-Különleges mű bontakozik Szőnyi Erzsébet kottalapjain.
-Amióta tagja vagyok a Magyar Művészeti Akadémiának, gyakrabban adódik alkalmam költőkkel, írókkal, festőkkel, szobrászokkal találkozni. Nem egy dedikált könyvem származik e kapcsolatokból. Ilyen Szepesi Attila Sárkányfogak című verskötete is, amelyet Gerzson Pál illusztrált. Ezekhez a négysorosokhoz és a rajzokhoz írok most zongoradarabokat. Azt méregetem, vajon a szavakba és képekbe foglaltakat hogyan lehet kifejezni zenében. Nem tudom, mennyire lehet műfajilag reprodukálni a költői alapanyagot, hogyan hangozhat a leírt költői szó, s annak megrajzolt illusztrációja, de ez a munka immár egy éve nagy passzióm.
-Van-e zenetörténeti előképe egy effajta munkának?
-A könyv fülszövegét idézem: "Cocteau és Honegger tervezett hajdan egy darabot, mely verssel kezdődik, majd a szó átadja helyét a muzsikának. Tervük megmaradt ötletnek, de jelzi, hogy a műfajoknak vannak ugyan határai, ám ezek átjárhatóak és közöttük a senkiföldje mindnyájunké, alkotóké és műértőké... Szepesi Attila költő és Gerzson Pál festő gondolatai találkoznak ebben a könyvben, és a szerzők szándéka szerint úgy találkoznak, hogy a maga módján mindkettő egy - és lehetőleg egyazon - jelképben teljesül ki, miként az sejthetően történt volna a Cocteau-Honegger-műben, ha az elkészül."
-A képek mennyire kötődnek a versekhez?
-Tovább idézem a fülszöveget: "A vers is, a rajz is segít kibontani a rokon-látomást, de úgy, hogy megmarad egyúttal a maga keretei és korlátai közt. A szó és a vonal összesúrlódik, mint a húr meg a vonó, s miközben a születő zengés közös, mindkettő a maga dolgát teszi, szerepet nem cserélhet."
-A rajzok nem illusztratívak?
-Is-is.
-A zene hangulati alapon keletkezik? Vannak-e olyan versek, amelyek esetében illusztratívabb a zene, vagy az ábrázolás célzatát felejtsem is el?
-Igen, hangulati alap érvényesül. Azt hiszem, elfelejthetjük az illusztrativitást, hiszen ugyanezeket a kis mikrokozmosz-darabokat megírhattam volna vers és kép nélkül is. Nem dallá zenésített versek ezek. Az itt az érdekes, hogy mennyire lehet szinkronba állítani e három művészetet.
-Ha előbb hallja valaki a muzsikát s utóbb olvassa csak a verset, következtethet a zenének az adott versből levezethető eredetére? Oda-vissza érvényesül a hangulat képzettársítása?
-Igen, feltétlenül. Ezek a négysorosok a haiku tömörségével hatnak, s ugyanezt a szemléletmódot mutatják a rajzok. A darabok megszólalását mindenekelőtt úgy képzelem el, hogy meglátogat a költő és a rajzoló, mondok egy oldalszámot, és zongorázni kezdek. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójukra. Nem tudom, Szepesi hogyan viszonyul a zenéhez, de Gerzson rendszeres koncertjáró.
-Érdekes lehetne egy olyan kiadvány is, amely a versek és rajzok mellé már a darabok felvételét is nyújtja.
-Merész ötlet, valóban érdekes lehetne! De persze nem minden vershez írok zenét, kihagyom azokat, amelyeknek nem érzem zenei mondanivalóját. Eddig 27 áll készen, gondolom, ötvenre megy föl a számuk.
-Milyen hosszúak a zenedarabok, s követik-e a versek sorszerkezetét?
-12 soros kottapapíron egyoldalasak. Követik a verssorokat.
-Rövidségük miatt kérdem: hirtelen születnek az egyes művek?
-Nem. Kirakosgatom a könyv fénymásolt lapjait, és jegyzeteket készítek. Egyszer csak úgy érzem, összeállt bennem a mű.
-Előfordult-e, hogy egy vázlat nem ért révbe?
-Egyelőre nem.
-Zongorára korlátozódik a sorozat? Nem születnek más szólók vagy kamarakompozíciók?
-Egyelőre csak zongorára írom, de adná magát más hangszer is. Például az egyik vers, amely egy madárról szól, oly nyilvánvalóan fuvolaszóló, hogy még a rajz is erre utal. Távlatilag elképzelhető, hogy meghangszerelem kamarazenévé, most azonban még valamiféle primer indulat vezeti kezem és fülem a zongorához.
-A társművészetek inspirálta mikrokozmosz-művek mellett bontakozik-e más is Szőnyi Erzsébet műhelyében?
-Két új kórusművem vár bemutatásra Lázár Eszternek az új magyar zene termését felvonultató téli sorozatán a Fészekben. Az egyik japán nyelvű, a másikat Rabelais Pantagrueljének egy részletére írtam, s a Tomkins Énekegyüttesnek szánom.
-A japán szöveget más nyelv közvetítésével ismerte meg? Nem okoz prozódiai nehézséget az európai nyelvekben otthonos zeneszerzőnek a japán?
-Az eredeti japán szöveg népi altatódal, de az általam megzenésített egy költőtől származik, amelyet e dalra írt. Egy japán tanítványom lefordította nekem, de tele van többértelmű szavakkal, amelyeknél ki sem lehet következtetni, melyik jelentésre gondolhatott a költő. A fordítónak szabad kezet adna. A japán prozódia nem nehéz, mert sok a magyarral való hasonlóság. A népdalé pedig még inkább adja magát. A dallam, amely végigvonul a darabon, nem bonyolult - egyébként nem pentaton.
-A Pantagruelnek mely részéhez kapcsolódik a kórusmű?
-Ahhoz, amelyben Pantagruel attól fél, hogy elsüllyed és megfullad. Némileg ironikus a szöveg. Tele van fiktív szavakkal, sőt szolmizációs nevekkel is. Még a dó-skálát is említi (gamme de la clef d'ut). Ezek a zenei utalások is vonzottak a megzenésítéshez.
-A karműveket tehát remélhetőleg rövidesen hallhatjuk. A Sárkányfog-darabok hogyan kerülnek majd közönség elé? Talán a Magyar Művészeti Akadémia inspiráló légkörében, ahol Kocsár Miklósnak a tagtársakról készített portrédarabjai is megteremtek?
-Egyelőre csak az a tervem, hogy megmutatom a költőnek és a rajzok készítőjének. Az ő reagálásuk is segít majd eldöntenem, hogyan vigyem nyilvánosság elé a sorozatot, de elképzelhető, hogy egy akadémiai együttlét alkalmával a kötetet kézbe adva eljátszom a darabokat.