Köszöntenem kellene Téged, de lehet-e köszönteni egy szimbólumot? Mert akárhogy forgatom, személyed, életműved jelképpé vált. Lelkes fiatal Kodály-tanítványként járatlan úton indultál, s mestered ösztönzésére úgy tapostad ki - küzdelemmel, türelemmel - ezt az utat, hogy ma már rólad nevezhetnék el. Az óvodás korban elkezdett zenei nevelés ideája Kodálytól származik, s Te a Tanár úr jellemző megfogalmazása szerint az óvodások professzora lettél. Nemcsak módszert találtál ahhoz, miként lehet a legfiatalabbakat megfertőzni a zene szeretetével, hanem ki is küzdötted az eszme megvalósíthatóságát. Ma már az egész világon Forrai Katalin nevéhez kapcsolják a kisbabák zenei fogékonyságának kialakítását. Tanítottál a világ nagyvárosaiban, tagja, vezetője lettél nemzetközi zenei nevelési társaságoknak, de soha nem ragadtak Rád az utazó hírességek sztárallűrjei. Tanító turnéid mellett mindig szakítottál időt rá, hogy a gyakorlatban is, itthon is foglalkozz a kicsinyekkel, méghozzá nem elit körülmények között. Generációk nőttek fel a szeretett Kati néni játékos énekóráin, s szülők, nagyszülők tülekedtek, hogy gyerekeik, unokáik is részesüljenek abban az élményben, amelyet egykoron nekik adtál.
Életkorodat soha nem tagadtad: huszonévesen ugyanúgy mindenki Kati nénije voltál, mint később, a valódi "nénikorba" érve. De a lényedből áradó melegség, a picinyek iránt érzett szeretet meggátolta, hogy igazi "néni" legyél: megmaradtál annak a mosolygós, lelkében fiatal lánynak, akire Kodály bízta élete egyik álmának megvalósítását. S mekkora szerencse: nem ragadtál le mestered ortodox-vakbuzgó hívei között, mert tudtad és tudod, csakis akkor lehet hatásos az óvodai professzor munkája, ha nem kötődik doktrínákhoz, ha mindig a valóság formálja-fejleszti nézeteit és módszereit.
De nem csak az óvodai énektanítás szimbóluma lettél: a béketeremtésé is. Az újkori magyar művelődéstörténet egyik legnehezebb periódusában közéleti szerepet vállaltál, s ezt a lényedből fakadó harmóniával teljesítetted. A rendszerváltás első évében lettél az akkor alakult (pontosabban újjászerveződött) Magyar Zenei Tanács elnöke. Abban a korban, amelyben - az élet minden területéhez hasonlóan - két táborra szakadt a zenei világ, s Fekete György kulturális országlása bizony áldozatokat is követelt. A két tábor nem a közös szempontokat nézte, nem egy megvalósítandó cél érdekében harcolt, hanem egymás megsemmisítésére tört. A lövészárok mindkét oldalán harcra vágytak, a győztes pozícióban lévők megmámorosodtak, a vesztes oldalon lévők szűköltek, de nem engedtek. Ebben az ádáz korszakban álltál a hátrányos helyzetbe kényszerült Zenei Tanács élére. De Te nem csatlakoztál az acsargókhoz, hanem békére, kompromisszumra törekedtél, noha határozottan a tisztességet képviselted. Túlzás nélkül állíthatom, a zenei élet vezetői között Te voltál az első, aki nem a másik fél megsemmisítésére, hanem a közös érdekek érvényesítésére és az előnyök kikényszerítésére törekedett. Egyszerre voltál bátor és határozott, ugyanakkor szelíd és békekereső. E téren is szimbólummá váltál: akik közelebbről szemlélhették méltósággal vívott harcaidat, méltósággal viselt vereségeidet, bizonyára igazolják állításomat.
Az óvodások professzora, a zenei közélet terheit is vállaló nagyasszony 75 éves. Mindannyiunk nevében, mindannyiunk érdekében kívánom, hogy töretlen erővel építhesse tovább életművét!