- Újrabontakozásnak is nevezhetnénk, hogy Láng István 36 év múltán ismét A gyáva című operájának megírásához látott. Mennyiben átdolgozás ez, és miért érezted szükségét?
- 1964 és 67 között az Operaháznak írtam Sarkadi Imre regényéből a kétrészes operát. Kezdetben Mikó Andrással dolgoztam, akinek azonban e darabhoz nem volt kellő affinitása, később Blum Tamás volt segítségemre, de mivel hagytam magam Mikó által tévútra vezetni, a mű az igazgatóságnak sem tetszett, és pécsi bemutatása is meghiúsult. Néhány évvel később a Rádió rendelésére írtam Arckép belülről című zenekari kompozíciómat, amely A gyáva három közjátékán és három monológján alapszik. Azóta is élt bennem a szándék, hogy befejezzem a félbehagyottnak érzett operát. Erre adott alkalmat a millenniumi operapályázat. A szöveg a régi maradt, de egyetlen hangot sem hagytam meg sem az eredeti partitúrából, sem a zenekari változatból. A közel másfél órás terjedelmet 60 percre rövidítettem. A zenekart szimfonikusról 23 tagúra redukáltam, a szereplők számát a három legfőbbre csökkentettem, a cselekményt a szerelmi háromszögre és a megalkuvások problematikájára koncentráltam. A darabnak a pályázat elbírálásában osztályrészül jutott sorsára itt nem térnék ki, csak azt említeném, hogy ismét a Rádió sietett segítségemre: felvételt készítettek a teljes műből. Azzal avattam rádióváltozattá, hogy az operában a főszereplőnő által elmondott egyetlen prózai mondatot - "Reggel ittam egy erős kávét" - kibővítettem azzá, hogy saját életét meséli prózában. A rádióoperában Lukin Márta, Drucker Péter és Szécsi Máté alakította a három szerepet, Tihanyi László vezényelt. A mű, tévéoperáimhoz hasonlóan, ma játszódik Budapesten, és ez sem végződik halállal. Úgy vélem, az események végigszenvedése után a továbbélés az igazi nehézség. Erre hívja föl a figyelmet a művet záró, nyitva maradó zenei gondolat.
- A rádióopera megjelölés azt is jelenti, hogy ha színpadra kerülne, megint módosítani kellene rajta?
- Nem hiszem. A próza csupán tagolja a cselekményt.
- Amikor kiderült, hogy rádióopera lesz A gyávából, nem építettél bele valamilyen specifikus hangzási eszközt? Hiszen ez nem idegen tőled: elektroakusztikus kompozíciókat is alkotsz, sőt nemrég még a hangtáj műfajába is belekóstoltál.
- Tudatosan nem alkalmaztam ilyesmit, csupán a nő prózai monológjainak akusztikus tere más. Ezzel a művel most így elégedett vagyok, s ha ezt kimondom, az nem gyávaság, hanem annak megállapítása, hogy eljutottam A gyáva című operám végső megvalósításához.
- Mi alkotja a 23 tagú hangszerapparátust?
- Három fuvola, angolkürt, két klarinét, tenorszaxofon, kontrafagott, két trombita, harsona, két ütőhangszeres előadó, zongora, négy brácsa, négy cselló, bőgő. Ezt eleve elhatároztam. Az esetleges színpadi megvalósítást a Thália Színházba tervezték, ahhoz alakítottam át az együttest egy egészen más tervből. Nem hiszek az utólagos hangszerelésben: ha nincs meg rögtön az apparátus, teljesen félrecsúszhat a kompozíció.
- A gyáva színes hangszerösszeállításának dramaturgiai szerepe is van?
- Nagyon is. Például a szobrászművész mellé rendeltem a harsonát. Olyan szélsőséges instrumentum, mint a kontrafagott kadenciákhoz jut, amikor pedig a nő rádöbben a rá váró szegénységre, angolkürt és szaxofon duettje szól - amúgy is szaxofonmániás vagyok...
- Szólódarabjaid hosszú sorából viszont eleddig hiányzott ez a hangszer. A véletlen hozta, hogy szinte mindenre komponáltál már szólót?
- A véletlen indította a sorozatot, de később már becsvágyammá vált. Segített, hogy mindig volt olyan művész, aki megkért egy-egy ilyen darab írására. A Sassonantit, amelyet Götz Nándor fog bemutatni a téli Fészek-beli sorozatban, kivételesen a magam kedvére komponáltam.
- Multifóniát és más modern eszközöket is felvonultatsz a darabban. Annak érdekében, hogy megmutasd, mire képes a hangszer és játékosa, törekszel a lehetőségek szinte teljes kimerítésére?
- Darabja válogatja. Kezdetben - négy évtizede - nem foglalkoztatott még ilyesmi, később mindinkább, főként a fúvósoknál, amelyek játéktechnikailag különösen sokat fejlődtek. A vonósoknál is megváltozik a hangminőség, ha akkordot fogunk egy hanghoz, ugyanez történik a fúvós multifóniák esetében. Ha csak a trükkért alkalmazunk valamit, nem szerencsés, ha azonban zenében gondolkodva jutunk el egy új hangzáshoz, az értelmet nyer.
- Jövő nyári kasseli bemutatójára már készen áll a Movimento, amelyet Szathmáry Zsigmond orgonaművésznek és hegedűs lányának komponáltál. Most azonban beszéljünk inkább új szoprán kamarakantátádról, amelynek címe: No Man is an Island, Intire of it Selfe.
- A harang mindig nagyon foglalkoztatott, miként a Hemingway közvetítésével ismertté vált gyönyörű barokk John Donne-költemény is, amelyet most, pályámon először nem magyarul, hanem eredeti nyelven zenésítek meg. A "kiért szól a harang" fordulat már közhellyé fakult, a vers azonban csakugyan értünk szól. A hangszalagon lap- és csőharang-sort, valamint harangjátékot használok. Ezek adják a vers - a Rádió HEAR Stúdiójának új szoftverét is csatasorba állító - elektroakusztikus hátterét, amely elé a szólista mellé fuvola, klarinét, fagott, harsona, cselló kerül. Elektroakusztikusan az a célom, hogy behatoljak a hangba, mert úgy vélem, ennek révén lelhetnék az eddig általam alkalmazottnál újabb hangzásra.