|
Úgy látszik, a zenei versenyeket immár korunk szerves részeként kell elfogadnunk.
Jogos a bírálat, mely szerint az öncélú versengés szelleme idegen a zene lényegétől,
ám a versenyek vitathatatlan előnyeiről mégsem mondhatunk le. A bekötött szemű
Justitia ítéletét is gyakran kifogásolhatnánk, különösen ha nem egyetlen produkció
bírálatát, hanem jóslatot várunk tőle - egy majdani művészpályájára vonatkozóan.
De hát Justitia kezét (az olykor vaknak bizonyuló) Fortuna vezeti: a versenyek
végeredményét a jelentkezők táborának véletlenszerű összetétele, a pillanatnyi
diszpozíció és seregnyi más, külső tényező befolyásolja. Többek közt efféle gondolatok
fogalmazódhattak meg azokban, akik jelen voltak június 5. és 12. között Budapesten,
az első Országos Hubay Jenő Hegedűverseny eseményein.
A rendezvény egyszerre tekinthető kezdetnek és folytatásnak: benne egy nagy múltú,
régi verseny újjászületését ünnepelhetjük. A Zeneakadémia hagyományos házi versenye
a Hubay Társaság társrendezésében ettől az évtől országos jelentőségűvé vált,
méltóképpen tisztelegve névadója szellemi öröksége előtt. Ezt jelezte mind a jelentkezők
felkészültsége, mind a szervezés és a sikeres lebonyolítás - ugyanakkor az esemény
a közönség és a sajtó figyelmét is jelentősebb mértékben magára vonta, mint az
elmúlt években.
A mai verseny több hasonló elnevezésű jutalmat és díjat tekinthet előzményének
- köztük a Székesfőváros által 1912-ben, Hubay 40 éves előadóművészi és 30 éves
tanári jubileuma alkalmából alapított díjat, melyet a Zeneakadémia legkiválóbb
hegedűs növendékei nyerhettek el. Csupán néhány név a díjazottak sorából: Rubinstein
Erna (1917), Székely Zoltán (1921), Zathureczky Ede (1922), Végh Sándor (1931),
Fenyves Loránd (1934), Albert Ferenc (1937), Varga Tibor (1939), Kovács Dénes
(1948 és 1949).
Arról, hogy ki lesz az idei győztes, már a Régi Zeneakadémián lezajlott elődöntőket
hallgatva sem lehetett kétségünk. A hármas felépítésű műsor (két választható Bach-tétel,
egy-egy Hubay-etűd és előadási darab, valamint a kortárs Csemiczky- vagy Kocsár-szólószonáta
nyitótétele) darabjait megszólaltató Vadászi Gyula kiemelkedett a mezőnyből
nemes egyszerűségű, technikailag a tökéletességet megközelítő játékával. Vadászi
született hegedűművész, akinek minden esélye megvan arra, hogy sok munkával, kitartással
és némi szerencsével a legjobbak közé emelkedjen. A verseny során mindvégig -
a döntőben megszólaltatott Brahms-koncertet hallgatva is - úgy éreztük, hogy szenvedélyét
visszafogva és a végletek között sikerrel egyensúlyozva elmélyült és lekerekített,
klasszikus előadásmódra törekedett. Játékának finomsága és színgazdagsága mestere,
Kovács Dénes stíluseszményét idézte.
A zenekari döntőbe jutott további négy versenyző (valamennyien pódiumkész hangszerjátékosok):
Birkás Csaba, Gazda Bence, Kokas Katalin és Papp Dániel esetében
a szerencse, a különféle tényezők együttállása a győzelemre predesztinált Vadászihoz
képest nagyobb szerepet játszott a végeredmény kialakításában. Jó ötlet volt a
szervezők részéről, hogy a karmesterképzős hallgatók vezényletével a Zeneakadémia
növendékzenekara kísérte az intézmény nagytermében a Brahms-, Csajkovszkij- és
Mendelssohn-koncerteket. Kár, hogy az együttes szinte próba nélkül, lapról olvasva
játszott, s így aligha járulhatott hozzá a produkciók sikeréhez. Nyilvánvalóan
ez is befolyásolta az elsőként pódiumra lépő Gazda Bence teljesítményét, amely
Brahms versenyművében jelentősen elmaradt a versenyző elődöntőbeli produkciójától.
Gazda intelligens muzsikus, elmélyülten, alkotói magatartással közeledik a művekhez,
és birtokában van a szükséges technikai tudásnak is. Szenvedélye azonban nemcsak
a zenei formálásban jut érvényre, hanem az izmok megfeszítését is eredményezi,
csökkentve hegedűhangjának szépségét és vivőerejét. Kellemes meglepetéssel szolgált
Birkás Csaba, aki az elődöntőben a Bach-szonátatételeket még kissé iskolásan,
a művészi emelkedettséget nélkülözve játszotta, majd Hubay Carmen-fantáziájában
magára talált, Mendelssohn Hegedűversenyét pedig már pompás előadásban szólaltatta
meg, és ezzel a produkciójával második helyezést ért el. Szintén a döntőben sikerült
legjobb formát nyújtania a harmadik díjas Kokas Katalinnak, aki Csajkovszkij D-dúr
koncertjét megszólaltatva céltudatosan, sikerrel érvényesítette akaratát. Elszánt
határozottsága mindaddig jótékony erőként fogja segíteni, amíg nem veszélyezteti
az előadás szépségét és nemességét.
A gálakoncertre és a díjkiosztásra a Régi Zeneakadémián került sor június 12-én:
az eseményt a hőség ellenére is a közönség lelkes érdeklődése kísérte. A fővárosi,
a budavári és a terézvárosi önkormányzat által felajánlott első három díjon kívül
számos különdíj talált gazdára: az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület
a kortárs, a Hubay-család pedig a legjobb Hubay-produkciókat támogatta. A németországi
Oleschkewitz család jóvoltából a Zeneakadémia egy mesterhegedűvel lett
gazdagabb: Sáránszky Pál hegedűkészítő mester Guarneri-kópiájának használati
jogát ezentúl a Hubay-versenyek egy-egy sikeres résztvevője kapja meg a következő
versenyig. Idén Gazda Bence volt a szerencsés kiválasztott.
A versenyhez további rendezvények is kapcsolódtak: koszorúzás a Kerepesi temetőben
a Hubay-család Telcs Ede által készített síremlékénél, valamint a Fő utcai egykori
Hubay palotánál. E sorok írója a Régi Zeneakadémia kutatókönyvtárában és koncerttermében
kiállítást rendezett Hubay Jenő és a magyar hegedűiskola címmel. A mester
személyes használati tárgyain és kitüntetésein kívül a kiállított emléktárgyak,
levelek, kéziratos kották, koncertműsorok és dedikált fotók a világhírűvé vált
magyar hegedűiskola számos tagjának emlékét idézték, Joachim Józseftől kezdve
Vecsey Ferencen, Geyer Stefin és Szigeti Józsefen át Zathureczky Edéig. A dokumentumok
egy másik csoportja Hubay nemzetközi kapcsolatait mutatta be: baráti és művészi
együttműködését Massenet-val, Munkácsy Mihállyal, Henri Vieuxtemps-mal (akinek
utóda lett a brüsszeli zeneakadémián), továbbá Brahmsszal, Sarasatéval, Grieggel,
valamint az 1930-as évekből Josef Kripsszel, Richard Strauss-szal és másokkal.
Bízunk benne, hogy az országossá vált versenyt néhány év múlva hasonlóan sikeres
folytatás követi majd, amely méltóképpen reprezentálja a ma is tovább élő magyar
hegedűs hagyományt.
|
