Emlékezetem első képén Szőllősy tanár úr zenetörténetet ad elő briliánsan a Zeneakadémián. Ültünk ott vagy negyvenen, a vizsgáig talán nem is vett észre. Azután évekig keveset hallottam róla. Az idő tájt ritkán komponált, és akkor is csak inkább filmzenét, éppúgy, mint pár évvel később én. Néha tanári értekezleten találkoztam feleségével, Évával - egy helyen tanítottunk.
1964. január 22-én, hosszú évekre utolsó otthoni estémen teljesen váratlanul felhívott Bandi: Hallja, hogy másnap reggel Rómába utazom, és hogy felvételizni akarok az Accademia di Santa Ceciliára, találkozzunk azonnal, a filmesek klubjában, ahová vetítésre megy. Két órával később már a kapuban vár és tegezve üdvözöl, mintha időtlen idők óta a legjobb barátok lennénk. Kezében ajánlólevél rólam, Goffredo Petrassinak, az Accademia zeneszerzés-professzorának, aki őt is tanította Rómában a háború után. Mondja, hogy Zsoltot (Durkó) is ő küldte hozzá. Ajándékokat ad kezembe római ismerőseinek, akik majd eligazítanak, és egy rajzot, bejelölve, hogy a Campo dei Fiori mellett hol iható a legjobb kávé.
A következő kép tizenöt évvel későbbi, Bolognából. Tudtam, autóval érkezik Budapestről, hogy megnézze Ligeti Grand Macabre-jának előadását. Csodáltam művészi-intellektuális kíváncsiságát, hogy egy háromórás darab megismeréséért kétszer két napot utazik. Mégse fog a fejem, amikor felszól a portás, hogy két úr vár a színház művészbejárójánál, talán mert a vele utazó Székely Endréről nem tudtam. Autójuk rendszáma külföldi ugyan, de a portást megszólító úr parla perfettamente italiano. A Teatro Comunaléból kilépve hirtelen megcsap a ragyogó napsütés, a szemben álló, vaníliasárgától világos rozsdavörösig mindenféle színre pingált házak szinte vakítanak. Szőllősy Bandi hátát a ház falának támasztva, csukott szemmel áll az olasz napsütésben, amely, hirtelen megértem, mindkettőnk purgatoriójának kijárata, vagy még inkább paradisójának bejárata. Szinte kiabálom az utca másik oldalára: Szerbusz, Bandi!
Két találkozás még Milanóban, három Budapesten. Hányszor voltunk együtt? Két hét története ez vagy tényleg 44 esztendő? Időről időre megkaptam persze tőle vagy a kiadótól sok nagyszerű zenéjének partitúráját és felvételét, utoljára a most vele együtt ünnepelt Kurtág Gyuri küldte el nekem Bandi gyönyörű Vonósnégyesét.
Tudom, az utóbbi idők neki sok gondot, fájdalmat is okoztak. Most, hogy hallottam nyolcvanadik születésnapjáról, erről és másról is sok mindent készültem elmondani neki. Végül aztán, mint Petőfi versében, bennem akadt a szó.
SZERBUSZ, BANDI!