Nem is olyan régen Nyíregyháza adott otthont a legfiatalabb zongoristanemzedéknek, hogy négy korcsoportban összemérhesse tehetségét, tudását. A zsűri - mint mindig - nehéz helyzetben volt: remekül felkészített gyermekek művészi teljesítményei közül kellett válogatni. Mit válogatni! Mazsolázni lehetett a tüneményes tehetségű gyerekek produkciói között. Nem véletlen, hogy minden korcsoportban két első díjat adott ki a bíráló bizottság, sőt kiemelt első díjak is születtek. A gyermekek kiváló játéka mögött valaminek lennie kell - a legnagyobb tehetség is elsikkad, ha nem részesül megfelelő oktatásban. Akkor hát irány Szekszárd, nézzük meg, milyenek a zeneiskolákban tanító zongoratanárok.
Április végén tizenegyedik alkalommal került sor Tolna megye székhelyén a Zenetanárok Országos Zongoraversenyére. 1972-ben rendezte meg Szekszárd először e rangos eseményt Husek Rezső Cziffra György-díjas zongoraművész, zenepedagógus kezdeményezésére. A versenyen most is korhatár nélkül vehettek részt mindazok, akik a Zeneművészeti Főiskola három-, illetve négyéves tanárképző tagozatán szereztek oklevelet. A színvonal magas volt, igényes programokat hallhattunk. Az eltelt három évtized bebizonyította, hogy a magyar zeneoktatás - és ezen belül a zongoraoktatás - nem véletlenül tartozik a világelsők sorába. A művészek a Zeneakadémia falai közül lépnek ki a nagyvilágba, de a Zeneakadémia tanárai sem tudnának sikereket elérni, ha nem olyan fiatalokat taníthatnának, akik a legmagasabb szintű alapképzésben részesültek.
Egy zeneiskolai tanár manapság méltatlan körülmények között, szerény anyagi megbecsülés mellett oktat. Viszonylag kevesen vállalják, hogy a napi munka mellett továbbképezzék magukat, kevesen tartják fontosnak, hogy megőrizzék egykori álmukat, a művészi zongorajáték ápolását. 34 jelentkező közül 28-an érkeztek Szekszárdra az ország minden tájáról, hogy megméressék tudásukat. Ne gondoljon azonban senki vérre menő versenyre - a városban nem ellenfelek gyűltek össze, hanem egy óriási baráti társaság. Volt, aki tizenegyedik alkalommal jelentkezett a háromévenként sorra kerülő találkozóra. A muzsikus kollégák négy napra kiszakadtak mindennapjaikból, és élvezték a muzsikát meg a vendéglátást.
A Művészetek Háza csodálatos környezetet teremtett: Újváry Lajos festőművész képei között szólalt meg Liszt, Bartók és mások muzsikája. Baky Péter festőművész és házigazda egy tusrajzzal toldotta meg az első díjas jutalmát. Lányi Péter zongoraművész - az egyik korábbi győztes - mindenütt jelen volt, humorral segített zsűrinek, versenyzőnek egyaránt. Kocsis Imre Antal polgármester napi munkája után is fontosnak érezte, hogy jelenlétével szolgálja a város vendégeit. A Liszt Ferenc Zeneiskola munkatársai - Pecze István és Thész Lászóné vezényletével - szó szerint éjjel-nappal a művész-tanárok rendelkezésére álltak.
Apropó, Liszt Ferenc. A romantika nagy alakja nem véletlenül sietett szekszárdi barátaihoz, ha útja Magyarországra vezetett. A remek vörösborok mellett Augusz Antal kúriáján valószínűleg ugyanezt a vendégszeretet kapta, amit a muzsika mai képviselői. Liszt a "szekszárdi nektárt" IX. Pius pápával is megismertette, és leveleiben örömmel számolt be arról, hogy a Szentatya naponta felszolgáltatta asztalára a vörös nedűt.
A zeneszerző emlékére a versenyen mindenkinek legalább egy Liszt-művet kellett műsorára tűznie. A zsűri - amelynek Falvai Sándor, a Zeneakadémia rektora, és Lantos István tanszékvezető egyetemi tanár is tagja volt - a résztvevők felét juttatta a kétfordulós verseny döntőjébe. A verseny rendkívül magas színvonalát mutatja, hogy - akárcsak Nyíregyházán - itt is két első díj született. Lakatos Béla, a szentesi Lajtha László Zeneiskola tanára, és a három évvel ezelőtti győztes Krishtop Pavel, a marcali városi zeneiskola pedagógusa diadalmaskodott. Produkciójuk bármelyik hangversenypódiumon sikert aratott volna. A verseny szellemi atyja, Husek Rezső ezúttal is végigszurkolta a versenyt. Az örökifjú művész nyolcvanévesen is csillogó szemmel, lelkesen tapsolt minden egyes szereplő játéka után. Köszönet neki a versenyért!
Nem lehet tudni, hogyan alakul a világ sora, de biztos vagyok benne, hogy három év múlva Szekszárdon ismét találkoznak a régi barátok. Akad olyan résztvevő, aki már a hazautazást követő napon elküldi jelentkezését a következő versenyre. A tizenkettedik találkozóra mindenkit visszavárnak, és akik szeretnének néhány valóban felhőtlen, boldog napot eltölteni, jöjjenek el 2004-ben a Művészetek Házába. Nyitott szívekre és remek barátokra fognak találni.