-Nagyszabású partitúra kottasorai telnek Vajda Gergely íróasztalán. Mi készül?
-Paul Celan verseire írok darabot baritonszólóra és 22 tagú kamaraegyüttesre. Valószínűleg Auf Reisen (Úton) lesz a címe. Az Úton és a Zwölf Jahre (Tizenkét év) című vers veszi körül majd a hosszú költeményt, a Stimment (Hangok).
-Mi vonzott Celanhoz?
-Mielőtt az a vád érhetne, hogy Kurtágot utánzom, aki a költő több versét megzenésítette nemrég nálunk is előadott kompozíciójában, sietek leszögezni, hogy az Enigma kiadásában nemrég megjelent kétnyelvű kötet kerített hatalmába. Ennek végén érdekes verselemzéseket is találunk, amelyek rávilágítanak a celani életmű mondanivalójára. Már ha ez egyáltalán lehetséges, hiszen maga Celan is azt tanácsolja olvasójának, hogy szótárt vegyen elő, keresse meg a szavak többféle jelentését, mert minden szó minden szóval millió szálon kapcsolódik, így a költeményeknek számtalan olvasata lehetséges.
-Celan enigmatikus költészete hatott rád?
-A Stimmen című hosszú vers, illetve - nyolc rövid részből álló - verslánc ragadott meg elsősorban. Nem volt célom, hogy felfedjem, mit olvasok ki én e költeményekből, hiszen magam is új és új dolgokat fedezek föl bennük. Inkább úgy akartam megágyazni zenémmel a verseknek, hogy minden hallgató a sajátját lelje meg bennük, illetve újrahallgatáskor alakulhasson, változhasson az élmény.
-Miért baritonnak szánod az énekszólamot?
-Eötvös Három nővérének próbafolyamata alatt nagyon közel kerültem ehhez a hangfajhoz. Ez talán a legtermészetesebb hangzás, a legtöbb férfi beszédhangjának is regisztere, ezáltal meglehetősen intim. Ugyanakkor olyan szélsőséges kifejezésre ad alkalmat, mint a fejhangéneklés.
-Gondoltál valakire komponálás közben?
-Nem. Az általam ismert énekesek hangjából képzeltem el egy optimumot: lírai baritont, de olyat, aki extremitásokra is képes.
-Milyen hangszerek alkotják az ensemble-t?
-Az inspiráció másik forrása az volt, hogy a Klangforum Wien 2000 szeptemberével darabokat keres, és fiatal zeneszerzőket vár hosszabb távú együttműködésre. A közeljövőben mint karmester úgyis fogok velük dolgozni, emiatt éreztem, érdemes pályázati kiírásukra is reagálnom. Abban csaknem minden hangszerből kettő szerepelt. E választékból építettem föl az énekest térben körbevevő csoportosítást. A versben is hangsúlyosan esik szó a vízről, hullámzásról és évgyűrűkről: ez sugallta a hangszerek elrendezését. Elöl az énekes egy kürttel áll párban, mögöttük oboa, trombita, szoprán szaxofon trióját találjuk, a három hangszer mintegy egymás variánsaként nazális hangszínt képvisel. A trió mögött kvintett játszik, hárfa, zongora, piccolo, basszusklarinét, bőgő összetételben. Ismét mögöttük egy vonóshatos két-két hegedűből, brácsából és csellóból. Leghátul szeptett szól, két szélén egy-egy ütőssel, köztük fuvola, klarinét, fagott, harsona és tuba. Ezt a duótól a szeptettig való bővülést a térben is kihasználom, fontos tehát, hogy kellő távolságban legyenek egymástól a zenészek.
-A térbeli kinyílást versenként váltogatod, vagy egy versen belül is?
-Versen belül is. Kétszer négy versre (tételre) oszlik az egész Stimmen, s ezen belül egyfajta "idée fixe" a hullámzás és annak ráfokuszálása az énekesre. A nyolc tétel pedig távolról egy, pontosabban két kicsi szimfóniára emlékeztet: nagyszabású keretező tételekkel, illetve "scherzószerű" harmadikkal.
-Nagy terjedelműnek ígérkezik a kompozíció.
-Húsz perc körüli.
-Ha ilyen sok a szöveg, alighanem rá vagy utalva, hogy meg-meglódulj vele. Vannak-e ennek ellenére olyan pillanatok, amelyekben egy-egy szót, közlést kinagyítasz?
-Lesznek - de egyelőre, a komponálás felénél járva még nem tartok ott. Eddig csak egyes hangzókat nyújtottam meg, egyébként hangszeres darabfolyamot írtam.
-Prozódiailag hagyományos igényekkel dolgozol?
-Mindenképpen elsőre érthetőt akarok írni, s az énekesem nem hangszerként funkcionál.
-Kérlek, hozd közelebb az olvasóhoz a ciklust alkotó versek tartalmát!
-Hadd beszéljek arról, mit jelentenek nekem ezek a versek. A két saroktételül választott költemény közül az utóbbi, a Tizenkét év csakugyan 12 év távolából utal vissza arra, amiről a ciklust nyitó Úton szól: Párizsra, ahol mostanában magam is egyre többet tartózkodom. S az a gondolat is személyesen érint, hogy folyton úton van az ember. E két tételt az ének és a kürt kettőse szólaltatja meg, s ezek fogják közre a csaknem zenekari hangzású Hangokat.
-Az útonlét úgy érint, mint életed folyása, vagy a zene alakulásának útjára gondolsz?
-Olyan szempontból ars poetica csak ez a választás, hogy azon zeneszerzők közé tartozom, akik nemigen nyúlnak vissza korábbi darabjaikhoz, nem javítgatják őket, hanem új művükben törekszenek megoldani, ami az előzőben nem sikerült.
-Két szólóművön is dolgozol. Hasonlít-e egymásra az egyívású fagott-, illetve oboadarab?
-Hasonlít, de nem azért, mert törekszem rá. Maguktól van organikus közük egymáshoz.
-Kihasználod a hangszerek modern játékmódjait?
-A fagottét igen, hiszen a darab Lakatos György felkérésére íródik. Neki, ismert virtuozitása ellenére is sok dolga lesz azzal, hogy megteremtse a pőre nád puffogó megszólaltatásából a hangba való átmenetet. Megeshet, hogy ezt csak erősítéssel lehet megoldani. S még címet is neki kell adnia, mert kivételesen nem neveztem el a két tételt. Az oboadarab Hadady Lászlónak készül, akinek játéka nagyon inspirált, amikor budapesti kurzusán hallottam.