Leányfalut, a mindössze ötven esztendeje önálló településsé vált üdülőhelyet eddigi története során csak az irodalom múzsája fogadta kegyeibe. A költők, irodalmárok tekintélyes névsorából a legismertebb Móricz Zsigmond, de hosszabb-rövidebb ideig itt élt és alkotott Gyulai Pál, Tóth László, Déry Tibor, Szeberényi Lehel, Puszta Sándor, Karinthy Ferenc és Márai Sándor is - utóbbi a 2. világháború végén a főváros ostroma elől menekült ide. Úgy tűnik, idén zenei téren fordulat kezdődött, végre Euterpé is ellátogatott Leányfaluba, megtörve a település eddigi csendjét.
2000 őszén szentelték fel a falu újonnan épült református templomát, amelynek tervezésekor, építészeti kialakításakor a kor igényeinek megfelelően figyelembe vették, hogy a hitéleti funkciók mellett a templomnak a közösség kulturális életében is fontos szerepet kell vállalnia. Szép fekvése, jó akusztikája és hangulatos belső tere révén az új templom kamaraestek, kóruskoncertek ideális helyszíne. Június és szeptember között a Leányfalusi Református Templom Alapítvány és a Petőfi Sándor Művelődési Ház öt hangversenyből álló sorozatot rendezett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A szervezés munkáját Krause Annamária vállalta. A kezdeményezés sikert aratott, és reméljük, lesz folytatása is. Minden hónap utolsó szombat estéjén helyi lakosok és nyaralók töltötték meg a templomot. A nagy érdeklődés nemcsak az ingyenes belépésnek volt köszönhető, hanem a hangversenysorozat zenei színvonalának is. A műsorterv változatos, színes programot ígért, a meghívott művészek közül pedig többeket személyes kapcsolat köt a faluhoz.
A koncertsorozatot 2001. június 2-án a Déri András vezette Szent Antal Kamarakórus nyitotta meg. Műsoruk öt évszázad kórusművészetéből adott válogatást: Palestrina, Schütz, J. S. Bach, Mendelssohn, Kodály és Orbán György műveit szólaltatták meg. A mintegy húsz énekesből álló kórus előadását kidolgozottság, biztos intonáció és összeforrott hangzás jellemezte, az együttes avatottan tolmácsolta a különböző stíluskorszakokban keletkezett műveket. Június 30-án került sor a második koncertre, amelyen Soltész Anikó (csembaló) és Soltész István (hegedű) német barokk műveket mutatott be. A historikus zenei előadásmódot hitelesen képviselő testvérpár összeszokottan kamarazenélt, a hegedű és csembaló kettősére komponált Händel-, Biber- és Telemann- szonátákat, valamint a szóló csembalóra írt kompozíciókat (Sweelinck, J. S. Bach) nagy tetszéssel fogadta a közönség.
A harmadik koncerten (július 28-án) Csereklyei Andrea gyönyörű szopránja töltötte be a templom terét, orgonán Szekendi Tamás kísérte. Ezen az estén két szerző, J. S. Bach és Liszt Ferenc vokális és orgonaterméséből hallottunk válogatást. A koncert első felében az Esz-dúr orgonafúgát (BWV 552), a Meine Seele sei vergnügt kezdetű szopránáriát (a BWV 204-ből) és a Négy duettet (BWV 802-805) hallottuk. A második részben három Liszt-dal (Freudvoll und leidvoll, Gebet, Ihr Glocken von Marling), valamint a B-A-C-H prelúdium és fúga hangzott fel. Csereklyei és Szekendi, bár először léptek fel közösen, összeszokott páros érzetét keltették, ihletetten zenéltek. Szekendi keze alatt a templomban rendelkezésre álló elektromos orgona szerény adottságait meghazudtolva szólalt meg. Az augusztus 19-i negyedik koncertet Sipkay Deborah hárfaművész és Bodoky Gergely fuvolaművész adta. A Berlinben élő fiatal zenész házaspár műsorának összeállítását a két hangszer határozta meg. Elsőként két Bach- művet (Jesu, meine Freude, BWV 358 - átirat, Siciliano a BWV 1031-es Esz-dúr szonátából) hallottunk, majd Ibert, Beethoven és Doppler Ferenc kompozíciói következtek. Utolsó műsorszámként Debussy fuvolára, brácsára és hárfára írt szonátája csendült fel Reményi Ágnes brácsaművész közreműködésével. A hazai környezetben az előadók kezdeti megilletődöttsége különleges színt, bensőséges hangulatot teremtett, amit méltóképpen ellenpontozott a csillogó, sokszor virtuóz hangszeres játék. Az ötödik hangverseny (szeptember 22.) igazi különlegesség volt: a Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort Orlando di Lasso Szent Mihály-napi vesperását szólaltatta meg. Az előadóktól és a közönségtől egyaránt nagy figyelmet és összpontosítást igénylő mű a szakralitás legtisztább közösségi élményével ajándékozta meg a sorozat záróestjének résztvevőit.

A Corvina Consort