennek megfelelő időt kell
szentelni. Nem lehet "büntetlenül" lerövidíteni az istentiszteletet. Ezért voltak
olyan hosszúak a lipcsei istentiszteletek is. A görög egyházban ma is gyakoriak
a négy-ötórás liturgiák. Akik részt vettek ilyeneken, életük legszebb emlékei
között tartják őket számon. Miért kellene sietnünk? Honnan? Hová?
- Mint már említettük, ön azon kívül, hogy országos egyházzenei igazgató, a
Magyar Bach Társaság egyik motorja és az immár hagyományos Budapesti Bach Hét
kitalálója. Emlékszem az első ilyen rendezvényre, nemrégiben volt a tizenkettedik.
Igazi sikersorozat.
- Nekem nagyon fontos volt, hogy ide rendszeresen eljöjjenek, azok, akik a
mai kor legmagasabb szellemi és zenei színvonalán szólaltatják meg Bach zenéjét,
Rillingtől a Bach-tudós Martin Petzoldtig. A kitűnő hazai művészek mellett olyan
külföldi szólisták is ellátogattak hozzánk, mint Johann Sonnleitner, Zsigmondy
Dénes, Jacques Ogg és Gustav Leonhardt - hogy csak néhány nevet említsek. Kezdetben
senki sem hitt abban, hogy a Bach Hétből lehet valami. Én az első perctől kezdve
biztos voltam a dolgomban. Most is biztos vagyok, mert amíg ember lesz a világon,
addig szomjúhozni fogja Bach zenéjét. Függetlenül a politikai kurzusoktól. Lichtenberg
Emil szép Bach-könyvének előszavában azt írja: amelyik országban nincs Bach-kultusz,
ott nincs igazi zenekultúra.
- Mindenképpen szóba akartam hozni, hogy - értesüléseim szerint - az idei NKA
kuratóriumi támogatások elosztása során a Bach Héttel mostohán bántak.
- Először egy fillért sem akartak adni, végül kaptunk háromszázezer forintot.
Ez nem drága rendezvény, a vendégművészek nem pénzt keresni jönnek, hanem mert
fontosnak tartják az ügyet. Gustav Leonhardttól Sonnleitneren át Rillingig mindenki
szívügyének tekinti, hogy eljöjjön és Bachot játsszon a budapesti Deák téri evangélikus
templomban.
- A korábbi rendezvényekre azért ennél sokkal több pénzt adtak. Mi az oka,
hogy leértékelték önöket?
- Nem értékeltek le bennünket. A kuratórium a korábbi egymilliós, egymillió-háromszázezres
támogatás helyett most ennyit ítélt meg nekünk. Ezt veszélyes dolognak tartom,
mert azt mutatja, hogy Magyarországon nincs szükség arra az emberi szellem egész
történetében páratlan minőségre, amelyet Bach zenéje képvisel. Azért meg nem ijedtem,
mert tudom, hogy a Deák téren folyó zenei munka az isteni szeretet fényében áll.
|
