Ha Magyarországon megkérdezzük valakitől, hol van Galícia, valószínűleg azt feleli: Lengyelországban (ha egyáltalán tud válaszolni). Nem is téved nagyot, hiszen ma Lengyelország és Ukrajna osztozik ezen a területen. Ám létezik Európában egy másik Galícia is, amelyikről feltehetőleg jóval kevesebben hallottak nálunk: ez a vidék Spanyolország észak-nyugati csücskében található, fővárosa pedig az alig kilencvenezer lakosú Santiago de Compostela. Július első felében itt rendezték meg - immár második alkalommal - a Galíciai Nemzetközi Zenei Fesztivált, melynek nyitóhangversenyére magyar együttest hívtak meg: a Ligeti András vezette MATÁV Szimfonikus Zenekart.
Bár e vendégszereplést inkább villámlátogatásnak nevezhetnénk - a zenekar ugyanis a két és fél napos turnéból alig 24 órát töltött el ebben a zarándokhelyként is ismert, gyönyörű városban, amely a világörökség része, és 2000-ben Európa kulturális fővárosa -, a rövid ott-tartózkodás is bővelkedett eseményekben. A Madridba való megérkezéskor derült ki például, hogy a buszvezetők éppen aznap sztrájkolnak, így aztán két órába is beletelt, mire Gergely Máriának, a turnét szervező Gergely Arts vezetőjének sikerült két buszt kerítenie, amelyek végül este fél kilenckor indultak el - az első szakaszon rendőri biztosítás mellett - Santiago de Compostelába. Hogy a várakozás hosszú percei-órái gyorsabban teljenek, két kisegítőként közreműködő szaxofonos - Bajusznács Mihály és Kohán István, utóbbi egyébként a Budapest Klezmer Band klarinétosa -, elővette hangszerét, és népszerű dallamokból kis műsort rögtönzött, amelybe később Szentmihályi Lilla, az elsőhegedű-szólam tagja is bekapcsolódott. Zöld Krisztina, a zenekar művészeti titkára eközben azzal kápráztatta el a hozzá forduló zenészeket, hogy kívülről fújta a jövő évad valamennyi próbájának és koncertjének időpontját és programját. Hallatlanul lelkiismeretes, felkészült és lelkes, ráadásul mindenkivel pillanatok alatt megtalálja a hangot. Bár még csak egy éve dolgozik a zenekarnál, e tulajdonságai révén máris az együttes egyik kulcsfigurájává vált. Nyilván az sem véletlen, hogy tavaly év végén titkos szavazással éppen őt választotta az együttes az év emberévé.
Jó tízórás esti-éjszakai buszozás után, másnap (július 2-án) reggel hét óra tájban gördült be a két busz a szálloda elé, ahol ki-ki eldönthette, mivel tölti a napját az esti próbáig. Voltak, akik aludni tértek, mások pihentek, gyakoroltak vagy városnézésre indultak. Akik bementek a városba, megcsodálhatták a híres katedrálist, amelyet a vasárnapi mise alatt zsúfolásig megtöltöttek a hívek és a turisták; az óvárosban többfelől is skót dudák hangját hallhatták, amelybe időnként távoli díszlövések robaja vegyült; feminista tüntetés szemtanúi lehettek; kávékülönlegességeket kortyolgathattak a Jacobus kávéházban vagy a helyi specialitásnak számító mandulás csokoládét ízlelgethették, amelyből tálcán kínáltak kóstolót az édességboltok előtt. Láthattak ezenkívül a turistákon sok piros esőköpenyt, amelyeket 100-200 pesetáért árultak különböző üzletekben - egyet a klarinétos Gyulai Endrén is, aki ezzel néhány kollégájától kiérdemelte a "nejlonember" becenevet.
Sajnos a nap folyamán többször, délutántól pedig már folyamatosan szükség volt az esőköpenyre. A koncertet eredetileg a katedrális előtti téren tartották volna, ám a vigasztalanul zuhogó eső miatt már a próba is a Kongresszusi Palotában zajlott. Ligeti, mint szinte mindig, most is kívülről vezényelt. A kétharmad részben magyar műsorban Kodály műve, a Galántai táncok és Bartók Concertója fogta közre Sosztakovics 2. Jazz-szvitjét. Ezt a könnyed darabot nemigen hallani magyar koncerttermekben, talán azért, mert elég nagy apparátust igényel - a hagyományos zenekari szólamokon kívül egyebek között gitár, tangóharmonika, két zongora és négy szaxofon is szerepel benne. A mozirajongók talán jobban ismerik az itthon is vetített Stanley Kubrick-film, a Tágra zárt szemek zenéjeként.
A próba nyolc óra tájban ért véget. Utána a muzsikusoknak maradt még két órájuk a koncertig, az ugyanis - számunkra furcsa, de ott teljesen természetes módon, a spanyolok életritmusához igazodva - este tízkor kezdődött... meglehetősen foghíjas nézőtér előtt. Ez a szakadó esőn és az ebből következő helyszínváltozáson kívül valószínűleg a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjének is betudható: a hosszabbítás miatt még tartott a francia-olasz mérkőzés, amikor a hangverseny elkezdődött, s így sokan talán inkább a futball mellett döntöttek. Még szerencse, hogy nem a spanyolok játszották a döntőt!
Aki viszont eljött, biztosan nem bánta meg: a zenekar Ligeti András keze alatt a fáradtság ellenére is felszabadultan, jókedvűen, örömmel muzsikált. A közönség vette a lapot: érezhetően megérintette őket a koncert atmoszférája. A nyolctételes, hatásosan megírt Sosztakovics-mű minden egyes tétele után felhangzott a taps, de itt ez sem volt zavaró.
Valamilyen félreértés folytán a fesztivál programját tartalmazó kiadványokban, de még a koncert előtt a közönségnek osztogatott műsorfüzetben is tévesen adták meg a második rész programját: a Concerto helyett A csodálatos mandarint és a Táncszvitet tüntették fel, így a szünet után be kellett mondani a műsorváltozást. A Concertót a zenekar nagy koncentrációval játszotta, s a közönség ugyanilyen figyelemmel hallgatta. A végén pedig hálásan fogadták a három ráadást - Brahms két magyar táncát és a Rákóczi-indulót.
A hangverseny után, éjjel fél egy körül Galícia tartomány és a fesztivál vezetői fogadásra invitálták Ligeti Andrást a katedrális mellett található elegáns szállodába, ahová meghívták a helyi zenei élet és a sajtó képviselőit is. Innen pedig egy közeli vendéglőbe vezetett a karmester útja, ahol már várta a zenekar tíz-egynéhány muzsikusa, akik az egyik koncertmester, Környei Zsófia születésnapjának megünneplését használták fel "ürügyként" a jobbnál jobb tengeri falatok végigkóstolására. Minthogy reggel hatkor indultak a buszok Madridba, alvásra nem maradt sok idő - volt, aki le sem feküdt, s a hosszú utazás alatt próbálta pótolni a kihagyott alvásórákat.
Hazafelé jövet a repülőn Ligeti András elmondta: jó közérzettel indultak útnak, mert kellő számú próbával alaposan felkészültek a koncertre. Három éve, mióta ő irányítja az együttest, szisztematikusan dolgoznak azon, hogy élvonalbeli zenekarrá váljanak (ami egyébként fenntartójuknak, a MATÁV-nak is kifejezett igénye). Ennek a folyamatnak fontos részét képezik a turnék: az együttes számára ezek ma még nem elsősorban pénzkereseti lehetőséget jelentenek, hanem esélyt arra, hogy bekerüljenek a nemzetközi zenei vérkeringésbe. Az ilyen rövid, egy-két koncertes vendégszereplések teremthetik meg az alapot a későbbi hosszabb turnékhoz, amelyekért nagyszerű kelet-európai zenekarokkal kell versenybe szállni. Egy olyan fesztivál, mint a galíciai, ahol a MATÁV Szimfonikus Zenekar mellett fellépett többek között a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, az Amszterdami Concertgebouw Kamarazenekara, a La Petite Bande és a Kronos Quartet is, ideális terep a kezdeti lépésekhez. Ez volt az első "éleslövészet", amellyel a zenekar önmaga számára is bizonyította, hogy képes felnőni a feladathoz. A zenészek igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, de nem játszottak görcsösen, és ez jót tett a produkciónak. "A tét most nem az volt, hogy hol játszunk és kiknek, hanem hogy hogyan" - foglalja össze a lényeget Ligeti András. Nyugodtan mondhatjuk, hogy átugrották a lécet.