A "nagy testvér" mellett egy szerényebb, de a jövő szempontjából mégis fontosnak minősíthető fesztivál zajlott márciusban, a Budapesti Tavaszi Fesztivált megelőző napokban: a művészeti ösztöndíjasoké. Az eseménysorozatot másodízben rendezi meg az ösztöndíjakat gondozó Interart Fesztiválközpont Kht. Munkájuk gyümölcseként olyan gyakorlat kezd kialakulni, amely segíti a művészeti felsőoktatást, egyengeti a fiatal alkotók és előadók útját. Hiszen legyen valaki pályakezdő zeneszerző, táncos, irodalomtudós, fotográfus vagy szobrász - egyformán szüksége van a közönséggel, az olvasóval való mielőbbi találkozásra, a tájékozódást segítő visszhangra. Többek közt erről beszélgettünk Schanda Beátával, az Interart ügyvezetőjével.

- Tíz különböző elnevezéssel léteznek ösztöndíjak. Idén is megjelent az ösztöndíjasok katalógusa; a támogatást élvezők változatos helyszíneken, széles körben számoltak be eredményeikről. Honnan jutott pénz erre a majdnem egyhetes fesztiválra? Alig hiszem, hogy a szerény vagyonnal létrehozott közhasznú társaság ilyen célokra saját forrásokkal rendelkezne.
- Az ösztöndíjakat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozza. Egyhez: a Moholy-Nagy ipari formatervezőihez a megfelelő szaktárca, a Gazdasági Minisztérium is hozzájárul. Tavaly rendeztünk először fesztivált, ekkor jelentettük meg először az ösztöndíjasok katalógusát is, amelyben kinek-kinek föltehetően az első, nemzetközi nyilvánosság előtt bemutatható szakmai önéletrajzát adtuk közre, magyarul és angolul. Mindjárt az első fesztiválon bebizonyosodott: érdemes volt ezeket a fiatal művészeket egy csoportba gyűjteni, a mappában "megörökíteni", hiszen ők nagyjából azonos korosztályt képviselnek - a jövő alkotóiról és előadóiról kaphatott így átfogó képet a szép számú érdeklődő közönség. S noha vannak második évre áthúzódó ösztöndíjak, sok az újdonság az anyagban, ezért friss katalógust szerkesztettünk, az előző évi stílusában, de azt tovább finomítva - ennek költségét teljes egészében a minisztérium állta. A koncertek, előadások, kiállítások megrendezéséhez, tehát a fesztivál létrejöttéhez a minisztérium mellett a Nemzeti Kulturális Alapprogram járult hozzá, és jelentős anyagi áldozatot vállaltak a társrendezők és a termek, helyszínek fönntartói is. A rendezvény népszerűsége erősödni látszik, pedig amikor az elsőhöz hozzákezdtünk, arra számítottunk, hogy csak négy-öt év után válik majd igazán ismertté. Arra azonban egy percig sem gondoltunk, hogy egy ilyen fesztivál valaha is eltarthatná magát. Az eseménysorozatnak éppen az a funkciója, hogy - mint a nemzet leendő büszkeségeit - azokat az ifjú művészeket mutassa be, akik még nem a piacon, a piacról élnek.
- Már tavaly is azt remélték, hogy a különféle művészeti ágak, műfajok képviselői közös ünnepnek tekintik majd a fesztivált, s az idősebb korosztályokat jellemző elszigeteltség sem lesz jellemző.
- Az volt a szándékunk, hogy megteremtjük a kapcsolódás lehetőségét, de sajnos nemigen tapasztaltuk, hogy éltek volna ezzel. Az egymáshoz régóta közelebb állók, egy-egy képző- és iparművész, egy olyan festő, aki fotográfiával foglalkozik, föl-föltűnt ugyan a másik bemutatkozásán, de az a fajta átjárás, amelyet elképzeltünk, egyelőre nem alakult ki. Sokat beszélgettünk erről néhány társrendezővel. Találgattuk, vajon ez csak a mi eszményünk volna, vagy valóban lehetnek olyan történelmi-társadalmi helyzetek, amikor a másik művészete, egyáltalán: a többi ember iránti érdeklődés előtérbe kerül, és primer módon megnyilvánul. Szerintem ilyen pezsgő és sokszínű volt a hatvanas-hetvenes évek fiatal művészeinek mozgása. Most az egyéni érdeklődést leszámítva - hiszen volt rá példa, hogy képzőművész és zenész egymásra talált - általánosan nem jellemző az őszinte kíváncsiság.
Mellőzve a nosztalgikus hangokat, tényként említem, hogy azokban az években működött egy-két hétköznapi fórum is, például a Fiatal Művészek Klubja. A klubot ugyan a KISZ tartotta fönn, de Gyémánt László jazz-témájú képeiért, Bálint Endre kollázsaiért - ahogy mondani szokták - a csecsemőtől az aggastyánig mindenki elzarándokolt oda. Nem tudtunk róla, hogy Bálint vagy Gyémánt akkoriban a hivatalos kultúrpolitika favoritja lett volna. Más kérdés, hogy a művészeti képzés a felsőoktatási integrációban - a sajátosságai miatt igen helyesen - nem vett részt. De a művészeti oktatási intézmények, úgy látom, bár rektori szövetségük (MERSZ) működik, nem találták meg egymással a kapcsolatot.
- Az ösztöndíjak naptári-pénzügyi évre szólnak, a fesztivál tehát egy-egy periódus lezárása, mondhatni: nyilvános beszámoló. A záróeseményeken jelen voltak az idei támogatottak is, akik átvették az erről szóló dokumentumot.
- Az ösztöndíjakat a NKÖM minisztere ítéli oda - ebben a pillanatban nyolc ösztöndíjcsoportról tudjuk, kik nyerték el az összeget. Mivel az életkori határig, azaz harmincöt éves korig háromszor lehet kérni és elnyerni a támogatást, tudjuk azt is, kik kapnak valamilyen munka folytatásához segítséget. Az Interart a fesztivált és a hozzá kapcsolódó katalógust gondozza: a projekt 2001-es terveit akkor tisztázzuk majd, ha a szaktárca képviselői értékelik az idei eredményeket. Az ügyet mindenki fontosnak tartja, azt tehát, hogy a fesztivál megszűnjön, nem tudom elképzelni. Az időpont is megfelelő, hiszen túl a félévi vizsgákon, a tavaszi programdömping előtt irányul a figyelem a fiatal művészekre. A szervezés, a katalóguskészítés körülbelül hat-hét hónapi munka. Az Interart, amelynek egyik alapítója a Magyar Zenei Tanács, működési köre révén egész évben foglalkozik a zenei és táncművészeti ösztöndíjasokkal. A két irodalmi ösztöndíjat (Móricz, Örkény) a Petőfi Irodalmi Múzeum kortárs irodalmi központja gondozza, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus is maga ápolja a kapcsolatokat a szakterületéhez tartozó ösztöndíjasokkal. Mi tehát a Fischer Annie-, Kodály Zoltán- és Fülöp Viktor-ösztöndíjasokkal tartunk szorosabb kapcsolatot. Figyeljük, sőt fölkutatjuk azokat a koncertlehetőségeket, amelyek segítségével teljesülhet például a Fischer Annie előadóművészeti ösztöndíjasok számára előírt szolgálatszám. A friss ösztöndíjasokról mindig készül ismertetőanyag, ezt tájékoztatásul megküldjük a külföldön működő magyar kulturális intézeteknek. Ezek gyakran szerveznek műsoros esteket, ünnepi alkalomhoz illő koncerteket - s mint minisztériumi intézményeknek a minisztérium ösztöndíjasait ajánljuk figyelmükbe. A '99-es évről kifejezetten jók a tapasztalataink e téren: González Mónika ének-, Réti Balázs zongora- és Vajda Gergely klarinétművésszel triót hoztunk létre, ők több helyen sikerrel léptek föl. Farkas Rózsa cimbalomművész nemrég játszott Bécsben, a felszerelése miatt nehezen utaztatható Abmiram ütős duó számára pedig egy Bécs-Prága miniturnét szerveztünk. Azt hiszem, ezek a bemutatkozási alkalmak sok további kapcsolat csíráját rejtik magukban, és így beépülnek a későbbi karrierbe. Ennél kevésbé látványos, amit a Kodály-ösztöndíjasokért tehetünk, de amikor partnereink egy-egy megemlékezéshez, tudományos konferenciához tanácsadót kérnek, természetesen őket ajánljuk, s olyankor is ezt tesszük, ha valaki a legfiatalabb magyar zeneszerző-nemzedék iránt érdeklődik. Szeretnénk külföldön is több művészeti ág képviselőiből egy-egy minifesztivált rendezni: a stuttgarti, londoni magyar intézménnyel tervezgetünk ilyen találkozót.
- Jó, hogy valaki háromszor is elnyerhet egy-egy ösztöndíjat?
- Erre nehéz egyértelmű választ adni. A Derkovits-ösztöndíj esetében, amely legrégebben, az ötvenes évek óta létezik, kezdetben automatikusan három évig tartott a jogosultság. Ma a javaslattevő kuratóriumok nagyon gondosan mérlegelnek. Volt, akinél egy évi szünet után most, a harmadik esztendőben adtak ismét ösztöndíjat. Vagy hogy másféle példát mondjak: a tavaly Fischer Annie-ösztöndíjas klarinétos Vajda Gergely idén zeneszerzőként részesül támogatásban. Azt hiszem, helyes ez a rugalmasság. A rendszert komoly szakmai követelmények jellemzik, ezért vélhető, hogy évek múltán rangot és hitelt ad majd, ha valakinek az életrajzában szerepel, hogy Örkény-, Moholy-Nagy- vagy Fülöp Viktor-ösztöndíjas volt. Ezek közül az ifjú művészek közül kell kikerülnie a jövő évszázad nagy előadóművészeinek és alkotóinak. Nem biztos, hogy fölismerjük, melyikük lesz az, de az biztos, hogy közöttük van - ez a közpénzek lehető legjobb befektetése.
- Az Interart hagyományos munkái a nyárhoz kapcsolódnak.
- A szokásos időpontban, június utolsó hetében rendezzük meg a Soproni Régi Zenei Napokat. Malcolm Bilson, Simon Standage után idén Barthold Kuijken, a kiváló barokkfuvolás lesz legfontosabb vendégünk, aki örömünkre igen sokoldalú közreműködést vállalt: kurzust és előadásokat tart, hangversenyezik. Egy billentyűs és egy vonós után tehát most egy fúvós művész dolgozik Sopronban, s jövőre szeretnénk a sorozatot elölről kezdeni. Az énekesek képzését Martin Klietmann vezeti. Sopronban nem foglalkozunk a reneszánsszal, csak a barokk és a közvetlenül azt követő évek zenéjének korhű előadására koncentrálunk. Egy héttel később kezdődik a Bartók Szeminárium és Fesztivál Szombathelyen. Idén ismét lesz karmesterkurzus, amelyet először vezet Peskó Zoltán, Tihanyi László segédletével. A kurzus anyagát Bartók zenekari művei alkotják, a többi szaknak is a Bartók-oeuvre áll középpontjában, de megjelenik a kortárs zene is, amely természetesen válasz a bartóki életműre. A fesztivál programjában - ehhez a millennium adta az alkalmat - visszatekintünk a huszadik századi kóruskultúrára. A nyitóhangversenyen a Magyar Rádió Gyermekkórusa lép föl: Bartók, Kodály és Bárdos Lajos énekkari darabjaiból nyújtanak válogatást. E század újdonsága az elektronikus zene - a speciális kurzus hallgatói Szombathelyen Manuel Hidalgo, Johannes Kretz, Jacopo Baboni Schilingi és Szigetvári Andrea előadásain vehetnek részt, majd átmehetnek Sárvárra, ahol az elektroakusztikus zenei fesztivál magyar és külföldi közreműködőivel találkozhatnak. A szeminárium a népzene ihlető forrására is ráirányítja a figyelmet. Szombathelyen az Európán kívüli népzene is megjelenik - idén fekete Afrika zenéjét akarjuk bemutatni. Ezután egy egészen más jellegű eseményre készülünk: a 35. Budapesti Zenei Versenyre, amely egyúttal első is, hiszen először lesz nálunk nemzetközi csembalóverseny. Az ötletadó Sebestyén János volt, ő tölti majd be a nemzetközi zsűri elnökének tisztét. Vele abban állapodtunk meg, hogy bár a program anyagát választhatnánk kizárólag a historikus zenéből is, az azonban kevésbé illene Budapesthez. Mi itt is ritkaságokat kínálunk, tehát a régi és új metszéspontjában rendezzük a versenyt. A verseny anyagában szerepelnek régi kompozíciók: Bach, Rameau, Bakfark Bálint művei, ezek mellé a szerkesztő bizottság Bartók Mikrokozmoszából és Petrovics Önarcképeiből választott néhány darabot, a döntőre pedig Szokolay Sándortól várunk új kompozíciót. Erős kihívás ez az összeállítás, mert sokoldalú egyéniséget feltételez. A nyitókoncertet a Bach-évforduló előtt tisztelegve a mester emlékének szenteljük, a zsűri tagjai - Zuzana Růžičková, Horváth Anikó, Kenneth Gilbert, Jacques Ogg, Spányi Miklós - a két és négy csembalóra írt versenyművekből játszanak.
- Az Interart jelenleg érvényes közhasznú szerződése az esztendő végén lejár. Készülnek a következő esztendőre?
- Bizonytalan a helyzetünk, de tevékenységi körünk hagyományos, a 2001-es versenyeket és kurzusokat most kell meghirdetni, az előadókat, vendégművészeket most kell fölkérni. Ezeknek a művészeknek legalább három évre kész a munkatervük - ahhoz tehát, hogy a következő évi Liszt Zongoraverseny zsűrije elég rangos legyen, már az előző versenyen el kellett indítani a meghívások ügyét. Külföldön nem veszik figyelembe az átszervezéseket, személyi változásokat: korrekt válaszokat óhajtanak kapni, időben. Nálunk kialakult egy jól működő szakmai kapcsolatrendszer, birtokában vagyunk a fesztivál- és versenyszervezés Európában bevezetett know how-jának - sajnálnám, ha erre a tudásra a jövőben nem építenének.

Felvégi Andrea felvétele