|
Erwin Stein 1958-ban megjelent kötete óta (Arnold Schönberg: Briefe. Mainz:
Schott, 1958) Arnold Schoenberg számos levele került a nyilvánosság elé.
Majd' két évtizeddel később Tallián Tibor fordításában a magyar olvasó is kezébe
vehetett egy válogatást a zeneszerző leveleiből (Arnold Schönberg levelei.
Budapest: Zeneműkiadó, 1974). A Stein-féle közreadás után olyan gyűjtemények
is napvilágot láttak, amelyekben Schoenberg nemcsak levélíróként, hanem címzettként
is szerepel. Ennek ellenére a berlini Zenetudományi Intézetben (Staatliches
Institut für Musikforschung Preußischer Kulturbesitz) most készülő levélösszkiadás
minden eddiginél nagyobb vállalkozásnak számít: az Intézet közre kívánja adni
az új bécsi iskola tagjainak teljes körű levelezését. Az alább olvasható válogatás
- Schoenberg halálának (1951. július 13.) ötvenedik évfordulója alkalmából -
e sorozat nemrégiben megjelent első kötetéből nyújt ízelítőt.
A kötet Horst Weber közreadásában Alexander von Zemlinsky Schoenberggel,
Webernnel, Berggel és Franz Schrekerrel folytatott levelezését tartalmazza (Zemlinskys
Briefwechsel mit Schönberg, Webern, Berg und Schreker. Darmstadt: Wissenschaftliche
Buchgesellschaft, 1995); legnagyobb részét a Zemlinsky-Schoenberg-levélváltás
alkotja: az 1901 és 1941 közötti időszakból összesen 295 levelük maradt fenn.
A Magyarországon kevéssé ismert Zemlinsky Schoenberg legszűkebb baráti köréhez
tartozott, három évtizeden át szoros emberi-szakmai kapcsolat fűzte őket egymáshoz.
Ez idő alatt Zemlinsky épp olyan meghatározó szerepet játszott Schoenberg életében,
mint tanítványai: Berg és Webern.
Alexander von Zemlinsky 1871-ben született Bécsben, és 15 évesen lett a bécsi
konzervatórium növendéke. Pályája látványosan indult: Brahms segítségével jutott
kiadóhoz, és 1900-ban Mahler mutatta be első operáját. A kezdeti lendület azonban
hamar alábbhagyott: a zeneszerző arra kényszerült, hogy operetteket vezényeljen,
s bár 1904-től a bécsi Volksoper, 1907-től pedig - Mahler asszisztenseként -
a Hofoper karmestere lett, a kirobbanó siker tovább váratott magára. Ezért vállalta
el 1911-ben a prágai Német Színház zeneigazgatói posztját. Előadásai ugyan hírnevet
szereztek neki (aszszisztensei közé tartozott többek között Erich Kleiber, Anton
Webern és Széll György is), de - talán a cseh főváros periférikus helyzete folytán
- ekkor sem sikerült Európa vezető karmesterei közé kerülnie. Az elégedetlen
zeneszerző ezért 1927-ben elfogadta Klemperer meghívását, s a berlini Kroll-Oper
karmestere lett. Zsidó származása miatt azonban 1933-ban el kellett hagynia
Németországot, és 1938-ban Bécsből is távoznia kellett. Mint oly sokan, ő is
Amerikába emigrált. 1942. március 15-én hunyt el New Yorkban.
Zemlinsky a Polyhymnia nevű amatőr zenekar karmestereként ismerkedett meg az
együttes csellószólamában játszó Schoenberggel, akinek hamarosan zeneszerzéstanára
és tanácsadója lett; a bécsi zeneélet meghatározó köreibe is ő vezette be fiatalabb
pályatársát. Kapcsolatukat még szorosabbá tette, hogy Schoenberg 1901-ben feleségül
vette Zemlinsky húgát, Mathildét. Kettejük levelezése ily módon végigkíséri
a két zeneszerző pályáját, habár a levelek nagy része Schoenberg első berlini
(1901-1903) és Zemlinsky prágai tartózkodása idején keletkezett. Kapcsolatuk
Mathilde halálával és Schoenberg második házasságával egyidejűleg lazulni kezdett,
a barátság felbomlásában mégis nagyobb súllyal esett latba, hogy Zemlinsky nem
tudta elfogadni: 1933-ban Schoenberg visszatért a zsidó valláshoz.
Leveleik éppúgy szólnak napi eseményekről, a család ügyes-bajos dolgairól, mint
a zenéről, a karmesterkedés és a zeneszerzés kérdéseiről, kottakiadási lehetőségekről,
zeneszerző-kollégákról és főként saját kompozícióikról, amelyeket a húszas évek
végéig megmutattak egymásnak. Így levelezésüket olvasva tanúi leszünk annak
is, ahogy kettejük zeneszerzői pályája elágazik: Schoenberg az évek folyamán
az atonalitás, majd a dodekafónia felé fordult, Zemlinsky viszont élete végéig
megőrizte Brahms, Mahler, Wagner és Bruckner műveinek hatását mutató, szecessziós
zenei stílusát. Esztétikai nézeteltéréseik ellenére Zemlinsky nemcsak figyelemmel
kísérte sógora műveinek gyarapodását, de bemutatóihoz és zenéjének terjesztéséhez
is hozzájárult.
A levelek alapján képet alkothatunk kettejük személyiségéről is. Mivel több
szabadidővel rendelkezett, Schoenberg sokkal gyakrabban írt levelet barátjának.
A prágai színházban zenei mindenesként tevékenykedő Zemlinskynek viszont kevesebb
ideje jutott levélírásra, s ezért többnyire csak tárgyszerűen válaszolt sógora
művészetről, alkotásról elmélkedő leveleire. Zemlinsky leveleinek objektív hangvétele
azonban gyakorlatias alkatából is fakad, és színházi karmesterként is azt tapasztalta:
pragmatikusan kell viszonyulnia az élethez. Ugyanakkor Schoenberg sokkal inkább
a fellegekben járt, bár értékelte barátja gyakorlatiasságát, s nagyra tartotta
bölcsességét. Leveleiben mindazonáltal - szemrehányások formájában - megnyilvánult
önzése is: igényelte, hogy Zemlinsky mindenek elé helyezze őt.
A válogatás legtöbbször nem közli a teljes levelet, de a megszólítás, valamint
a levél keletkezésének helye és ideje minden esetben olvasható a fejlécben.
Schoenberg nevének írásakor megőriztük a levelekben olvasható írásmódot (Schönberg).
A levelekhez kapcsolódó jegyzetek egy részét Horst Weber kötetéből vettük át,
de oda, ahol egyéb információkra is szükség volt, kiegészítő jegyzeteket csatoltunk.
Dalos Anna
1. Zemlinsky Schoenberghez
<postabélyegző: Bécs, 1902. II. [?] 18.>
Kedves Barátom,
[...]
Veled egy időben én is néhány hétig magamnál tartottam Strauss Heldenlebenjének
partitúráját, a nagyot. Igen alaposan tanulmányoztam! Így persze egészen más
benyomást tett rám, mint első hallásra.1 De
hát mit számít ez - nálunk? A kevésbé művelt dilettánstól és a műveletlen
kritikustól elvárhatjuk, hogy az effélét újból és újból megnézze - és végül
mégse alkosson ítéletet róla, hanem seggre essen a csodálkozástól; mi annál
inkább megcsodálhatjuk a (némi pimaszsággal vegyes) merészséget, a kontrapunkt
és a hangszerelés hihetetlen technikáját. Persze viszonylag egyszerű formákkal
is találkozunk, de annak nincs különösebb jelentősége. Ennek ellenére azt mondom:
egy nagy művésznek, akinek mindene megvan ahhoz, hogy a legfontosabbat elmondja,
tiszteletben kell tartania a szépség határait, akkor is, ha sokkal tágabban
értelmezi, mint eddig. Tehát ha a mi fülünk, vagyis például a Tiéd vagy
az enyém valami csúfságot hall, ahol a hangfestés művészete a túlzott jellemzéssel
már karikírozásba, paródiába csap át - még ha bármilyen fejlett technikával
is -, s az operett, az "Überbrettl" hangfestései felé csúszik el, ott már bizony
túl vagyunk azon a határon. A "Die Widersacher" [A hős ellenségei] tételt már
nem lehet komolyan venni! Úgy tűnik, legalábbis nekem, hogy ebben már a mérgét
tölti ki az "ellenségein": Halljátok!? Ilyen utálatosak vagytok! Az ilyesmit
csak így tudom érteni, és ez nem művészet, és semmiképp sem zene. Itt
a túlfinomultság már naivitás.2 Ez már valamelyest
a Beethoven előtti hangfestésre emlékeztet - néha meg "A tartalékos álmára".3
Ezt csak magunk közt. Mindazok, akik ugyanezt mondták vagy mondják, ennek
ellenére trotlik. Szóban jobban ment volna. De hiszen értesz engem.
A Feuersnotról majd máskor. Három gyéren látogatott est után levették a műsorról4
- nagy az elégedetlenség Mahlerral szemben az opera előadása miatt. Színpadon
nem hatásos.
[...]
Üdvözlet mindannyiunktól Neked is, Mathildénak is
Szeretettel Alex
2. Zemlinsky Schoenberghez
<Bécs, 1903. április>
Kedves Barátom,
[...]
Csodálkozom, hogy haragszol rám, amiért még nem írtam részletesen a művedről.5
Hidd el, sokat és minden "szellemi kapacitásom" bevetésével foglalkoztam vele;
de Te nem tudod: ez a legeslegnehezebb, ami valaha is a kezembe került.
R. Strauss Hősi élete gyerekjáték ehhez képest. Nagyon nehezen haladok vele.
Minduntalan elvesztem a dallam vagy a harmónia fonalát; elölről kell kezdenem,
és végül úgy megfájdul a fejem és a szemem, hogy abba kell hagynom. Egyet már
most is tudok: ez a legművészibb alkotás, amit korunkban írtak. Gondolom, R.
Str. nem sokáig fog a barátod maradni!!! Ahány témát eddig ismerek belőle, kevés
kivétellel egészen eredeti. Kicsit kevesebb Strauss jobban a kedvemre való lenne.
A hangszerelés igen szellemes és részben teljesen új - de... nagyon nem tartom
praktikusnak - nem azért, mert a partitúra nehezen játszható, de azt hiszem,
sok minden, nagyon sok minden nem fog megszólalni a túlzott polifónia következtében.
Emberileg teljesen lehetetlen a különböző témák fontosságát úgy megszólaltatni,
hogy az 1. legfontosabb, és a 2. stb. egyidejűleg érvényre jusson. Ehhez járul
még, hogy minden egyes téma a saját hanghatásával a legkülönfélébb hangszer-kombinációkba
kerül - valóságos káosz! Amennyiben egy karmester megbirkózik vele, és én csak
félig tévedek, ez a legszebb partitúra, ami csak lehetséges. Én azonban
- őszintén szólva - nem hiszem.
Pillanatnyilag az a fő kérdés, melyik zenekar vagy inkább melyik karmester -
rajtam kívül (és ez nem frázis) - fog ennyi hiábavaló fáradságot venni magának!
4 hétre van szüksége, mire a művet - csupán a zongorakivonatból - megismeri,
és ugyanennyire a próbákhoz. Azt hiszem, nem túlzok. Kérlek, írj egyszer egy
"békés művet"! Praktikusabbat, áttekinthetőbbet - még ha igazi Schönberg
is! Bemutató - siker - aztán jöhet a Pelleas, a Gurre-dalok stb... - Megkísérlem
Löwénél - de azt hiszem, teljesen hiába. Löwe - ha nyolcvan évig él is
- ezt a partitúrát soha nem fogja tudni elolvasni, sem betanítani. A Concertverein
sem fog annyi pénzt áldozni arra, hogy a sok hiányzó hangszeres művészt megfizesse.
A szimfonikus költeményemet én sem fogom Löwének adni.6
Ha mégis akarod, megpróbálhatom. Most nekiveselkedem a Pelleas zongorakivonatának
(?). Égek a vágytól, hogy az egészről megszerezzem az összbenyomást.
[...]
3. Schoenberg Zemlinskyhez
<Berlin> 1912. VIII. 23.
Kedves Alex,
nagyon szomorú dolog volt ez ezen a nyáron. De képtelen vagyok belenyugodni.
Talán nagyon mély okai vannak, hogy most ennyire nem tudjuk elviselni egymást.
Egyikünk sem gyerek már, de mindketten úgy viselkedünk, mintha azok volnánk.
Mindenesetre: semmi szükség arra, hogy ellenséges viszonyban legyünk. Talán
jó lesz, ha egy darabig nem érintkezünk. Talán idővel mindketten nyugodtabbak
leszünk, és újból megférünk egymással. Bizonyára undok dolog volt tőlem, hogy
nem búcsúztam el tőled. De higgy nekem, ha a közeledés legcsekélyebb jelét látom
rajtad, nem késlekedtem volna. Most is megtettem volna az első lépést, mint
ahogy mindig is én voltam, aki békülni kezdett. De most nagyon is bosszantott,
hogy olyan természetesnek veszed, hogy nekem kell kezdenem. Ha én nem kezdem,
akkor marad a harag!! Egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, ki a hibás. Abban
Te voltál a hibás, hogy most (nem először!) nem tetted meg Te az első lépést.
Veszekedésünk után én még megpróbáltam veled beszélni - de Te elutasító voltál.
De még ez sem számítana. Engem csak az bosszant, hogy olyan magától értetődő
számodra: majd csak visszajön; és ha nem, hát sebaj!
És láthatod: tényleg most is visszajövök. Szóval igazad volt: majd csak visszajön.
De most az egyszer másért: ha már nem lehetséges, hogy a mindezek ellenére fennálló
barátságunkat (mert hogy a lényegi dolgokban nagyon is az) nyugodtan megéljük,
az efféle butaságok legalább ne okozzanak ellenségeskedést közöttünk. Ezért
azt szeretném mondani neked, hogy én a régi maradtam irányodban. Hálás vagyok
neked mindazért, amit Tőled kaptam. Mindezt ugyanolyan nagyra értékelem, mint
korábban bármikor! Cselekedeteimben és érzéseimben a Te ügyeiddel kapcsolatban
mindig ugyanaz maradok, mint ami ezek nélkül a közjátékok nélkül lennék. És
tudom, ezt Te is így gondolod, ha az ingerlékenységed és az enyém olykor más
gondolatokat sugallt is. Csak azt kívánom, hogy Te is olyan nyugodtan szemléld
mindezt, mint én, hiszen én ma már tudom, hogy épp anynyira hibás vagyok, mint
Te, és épp elég szemrehányást teszek magamnak. Nem azért kívánom ezt, hogy Te
is szemrehányásokat tégy magadnak; nem is azért, hogy megbocsáss, hanem főként
azért, hogy a Te hangulatod is afelé hajoljon, hogy később alaposan kibéküljünk
egymással, amikor már nem lesznek torzsalkodások köztünk, mert helyreáll a kölcsönös
nagyrabecsülés. Akkor ez a kölcsönös nagyrabecsülés önként és magától értetődően
megteremti azokat az érintkezési formákat, amelyek egyelőre nincsenek meg köztünk.
Így tehát a régi barátsággal köszöntelek, és nagy szomorúsággal, de a mihamarabbi
érintkezés biztos reményében.
Barátod,
Arnold Schönberg
4. Zemlinsky Schoenberghez
<Prága, 1912. augusztus végén>
Kedves Barátom,
éppen Strindberget olvasok, mélységesen megrázott az "Inferno" légköre, teljesen
összezavart, megdöbbentett és nagy feszültségben tart - és ekkor érkezik meg
a Te leveled! El tudod képzelni, hogyan olvastam és mit mondott nekem
épp ebben a hangulatban! Először kicsit szégyelltem magam - bár korábban azt
hittem, nincs rá okom -, ellenkezés volt bennem, azt mondtam magamban: "felfuvalkodik
a nagylelkűségtől, az alázattól és az engedékenységtől!" Aztán elvetettem ezt
a gondolatot, mint igazságtalant. Az az igazság, hogy csak egy kicsit előztél
meg. Mert ez az egész harag csak a felszínen volt. Alapjában véve maradtam,
aki mindig is voltam és mindig is leszek számodra: aki a legigazabb barátsággal
és nagyrabecsüléssel viseltet irányodban. Az ilyen eseteknek az az oka, hogy
olykor hajlamosak vagyunk inkább a hibákat látni, amelyek pedig mindnyájunkban
benne rejlenek, de amelyek eltörpülnek az erények mellett, s közben megfeledkezni
mindarról, amit állandóan meg kellene becsülnünk, és ami végül is mindig újból
összehoz bennünket.
Állandóan tudatában voltam annak, hogy gyerekes és kicsinyes dolog volt, ahogy
ott bántottuk egymást. De akkor is biztos voltam benne, hogy mindent megtettem,
hogy az ilyesmit elkerüljük, később meg, hogy ezt jóvátehessük. Te más véleményen
vagy, hagyjuk. Csak egyet: a dolgok állása szerint előnyben voltál, vagyis Te
voltál az erősebb, ezért inkább megvolt a lehetőséged, hogy minden helyrehozz.
Én teljesen egyedül voltam.
Most viszont, ahogy mondtam, jelenlegi olvasmányom hatása alatt hajlamos vagyok
ezt az egész intermezzót nem véletlennek, hanem valamiféle intésnek felfogni.
Le is vonom belőle magam számára a következtetést: a mi barátságunknak, az érintkezésünknek
talán van még valami éretlen, nem egészen komoly, kevéssé nyíltszívű és túlságosan
szakmai-önző jellege, amely újból és újból összeütközésekhez vezet. Amennyire
ez rajtam áll, én igyekszem változtatni rajta. Tehát nem kell egy későbbi
teljes kibékülésre várnom - én igazán és teljesen ki vagyok békülve, és szívből
üdvözöllek:
Alex
5. Schoenberg Zemlinskyhez
<levelezőlap, Berlin,> 1913. III. 8.
Kedves Alex,
a határidő tréfás kísérlet volt részemről a dolog meggyorsítására.7
Erre viszont nagy szükség lenne. Mert én tényleg nagyon lassan dolgozom! Ezért
kérlek, legalábbis azonnal küldd el a zongorakivonatokat (az énekesnő számára
is!!!). És a partitúrákat talán egyenként is odaadhatnád, hogy kiírják a
szólamokat, és amint egy készen van, azonnal elküldhetnéd nekem. Megtudhatnám,
milyen előadói apparátus kell hozzá? - Az aggodalmaidat nem osztom. Viszont
kérlek, pontosan jelöld meg, a koncert mely szakaszában szólaljanak meg
a darabok, mert enélkül nem tudom, hogyan építsem fel a programot. A
Te dalaidon kívül elő fogom adni: Webern Zenekari darabjait (10 perc), Berg
Zenekari dalait (2 darab, kb. 2 és 1/2 perc),8
a Gyermekgyászdalokat (kb. 30 perc) és az én Kamaraszimfóniámat (kb. 30 perc).
Tehát tanácsodat kérem. - A Te dolgaid nehezek lesznek? Mennyi próbát
igényelnek? - Mondtam, hogy nem gondolok revánsra, sem haszonra, ez a program
számomra szimbolikus jelentőségű. Hiszen ez elég világos. Ne legyél olyan bizalmatlan
velem szemben!9 A Gurre-dalok berlini előadása
május 27-én vagy 28-án lesz. El kell jönnöd. Sok szíves üdvözlettel barátod
Arnold Schönberg
6. Schoenberg Zemlinskyhez
<levelezőlap, Berlin,> 1913. III. 13.
Kedves Alex,
épp most kaptam meg a Maeterlinck-dalokat. Pompásak! Olyasféle egészen egyedi
lírai tónus van bennük, ami talán csak Hugo Wolf sajátja. Valami egészen tiszta!
Erről az oldaladról nem is ismertelek eddig. Nem győzök örülni, hogy eszembe
jutott ezt előadni. Minthogy annyira átérzem, számomra is hálás feladat. Nem
tudnám egykönynyen megmondani, melyiket tartom legszebbnek. Hajlamos vagyok
azt hinni, hogy a Szűz dala, a "Minden síró léleknek..." De lehet, hogy
csak azért, mert ezt néztem meg legutoljára. Az a rövid Esz-dúr dallam a végén
csodálatos. Csak a kissé nehézkes zongorakíséret - a teljes akkordok mindkét
kézben - érthetetlen számomra némiképp. Igaz, már megbarátkoztam vele, de még
nem egészen: főként a "rendkívül gyengéden" előadói utasítás miatt. - Van egy
aggodalmam a "Három nővér" talán túl hirtelen befejezésével kapcsolatban is.
De lehet, hogy csak még nem érzem, és majd ráérzek. Talán összefügg az egésznek
a tömörségével. Megmondom, pontosan mi zavar benne: kicsit brahmsosan cigánydalosnak
tűnt számomra. De ezzel nem kell törődnöd. Előszörre gyakran fordul elő velem,
és aztán végül azokat a részeket szeretem meg leginkább, amelyeken eleinte megütköztem.
- Remélem, hamarosan megkapom a partitúrákat. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk!
Szívélyes üdvözlettel
a Te Arnold Schönberged
7. Zemlinsky Schoenberghez
<Prága, 1913. XI. 27. előtt
Kedves Barátom,
[...]
Sajnos semmi jót nem tudok közölni veled a testvéreddel10
kapcsolatban. A szorgalom, komolyság, törekvés, azt hiszem, megvan. Csak hát
semmit sem tud. Hiába minden igyekezetem, a szövegejtése minősíthetetlen;
aztán állandóan tele a gatyája. A hangja rettentően vibrál, egyszóval minden
tekintélyemre szükség van, hogy itt tudjam tartani. Azt is tudom, hogy ezt az
esetet a rovásomra írják. De nem számít, én sokat kibírok, és itt nehezen tudnak
kinyírni. Ne szólj neki semmit, csak még jobban elbizonytalanítanád,
és akkor végképp nem tudom használni. Remélem, mégis el tudom még fogadtatni.
[...]
8. Schoenberg Zemlinskyhez
<Berlin-Südende,>1913. <helyesen:1914.> I. 2.
Kedves Alex,
csak sietve egy ügyben. Kérlek, ne érts félre:
Elmégy Braunschweigbe?
Ha nem, nem ajánlhatnál be engem oda?
Félre ne érts; nem gondolom, hogy alkalmas vagyok egy olyan állásra,
amit neked felajánlanak. Hanem szükségem lenne egy másik állásra. Egy elsőre,
de úgy, hogy ne legyek elkötelezve a repertoárra (erre esetleg hozok magammal
valakit), hanem csak néhány előadásra, amelyekre különösen sok időt hagynak
nekem, és amelyek ezért különösen jók lesznek. Talán hat vagy nyolc az első
évben (legföljebb), amelyeket én választhatok ki magamnak. A gázsi kérdése az
első (próba)évben nem játszik szerepet, a különbséget megszerzem másképp.
Írhatnál egyenesen nekik? Vagy az ügynöknek? De meg kellene mondanod, ki vagyok,
agyon kellene dicsérned, és jól "felvágnod" velem.
Vezényelnem kell. Biztosan sok érzékem van hozzá. Csodálkoznál, ha tapasztalnád,
mennyit fejlődött a hallásom. És már meglehetősen gyorsan dolgozom. És ami a
legfontosabb: már határozottan jól tudok betanítani.
[...]
9. Schoenberg Zemlinskyhez <Lipcse> 1914. II. 3.
Kedves Alex,
Berlinben már nem jutottam hozzá, hogy írjak neked; a próbákra kellett készülnöm.11
(holnap és holnapután).
Nos tehát, mindenekelőtt el akarom mondani neked, hogy nagyon sok örömöm volt
a prágai látogatásban.12 Az igazi művészeti
életnek ez az egész atmoszférája, amit magad körül megteremtettél, szemmel láthatóan
erős egyéniséged, amely annyira alkalmas arra, hogy középpont és példakép legyen,
amely erős kézzel irányítja környezetét azáltal, amit teljesít, ez mindenekelőtt
esztétikai, de ezen túlmenően morális élvezet is volt számomra. És aztán ahogy
zenélsz, ez a szeretetteljes muzsikálás, ez a természetes, fesztelen és magától
értetődő nagyság, ez a komolyság, ez a szorgalom, ez a tárgyilagosság - én,
aki itt magányosan élek egy kopár szigeten, már rég nem éreztem magam ilyen
jól, mint ezen az 5 napon.
Sajnos nem vagy híres - hála Istennek, nem. Mert nem tudom, lehet-e ilyen becsületesnek
maradni, ha az ember híres, nem is tudom, kívánjam-e ezt neked. Bár meg vagyok
győződve róla, hogy Te mindenütt ugyanaz fogsz maradni, és minden állomáshelyedből
Mekkát fogsz csinálni. Számomra és a hozzám közelálló tanítványaim számára már
Prága is valóságos Mekka. Gyakrabban el kell zarándokolnunk oda, ha zenét akarunk
hallani. Vagy oda, ahol majd leszel.
A Te Parsifalod ideális előadás.13 Folyton
arra kellett gondolnom, hogy feltétlenül meg kell néznem a többi előadásodat
is. A Mesterdalnokokat, A walkürt, a Siegfriedet, a Fideliót. Mindig is tudtam,
hogy ez lesz belőled. Már amikor korábban együtt zenéltünk. Számomra feltétlenül
Te vagy az első az élő karmesterek között.14
Természetesen szólnom kell a Zenekari dalaimról is. Tudod, hogy az interpretációban
egyet-mást a Te felfogásodtól eltérően gondoltam el. De az interpretáció a mulandó,
a változékony a zenei műalkotásban. Egyike azoknak a módszereknek,
amelyek az értelmét feltárják, a szellemét életre keltik. És a szellem, ami
a zenei műalkotásban változatlan, az a Tied. Az volt jelen! Egyedül ez számít.
Büszke vagyok rá, hogy a dolgaim olyan szép alakot öltöttek benned, mint amilyet
azon az előadáson életre keltettél. Ebből tudom, hogy megtörtént a szellemek
találkozása.
Ezt most megköszönjem?
Azt hiszem, ez "fölösleges".
Azt hiszem, a legnagyobb dicséretet mondtam, amit csak mondhattam - legalább
is ezt akartam, ez volt a kívánságom, az igényem. Ha a kifejezés elmaradt volna
az akaratomtól, akkor vedd érvényesnek az akaratomat: a legmagasabb dicséretet
akartam kifejezésre juttatni, hogy valamelyest is megközelítsem azt, amit megérdemelsz.
Igaz barátsággal köszönt
a Te Arnold Schönberged
(Folytatjuk)
A leveleket Harmath Anikó fordította
JEGYZETEK
1 Az op. 40-es Ein Heldenleben bécsi bemutatója 1901. I. 23-án volt,
a müncheni Kaim zenekar vendégjátéka alkalmával, a szerző vezényletével.
2 Ez a mondat beszúrás a margón.
3 Traum eines österreichischen Reservisten, Carl Michael Ziehrer egyvelege
Mendelssohn, Wagner, Sioly és mások dallamaival. (Az 1891-ben keletkezett művet
1897-ben a bécsi Weinberger Verlag jelentette meg.)
4 A három előadás: 1902. I. 29 (premier), II. 4. és 7.; egy hónapnyi
szünet után Mahler III. 14-én újból műsorra tűzte a Feuersnotot.
5 A Pelleas és Melisande című szimfonikus költeményről van szó
(op. 5).
6 A Hans Christian Andersen meséje nyomán készült Seejungfrau című
szimfonikus költeményről ír Zemlinsky.
7 A levél a később hírhedtté vált, botrányos kimenetelű, 1913. III.
31-én megtartott hangverseny előkészületeinek fontos dokumentuma. A koncerten
Schoenberg - Mahler, Berg, Webern és saját darabjai mellett - megszólaltatta
Zemlinsky op. 13-as Maeterlinck-dalait is.
8 Öt zenekari dal Peter Altenberg képeslevelezőlap-szövegei nyomán,
op. 4 - ebből no. 2, "Sahst du nach dem Gewitterregen" és no. 3, "Über die Grenzen
des All".
9 III. 5-én kelt levelében Zemlinsky hangot adott gyanújának, hogy Schoenberg
mégsem akarja előadatni zenekari dalait.
10 Heinrich Schönberg a prágai Német Színház baritonistájaként működött.
11 Schoenberg a levél írásakor a Gurre-dalok 1914. III. 6-i,
lipcsei bemutatójára készült.
12 Schoenberg tanítványaival együtt azért utazott Prágába, mert Zemlinsky
I. 29-i harmadik filharmonikus hangversenyén előadott hármat Schoenberg op.
8-as Hat dalából.
13 Schoenberg az I. 25-i előadást látta.
14 Zemlinsky karmesteri művészetének néhány produktuma - későbbi évekből
- fennmaradt hangfelvételen, ki is adták hanglemezen: Alexander Zemlinsky
dirigiert Mozart, Beethoven, Rossini, Maillart, Flotow, Weinberger, Smetana.
Koch Schwann Musica Mundi 1986 CD 310037 H 1. - Az Auftakt című folyóirat
1921-es Zemlinsky-számában olvasható Erich Steinhard cikke Zemlinsky als
Dirigent címmel. (Der Auftakt. Musikblätter für die Tschechoslowakische
Republik I, 1921, 14/15. füzet, 207-211.)
|
