|
A meghívó az Óbudai Társaskörbe hívta közgyűlésre a Magyar Zenei Tanács tagjait,
igaz, a szervezők a megszokott téli vagy tavaszi időpont helyett jóval későbbre,
egy szeles májusi hétvégére tették a tanácskozást. A helyszín barátságos, a Tanács
tagjai ha nem is mindennapos, de gyakori vendégek a házban, amely együtteseknek
nyújt próbalehetőséget, és hangversenyeknek, sőt olykor zenei vetélkedőknek ad
helyet.
Nehezen vesz lendületet a tudósítás, ahogy szinte andalítóan indult a tanácskozás
is - eltekintve azoktól a fájdalmas pillanatoktól, amikor az ülésszak kezdetén
halottakra kellett emlékezni, Kovács János zenetudósra és Legánÿ
Dénesre, a Tanács fiatalon, autóbalesetben elhunyt, nehezen pótolható munkatársára.
Az egy esztendő történéseit összefoglaló közhasznúsági jelentést szóban Csengery
Adrienne elnök egészítette ki. Sorra vette a pozitív jelenségeket: a Tanács
képviselői rendszeresen részt vettek a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága
és a Magyar Kulturális Szövetség munkájában; szakmai tanácsokkal nemcsak a Nemzeti
Kulturális Örökség Minisztériumát, hanem a társművészeti szervezeteket is segítették;
és a tavalyi felszólamlás is valamelyes eredményt hozott - a művészeti díjak és
egyéb elismerések ügyében a Tanács javaslatokat gyűjtött tagjaitól, és elküldte
a miniszternek, sőt előmozdította a Nádasdy Kálmán művészeti középdíj megalapítását.
Különféle zenei témájú versenyek és konferenciák szervezéséhez is a nevét - s
persze koordinátori munkáját - adta az Tanács. Folytatódott például a Magyar
zene évezrede - honfoglalás muzsikával című ifjúsági vetélkedősorozat, immár
a határokon túl. (Beszámolónkat a 20. oldalon olvashatják. - A szerk.)
A Muzsika is beszámolt a Zenei Információs Központok Nemzetközi Szövetségének
2000-ben Budapesten rendezett konferenciájáról, miként szót ejtett az EAS, az
Ifjúsági Zenei Nevelés Európai Társasága Budán tartott összejöveteléről, továbbá
számot adott a Musica Danubiana program nemzetközi szimpóziumon megvitatott kérdéseiről.
Ezekre az eseményekre elégedetten tekinthetett vissza az elnök, aki azt is a kedvező
végkifejletű történések közé sorolta, hogy a Nemzeti Filharmonikusoknál (NFZ)
a szaktárca jelentősen megemelte a finanszírozás mértékét.
A zenei intézmények fejlesztéséről szólva az NFZ ügyében vállalt anyagi áldozat
helyességét hangsúlyozta Devich János, az NKÖM művészeti főosztályának
vezetője is, aki ezúttal minisztere helyett vett részt a közgyűlésen. A kiküldött
meghívó azt ígérte, hogy Rockenbauer Zoltán ad tájékoztatást a kulturális
kormányzat koncepciójáról: miként kívánja a tárca fejleszteni a zenei életet.
A miniszter azonban elutazott, ám a sajtótájékoztatókon szerzett tapasztalatok
alapján nem feltételezhetjük, hogy többet mondott volna ezekről a modernizációs
elképzelésekről, mint Devich János, aki emlékeztetett a közelmúlt eseményeire,
arra, hogy a Hungaroton, a Budapest Music Center és a Fonó Records miniszteri
keretből, illetve a tárca elkülönített tartalékából kapott rendkívüli támogatást.
A cél mindhárom esetben a "szétszórt kincs összegyűjtése, zenei örökségünk itthoni
gyarapítása". De nem csak a hangzó forma, hanem a nyomtatott közreadás ügye is
megoldódni látszik, e célból nyolcvanmillió forintot utalt át a tárca a Magyar
Zeneszerzők Egyesülete kezelésébe az elkülönített tartalékból. Emlékezetes, hogy
az Editio Musica Budapest magánosításakor, 1993-ban már megszületett a döntés,
hogy a privatizációs bevétel tetemes részéből alapítványt hoznak létre a kortárs
magyar zene kiadásának támogatására. Azonban sokáig nem találtak megfelelő jogi
formulát a pénz elhelyezésére és felhasználására. Mostantól a Magyar Zeneszerzők
Egyesülete kezeli az összeget külön számlán, és a kamatokból gazdálkodhat. Az
érdemi tevékenység kezdetét 2002-re teszik, addigra létrejöhet a zeneszerzőkből
és a minisztérium képviselőjéből álló kuratórium, amely elbírálja a kottakiadási
pályázatokat, és kiválasztja a terjesztésben, megszólaltatásban támogatandó alkotásokat.
A fejlesztési koncepció része a Magyar Állami Operaház struktúrájának át- (vagy
vissza?) alakítása. A főigazgató, Szinetár Miklós mandátuma 2001. május
31-én járt le, de már április elsején hivatalba lépett - méghozzá nem a főigazgató
fölkérése és kinevezése, hanem a pályázatát elbíráló kuratóriumi, illetve minisztériumi
döntés alapján - az új főzeneigazgató. Aki - úgy látszik - a jövőben egy személyben
dönt művészi, műsorpolitikai és személyi kérdésekben. A csak április közepén kiírt
főigazgatói pályázat (lapzártáig ismeretlen) nyertese pedig intendánsként vagy
menedzserként fog dolgozni - neki kell majd megteremtenie az üzleti hátteret a
főzeneigazgatói tervekhez. Persze a tárcán kívül, hiszen a már regnáló Győriványi
Ráth György főzeneigazgató a korábbinál csaknem kétmilliárd forinttal több
költségvetési támogatást kért intézménye számára, s azon az állásponton van: ha
pályázatát elfogadták, a pénzt is meg kell kapnia.
A fejlesztési tervek közé tartozik továbbá a Hagyományok Házának megalapítása:
költségvetési forrásokból gazdálkodó nemzeti intézménynek szánják ezt is. Kelemen
László - a Budapest Táncegyüttesből, a Fonóból, illetve a Magyar Állami Népi
Együttesből - miniszteri biztossá lépett elő. Négyszázmillió forintos keretből
kell a szervezetet fölépítenie, a valóságos ház költsége természetesen más nagyságrendet
képvisel. Ha fölépül a Nemzeti Koncertpalota a Lágymányosi híd pesti hídfőjének
közelében, akkor lehet, hogy a Hagyományok Háza a Nemzeti Filharmonikus Zenekar,
Énekkar és Kottatár közelében fog állni. A Ház munkatársai "hozzáférhetővé teszik
a szakma és a mozgalom számára a legfontosabb népzenei és néptáncanyagokat. A
közművelődési tevékenység öleli fel a civil szakmai szervezetek támogatását, a
rendezvényszervező, a marketing- és az oktatási szolgáltatásokat, illetve a nemzetközi
kapcsolatok kiépítését" - ami valamelyest konkrétabban fogalmazva annyit jelent,
hogy egyebek között itt helyezik el, ha hazahozzák, a Dohnányi-emlékeket.
Új intézményt hoztak létre és új címet adományozott a miniszter: áprilistól először
nevezheti magát Nemzeti Ifjúsági Zenekarnak a Danubia Zenekar, Héja Domonkos
együttese. A támogatás két részből áll, az első 15 millió forintnyi keret hangszerek,
kották beszerzésére szolgál, s ezt az összeget egyszer, a cím odaítélésnek évében
adják a cím birtokosának. A másik rész három esztendőn keresztül évi 45 millió
forint, amely zenekari alkotóműhely működtetését célozza. A tárca a helyi önkormányzatok
által fenntartott hivatásos zene- és énekkarok támogatásának növelésére is büszke:
a tavalyi összeghez képest 50 millióval többet, összesen 400 millió forintot osztanak
szét. A 290 millió forintos alapkeret mellett fönnmaradó 110 milliót a fenntartó
önkormányzatok hozzájárulásának arányában. Ez az ösztönzés jó néhány együttes
sorsát befolyásolja, hiszen a vidéki muzsikusok a minimálbért alig meghaladó fizetésért
dolgoznak.
A magyar zenekultúra külföldi megjelenését is jó osztályzattal minősíti a tárca,
hangsúlyozva a "MAGYart" franciaországi eseményeinek reprezentativitását. Azt
már csak a rosszmájú tudósító teszi hozzá, hogy egyik-másik program az évaddá
fogyatkozott év ünnepi kerete nélkül is bizonyára eljutott volna gall földre,
s a Budapesti Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, az Amadinda Ütőegyüttes
turnéin is megszokott állomás Franciaország. Ez önmagában nem baj, ám a jelenség
arra figyelmeztet, hogy egy rendezvénycsokorról még nehéz elhinni, hogy egyenlő
a komoly stratégiával... 2002-ben mindenesetre Itália várja a magyar kultúrát.
Az EU-csatlakozás a kultúra számára is ad leckét, az alkotó- és előadóművészetben
is - ezt érzékeltette Gyimesi László, a Tanács elnökségi tagja, aki annak
a törvénynek az előkészítéséről szólt, amely az úgynevezett művészi státusról
szóló jogszabályokat rögzíti majd. Gyertyánffy Péter a szerző jogok oldaláról
érintette az uniós problémákat: a kortárs kották jogdíjait a nemzetközi szabványok
szerint kell fizetni, s a hasznot újabb művek kiadására és cseréjére kell fordítani.
Nincs az a pénz, ami elég volna, ha el akarja az ember költeni. A Nemzeti Kulturális
Alapprogram, amely megszűnt önálló, elkülönített pénzalap lenni, tavaly óta a
tárca költségvetésének része. Hogy a miniszteri keret - részben ennek köszönhetően
- megnőtt, ennek nyilván azok örülnek, akiknek így több jutott. Föltehetően az
elégedettek között vannak a minisztériumi alapítású filharmóniai közhasznú társaságok,
amelyek idén 140 millió forintos támogatáshoz jutottak. A magán-koncertszervezők
nevében Strém Kálmán emlékeztetett arra, hogy a kiemelt pártfogást kezdetben
ők is helyeselték, mondván, amíg lábra állnak az irodák, kapjanak maximális segítséget.
Ma azonban már semmi sem indokolja ezt az előjogot azon túl, hogy "hiszen a minisztérium
az alapító" (Devich). A buzgón hangoztatott versenysemlegesség és esélyegyenlőség
így nem érvényesül, arról nem is beszélve, hogy a minisztérium a kulturális járulékból
(tehát közpénzből) finanszírozza a "saját" kht.-kat, vagyis közvetve az adófizetők
zsebéből. A főosztályvezető mindezt azzal indokolta, hogy egyre többen igyekeznek
"visszaszivárogni az állami védőernyő alá". Okkal, tette hozzá Victor Máté,
aki azt is elmondta: szerinte a zenei intézmények kétségbevonhatatlan fejlesztése
személyhez kötött; hiszen köztudomású, hogy a miniszter zenerajongó, de minthogy
a civil kontroll szinte teljesen megszűnt, az egyes művészeti ágak támogatása
a hivatalban lévő miniszter ízlését fogja tükrözni. A jövő tehát korántsem látszik
olyan idillinek, mint amilyennek a közgyűlés hangulata mutatja. Victor Máté elnökségi
mandátuma egyébként lejárt, helyére a jelenlévők László Attilát, a Magyar
Jazz Szövetség elnökét választották.
A közgyűlés a zeneoktatás helyzetének vizsgálatát is napirendre tűzte, a résztvevők
azonban hamar belátták, hogy a téma olyan nagy és időigényes, hogy külön plenáris
ülést érdemel. A felkészült előadók tehát egy másik alkalommal fejthetik ki nézeteiket.
Tárgyaltak még a Tanács keretében működő Magyar Zenei Információs Központ jövőjéről,
felhatalmazták Gyimesi Lászlót és a Budapest Music Center vezetőjét, Gőz Lászlót
egy szerződéstervezet kidolgozására. Az információs központot a jövőben a BMC
működtetné és fejlesztené. Végül két új intézményt is befogadott a Magyar Zenei
Tanács: a Lajtha Társaságot és az EAR Egyesületet.
|
