|
A belgiumi Bruggében idén 38. alkalommal rendezték meg a rendkívül népszerű és
elismert Régizenei Fesztivált. Ennek keretében szabályosan váltakoznak egymással
az orgona-, csembaló-, illetve fortepiano-, valamint a Musica Antiqua-versenyek.
Utóbbi a hangszeres, énekes szólisták és együttesek seregszemléje. Nyaranta a
világ minden tájáról tömegesen érkeznek ide fiatal muzsikusok, helyezés reményében.
Aki itt díjat nyer, annak lehetőségei jelentősen kibővülnek. Nem véletlen, hogy
éppen ebben az Észak Velencéjének nevezett szépséges városkában áll rajthoz annyi
vállalkozó kedvű jelentkező.
Az igazgató, Robrecht Dewitte és családja által nagyszerűen szervezett
fesztivál idén július 28-tól augusztus 11-ig tartott; ez alkalommal csembalón
és fortepianón lehetett versengeni. A gazdag program a legkülönbözőbb témájú előadásoktól
az interpretációs kurzusokig, a délelőtti és kora délutáni koncertektől a nagy
esti hangversenyekig sokféle igényt elégített ki - nem is szólva a Hallen Belfortban
négy napon át tartó, egyedülálló klavierkiállításról, amely háromévenként a csembalóversenyhez
kapcsolódik. Ilyenkor klavikordok, spinétek, virginálok, csembalók, fortepianók
és orgonák seregét (körülbelül 140 hangszer) próbálgathatják meglehetős hangzavarban,
pusztán kíváncsiskodva vagy épp vételi szándékkal a látogatók. A mintegy hatvan
hangszerkészítő mester mindegyike több instrumentumot is bemutat.
Az esti koncerteknek Brugge négy, gótikus illetve barokk stílusban épült, látnivalóban
és műalkotásokban gazdag temploma adott otthont. Idén a műsorok tematikájában
a hangsúly a csembaló és a fortepiano irodalmára esett. De akadt más vezérfonal
is: Bach környezetének bemutatása, elsősorban észak- és közép-európai elődeinek,
kortársainak és utódainak művészete segítségével. Ritkán vagy soha nem hallható
kompozíciókkal volt tele a program; olyan műveket is bemutattak, amelyek most
kerültek elő a feledés homályából.
Nem minden hangversenyen lehettem jelen: július 30-tól augusztus 9-ig tartózkodtam
Bruggében. A meghallgatottakról is inkább csak jelzéseket adok, mert számomra
etikailag megengedhetetlen, hogy - koncertező előadóként - kollégáimról bírálatot
fogalmazzak meg. Annyit azonban elmondhatok, hogy az általam hallott koncertek
nagy részét magas színvonal jellemezte. A sort Jos van Immerseel vezetésével
és szólójával az Anima Eterna együttes nyitotta, amely Mozart három, fortepianóra
illetve hegedűre írt versenyművét szólaltatta meg, Midori Seiler közreműködésével.
Másnap a különleges hangszereket is alkalmazó Ensemble Albalonga Padova latin-amerikai
barokk egyházi és világi zenével lepte meg a hallgatóságot. Július 30-án a Collegium
Instrumentale Brugense játszott J. S. Bach és fiai műveiből Patrick Peire
irányítása alatt, a tavalyi orgonaverseny első és második helyezettje: Tobias
Lindner és Erich Türk közreműködésével. Ritka élmnnyel ajándékozott
meg a Capella Brugensis kórus és a Les Amis de Philippe zenekar
műsora: négy szólistával és Ludger Rémy vezényletével Gottfried Heinrich
Stölzel négy kantátája és Ph. E. Bach Magnificatja csendült föl ezen az estén.
A nagy lelkesedés részemről most a kantátáknak szólt, melyeket mindnyájan először
hallhattunk. Stölzel (1690-1749) korának kimagasló komponistája, gothai udvari
karmester, zenedrámák, passiók, oratóriumok, misék, 12 kantátaévfolyam (!) és
más művek szerzője, szinte teljesen ismeretlen a koncertlátogató számára. Életműve
nagy része elveszett vagy máig kiadatlan. Rémy elkötelezett kutatómunkája tette
lehetővé, hogy e kivételesen szép kantáták végre felhangozhassanak.
A Concordia Consort of Viols a szép hangú Robin Blaze kontratenor
közreműködésével azoknak a nagy német zeneszerzőknek énekes és hangszeres repertoárjából
válogatott, akik megszenvedték a pusztító harmincéves háborút, annak árnyékában
éltek és alkottak: Schütz, Schein, Scheidt, Tunder, Buxtehude. A lipcsei Thomaskantor
Johann Schelle (1648-1701) szinte soha nem hallható, evangéliumi és zsoltárszövegekre
komponált nyolc kantátája hangzott fel a La Capella Ducale és a Musica
Fiata Köln augusztus 2-i koncertjén. Schelle Stölzelhez hasonlóan méltatlanul
elfeledett, jelentős mester volt. Majdnem kizárólag - főként német nyelvű - egyházi
zenét írt. Kuhnau előtt töltötte be a rangos zenei állást: 1677 és 1701 között
volt Lipcse három fő templomában director chori musici. Bart van Oort,
a Mozart nevével fémjelzett 1986-os fortepiano-verseny győztese társaival Schubert,
Hummel és Glinka kamaraműveiből adott nagy sikerű hangversenyt a Szent Jakab-templomban.
A Christophe Rousset vezette Les Talens Lyriques koncertjén Alessandro
és Domenico Scarlatti, Händel és Traetta kantátái és triószonátái elsöprő lendületű,
virtuóz előadásban keltek életre. Mozart, Beethoven és Pleyel kamarazenéje szerepelt
a London Fortepiano Trio programján.
Gustav Leonhardt Szent Anna-templombeli szólóestjét különösen nagy érdeklődés
övezte. Már napokkal korábban minden jegy elkelt, amire a többi esetben nem volt
példa. Az idős mester játéka számomra ugyanolyan élményt nyújtott, mint két hónappal
korábbi fellépése a 12. Budapesti Bach-héten. Most Dumont, L. Couperin, Reinken,
Böhm, D'Anglebert, W. Fr. Bach, Blasco de Nebra és D. Scarlatti műveiből állította
össze műsorát. Csodálatos volt hallgatni tiszta, nemes interpretációját, amely
mentes minden manírtól, fölösleges gesztustól. Egyetlen cél vezeti: a zenemű lényegének
megragadása (legyen az a legegyszerűbb tánc, vagy bonyolult kontrapunktikus darab)
s annak plasztikus kifejezésre juttatása. Hallgatása közben az embernek az az
érzése támad: hiszen ez oly magától értődő, természetes, másképp nem is lehet
csembalózni...
Bruggében először 1965-ben rendeztek csembalóversenyt: akkor a svájci Christiane
Jaccottet egyedüli helyezettként a második díjat vihette haza. Azóta a dobogó
különböző helyeivel jutalmazott Pierre Hantaït, Ketil Haugsandot, Christophe
Rousset-t, Johann Sonnleitnert és Colin Tilneyt segítette a verseny pályájuk kezdetén
- hogy csak azokat említsem, akiket a magyar közönség is ismerhet itteni koncertekről
vagy lemezfelvételekről. Pertis Zsuzsa 1968-ban lett második, én az 1983-as évben
kaptam díjat. Az 1976-os orgonaversenyt Ella István nyerte, míg 1978-ban a Musica
Antiqua versenyen az együttesek kategóriájában a Collegium Musicum Budapest a
harmadik, a szólisták közül Csalog Benedek fuvolán az első díjat vitte el.
Mint említettem, ma a bruggeit tartják a világ legrangosabb régizenei versenyének.
Különleges megtiszteltetésnek vettem hát, amikor meghívást kaptam az idei csembalóverseny
zsűrijébe. Ennek doyenje és állandó tagja Gustav Leonhardt. Ő az egyetlen,
aki a kezdetektől minden itteni csembalóversenyen jelen volt. Mellette Jesper
Christensen, Johan Huys (elnök), Davitt Moroney, Ludger Rémy, Christophe
Rousset és jómagam vettünk részt a pontozásban. Bruggében a zsűritagok is
megmérettetnek: vagy koncertet adnak, vagy interpretációs kurzust, illetve referátumot
tartanak. Rám ez utóbbi jutott: J. A. Benda billentyűs műveiről számoltam be egy
75 perces, játékkal egybekötött bemutató előadáson.
Az idei Festival van Vlaanderen Brugge keretében megrendezett 13. csembalóversenyre
rekordmennyiségű jelentkező nevezett be, bár az előre jelzett 109 (!) induló helyett
végül is "csak" 83-an ültek hangszerhez. (Összehasonlításul: a tavalyi lipcsei
Bach-versenyen 45 résztvevő jelent meg, és a korábbi párizsi konkurzusokon is
csak általában 30-35 között mozgott a létszám.) A legtöbb versenyző - mint az
előrelátható volt - Japánból érkezett, összesen 23. Rajtuk kívül 9 francia, 4-4
német, olasz, orosz, osztrák, 3-3 cseh, észt, izraeli, spanyol, ukrán, 2-2 amerikai,
angol, brazil, kanadai, lengyel, s 1-1 belga, finn, görög, jugoszláv, kolumbiai,
koreai, román, svájci és tajvani muzsikus jelentkezett. Magyar versenyző is csak
egy akadt, Dobay Linda, aki mindkét hangszeren indult. Bár csembalójátékával
szépen szerepelt, sajnos nem jutott tovább, viszont a fortepiano-versenyen elismerő
oklevelet kapott. Furcsálltam, hogy a nagy régizenei hagyományokkal rendelkező
Hollandia egyáltalán nem képviseltette magát.
Tekintettel a nagy létszámra, az első forduló anyaga mindössze 10-12 percig tartott,
de így is négy napon át zajlott a selejtező. Mindenki ugyanazt a három művet játszotta:
az 5. prélude-öt Couperin L'Art de toucher le clavecin című csembalóiskolájából,
Bach A-dúr sinfoniáját (háromszólamú invenció) és Scarlatti C-dúr szonátáját (K
421). A második fordulóban már öt darab kapott helyet: egy Salvatore-toccata,
egy Byrd-fantázia, Chambonnières Pavane "L'entretien des Dieux"című darabja,
Bach h-moll prelúdium és fúgája a Wohltemperiertes Klavier II. kötetéből és Scarlatti
B-dúr szonátája (K 57).
A döntő anyaga egy szóló és egy zenekari részből állt: egyrészt Rameau a-moll
szvitjéből négy tételt, másrészt Bach A-dúr csembalóversenyét kellett játszani,
melyhez a kíséretet a Florilegium London szolgáltatta Kati Debretzeni
irányításával. A versenyanyag erős stílusismeretet, nagyfokú zenei érzékenységet,
harmóniai és formaérzéket, hangszeres rátermettséget és állóképességet igényelt.
Ezek megléte vagy hiánya hamar kiderült.
Az első fordulóban érdekes módon kevesen tudtak mit kezdeni a Bach-művel. A két-
és háromszólamú invenciókat sokan csupán "zeneiskolai anyagnak" tartják, pedig
e miniatűr gyöngyszemek szólamait jól megformálni, a bennük rejlő finomságokat
és szépséget életre kelteni bizony nem könnyű feladat. Itt is inkább polifonikus
etűdként kezelték e tételeket, mint ahogyan legtöbben a Scarlatti-szonátát is
csak virtuóz oldaláról közelítették meg, figyelmen kívül hagyva a szellemes darabban
rejlő számtalan zenei ötletet, megoldási lehetőséget (e két mester műveivel a
középdöntőben is hasonló volt a helyzet). Akadtak azonban jó néhányan, akik igen
élvezetes előadást nyújtottak. 21-en jutottak be a második fordulóba: 6 japán,
3 francia, 2-2 angol, osztrák, spanyol és 1-1 amerikai, brazil, cseh, észt, orosz
és svájci.
Itt már az egyes korok és nemzetek szerzőinek különböző játékstílusa okozta a
legfőbb nehézséget. A francia clavecinisták atyjának számító Chambonnieres lírai
darabja, a zenei mozaikokból álló, szeszélyes, improvizatív Salvatore-toccata,
vagy a virginalisták egyik legnagyobb alakjának, Byrdnek - valójában nem túl izgalmas
- Fantasiája, illetve a Bach- és Scarlatti-művek mind más-más előadói gyakorlatot
kívántak, nem kis feladatot róva a 21 kiválasztottra. Hogy őszinte legyek, túl
sok differenciált megoldást nem hallottam, a versenyzők inkább korrekt, hibátlan
teljesítményre törekedtek.
A döntőbe négyen jutottak: két francia, egy amerikai és egy osztrák csembalista.
A zsűri nem adott ki első és második díjat. Bár az első két fordulóban a zsűritagok
között esetenként előfordultak nézetkülönbségek, a döntőbe jutottak megítélése
teljes összhangot mutatott. Örültem, hogy a nagyon tehetséges, csupa muzsika,
de a döntőben idegesen játszó francia Isabelle Sauveur kapta a legjobb
helyezést: a harmadik díjat vitte el. Az amerikai Michael Sponseller és
a francia Stéphane Guion-Fuget a negyedik helyen osztozott, míg az osztrák
Johannes Hämmerle ötödik lett. Ők hárman inkább a virtuóz, mintsem az érzékeny
muzsikusok táborába sorolhatók.
Az itteni csembalóversenyek történetében a 13-ból mindössze 4 alkalommal ítélték
oda az első díjat. Most is hiányzott a nagy felfedezett, mindamellett sok tehetséges
fiatalt hallottunk, akiknek még nyilván lesz bizonyítási lehetőségük. Remélem,
Bruggében Magyarországot legközelebb több fiatal muzsikus képviseli majd. Veszíteni
nem, csak nyerni lehet a részvétellel!
|
