Szigeti István egyfelvonásos operát írt Gábriel címmel, Boccaccio Dekameronja nyomán.
- Miért választottad ezt a szüzsét?
- Több mint egy évtizede foglalkoztat az operaírás gondolata, de az íróasztalfióknak ilyen méretű művet nem szívesen ír az ember, ugyanakkor mindig volt más feladatom bőven. A millenniumi operapályázat hozta felszínre a szándékot. Szebényi Cecíliával gondolkoztunk a témán. Meglehetősen eltértünk az eredetitől: Révay József ragyogó fordítása már csak nyersanyagként szolgált ahhoz, amit Cili napról napra az igényeim szerint szöveggé formált. A téma alkalmas volt arra, hogy az opera paródiáját írjam meg. A darab nem tartalmaz igazi parodisztikus elemeket, de arra reflektálok benne, ahogyan a 18. században az opera - mondjuk így - "megőrült": amikor egy énekes sztár megjelenése arra késztette a szerzőket, hogy öncélúan illesszenek be áriákat, betéteket számukra, ezzel nemegyszer felborítva a cselekményt, formátlanná téve a műveket.
- A paródia dramaturgiai vagy zenei jellegű?
- Is-is. Hagyományos opera buffát írtam, nem 20. (21.) századi a darab. Dallamvilága preklasszikus, rokokó, s még az olyasféle csavarokat is mellőzi, amilyenek Stravinskyt jellemzik, midőn archaizálása mögül kitetszik saját hangja.
- Mondhatjuk, hogy operád karikírozott stílusgyakorlat?
- Úgy éreztem, ennek a felhőtlen jókedvet árasztó témának nem lehet kifejezője valamiféle mesterkélt zenei anyag. Ahol zenészek játszanak, énekelnek, táncolnak, ahol színpadkép van, ott szórakoztatni kell a közönséget. Operám dramaturgiája is ilyen szellemű. Egyetlen díszletben játszódik a cselekmény. Középpontjában egy bérház gangja rajzolódik ki, ahol a lakók lesik szomszédaik életét: kihez ki érkezik, ki honnan és mikor megy el, s mindezt kommentálják - a kommentátor szerepét a kórus tölti be. A főszereplő, Lisetta - mai szóval úgy mondanánk - "megbuggyan" isteninek képzelt szépségétől, nagyságától, s úgy tartja, hozzá csak egy angyal érhet föl. Ezt használja ki gyóntatója, Alberto - boccacciói módon.
- Milyen erővel van jelen darabodban a humor?
- Ha egyszer színre kerülhetne a darab, s invenciózus rendező kezébe jutna, nem csupán áttételesen lehetne nevettető. Legalábbis a munka során én erőteljes komikumban gondolkodtam.
- Az erotika hallható-e a zenében?
- Pornográfia nincs benne, de az egész szituáció mélyen erotikus. Lisettától, akinek férje épp elutazott, gyóntatója azt kérdezi, megcsalta-e már valaha az urát? Mert ha nem, itt az alkalom - vele. Lisetta felháborodik: hozzá csak egy angyal érhet, földi ember nem. Több se kell Albertónak: angyallá "változik", s Gábrielként kívánja magáévá tenni Lisettát. A turpisság kiderül. Az eredeti novellában a hölgy testvérei jelennek meg, s verik meg a férfit. Mi kiiktattuk a verést: nálunk - zenei megoldással - kottatartóvá válik Alberto. Egy további csavarral Lisetta a színpadi zenészként jelen lévő fagottost rángatja magára.
- A fagottos mindvégig a színpadon van. Szerepet alakít?
- A végén - említettem - szerephez jut. Színpadi jelenlétét, miképp néhány alkalommal a két fuvolásét is, zenei ok magyarázza. Azt szerettem volna, hogy a hangszerek ne az árokból, kíséretként szóljanak, hanem kamarazenei intimitású közelségben legyenek. A hangszerek az énekesekével egyenrangú szólamot játszanak - a koloratúrszoprán, illetve bariton főszereplőt és a kórust mozarti méretű zenekar veszi körül. A színpadi zenének akusztikus és dramaturgiai funkció is jut. A fagottos szerepnél meghatározott előadóra gondoltam: Lakatos Györgyre, az Operaház művészére, akinek hangját és játékstílusát egyaránt nagyon szeretem.
- A hét fúvós és a vonóskar mellett vibrafont és marimbát is alkalmazol. Beolvadnak a régmúltat idéző zenei szövetbe, vagy későbbi korok zenei világát villantják fel?
- 20. századi színekkel módosítják az évszázadokkal ezelőtti hangzásvilágot, ám belesimulnak a hagyományos hangvételbe. Sok intim, kamarazenei énekszóló hangzik el a darabban - ezeket a színpadi hangszerek kísérik, s még kíséret nélküli szólók, illetve kórusrészletek is előfordulnak benne.
- Csak a kiemelt hangszerek kaphatnak helyet a színpadon?
- Amennyiben megoldható, szerencsés a teljes zenekar színpadi elhelyezése.
- Az egyórás darab szövegkönyvében azt látom, a szereplők sűrűn váltakozva szólalnak meg. Mintha terjedelmesebb áriának, duettnek nem is akadna helye. Hogyan oldottad meg ezt?
- Említettem a parodizált zenei világ öncélú áriázását. Az öncélúságot operámban az is kifejezi, hogy egy-egy szóra egy-egy teljes ária épül. E két szó: "rózsafüzér" és "glória".
- Van esélye a mű megszólalásának?
- Erről vajmi keveset tudok - a Budapesti Kamaraoperával már beszélgettünk róla, de a sorsa még bizonytalan.