Athenaeum 2000 Kiadó - Reviczky Béla
- Gemini Kiadó néven kezdtem keresni Önöket, aztán úgy hallottam, hogy megszűntek, illetve beolvadtak egy másik kiadóba. Felmerült az Athenaeum Kiadó és az új Rózsavölgyi neve is. Mi a helyzet tulajdonképpen?
- 1999 február elsejétől a mi Gemini Kiadónkat átvette az Athenaeum. Ennek fő oka az volt, hogy a tematika, melyet képviseltünk, éppen megfelelt annak, amit ők szerettek volna erősíteni. Ez az ismeretterjesztés és a zeneműkiadás. Így a Gemini valóban megszűnt, most Athenaeum 2000 Kiadó néven működünk tovább. Ennek a cégnek egyik márkarészét alkotja a Rózsavölgyi és Társa, amely kifejezetten zenei könyvek, kotta- és hangzó anyagok kiadásával foglalkozik. A nevet azért használhatjuk, mert a többségi tulajdonos Líra és Lant Rt. jogosult használni a Rózsavölgyi nevet, hiszen a zeneműbolt szintén hozzájuk tartozik.
- Ezek szerint üzletet láttak abban, amit Önök a Gemini Kiadóval képviseltek?
- Profilunk változatlan, de most sokkal nagyobb léptékben folytathatjuk, amit egészen kis kiadóként kezdtünk el. Új körülményeink között azt a célt tűztük magunk elé, hogy legalábbis a zenei könyvek kiadásában meghatározók legyünk a piacon.
- Könnyű ez a feladat?
- Nem: ez biztosan nem üzlet. A korábbi profilgazda nem véletlenül mondott le róla. Viszont Magyarországon erős a zenei élet, sokan vesznek részt amatőr mozgalmakban, egészen biztos, hogy könyvekkel meg lehet találni őket. Kérdés persze, milyen könyvekkel, kérdés, mennyien hajlandók és mennyien tudják megvenni ezeket a könyveket. Elsősorban az a feladatunk, hogy rentábilisan tudjuk kiadni a könyveket, és elérhető áron juttassuk el azokhoz, akik szeretnék megvenni.
- A zenén belül az ismeretterjesztés a fő profiljuk?
- Erre a kérdésre igennel válaszolhatok: a zene iránt érdeklődők számára szeretnénk alapkönyveket, de a részkérdésekkel foglalkozókat is kiadni.
- Mi fér ebbe bele?
- Monográfia-sorozatunkban sokféle kor és térség zenéje jelenik meg egy-egy könyvben. Elkezdtük ezt már a Gemini Kiadóban A kereszténység zenéjével, a Kelet zenéjével, és most fog megjelenni egy klezmer zenével foglalkozó önálló monográfia. Megjelenés előtt áll egy Európai népzene című összefoglalás, amely svéd munka. Hallatlanul érdekesen rendszerezi a népzenét, és nagyon fontos helyet szán a magyar népzenének. Az általunk kiadni szándékozott könyvek másik típusát a kalauzok alkotják. A közeljövőben egy operakalauzunk fog megjelenni - de ilyesmi minden műfajban kiadható, és mi készen is állunk erre, csak idő és pénz kérdése az egész. Hamarosan kiadjuk Kesztler Lőrinc Zenei alapfogalmak című munkáját, amely utoljára negyven évvel ezelőtt jelent meg. Szerintünk alapkönyv, be is tettük a középiskolásoknak szánt Lyceum sorozatunkba. Rövidesen megjelenik a magyar zeneszerzők életét összefoglaló lexikonunk, amelyben az életrajz mellett lehetőleg teljes műjegyzéket szeretnénk feltüntetni. Ezt is középiskolásoknak szánjuk.
- Ezek főleg kézikönyvek. Szakmai igényű kötetekre nem gondolnak?
- Ahhoz még túl fiatal a kiadó, hogy megtalálták volna a szakma képviselői. Ma az Internet világában egyes anyagokat elég ott megjelentetni, de a könyvnyomtatás új és jó lehetősége a digitális nyomtatás. A kézirat lemezen készül el, amit odaadunk a nyomdának, és elkészül belőle a könyv. Így már lehetőség van 2-300 példányban is megjelenni, ami a magyar piacon a tudományos könyveknek megfelelő példányszám. Szeretnénk ilyen könyvekkel is foglalkozni, viszont nem mondhatnám, hogy sorakoznak nálunk a kéziratok. Ugyanez áll a kortárs zeneszerzők műveire is.
- Változott-e Ön szerint a zenei könyvkiadás helyzete az utóbbi években?
- 20-25 évvel ezelőtt a zenei könyvkiadás sokrétűbb volt, még akkor is, ha jórészt egyetlen kiadó tevékenységére épült. Viszont képes volt közös nevezőre hozni az ismeretterjesztést, a szakmai kiadást - sőt még a bestsellerek iránti igényt is. Mások voltak a feltételek. A mai kiadványok jelentős része külföldi átvétel, ez meg is határozza a tartalmukat. Valójában majdnem minden külföldön megjelent könyvet át kellene dolgozni, hogy magyar olvasó számára is fogyasztható legyen.
- Elősegítené ön szerint a zenei könyvkiadást, ha a kiadók kapcsolatot tartanának egymással?
- Okvetlenül. Ez a könyvkiadás minden területén nagyon jó volna: a téma jól körülhatárolható, az olvasóközönség is meghatározható. Biztosan jó lenne, ha valamilyen kapcsolatba tudnánk kerülni.
- Milyen nagyságrendet képvisel egy évben a zenei könyvek kiadása?
- Ez az első év még csonka, hiszen február elején indultunk, de körülbelül 15 könyvet tervezünk évente. Ezt egészítik ki a kották és a hangzó anyagok. A kottakiadás két szálon fut: egy komoly- és egy könnyűzenein. A komolyzeneiben kiegészítőket szeretnénk kiadni, például a zenepedagógia számára olyan előadási darabok sorozatát indítjuk el rövidesen, amelyeket már a kezdő növendékek is eljátszhatnak. Rövid, az első- és másodéves zeneiskolások képzettségének megfelelő művek ezek. Zongorával kezdjük, két kötettel - de más hangszerekre is tervezzük. A KÓTA kezdeményezésére és összeállításában kiadunk egy kétkötetes 20. századi kórusantológiát - az egyik kötet a vegyeskari műveket tartalmazza, a másik az egynemű karra írt kompozíciókat. Ez reprezentatív válogatás, összefoglalja a 20. századi magyar kórusművészetet: a vegyes kar területén Kodálytól Gyöngyösi Leventéig, az egynemű karok esetében Bartóktól Mohai Miklósig nyújt válogatást. Az első kiadás 2500 példányban jelenik meg. Elsősorban a karnagyokat szeretnénk ellátni, de úgy tudom, a kórusmozgalom százezres nagyságrendű.

Jelenkor Kiadó - Csordás Gábor
- Milyen kapcsolatban áll a Jelenkor Kiadó a folyóirattal?
- A folyóirat 1958 óta jelenik meg - az 1980-as évek végén én voltam a főszerkesztője. 1989-ben kezdtem el könyveket kiadni, még a folyóiraton belül. Azután a kettő együtt már túl sok volt, kiléptem, és megalapítottam a Jelenkor Kiadót. Egy ideig még mi adtuk ki a folyóiratot is, de mára semmi hivatalos kapcsolat nincs közöttünk.
- Zenei könyveket a kezdetektől fogva megjelentetnek?
- Majdnem. Legelső zenei könyvünk, A csend, Cage esszékötete volt, amely nemcsak a Silence darabjait tartalmazta, hanem teljes keresztmetszetű válogatást nyújtott az életműből. Ha jól emlékszem, a második évben adtuk ki, egy utánnyomás is megjelent belőle.
- Hány könyvet jelentetnek meg évente?
- Az utóbbi időben évente 40-50 kiadványunk jelenik meg. Az irodalmi kiadók között nagynak számítunk.
- Ebből mennyi a zene?
- Nem sok - kevesebb, mint szeretnénk. Évente egy-két zenei könyvet jelentetünk meg. Mi nem zenei könyvkiadó vagyunk, hanem egy nagyobb program részeként a művészetről szóló írásokkal is foglalkozunk, mint ahogyan már a Jelenkor is irodalmi és művészeti folyóiratként indult. Nem kizárólag szakmai írásokban gondolkozunk, hanem olyanokban is, melyeket egy művelt embernek ismernie érdemes, és irodalmi értékük is van. Ars Longa-sorozatunk tartalmazza a művészetről szóló írásokat - ennek részeként jelennek meg zenei tárgyú könyvek. Idén - ha az angol nyelvű kiadást is ideszámítom - négy zenei könyvet adtunk ki, tehát a tendencia növekvő.
- Melyek ezek?
- Kiadtuk Dolinszky Miklós esszékötetét, mely nem kizárólag zenei témájú, de az írások túlnyomó többsége az. Hihetetlenül izgalmas Mozart-tanulmány olvasható benne. Megjelentettük Sáry László Kreatív zenei gyakorlatok című könyvét, mely egy új oktatási módszert vázol fel. Ez már régóta él a gyakorlatban, de Sáry nógatásunkra meg is írta a módszerét, s ezt én nagy fegyverténynek tartom. Ezer példányban adtuk ki - már el is fogyott. Valószínűleg utánnyomás is készül belőle, mert nagyon keresik. Kiadtuk angol változatban is. Szakmai szempontból talán legizgalmasabb könyvünk volt Vikárius László Bartók-kötete: a Modell és inspiráció Bartók zenei gondolkodásában. Nem vagyok zenei szakember, de a hozzáértők azt mondják, nagyon régen jelent meg ennyire eredeti, új gondolatokat tartalmazó könyv Bartók Béláról.
- Szellemi műhellyé alakult a kiadó?
- Egész kiadói stratégiánk azon alapul, hogy amit értékesnek tartunk, azt tűzön-vízen át szeretnénk kiadni. Sáry Lászlót sem volt könnyű rávenni, hogy megírja a módszerét, de mindent megtettem a cél érdekében. Ugyanez volt a helyzet Vikárius László kéziratának elolvasása után, melyet egy szerkesztőnk fedezett fel. Meg kell mondanom, hogy miután elkezdtem zenei tárgyú könyveket kiadni, több kézirat is megfordult a kezem között, elég sok szakmai kéziratot is elolvastam, de sokat vissza is utasítottam. Az ilyen munkákra kell hogy legyen kiadó, de minket nem ez izgat. Ha valaki korrekt módon összefoglalja egy zeneszerző munkáját, annak van létjogosultsága, de minket nem ez lelkesít.
- A Cage-könyv tehát indításként utat is mutatott a későbbi kiadványokhoz?
- Bennem személy szerint régóta él a vonzalom a kortárs zene iránt, Pécsett pedig dolgozik egy művészértelmiség, amellyel régóta személyes kapcsolatban állok. Mindez lehetőségeket kínál, s ezeket igyekszünk is kihasználni. Szerencsére az egyik szerkesztőnk ért is a zenéhez, ráadásul nagyon jól fordít, ő ültette át a Cage-könyvet. Ilyen alapon nyugszik a filozófiai sorozatunk is, de a képzőművészettel is így vagyunk - ami a látókörünkbe kerül, és értékesnek ítéljük, azt kiadjuk. Valóban egy műhelyszerű kör alakult a kiadó körül, és az ő közvetítésükkel, tanácsaik és véleményük alapján döntünk a kiadandó könyvekről.
-Tehát nem foglalkoznak külön zenei könyvekkel, hanem kihasználják az adódó alkalmakat, vagy megíratnak könyveket, amelyeket fontosnak tartanak?
- Semmire sem szeretnénk "ráállni", inkább mindenből azt próbáljuk kiemelni, ami számunkra igazán izgalmas. Ha egy évben öt ilyen könyv kerül a kezembe, akkor ötöt fogunk kiadni - feltéve, hogy tudunk pénzt szerezni hozzá -, ha pedig egy sem, akkor egyet sem. Tevékenységünknek ez a része nem úgy működik, hogy "minden évben kipipálom a zenei rovatot". Ennek nem volna értelme. A kérdés az, születik-e valami a szakmában, ami minket lázba hoz.
- Van most ilyen kézirat a kezei között?
- Egy dolog izgat most, amire már régóta várok. Nagyon boldogan számítok rá, hogy Wilheim András ír egy Kurtág-könyvet, amelyet nekünk ígért. Ezt már tűkön ülve várom. De legutóbb a frankfurti könyvvásáron is láttam egy Lutosławski-kötetet, amely szintén nagyon izgat.

Akkord Zenei Kiadó - Hollós Máté
- Ön nem csupán az Akkord Zenei Kiadóban tevékenykedik.
- Valóban: a Hungaroton Records Kft. ügyvezető igazgatója vagyok.
- Az Akkord ezek szerint kedvtelés?
- 1989 végén egy barátom, aki akkor a könyvkiadásban és -kereskedelemben dolgozott, érdemesnek látta, hogy a zeneműkiadói tevékenységbe is belevágjon, de nem volt hozzá szakértelme - nekem meg nem volt meg hozzá a pénzem, úgyhogy ezt a kettőt összeillesztvén indítottuk meg a kiadót. Kottákat és könyveket jelentetünk meg. 1990 nyarán hívtak a Hungarotonhoz komolyzenei főszerkesztőnek, így alakult ki a mai helyzet. Az Akkordban ma már csak szűkebb zenei szakértelmet igénylő tevékenységet végzek, még azt sem mondanám, hogy a másodállásom. Azért sem, mert jelenleg feleségemmel, Gróf Erzsébettel dolgozunk az Akkordban. Ő az ügyvezető, ő intéz szinte mindent, de még neki sem ez az állása. Hogy az elmúlt évek során működőképesek maradtunk, annak köszönhető, hogy semmilyen jogcímen nem veszünk ki a vállalkozásból egy fillért sem, minden pénzt visszaforgatunk.
- A zenén belül van-e olyan terület, amelyet előnyben részesítenek?
- Úgy adódott, hogy a könyvek közül elsősorban a zenetudományi érdeklődésre számot tartó irodalommal foglalkozunk. Nem adunk ki Pavarotti-életrajzot, de nálunk jelent meg egyik legnagyobb Bartók-kutatónk, Lendvai Ernő összes magyar nyelven fellelhető munkája. Most lát napvilágot Somfai László eredetileg Amerikában kiadott Bartók-könyve, s ugyancsak friss kiadvány Sólyom György zenetörténész Liszt késői műveit elemző kötete. Nálunk jelent meg Jelinek Gábor hangképzési tankönyve is. Frank Oszkár A romantikus zene műhelytitkai című analíziseit is mi gondoztuk: a korábbit Schubert-dalokról, az ideit Chopin zongoraműveiről.
- Hiánypótlásra törekednek és saját vonzalmaikra is hallgatnak?
- Persze hogy minket is érdekelnek ezek a könyvek. Miután a Zeneműkiadó és a Gondolat megszüntette könyvkiadói tevékenységét, igyekeztünk a helyükre lépni. Most ugyan már rajtunk kívül is van olyan cég, amely a zenei könyvkiadásban dolgozik - a Mágusra vagy az Európára gondolok-, de talán azt mondhatom: mennyiségileg és szakmailag leginkább a mi kiadónk töltötte ki az űrt. Mostanában évente 3-4 kötetünk jelenik meg. A nehézséget a finanszírozás tisztázatlansága okozza: egyre bizonytalanabb az anyagi háttér.
- Pályázni lehet, de tervezni nem?
- Néhány éve - elvileg - alacsonyabbak voltak az összegek, de a gyakorlat azt mutatta, hogy egy zenei könyvet meg lehetett jelentetni úgy, hogy költségvetésének nagyjából a felét adta a Nemzeti Kulturális Alap, a másik felét pedig a Magyar Könyv Alapítvány. Jól is működött ez, de azután a Magyar Könyv Alapítvány évekig szüneteltette a zenei könyvek támogatását. Márpedig nem lehet mindent az NKA pályázataira alapozni, mert csak az összköltség felére vagy a nyomdaköltségre lehet pályázni, és természetesen egyáltalán nem biztos, hogy azt az összeget, amit a kiadó kér, meg is adják. De még ha megadják is, akkor sem teljes a támogatás - vagyis hiányzik a másik pillér, s így nagy a veszélye annak, hogy a híd a vízbe zuhan. A baj az, hogy az ilyen típusú könyvrepertoárral nem lehet üzleti forgalmat lebonyolítani.
- Kis példányszám, lassú fogyás?
- Erről van szó. Ezeknek a könyveknek nagyon kicsi a forgási sebessége, tehát nem lehet arra számítani, hogy a kiadó anyagi áldozata belátható időn belül megtérüljön. Ennek ellenére mi lényegében annyival járulunk hozzá minden könyvhöz, hogy kiadói költségeket nem szoktunk a pályázatban érvényesíteni. A rezsiköltségeinket saját zsebből álljuk, mivel a lakásunkból intézünk minden kiadói ügyet.
- Ez magyarázat lehet arra is, hogy az Akkord az egyetlen olyan kiadó, amely csak zenei tárgyú könyveket gondoz.
- Ez igaz. Ennek ellenére fő tevékenységünk - ha rangsorolni kell -, a kottakiadás, amely nem tudja eltartani a zenei könyvkiadást. Nyilvánvalóan az Editio Musica is hasonló szempontok alapján építette le az utóbbit, jóllehet a céget zenetudósok vezetik, tehát igazán nem lehet mondani, hogy negatív értelemben elfogultak volnának a könyv műfajával szemben. A kottakiadás is nagyon sok beruházást követel a kottagrafikától a nyomdaköltségig, és a forgási sebesség relatíve ott is igen csekély - a fénymásolás által okozott károkról nem is beszélve. Arra tehát nem számíthatunk, hogy egy kottánk fogja eltartani egy zenei könyvünket. Pedig a kotta legalább nemzetközileg terjeszthető. Bár most jelent meg az első idegen nyelvű könyvünk is, Lendvai Ernő Bartók stílusa című művének angol fordítása. Nemsokára szintén angolul jelenik meg Lendvai Ernőtől a Toscanini és Beethoven című tanulmánykötet.
- Az idegen nyelvű könyveket jobban segítik a pályázatok?
- Nekünk szerencsénk volt a Bartók stílusával, mert a frankfurti vásár alkalmával támogatásban részesítették. Ez természetesen nem volt száz százalékos, de még szereztünk hozzá pénzt. Hogy a későbbiekben sikerül-e ilyesmire támogatást találni, azt erősen kétségesnek tartom, hiszen általában nincs olyan fórum, ahol pályázni lehetne.
- A szakmától kapnak-e visszajelzéseket?
- Nem öndicséret, ha azt mondom: nagyon jó visszajelzéseket kapunk, a kottákra és a könyvekre is. Sikerünket mutatja az is, hogy sokan érdeklődnek nálunk a megjelenés lehetőségéről. Nagy nevekről is szó van, akiknek sok régi munkája is kiadásra érdemes, esetleg változtatással, bővítéssel. Ezeket mi nagyon szívesen meg is jelentetnénk. Például évek óta beszélgetünk arról Kárpáti Jánossal, hogy az ő korábbi Bartók-munkái megjelenhetnének újból. Esetleg a Bartók-vonósnégyesekről szóló kötete. Miként nagyon szeretném - lelkes tanítványa voltam - Pernye András időközben hozzáférhetetlenné vált könyveit újra kiadni, és így tovább. Volna tehát anyag. A baj az, hogy ennyire bizonytalan pénzügyi keretek között évről-évre az a kérdés, jövőre ki fogunk-e még adni egyáltalán könyvet, de ha kiadunk is, akkor is biztosan kevesebbet, mint amennyit szeretnénk.
- Szoktak-e egyeztetni más kiadókkal?
- Hivatalos egyeztetés nincs: jövet-menet véletlenül beszélgetve derül ki, melyikünk mire készül, de ez nem formális tanácskozás. Annak a veszélye, hogy valamit egyszerre jelentetnénk meg, egyáltalán nem fenyeget, hiszen elsősorban olyan könyvekről van szó, amelyeknek élő, vagy legalábbis jogvédett szerzőjük van. Az engedély nem irányulhat egyszerre kétfelé.
- Öt év múlva ugyanilyen lelkierővel fognak tevékenykedni?
- Nagyon bízom benne, hogy igen. Ami a kottakiadást illeti, nincs kétségem, annak ellenére, hogy az egész zeneműkiadás súlyos kérdések előtt áll, elsősorban az internet okán. Mégis úgy gondolom, továbbra is lesz szerepük a zeneműkiadóknak, legfeljebb kicsit változik a médium. A könyvkiadás száz százalékosan támogatások függvénye. Ha a támogatások forrása elapad, akkor nem vagyok biztos a jövőben.

Liszt Ferenc Zeneakadémia - Kárpáti János
- A Liszt Ferenc Zeneakadémia is ad ki könyveket. Mit és milyen gyakran?
- A Zeneakadémia nem könyvkiadó, könyveket csak alkalmanként jelentet meg. 1986-ban adtuk ki az elsőt, mint a Zeneművészeti Főiskola Tudományos Közleményeit. Ezek szigorúan szakmai kiadványok, melyek valamilyen formában kapcsolatban állnak a Zeneakadémián folyó oktatással vagy az intézmény tulajdonával. Első kiadványunk a Liszt Emlékmúzeumban őrzött Liszt-hagyaték katalógusa, két vaskos kötetben. A harmadik könyvünk Weiner Leó munkásságát mutatja be. Nálunk a kiadványokra nincs külön költségvetési keret: minden egyes könyvet alkalmilag kellett valahonnan megtámogattatni. A Weiner-tanulmányt a Weiner-hagyatékból finanszíroztuk, a Liszt-kötetre a Liszt-év alkalmából kaptunk a minisztériumtól támogatást. A Fejezetek a Zeneakadémia történetéből című kiadványunkat is a Weiner-hagyatékból sikerült támogattatnunk. Kroó György egyik utolsó műve volt a kétkötetes Szabolcsi-monográfia, amelyet a Soros Alapítvány, a Hauser Alapítvány és a Musica Omnium Alapítvány támogatott. Ezeken kívül egy kiadványunk van még: A Zeneakadémia című képeskönyv, melyet két könyvtári munkatársam írt és állított össze. Nagy siker, most készül angol nyelvű változata, mert úgy tűnik, van rá igény. Munkánk semmiképp sem tekinthető igazi kiadói tevékenységnek, még csak periodikusnak sem mondható, hiszen semmiféle rendszeresség nincs benne. Csak akkor jelenhet meg kötetünk, ha külön szerzünk rá pénzt, és ha van valamilyen speciális anyagunk. Szabolcsi Bence elfeledett, kevéssé ismert tanulmányait adnánk közre legközelebb, Wilheim András szerkesztésében, de pénz még nincs rá. 2000-ben lesz 125 éves a Zeneakadémia. Ez alkalom- ból jubileumi emlékkönyvet tervezünk, amelyre talán kapunk pénzt a minisztériumtól.
- Milyen távlatokat nyitna, ha rendszeresen adhatnának ki könyvet?
- Erre vonatkozóan van némi tendencia a jelenlegi struktúrában is, ugyanis pár évvel ezelőtt megindult egy minisztériumi tankönyvtámogatási program, amely meglehetősen nagyszabásúnak látszik. A felsőoktatási pályázatok irodája koordinálja, és jelentős pénzeket kapnak a kiadók, azzal a feltétellel, hogy magas színvonalú szakkönyvet, illetve egyetemi tankönyvet adjanak ki. Ennek kialakult a gyakorlata, sőt minden év őszén kiállítást és börzét is tartanak; konferenciákat és előadásokat, valamint nagyszabású könyvkiállítást szerveznek, ahol a kiadók elsősorban azokat a könyveket mutatják be, amelyeket a minisztériumi tankönyvtámogatás keretében tudtak megjelentetni. Eddig igen kevés zenei könyv jelent meg, de ha a dolognak ezt a részét tudnánk intézményesíteni-megerősíteni, akkor jobban működhetne. Nálunk még az is probléma, hogy nincs, aki ezzel hivatásszerűen foglalkozna. Ön azt mondja, jó lenne, ha az egyetem tudna könyveket kiadni. Ahhoz, hogy az egyetem kiadással foglalkozzék, apparátus kellene. A mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy a kiadói gondok rám hárulnak, és ha nekem nincs elég időm foglalkozni velük, akkor az ügy leáll. Ha volna erre munkatársunk, akkor pályázhattunk volna, és ha olyan sokan nyertek, akkor mi is nyerhettünk volna - akkor pedig több zenei tárgyú könyv is megjelenhetett volna, még a jelenlegi struktúrában is. Egyszerűen az apparátus hiányzik.
- Tudnának alkalmazni olyan embert, aki ezzel foglalkozik?
- Ez ördögi kör: hogy megérje valakit foglalkoztatni, ahhoz működnie kellene. De akkor tud csak működni, ha már valaki foglalkozik vele.