- Harmadik operáján dolgozik Faragó Béla. Ugyanoly formabontó, a műfaj hagyományaitól eltérő lesz, mint A titok és az East Side Story?
- A titok - bár nem úgy terveztem - kísérletezőbb, szokatlanabb irányt követett, az East Side Story viszont a maga áriáival, betéteivel hagyományosnak nevezhető. Az átváltozás című, készülő Kafka-operában nem kanyarodom vissza A titok problémafelvetéséhez, ugyanakkor nem tudom elképzelni ezt a darabot, mondjuk, az Operaház nagy színpadán. Inkább olyan teremben, ahol mintegy fekete dobozban ülünk, s a közönség nagyon közel van az eseményekhez. Ennek persze zenei következményei is vannak.
- Vonzódsz Kafkához, amit onnan is tudunk, hogy sokszor játszott, sikeres kamaraműved a Gregor Samsa vágyakozása. Az opera ennek a kötődésnek következő láncszeme?
- Tizenöt évesen vettem meg első saját Kafka-kötetemet, azóta tart ez a vonzalom. A librettót az egykori Fekete Győr-növendékből színházi dramaturg-rendező-íróvá lett Kovács Kristóf készítette. Főiskolás éveim elején határoztam el, hogy Az átváltozásból operát fogok írni. Három éve kezdtem hozzá a komponáláshoz, de a munkát az East Side Story közbejötte hátráltatta. A Kafka-operával amúgy is nehezen haladtam, hiszen alaphelyzete, hogy a főszereplő rovarrá változik, feladja a leckét. Mindent az emberi hanggal kívánok megoldani. Nem akarom kitalálni ennek a rovarnak a hangját, csupán érzékeltetem, hogy egyszerre csak - deus ex machina - az ügynök, Gregor Samsa rovarrá változva találja magát. Először szeretne visszakerülni eredeti életébe, ugyanakkor kezdi felismerni a rovarlét előnyeit. Eközben egyre jobban elszakad az emberi világtól, végül csendben, magányosan meghal. Szerencsére Gregor halálának - Josef K. halálával ellentétben - mégiscsak van "értelme". Ez az életút a lepusztulás, közben pedig a megtisztulás folyamata zeneileg nagyon világosan megfogalmazható. Gregor megszólalásának "találmányát" nem szeretném elárulni, legalább a bemutató közönségét lepje meg.
- Mennyire követi a szövegkönyv a novellát?
- Amikor elkészült a librettó, kitapétáztam vele a lakást, s egyre inkább láttam, hogy a 25 jelenet lehetetlenül sok. Most a számuk mintegy tízzel kevesebb, és célom, hogy 80-90 percnél ne legyen hosszabb az időtartam. A hangszerösszeállítást minél átláthatóbbá kívánom tenni. A családot, Gregor letűnt életét inkább vonós színek festik, míg Gregort (és apját) elsősorban rézfúvósok képviselik.
- Inkább ensemble jellegű a hangszeregyüttes?
- Igen.
- Megrövidítetted a történetet?
- Nem! Meghúzni nem lehetett. Csupán összevontam jeleneteket, kihasználva, hogy a színpadon egyidejűleg is fel lehet vonultatni olyasmit, amit írásban csak egymás után. A cselekmény két szobában játszódik: a családéban és Gregoréban. A harmadik tényező mi vagyunk, a közönség, vagy úgy is mondhatnám, a közösség, a szomszédok, a szemközti kórház betegei, akiket a kórus képvisel - ennek fontos szerepe lesz. E három réteg szimultán is jelen lehet az operában. Az egész történetben engem a főszereplő szenvedése érdekel. Ám biztosan nem érdekelne annyira, ha nem volna oly sok humor benne. A szimultaneitás, az egymásfölöttiség-alattiság táplálja a humor lehetőségeit.
- A humornak milyen zenei megjelenítést szánsz?
- Például amikor a család először felébred és keresi Gregort, Kafka szerint Gregor szobájából "nem emberi hang" hallatszik. Ezen a helyen nálam bel canto tenor szólal meg. Hangszínek is kifejezhetnek humort: mondjuk, amikor egy kontrafagott tubával vagy basszusklarinéttal játszik együtt. Alkalmazok egy Kafkánál nem szereplő betétet is az operában: a pormacskatáncot. Ez akkor szólal meg, amikor a főszereplő beköltözik az ágy alá, s kiderül, a padlórepedésekből feltáruló mikrovilág is számtalan humorforrást rejt.
- Sokszereplős lesz az opera?
- Hat énekes szereplő lép fel: Gregor, a Húga, az Apa, az Anya, a Cégvezető és a Fényképnő. Utóbbi nem élő személy Kafkánál, csak utalás történik arra, hogy Gregor korábban egy magazin címlapjáról kivágott és bekeretezett egy női portrét, amely/aki hónapokon át tartó egyedülléte során egyetlen társa lesz. E nő szereplővé avatása Kovács Kristóf ötlete, mely alkalmat ad arra, hogy Gregor belső monológjait dramaturgiailag érdekesebbé tegye. (Szívesen képzelem Lukin Mártát e nő szerepébe.) Három albérlő és egy takarítónő is színpadra lép, de ők nem énekelnek: afféle rappel fejezik ki magukat.
- A rapet bevonod operád nyelvébe?
- Ha már maffiózónak ábrázoljuk az albérlőket, a halál angyalait... A takarítónőt pedig sikoltozó rock-énekesnőnek képzelem el.