A magyar államalapítás ezredik évfordulója alkalmából a Magyar Zenei Tanács - a Magyar Zeneszerzők Egyesületével, a Budapesti Operabarát Alapítvánnyal és a Fővárosi Pedagógiai Intézettel közösen - 1998-ban két tanéven át tartó országos zenetörténeti játékot hirdetett meg általános és középiskolás diákok számára. Ilyen - méretét, témakörét, célkitűzését tekintve - nagyszabású zenei vetélkedősorozatot még nem rendeztek Magyarországon, és a versenyt elsőként hirdették meg a millenniumi események sorában. Az 1998 tavaszán az iskolákhoz és önkormányzatokhoz eljuttatott felhívásra 201 általános iskola és 51 gimnázium több mint 300 csapata jelentkezett, bő 3000 résztvevővel. Az előkészítő munka során mintegy 25 000 diák és közvetve - tanáraik, családtagjaik révén - mintegy 100 000 fiatal és felnőtt került a magyar zene ismeretének és hallgatásának, ezeréves múltjának és jelenének közelébe.
A vetélkedősorozat kitalálója, szervezője és játékvezetője Varga Károly, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének nyugdíjas vezető tanára, a Magyar Rádió munkatársa és Lukin László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugdíjas vezető tanára, a Bárdos Lajos Társaság főtitkára volt; mindketten sok évtizedes tapasztalattal rendelkeznek az ifjúsági zenei élet terén. Az ötfordulós honi játékot, melynek részleteit és döntőjét a Magyar Rádió is közvetítette, az Óbudai Társaskör koordinálta. A verseny során a fiatalok sok ismeretet szereztek a magyar zenéről, irodalomról, történelemről, s közben jól is szórakoztak.
2000 tavaszán a Magyar Zenei Tanács a fenti társaságokkal, intézményekkel egyetértésben - a Duna Televízió támogatását is magáénak tudva - "Kárpát-medence" mottóval a játéksorozat második részét is meghirdette, amelyre újabb magyarországi általános és középiskolások mellett immár a határon túli területek magyar iskoláinak tanulói is jelentkezhettek. Az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya és a Magyarok Világszövetsége által rendelkezésre bocsátott címlisták alapján közvetlenül hívtuk fel az iskolák figyelmét a játékra.
Erdélyből tíz iskola (Barót, Nyárádszereda, Szatmárnémeti, Élesd, Marosújvár, Kolozsvár, Nagyenyed, Marosvásárhely, Székelyudvarhely), a Felvidékről nyolc (Búcs, Csata, Galánta, Érsekújvár, Komárom, Fülek, Kassa), Kárpátaljáról kettő (Szalóka, Munkács), Magyarországról további öt iskola hatfős csapatai jelentkeztek a vetélkedőre.
A játék témája: a magyar zene történetének fordulópontjai, klasszikusaink (Liszt, Erkel, Bartók, Kodály) és a huszadik század, illetve napjaink zenéje. A felkészüléshez a határon túli résztvevők ajándékba kapták Falvy Zoltánnak az ifjúság számára írt magyar zenetörténetét és hozzá zenét kazettákon, de más forrásokból is készült tájékoztató.
A szomszédos országokban zajló alapjátékok helyszíneire a játékvezetők, a zsűri - egyben a Magyar Zenei Tanács - elnöke és egy szervező munkatárs utazott el, lehetővé téve a vetélkedő tematikai és stílusbeli egységét, azonos elbírálását. A Duna Televízió forgatócsoportja valamennyi helyszínen jelen volt, s összefoglalót tervez a játékról, akárcsak a Bartók Rádió Hangadó című műsora.
Életre szóló élményt kaptam a játéktól, pontosabban a résztvevőktől: a Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Komáromban, Kassán és Kunszentmártonban összegyűlt gyerekektől, akik közül a legjobbak május 1-jén a budai Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában vívták meg a döntőt. A versenyzők mindkét korcsoportban kiegészültek egy-egy kárpátaljai csapattal, akik itt versenyeztek először az elődöntőjüket ugyanis elmosta az árvíz. Saját bevallásuk szerint még hasonló versenyen se vettek részt soha. Az egyik csapat faluja, Szalóka olyan kicsi, hogy a térképen is nagyítóval kellett megkeresni; az iskolának telefonja sincs. Mégis vállalták a megmérettetést a többi, hihetetlenül felkészült csapattal, s kreativitásban nem is maradtak el tőlük. A vetélkedőn ugyanis nem volt elég a zenei részletek felismerése és a lexikális zenetörténeti tudás - hogy mindez a gyerekek vérévé, saját anyanyelvükké váljék, minden fordulóban kreatív, egyéni feladatokat is kaptak. Ezek megoldása valóban mozgósította a fantáziát, felhasználva a megszerzett tudást. Ilyen feladat volt például egy-egy szabadon választott stílus megjelenítése néhány perces kiselőadás formájában, amit a csapatok önállóan illusztrálhattak hangszerrel, énekkel, sőt általában tánccal is - saját készítésű jelmezekben.
A Kárpát-medencei döntőkön minden csapat bemutathatta saját tájegységének zenéjét, táncát. Ezen felül az első korcsoport ritmusimprovizáció készítését kapta feladatul, melyben mindent használhattak, csak hangszert nem. Mondanom sem kell, ez volt az igazi játék: az alkotó képzelet, a tehetség játéka. Szívszorító pillanatokat hozott a szalókaiak "Árvíz" című kompozíciója műanyag bögrékbe öntögetett vízzel, és ellenállhatatlanul humorosnak találtam a rózsaszínű játékvarrógép ritmusát ostinatóként felhasználó galántaiak "összefoltozott" mondókagyűjteményét. A középiskolások önálló feladata egy kortárs zeneszerző portréjának dramatikus formában történő megjelenítése volt, amelyről azután a többieknek rá kellett jönniük, kiről is van szó. Azt hiszem, Ligeti György maga is szívesen fogadta volna a vonatzakatolást is kompozíciós ihletforrásnak tekintő jellemzését. Tagadhatatlan, hogy a döntőben érződött a tét miatti feszültség, de ezt sikerült valahogy feloldani a játékkal, s végül megható volt látni a résztvevők boldogságát, hallani a gyerekek s tanáraik köszönetét azért, hogy eljöhettek, s a magyar zenekultúra részesei, múltjának őrzői, értékeinek továbbadói lehetnek.
A Kárpát-medencei játékot a Zenei Tanács hangolta össze. A döntő résztvevőit vendégül látta Budapesten, és gondoskodott utazásukról is. A több napot itt töltő gyerekek és kísérőik parlamenti látogatáson, városnézésen vehettek részt, és eljutottak a Budapesti Történeti Múzeum magyar zenetörténeti kiállítására is.
A Tanács a játék megrendezésekor elsősorban az NKÖM millenniumi pályázatán elnyert kiemelt összegre támaszkodhatott, míg az első díjakat az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya ajánlotta fel: a győztesek egyhetes nyaralást nyertek a zánkai nemzetközi táborban, utazással együtt. Ez valóban fejedelmi ajándék, köszönet érte. De a többi csapatra is valóságos ajándékeső hullott: könyvek, kották, lemezek a játék önzetlen támogatóitól. Nagy örömet szerzett a gyerekeknek minden jutalomtárgy - a rendezőknek pedig a kérdés: mikor ismételjük meg a versenyt, ugye lesz folytatása a játéknak? Persze nincs minden esztendőben millennium - bár ahogy kitolódott két esztendőre, miért ne reménykednénk? Mindenesetre az NKÖM támogatását a döntőn a miniszter személyes köszöntője tetézte. A legnagyobb érdem persze a két örökifjú ötletadó játékvezetőé: Varga Károlyé és Lukin Lászlóé. Nekik köszönöm az élményt, hogy három éven át állandó zsűritagként én is részese lehettem a játéknak, s hogy ennyi okos, tehetséges gyereket látva visszakaptam a hitemet a jövőben, a magyar zene jövőjében.

A székelyudvarhelyi csapat
Moldován Domokos felvétele