Tisztelt Igazgató Úr!
Az 1990-es évek elején három pályatársammal felkérést kaptunk egy felvételsorozat elkészítésére, mely Beethoven szimfóniáit tartalmazza Liszt kétkezes zongoraátirataiban. A kilenc szimfóniából hármat én vettem fel. A szóbeli felkérés szerint a hongkongi Naxos cég számára készítettük a felvételeket egy akkori Hungaroton-stúdióban, s a szerződést is a Hungarotonnal kötöttük. A felvételt a Naxos általunk nem pontosan ismert országokban jelentette volna meg, a szóbeli közlés alapján magyarországi megjelenése egyáltalán nem volt kilátásban. A felvétel elkészülte után többszöri érdeklődésünk ellenére sem hallottunk többé annak sorsáról.
(A Naxos akkoriban nagy mennyiségű lemezt vett fel kelet-európai pályakezdő vagy kevéssé ismert művészekkel, rendkívül alacsony honorárium ellenében. Ezeket a lemezeket többnyire Európán kívül, gyakran inkább kommersz terjesztési formákban, sőt néha szállodai felvonózene, áruházi aláfestő zene céljára értékesítették.)
Véletlenül szereztünk tudomást pár napja arról, hogy a mai Hungaroton kiadni szándékozik e sok éve készült felvételünket, most, Magyarországon. Megdöbbenéssel hívtam fel Önt, Igazgató úr, magyarázatot kérve.
Kérdésemre, hogy

1. miért nem avattak be bennünket a magyar kiadás tervébe?, és
2. miért nem szempont az azóta alakuló művészi fejlődésünk, mai felfogásunk, illetve elégedetlenségünk e felvétellel kapcsolatban?,

azt a választ kaptam: véleményünket az ügyről megkérdezni sem lett volna érdemes, a válaszunk nem számít, a felvételt újrahallgatnunk sem kellene, a kiadási tervet úgysem befolyásolná véleményünk.
A történet: a Naxos, akkor elállva tervétől, mégsem vette meg a Hungarotontól ezt a bérmunkára kiadott felvételt, a mai Hungaroton pedig azt saját tulajdonának tekinti.
Időközben viszont az is kiderült, hogy nem csak mi nem őriztük meg az akkor aláírt szerződéseket, hanem a mai Hungaroton sem. "Olyan régen volt - mondta adminisztrátoruk -, azóta nagy átrendezések voltak, esély sincs rá, hogy megtaláljuk."
Papírok nincsenek, a felvétel viszont megvan.
Ezek után kérdéseim:

1. Sem a művészekkel kötött akkori szerződés, sem a mai beleegyezésük nem lévén birtokában, nem tarthat-e a Hungaroton a kalózkiadás vádjától?
2. Nem a művészek teljes semmibevétele-e, ha a cég nem veszi figyelembe, hogy a felvételek legnagyobb részén többé-kevésbé pályakezdő fiatalok játszottak, akiknek mai helyzete és művészete gyökeresen eltér az akkoritól?
3. Miféle kiadási politika az, amely sokféle szempont mellett éppen a leglényegesebbet, a felvétel minőségét nem tartja fontosnak? Elégedetlenségünk mértéke természetesen nem egyforma, de mindannyiunkét alátámasztja a mai Hungaroton lektora, aki hasonlóképpen ítéli meg az akkori felvételeket. Mi több, véleménye szerint az annak idején elvégzett utómunkálatok, a montírozás "egyáltalán nem üti meg a minimálisan elvárható színvonalat sem!" S ez a felvétel meglévő értékeit is rosszabb színben tünteti föl. Ez hitelrontás.

Mindezt összegezve, véleményem szerint ennek a felvételnek nem volna szabad megjelennie. Tisztelettel kérem Önt döntésének újragondolására.

Üdvözlettel
Csalog Gábor
zongoraművész

Utóirat. Ez a szöveg eredetileg többes számban íródott, s nem csak én írtam alá. Abban a formájában éppen leadtam, amikor üzenetet kaptam a címzettől: ha szeretném, hogy a jövőben a Hungarotonnál még felvételem készüljön, tegyek le a levél közléséről. Sőt már elkészült felvételem folyamatban lévő kiadását is leállítják, ha a levél nyomdába kerül. Chopin összes Noktürnjéről van szó, nekem ez a felvételem eddigi zongorista pályám egyik fő munkája. Elgondolkoztam: hol is élünk? És vajon hány pályatársam életét igazgatja újra fortélyos félelem?

CS. G.

Válasz Csalog Gábornak

Tisztelt Művész Úr!
Szenvedélymentesen álljanak itt válaszképp a konkrétumok.

1. A Naxos nem háttérzenei kiadványokat jelentet meg, hanem művészlemezeket, s ezeket nem bizonyos országokban, hanem világszerte terjeszti, hiszen épp a minél nagyobb számú eladásból kínálhatja azokat oly alacsony áron.
2. A hanglemezkiadás egyfelől művészi, másfelől azonban súlyosan gazdasági tevékenység. Ha a Hungaroton kifizette a nevezett felvételek művészi honoráriumát és felvételi költségeit, s maga megbízik abban, hogy nem vall szégyent ezek megjelentetésével, elidegeníthetetlen joga, hogy befektetett pénzét viszontlássa.
3. E megjelentetés nem kalózkiadás, minthogy a kalóz más tulajdonát veszi el. A felvételt a tiszteletdíj fejében a művész eladta a Hungarotonnak, a Naxos nem fizette ki, vagyis nem lépett birtokba, a tulajdon tehát egyértelműen a Hungarotoné.
4. A művészek fejlődésük során nemhogy évről évre, de akár hónapról hónapra meghasonulhatnak korábbi produktumaikkal, azok szemléletével. A felvétel idején oly óhajtott kiadók ilyenkor, költségeiket emlegetve, nyűggé válnak számukra. Ne felejtsük azonban, hogy minden lemezen olvasható a felvétel dátuma, tehát a hallgató tudhatja róla, az a művész mely korszakából származik. S lám, Önök között is volt, aki rendre érdeklődött nálam, mikor adjuk ki e ciklust.
5. A lektor feladata az, hogy a kiadó figyelmét felhívja a szalagon található bármily kicsiny technikai hibákra is. A felelős kiadó (az igazgató) pedig dönt, és vállalja a felelősséget. Lektorunknak voltak megjegyzései, de nem az Ön által idézett pocskondiázás szintjén.
6. Legutóbb akkor olvastam a Hungarotonnal kapcsolatban a hitelrontás vádját, amikor Fischer Annie Beethoven-felvételeit bocsátottuk közre. Annak a sorozatnak a viharos sikere frappáns válasz volt. Kívánom, hogy a piaci siker győzze meg Önt is mostani döntésünk helyességéről.
7. Ugye, arra gondolnom sem szabad, hogy Önök mint fiatal művészek, a Naxos kínálta alacsony honoráriumért - "kis pénz, kis zongorázás" - nem tehetségük legjavát adták? Mert ez volna a legfájóbb ön-hitelrontás.
8. Az ajtómon átáramló művészfolyam aligha vall fortélyos félelemre. Üzenetem nem volt fenyegetőzés Önnel szemben, hiszen ma már a Hungaroton nem az egyetlen hanglemezkiadó, amelynél magyar művész felvételt készíthet. De ilyen csalódás után Önnek még volna kedve velünk dolgozni?

Üdvözlettel

Hollós Máté
A Hungaroton Records Kft.
ügyvezető igazgatója