Nem tudom elhinni, hogy elment a Laci bácsi. Hozzátartozott az életünkhöz, s most, hogy nincs, még kérdeznék valamit, még felhívnám, de már késő, máshol jár.
Öreg Harának hívtuk, pedig ha valaki, hát akkor ő sohasem volt öreg, még 85 évesen sem. Hogy ki is volt?
Csodálatos hangú fagottos, lenyűgöző muzsikus, kritikus és örökifjú tanár, energikus, nagyon erős személyiség, lelkes közönség, de fanyar humorú ítész, huncut tekintetű barát, csillogó szemű nagypapa. A 20. századi fagottozás egyik legkiemelkedőbb alakja, megszállott fagottos, nekem tanítóm, mesterem. Büszke vagyok rá, hogy nála tanulhattam.
Ő volt az öreg Hara, és fia pedig a kis Hara. Apa és fia, két zseniális fagottos odafönn most már együtt vannak. Irigylem az angyalokat, olyan fagottszólamot hallgathatnak, amilyen talán nem volt még soha.