Kedves Schönberg,

szörnyű utazás után, amely 18 órán át tartott 7 helyett!, megérkeztünk ide, Berlinbe. De nem tudtunk továbbjutni Prágába, mert minden magánközlekedést letiltottak.¹ Az első éjszakát egy hotelban töltöttük, egy ócska kócerájban, mégis 10 márkát fizettünk 2 szobáért. Ezért azt gondoltuk, ebben a szörnyű, kivételes esetben bizonyára nem lenne ellenvetésed az ellen, ha, amíg itt kell maradnunk, igénybe veszünk egy szobát a lakásotokban. Édesanyád is ezt tanácsolta, így hát Görgi szobájában lakunk,² csak abban, és úgy tanyázunk itt, mint valami menekültek, váltás ruha és fehérnemű nélkül, egyébként is mindenben a végsőkig akadályoztatva, már csak az eljövendő időkre való tekintettel is! A színházunk természetesen nem tud majd játszani!! De erről elég ennyi. Bizonyára neked is megvannak a magad ugyanilyen nagy gondjai. Gyanítom, hogy Ti is elmulasztottátok a kellő pillanatot, és már nem tudtok visszatérni. Te bizonyára mindenről informálva vagy. Itt általános a mozgósítás. Ma megjelent egy falragasz, hogy azoknak is jelentkezniük kell, akiket korábban elutasítottak!! Hogy Ausztriában mi zajlik, arról fogalmam sincs, leveleket nem kaptam, és néhány napja az újságok sem érkeznek meg.
Ha itt lennél, sok megbeszélnivalónk akadna. Neked ott vannak körülötted a barátaid, nekem itt senki, Idán kívül. Aligha fogjuk viszontlátni egymást itt Berlinben.
Amint felszabadulnak a vasútvonalak, vissza akarok térni Prágába. A lakást természetesen már felmondtuk. Hogy lehet majd pénzt keresni?!
Nyugtasd meg Mathildét a lakás miatt: mi csak Görgi szobáját használjuk, kínosan ügyelünk, és mindent a legnagyobb rendben fogtok találni, Ida nagyon vigyáz rá.
Remélem, mind egészségesek vagytok - ez a legtöbb, amit jelenleg kívánhatunk.
Szívből jövő üdvözlet mindkettőnktől mindnyájatoknak

Alex

11. Schoenberg Zemlinskyhez
<Berlin> 1915. I. 9.

Kedves Alex,

leveled nagyon nagy örömöt szerzett. Mindenekelőtt igen büszke vagyok, hogy, amint írod, a kvartettedet³ nekem akarod ajánlani. Boldog vagyok, mert úgy látom, ez egyik első jele annak, hogy (amiben mindig reménykedtem) régi barátságunk kezd újraéledni. El sem tudod képzelni, hogy az elmúlt időkben, amikor hamis barátoknak sikerült Téged ellenem fordítaniuk, tehát hogy abban az időben milyen gyakran vágyódtam arra (meg kell mondanom, akármilyen szentimentálisan hangzik is, mert így igaz), hogy olyan viszonyban legyünk egymással, mint korábban. Augusztusi utolsó együttlétünk mintha ezt az ígéretet is hordozta volna, sokat beszéltünk Mathildéval erről. Úgy tűnik, közeledünk ahhoz a boldog életszakaszhoz, amelyben az igazán jó emberekben már nem azt látjuk, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Az ember megtanulja, hogy ugyanannyi elnézésre van szüksége, mint amennyit a másiknak nyújtania kell; és hogy a hibákat, akármilyen elviselhetetleneknek tűnnek is, minden embernél éppen kiegyenlítik a jó tulajdonságai. Úgy látszik, Te is képes leszel az én esetemben sok mindentől eltekinteni, ami eddig zavart. Egészen pontosan tudom: valóban meglehetősen természetellenesen, mondhatni zavartan viselkedtem veled szemben, de egészen biztosan nem vagyok olyan szörnyeteg, mint amilyennek az utóbbi időben gyakran látszottam. Neked igazad volt, de rólam se lehet elmondani, hogy egyáltalán nem volt igazam. Épp ez a titok nyitja: senkinek sincs tökéletesen igaza, de a másik félnek is van némi igaza.
Talán mindkettőnk érdekében jó volt, hogy elválasztottak bennünket egymástól; a csirkefogók és tökfejek (jóhiszeműek és intelligensek), akik ezt előidézték, csupán szükséges eszközei voltak a fejlődésünknek, miközben azt hitték, a saját céljaikat követik. Én sok ellenséget szereztem; ez, úgy látszik, elkerülhetetlen. Ennek ellenére mindig gyűlöltem azokat (azért ezeknek nem kell félniük, nem vagyok bosszúálló), akik barátokat elválasztanak egymástól. Ez az igazán terméketlen emberek ügye. E téren virul a vetésük.
De hosszú távon ez nem válik be. Eljön az a pillanat, mint a mostani a mi számunkra, amikor - ahogyan sokszor beszéltünk erről Mathildéval - emlékezetünkbe idézzük a régi barátokat. Ekkor újra feléled a régi rokonszenv a korábbi szívélyességgel, és az ember felismeri, nincs is tartósabb dolog, mint az ifjúkori barátságok. És valóban: legföljebb egyetlen új barátot (Webern) szereztem azóta! Ez természetes is, és az ember azt mondja magának: annak, aki valaha a barátom volt, ma is ugyanaz az értéke számomra, mint korábban. Különben sosem tudtam volna vele érintkezni. (Ezzel a messzire vezető nézetemmel nem kell okvetlenül rád gondolnom, nem is teszem. Annyira sosem idegenedtünk el egymástól. Valójában egy másik fiatalkori barátom vezetett rá erre: Adler,⁴ meg egy további: Rappaport,⁵ Te nem ismered, akivel mostanában gyakrabban összejövök.)
Tehát nagyon örülök, hogy az újesztendő ilyen szerencsésen kezdődik, és külön annak, hogy ezt neked köszönhetem.
[...]

12. Schoenberg Zemlinskyhez
Berlin, 1915. V. 24.

Kedves Alex,

19-én voltam sorozáson, nem találtak alkalmasnak. Az ok: strúma! Nagyon meglepett; egyáltalán nem számítottam erre. Így hát továbbra is Berlinben maradunk.
A közeljövőben bizonyára Te is sorra kerülsz, értesíts a dolog kimeneteléről. Még egyszer emlékeztetni szeretnélek, jogod van egyéves önkéntesnek is bevonulni, ha alkalmasnak találnak. De azt hiszem, alighanem túl gyenge vagy.
A hangversenyem⁶ nem hozott túl sok szerencsét. A lelkesedés nem volt túl nagy - legalábbis a sajtóban. Ott este kolosszális volt a siker. De én nem voltam megelégedve az előadással. A főpróbán sok mindent keresztülvittem, de az előadáson azt játszotta a zenekar, amit akart; vagyis amit Löwe, Schalk és Nebdal révén ismer. A közönség egy részének ez szemlátomást nagyon tetszett. Az én személyes teljesítményemet (ez részben ki is jött): a rubatómat alig-alig vették észre.
A legrosszabb, hogy a koncerttel kapcsolatban nagy bosszúságom volt. Mahlernéval! Váratlanul olyan hangot ütött meg velem szemben, ami tökéletesen új volt számomra. Teljesen összekülönböztünk. Nem vagyok érte valami hálás. Gondolj bele: Karpath⁷ volt a bajkeverő, és ezek után még neki legyek hálás! Hallatlan. Csak az bosszant, hogy nem mondtam le mindjárt, amint (Bécsben!!!) értesültem erről. Igaz, óriási botrány lett volna belőle; mégis meg kellett volna tennem.
Hogy vagy? Nem tudnál egy időre Berlinbe jönni?
Különben nálunk minden rendben van. Majdnem; leszámítva Mathildét, aki az utóbbi időben sokat betegeskedett; vérszegénység!
Mahlerné valószínűleg sok csúnyát fog rólam terjeszteni mostanában. Nem is kell külön mondanom, ha valami rosszat hallasz rólam, az csak hazugság lehet. Egyetlen kivétellel: hogy hálátlan voltam; azaz nem éreztem hajlandóságot, hogy lenyeljem a szeszélyét. Egyébként minden tekintetben teljesen kifogástalan volt a viselkedésem; ahogyan azt nyilván el is várod tőlem. Hiszen csak azért írok, mert sejtem, hogy valamiféle rémtörténeteket (hogy mit, azt nem tudom) fognak mesélni neked.
Adj hírt magadról hamar. Régóta nem írtam neked, mert ez a kellemetlenség sok izgalmat okozott.
Most komponálni fogok. Remélem, a szimfóniám⁸ hamarosan kész lesz.
Mikor jelenik meg a vonósnégyesed?⁹ Nem ajándékozhatnál nekem egy kefelevonatot, még mielőtt megjelenik? Nagyon kíváncsi vagyok rá.
Sok szíves üdvözlet neked is, Idának is. Mathildétól is.

A Te Arnold Schönberged

13. Schoenberg Zemlinskyhez
<levelezőlap postabélyegző: Berlin–Südende,> 1915. VI. 20.

Kedves Alex,

[...]
Meg vagyok győződve róla, hogy legkésőbb novemberben béke lesz, tehát a háborúnak szeptember végén, október elején vége. Oroszország láthatólag nem bírja tovább, és Itália itt senkinek sem okoz komoly gondot. Még leginkább Angliától kell félni; de ha Oroszországnak befellegzett, akkor ez a veszély aligha lehet nagy. - Nagyszerűnek találom, ahogyan Ausztria tartja magát, Németország pedig minden dicséret fölött áll! A törökök is mintha megerősödtek volna. Ehhez jön még az, hogy a négyes szövetség megoldhatatlan politikai problémákba bonyolódott. Végül ez is a javunkra kell hogy váljon, hiszen nyilván hamarosan egyenként bénítja majd meg az ellenségeinket. - Remélhetőleg mielőbb viszontlátjuk egymást. Szívből üdvözlünk mindnyájatokat, mindannyian.

Arnold Schönberg

14. Schoenberg Zemlinskyhez
<Ajánlás¹⁰
Bécs, 1916. december>

Legkedvesebb Barátom,

fogadd szívből jövő jókívánságaimat 1916 karácsonyára. Szinte banális azt mondanom, hogy mindnyájan ilyen holdkóros bohócok vagyunk; úgy véli a költő, hogy valamennyien képzelt holdfoltokat igyekszünk letisztítani a ruhánkról, miközben a keresztünket imádjuk. Örüljünk, hogy vannak sebeink: ezáltal van valamink, ami segít, hogy lebecsüljük az anyagot. A sebeink megvetéséből származik megvetésünk az ellenség iránt, és az erőnk, hogy az életünket feláldozzuk egy holdsugárnak. Az ember könnyen patetikussá válik, ha a Pierrot-költeményre gondol. De a manóba is, hát már nincs más egyéb, csak a gabonaárak?

Sok üdvözlettel
a Te Arnold Schönberged

15. Schoenberg Zemlinskyhez
<Bécs> 1917. XII. 20.
<postabélyegző: XII. 19.!>

Kedves Alex,

[...]
Mit gondolsz a béketárgyalásokról? Engem nagyon meglepett, és eleinte nem is tudtam elhinni, de legalábbis nem gondoltam őszintének Németország részéről. Nem hihettem, hogy Németország kiadja a kezéből legfőbb aduját, ami számításba jöhet cserébe a gyarmatokért, mielőtt megszületik az általános béke. Most azonban mégiscsak lehetségesnek tűnik, hogy Németország, ha szabad kezet kap, minthogy Amerika mindenesetre túl későn jön, és emberi és anyagi fölényét aligha fogja tudni teljesen érvényre juttatni, lerohanja Angliát és Franciaországot. Ha viszont Angliát kiűzik a kontinensről, még amerikai segítséggel sem igen fogja tudni újból megvetni a lábát, miközben Németország Mezopotámia ellen indul. Valahogy így képzelem a németek okoskodását. De hogy ez mind megvalósuljon? Én tulajdonképpen hiszek a németek győzelmében. De ez még alighanem elég soká eltart!
[...]

16. Schoenberg Zemlinskyhez
<Bécs> 1918. II. 20.

Kedves Alex,

kicsit távolabbról kell kezdenem, hogy válaszolni tudjak a "vonóstámadásra", és ceruzával írok, mert az én szobámban túlságosan hideg van.
Mindenekelőtt: a húzásokról még mindig ugyanaz a véleményem, mint korábban. Ellenzem a mandulaoperációt, bár tudom, hogy még karok, lábak, orr, szem, nyelv, fül stb. nélkül is lehet valahogy élni. Az a véleményem azonban, hogy ez a még-lehet-valahogy-élni nem minden körülmények közt olyan fontos, hogy a Teremtő programján változtatni kellene, aki a nagy elosztáskor pont annyi kart, lábat, fület és egyéb szervet juttatott nekünk, amennyit. Ugyanígy azt gondolom, hogy egy műnek nem feltétlenül kell élnie, vagyis egy művet nem feltétlenül kell bemutatni, de nem szabad megfosztani még a csúf vagy hiányos részeitől sem, amelyekkel keletkezésekor ellátták.
A másik előzetes kérdés, hogy legyünk-e tekintettel a hallgatóságra. Magam a hallgatóságot éppoly kevésbé veszem tekintetbe, mint amennyire az énrám tekintettel van. Én csak azt tudom, hogy létezik, és azon túlmenően, hogy akusztikai okokból "nélkülözhetetlen" (az üres teremben nem szól a mű), zavar. Mindenestre a hallgató, aki a művemet, vagy annak egy részét nélkülözhetőnek véli, élhet helyzeti előnyével, és nélkülözhetőként kezelhet engem, a magam egészében.
[...]

17. Zemlinsky Schoenberghez
Prága, <1918.> november 5.

Kedves Schönberg,

nagyon örültünk, hogy végre hallunk rólatok. Természetesen alaposan megfontoltunk, ne menjünk-e Bécsbe. De egyelőre nincs rá sürgős ok. A "Národní výbor"¹¹ csodálatra méltó a szervezettségével. Egyelőre a legnagyobb a rend és a biztonság. De hogy mi lesz akár egy óra múlva is - az már más kérdés! Lidércnyomásként ül mindenkin a félelem, hogy a bolsevista elemek felülkerekednek, elsöprik a Národní výbort - és aztán!!! De hát hasonló a helyzet Bécsben is. Ezen felül Bécsben nekem azonnal éheznem kell, míg itt ez csak a közeljövőben vár rám. A németség itt össze fog roppanni, még ha "megtűrik" is, és vele együtt természetesen a színház is. Lehet, hogy nagyon hamar. És akkor?!? Mindent egybevetve: borzasztó! Ez a vég, ahogy én megjósoltam, csak sokkal nyomorultabb. Siratom a szegény Bécset is. Mégis csak borzasztó, hogy ez a pompás város a maga rengeteg lehetőségével, tehetségével, kultúrájával, igazi kultúrájával, tönkremenjen, vidéki várossá süllyedjen! Sok bécsi nagyiparos fektetett már be Prágában és települ át ide!!!! Mindenki átpártol a csehszlovák államhoz! Zsidók és németek, de főként zsidók!
Emellett minden egyéb eltörpül. A művészet pillanatnyilag egészen nevetséges dolognak tűnik. Vagyis az, hogy a művészetet gyakoroljuk. Hetek óta nem dolgozom. A színházban csak vegetálunk a megélhetésünkért.
[...]

18. Schoenberg Zemlinskyhez
<Mödling,> 1920. I. 28.

Kedves Barátom,

[...]
Térjünk rá az Egyesület¹² tervezett vendégjátékra, illetve az előadóestjeimre. Mindenekelőtt: nem tudom, miről is adhatnék elő. Modern zenéről! Erről semmit sem tudok mondani, amit akármelyik újságíró jobban ne tudna. Nem tudom olyan rövidre fogni magam, és ha egyszer teljes energiámat erre fordítanám, abból egy elméleti könyv kerekedne ki, nem egy előadás. De ehhez ma még az első lépést sem tudnám megtenni. A szerzői estemen, hogy a jelenlétemnek (honorárium!) meglegyen az indoka, egy vagy két olyan számnak is szerepelnie kellene, amit én vezényelek. Ez azonban nem lehetséges: a Kamaraszimfóniát a Csehek adják elő,¹³ a harmóniumkíséretes dalhoz¹⁴ nem tudok énekesnőt. A II. vonósnégyes legalább 10-15 próbát igényel, kb. 26 vonóssal,¹⁵ és egy nagy termet, más darabom nincs.
Tehát már csak emiatt is az Egyesület vendégszereplésére kellene gondolni. Ennek mindenekelőtt az volna az értelme, hogy az Egyesület alapelveit, tevékenységét és céljait ismertesse, és ösztönözzön hasonló egyesületek alapítására, ahogy az Párizsban történt, és ahogy Frankfurtban is tervezzük. Hogy az Egyesületet még nem ismerik, nem számít. Kiadós sajtópropagandának kellene megelőznie, amit innen ösztönözhetnénk. Ezt a célt szolgálnák a kis előadások is, amelyeket más estéken tartani akarok. - Ami a programot illeti, messze nem hozunk annyi átiratot, mint feltételezed, mert van elég kamaraművünk. Egyébként képesek vagyunk 4 estét úgy összeállítani, hogy a kamarazenekari feldolgozásokon kívül (amelyekhez magam saját magyarázatot mellékelek) semmi, vagy legfeljebb egy négykezes zongoraátirat szerepeljen, ez is csak azért, hogy bemutassuk, mire vagyunk képesek ezen a területen. A program (Jalowetznek megírom levélben) szinte csak olyan műveket tartalmaz, amelyek Prágában (és a cseheknél) alighanem ismeretlenek. Ami a költségeket illeti, azok, minthogy az utazás költségeit alábecsültem, magasabbak, mint gondoltam. Minthogy azonban Dr. Zemánek,¹⁶ úgy tűnik, magasabb költségekkel számol, mint én, hiszen még a Feist Vonósnégyest is meg akarja hívni, kijövünk a pénzből, mert 3-4 közreműködő saját költségén fog utazni. [...]

19. Schoenberg Zemlinskyhez
<gépirat> Mödling, 1924. I. 5.

Kedves Alex,

nagyon köszönöm kedves leveledet. A karácsonyt egészen szűk körben töltöttük. Szilveszterkor viszont voltak vendégeink. Ez biztos nem volt jó ötlet, és én egész este nagyon nyomott hangulatban voltam. De szinte kizárólag zenéltünk (vonósnégyes, zongoraötös és Schubert kétcsellós kvintettje),¹⁷ úgyhogy méltatlan vigasság szóba se jöhetett. Szinte senki nem is volt olyan hangulatban. Az volt az érzésem, és Mizzi¹⁸ ki is mondta, hogy mindenki folyton Mathildéra gondolt,¹⁹ hiszen tényleg sokat jelentett nekik. Mindannyian olyan gyakran voltak a vendégei, mindnyájukhoz olyan kedves és barátságos volt, és mindenkinek segített valamiben. Az új év első, és az elmúlt év utolsó gondolatát neki szenteltük, és biztosan tudom, hogy ez senkinél nem volt üres gesztus. Azt se hiszem, hogy szegény Mathildém haragudhatna rám.
A házam népéről elmondhatom, hogy Trudival²⁰ rendkívül elégedett vagyok. Látszik, hogy méltó lesz az édesanyjához. Tényleg olyan okos, olyan kedves és jó, körültekintő és ügyes, ahogy nem is vártam volna el tőle. Ha vannak is apróbb konfliktusok, az biztosan nem az ő hibája. A többiek is nagyon kedvesek. Görgi szépen fejlődik és egyre érettebbnek mutatkozik; de Bubi-Arnold²¹ alighanem a legédesebb, amit csak el lehet képzelni. Persze nem írhatom meg neked az összes csodatetteit. De elhiheted nekem, hogy Te is mindegyiket csodának tartanád. - Még nem kezdtem el újból komponálni, hanem főként a lemaradásaimat igyekeztem behozni és az ügyeink elrendezésével foglalkoztam. Amit ezen felül dolgoztam, az jóformán csak irodalmi jellegű volt: elméleti naplófeljegyzések, vitairat stb., és egy Requiem szövegének második része,²² amelynek első felét körülbelül két évvel ezelőtt önmagam számára írtam. Ez lesz az egyik legközelebbi munkám, amihez hozzákezdek, amint újból komponálni fogok.
[...]

20. Schoenberg Zemlinskyhez
<NB: kézírás!
Mödling,> 1924. VIII. 21.

Kedves Alex,

nagyon gyorsan (mert igen kellemetlen lenne számomra, ha hamarabb hallanád egy harmadik személytől, nem közvetlenül tőlem) közölni szeretném veled, hogy feleségül fogom venni Trude Kolisch kisasszonyt (az általad is ismert hegedűs húgát).²³
Meg kell mondjam, magam sem értem, hogyan lehetséges, hogy Mathilde után még egy nőt szerethetek. Magamat is kínzom vele, hogy ezzel sértem az ő emlékét. Meg tudsz érteni, elnéző leszel velem szemben? Tudom, Te túlságosan is nagylelkű vagy ahhoz, hogy ne látnád be, talán épp azért, mert annyira szerettem Mathildét, valahogyan be kell töltenem az ő hiányát. Bizonyosan sosem szűnök meg rá gondolni, és soha nem fogom elfelejteni, ki volt ő nekem és mit köszönhetek neki.
Egészen szűk körben fogunk megesküdni, és minthogy hamarosan elutazom, csak egy idő múlva fogunk együtt mutatkozni. Nagyon hamar szeretnélek meglátogatni Prágában, hogy bemutassam neked a feleségemet, amint azzá lesz. Szilárdan meg vagyok győződve róla, hogy a mi barátságunk, amely már azelőtt is fennállt, hogy a sógorod lettem, nem fog csorbát szenvedni emiatt. Kijelenthetem, hogy ugyanolyan szeretettel viseltetem irántad, mint 25 évvel ezelőtt. És hogy Te vagy az egyetlen ember, akinek véleményére adok, és akitől minden helyzetben tanácsot szeretnék kérni. Ebben az esetben már nincs mit kérdezni. Szívesen beszéltem volna veled erről, ez volt az oka, hogy arra kértelek, utazzunk el együtt. Megint egyszer szerettem volna magam kibeszélgetni veled mindenről. Sajnos a sok izgalom (aminek fő oka a mégiscsak fájdalmas szakítás volt H. St.-től)²⁴ annyira hátráltatott a munkámban, hogy a kvintettemet²⁵ leghamarabb e hét végére tudom csak befejezni. Csak azután lesz egy-két szabad napom, de ezek fölött természetesen már nem rendelkezhetem ilyen módon. De ha lehet, szeretnélek még Ausseeban látni. Sokáig maradsz még ott? Meddig? Választ kérek.
[...]

21. Zemlinsky Schoenberghez
<Prága, 1925. június>

Kedves Schönberg,

nagyon kedves Tőled, hogy elküldted nekem ezt a rövid magyarázatot.²⁶ De - minden igyekezetem ellenére - nem igazán értettem meg, úgy látszik. Például, 4 hatszólamú akkordról írsz - és már az 1. is 8 szólamú!, a 2. - 7 szólamú stb., és hogy-hogy I-IV-V-I?? Nem értem, hogy lehet szó IV., V. fokról, ha nem a diatonikus hangsor alapján állunk. Ha viszont ez kromatikus, akkor - amennyiben nálad Esz az I., Gesz a IV. és G az V?? Én ezt egyáltalán nem értem.²⁷
Az egyes szólamok menetét is követtem. De Te korábban komponált tételekre utalsz vele, ahol a Reihe másképp van exponálva. Ezt 1. nem tudom összevetni, 2. nem értem, hol kellene megtalálnom azt, ami figyelemreméltó: egyszóval, még nem értem a rendszered alapjait. Ha mostanában Bécsbe jövök, el kell magyaráznod nekem a dolgot alapjaitól kezdve.
[...]

Válogatta és a jegyzeteket kiegészítette: DALOS ANNA
HARMATH ANIKÓ fordítása

Jegyzetek

¹ Az I. világháború kitörése sellini nyaralása közben érte a Zemlinsky családot. Megpróbáltak visszatérni Prágába, de Berlinből hosszabb ideig nem jutottak tovább, mert a hadsereg lefoglalta a vasútvonalakat. Schoenbergék ugyanekkor Murnauban nyaraltak.
² Schoenberg fia: Georg szobájában.
³ Zemlinsky 2. vonósnégyese, op. 15.
⁴ Oskar Adler (1875-1955) orvos és kiváló hegedűs, a szociológus Max Adler testvére, Schoenberg ifjúkori barátja.
⁵ Valószínűleg Felix Rappaport (1874-1939) osztrák író.
⁶ Schoenberg 1915. IV. 26-án vezényelte el Bécsben, a Großer Musikvereinssaalban Beethoven 9. szimfóniáját, a Mahler által áthangszerelt változatban.
⁷ Ludwig Karpath zeneíró (1866-1936), 1894 és 1921 között a Neues Wiener Tagblatt zenekritikusa.
⁸ Schoenberg körülbelül 1912-től kezdve foglalkozott egy szólistákat és kórust is alkalmazó szimfónia tervével. A folyamatfogalmazvány, illetve a megzenésítendő szövegek vázlatai 1914-1915-ből maradtak fenn. Tervét az I. világháború végére feladta. Eredetileg mind a Totentanz der Prinzipien című költemény (lásd: Arnold Schönberg: Texte. Wien 1926, Universal Edition 7731), mind pedig a Die Jakobsleiter című oratórium ennek a szimfóniának a része lett volna.
⁹ Zemlinsky 2. vonósnégyese, op.15.
¹⁰ A Pierrot lunaire partitúrájának címlapján (Albert Giraud verseire, Otto Erich Hartleben német fordításában).
¹¹ A "Národní výbor" (Nemzeti Bizottság) 1918. X. 28-án vette át ideiglenesen a kormányzó hatalmat, azután, hogy Tomás Masaryk Párizsban proklamálta a Csehszlovák Köztársaságot. Masaryk 1918. XII. 21-én vonult be Prágába, miután az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta a köztársaság elnökévé.
¹² Schoenberg a bécsi Verein für musikalische Privataufführungenre utal.
¹³ A Cseh Filharmónia tagjai adták elő Václav Talich vezényletével 1920. V. 20-án.
¹⁴ Herzgewächse, op. 20
¹⁵ Az op. 10-es 2. vonósnégyes vonós zenekari változatát Schoenberg csak 1929-ben jelentette meg.
¹⁶ Wilhelm Zemánek szervezte az Egyesület négy prágai koncertjét (1920. III. 6., 7., 13. és 14.).
¹⁷ C-dúr, D 956.
¹⁸ Marie Pappenheim (1882-1966) osztrák orvosnő és költő, az Erwartung szövegírója.
¹⁹ Mathilde Schönberg 1923. X. 18-án vesebetegségben hunyt el.
²⁰ Schoenberg lánya, Gertrud.
²¹ Schoenberg unokája, Arnold Greissle (becenevén: Bubi) 1923. IV. 4-én született.
²² Megjelent: Arnold Schönberg, Texte, Bécs 1926, UE 7731; a kompozíció nem valósult meg.
²³ Schönberg és Gertrude Kolisch esküvőjét VIII. 28-án tartották meg. Gertrude Kolisch (1898-1967) Rudolf Kolischnak (1896-1978), a Kolisch Kvartett primáriusának húga volt.
²⁴ Hilda Steuermann zongoraművésznő (1898-?).
²⁵ Fúvósötös, op. 26.
²⁶ 1925. VI. 17-i levelében (lásd a fakszimilét) a 12 hanggal való komponálás technikájának bemutatása céljából Schoenberg elküldte az op. 29-es Szvit 1. tételét és annak elemzését.
²⁷ Schoenberg utólag ráírta annak a levélnek a másolatára, amelyre Zemlinsky itt válaszol: "Akkor még nem tudtam, hogy ez a kérdés rosszindulatú, csak különösen butának tartottam. Ma már tudom, hogy az olyanok, mint Z. teljesen hülyének tettetik magukat, hogy büntetlenül (kéretlenül!!) bosszanthassák az embert. Szerencsére én mindig csak jóval később értettem meg a komiszságait. 8/8. 32"