- Két és fél évi együttműködés után sokan kérdezték: mi szükség a próbajátékra?
- Ez a lépés halaszthatatlan volt. A zenekari játék minőségének javításakor mind gyakrabban ütköztem olyan falakba, amelyek nem művészi természetűek, de kihatnak a művészi munkára is. Egyre lassult a fejlesztés: minél magasabb színvonalat értünk el, annál egyértelműbbé vált, hogy sokan nem tudnak vagy nem akarnak lépést tartani. Ezért vált szükségessé a zenekar kvalitásainak teljes körű felmérése. Ami történt, része lesz a magyar zene történetének, hiszen példátlan az ilyen jellegű minőségi vizsgálat. Őszintén szólva én egy kicsit még ma is túlzónak érzem a nemzetközi zsűri döntését - de ők világszínvonalú együttesek szólamvezetőiként a világszínvonalat célozták meg. Az adott pillanatban a muzsikusok hatvan százaléka nem tudott megfelelni a követelményeknek.
- A közvéleményt is meghökkentette ez a nagy szám.
- Az okok sokfélék - és nem okvetlenül művésziek. Ha valaki húsz éve nem gyakorol, bármilyen remekül játszott is egykor, nem tud lépést tartani. Ha viszont egy jó zenekari művész lelki okok vagy betegség miatt nem hozza a formáját, és nem felel meg az "olimpiai" szintnek, akkor lehetőséget kell adni a revízióra. Ezért is tartunk szeptember elején újabb próbajátékot.
- Ez lesz a "pótvizsga"?
- Nem, ez igazi próbajáték lesz. Új tagokat akarunk felvenni, de a régiek közül is bárki jelentkezhet. Remélem, 10-15 ember visszakerülhet így a zenekarba, mert ott a helye.
- Mely hangszercsoportokból buktak meg a legtöbben?
- A hegedűszólamokban volt a legsiralmasabb az eredmény. Hat-hét kiemelkedő produkció akadt, a többiek nem feleltek meg a követelményeknek. Ennél jobbat vártam, bár nekem magamnak is a hegedűkkel volt a legtöbb bajom. Nem állja meg a helyét az az állítás, mely szerint aki szólóban nem képes megbízhatóan szerepelni, az zenekarban még jó lehet.
- Egy tuttistától ugyanazt kell várni, mint egy szólamvezetőtől?
- Vannak alapvető és mérhető zenei faktorok. Ezektől nem lehet eltekinteni, mert az hibaforrás. Ha valaki rosszul intonál, vagy nem képes egy ritmust az egyetlen elfogadható módon eljátszani, az alkalmatlan a zenekari tagságra. Egy képzett zenész azonnal meghallja, ha valaki nem tud eljátszani egy adott, a kottában szereplő ritmust. A meghallgatás során ez visszatérő probléma volt. Hiába játszik tizenöt hegedű makulátlanul, ha a tizenhatodik rosszul intonál vagy pontatlan ritmust játszik. Ezeket a hibaforrásokat kellett megszüntetnünk.
A zenekar választott testületei között és köztem kezdettől nézetazonosság uralkodott a tekintetben, hogy ki kell szűrni a zenekar alkalmatlan tagjait. Azonban mihelyt konkrét lépésre került sor, működésbe léptek a védekezési mechanizmusok, amelyek megakadályozták a minőségjavítást. Szerintem nem volt elhamarkodott ez a meghallgatás. Két és fél éve nem kellett semmilyen személyi döntést hozni - leszámítva két táppénzcsalási ügyet. Most először történt ilyen lépés - sajnos a kelleténél és a várakozásoknál nagyobb hatásfokkal, de hogy így történt, az a választott testületek felelőssége. Az utolsó pillanatig azzal hitegették az embereket, hogy úgysem kerül sor meghallgatásra.
- A történet politikai felhangokat is kapott. Erkel Tibor a parlamentben kétszer is figyelmet szentelt a Nemzeti Filharmónia ügyének.
- Elhangzott az a vád, hogy a politikát meglovagolva hajtottuk végre az átszervezést. Rólam az is elhangzott, hogy "Fidesz-bérenc" lettem. Soha nem voltam tagja semmilyen pártnak, nem szimpatizáltam semmilyen pártoskodással. Akárcsak a zenében, az "isteni egyensúly" híve vagyok - ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenáron kompromisszumot akarnék kötni. Nem szeretem a szélsőségeket, legfeljebb valamilyen konkrét, operatív cél érdekében. Vádoltak már azzal, hogy a Kádár-rendszer kegyeltje voltam, hogy jóban voltam az SZDSZ-szel, most meg a Fidesszel. Nem lovagoltam meg semmit, de örülök, hogy végre van egy kulturális kormányzat, amely hajlandó több pénzt áldozni az ország első zenekarának és énekkarának megújulására, és nem kér semmit cserébe. Erkel Tibort a választott testületek tagjai keresték fel. Erkel az ő kérésükre interveniált, amivel tényleg politikai felhangot kapott az ügy, hiszen itt már komolyan keveredett művészet és politika. Szerencse, hogy Erkel Tibor felszólalásainak nem lett foganatja, de mindenképpen rossz szájízzel gondol vissza az ember erre a történetre, csakúgy, mint a zenekari testületek egyéb tevékenységeire, amelyek kimerítették a hitelrontás, a sértegetés, a becsületbe gázolás, a lejáratás ismérveit. A tárgyalások során mindez előfordult, nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzottak el, segélykérő levelek mentek külföldre.
- Az ügy lezárult, és mindenki keserű szájízzel gondol rá. Nehéz lesz úgy tenni, mintha mindaz, ami megtörtént, nem történt volna meg.
- Nem tudom elfelejteni a történteket, de a múlt csak annyiban érdekel, amennyiben kihat a jelenre és a jövőre. Szeretném, ha nem ülne a zenekarban olyan ember, aki nem szívesen jön próbálni; aki nem kellő intenzitással dolgozik. Ne legyen senki, aki megalázó honoráriumokért haknikat kénytelen vállalni, hogy eltartsa a családját; ne üljön a kottapultok mögött senki, aki nincs tisztában alapvető zenei fogalmakkal és nincs meg benne az a kezdeményezőképesség, amelyet egy koncepciózus zenei vezetés megsokszorozhat. A velem folytatott beszélgetés során már mindenki önkritikusabb volt, nemigen vádolt senki senkit részrehajlással - igaz, akadt, aki másnap már rohant védelemért a szakszervezethez. Szerintem ha valaki rosszul játszott és szégyelli magát, az vegye elő a hangszerét és gyakoroljon - ahogy azt Bársony László mondta, aki az egész zenekarból a legtöbb pontot kapta. Szomorú történet ez, de a zenekar sorsának érdekében elkerülhetetlen volt.