Szakmai helyzetkép
Az objektív méltatáshoz sok oldalas cikkre volna szükség; ezúttal csak egy-egy vázlatpont rövid megemlítésére szorítkozhatom, részletes kifejtés nélkül.
Bámulatos, hogy az Ujfalussy-esztétika képes 170 (sőt rövidített formájában 35) oldalon összefoglalni azokat a lényeges szempontokat, kategóriákat, kérdéseket, amelyeket a "Zenei jelentés nemzetközi konferenciája" (International Conference on Musical Signification) tagjai is magukénak vallanak immár 15 éve. A kétévenként sorra kerülő nemzetközi találkozók nyomán máig mintegy huszonöt fontos egyéni és gyűjteményes kötet látott napvilágot a "Zenei jelentés" témakörében. Ennek fő kategóriái:
1. Az utóbbi években a megújuló zenetudományt (azaz a "kritikai" vagy "általános zenetudományt": "new musicology", "systematische Musikwissenschaft") tárgyaló munkák bevezetőjének mindegyike utal "a zenemagyarázat közvetítetlen kettősségére, mondhatni tudathasadására", amelynek bemutatásával az Ujfalussy-esztétika első fejezete indul (Zene és valóság, 1978, 1980, - 150.). R. Monelle, E. Tarasti, M. Everist, D. Cook, F.-B. Mâche, B. Bujic és számos más szerző is úgy látja, hogy az elmúlt évek (az elmúlt évtized) pontot tesznek a zenetudományi pozitivizmus és formalizmus múlt század vége óta tartó hegemóniájára, és újra szerephez juttatják a "poétikai univerzalizmust", a hermeneutikai inspirációt (B. Bujic, M. Everist), illetve a "szemantikai dimenziót" (R. Monelle), a zene által közvetített "kulturális egységeket", amelyeket egy adott kor más művészeti ágai is kifejeznek (U. Eco és E. Tarasti). (Az idegen nyelvű könyvek bibliográfiai adatait lásd Grabócz Márta "Paul Ricoeur narrativitás-elmélete és a zene" című tanulmányában, in: Zenetudományi Dolgozatok 1999, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2000 [március].)
Aki ismeri Ujfalussy tanár úr fejezeteit e kérdéskörben ("Tartalom és forma művészi dialektikájának zenei vonatkozásai": a) formalista magyarázat - abszolút zene; b) a tartalmi igény és a "programzenei" megoldás in: Az esztétika alapjai és a zene, Tankönyvkiadó, Bp. 1968, 151-162.), az előtt világosan áll e zenei gondolkodásbeli törés minden történeti vonatkozása, az 1854-55-ös Hanslick-Liszt "párbajtól" kezdve az 1950?es évekig.
2. Az "új zenetudomány" jelentés- és tartalomcentrikusságával függ össze, hogy az elmúlt 10-15 év zenei elemzéseiben igen nagy jelentőséget kap az intonációelmélet (amit angol nyelvterületen toposznak [topic], francia nyelvterületen szémának, német nyelvterületen - V. Karbusicky és Jiránek nyomán - intonációnak neveznek). Az amerikai zenetudomány büszkén hivatkozik az L. Ratner által 1980-ban újra felfedezett 27 klasszikus zenei "topic"-ra (Koch és Marpurg nyomán!). A finn, a német és a kelet-európai zenetudósok pontosan tudják, hogy ennél a klasszikus zenében is jóval több toposz (intonáció) létezik, és hogy a maga módján minden zenetörténeti korszak hozzájárul az intonációállomány megújításához. Lásd például R. Monelle legújabb könyvét (The Sense of Music. A Semiotic Interpretation, Princeton, Princeton University Press, előreláthatólag 2000 júniusi megjelenés), amely a következő toposz- és intonációtörténeti fejezeteket ígéri: "The wordless song", "The search for topics", "Topic and Leitmotiv", "Genre and structure", stb.; lásd továbbá E. Tarasti, V. Karbusicky, R. Hatten, K. Agawu, J.W. Allenbrook, G. Stefani könyveit e témában.
De egyik zenetudós sem mutatja be olyan komplexitással és történeti-esztétikai hűséggel az intonációk létmódját, filozófiai értelmezésig emelkedő használatát, mint Ujfalussy József elméleti, leíró fejezetei (Zene és valóság, 1978; 1980; Az esztétika alapjai és a zene, 1968) és elemzései (Mozart típusalkotásáról, Beethoven és Bartók szimfonikus zenéjéről stb.).
3. Több zenetudós alkalmazza a toposz intonációszerkezetet leíró zenei stratégiáját, amelyet - főként a greimasi irodalmi szemiotika nyomán - "narratív programnak", "narratív stratégiának", vagy "kifejező formának" ("expressive genre") neveznek. (E. Tarasti, R. Monelle, R. Hatten, C. Miereanu, C. Abbate, A. Newcomb, J.-J. Nattiez stb.). A magyar zenetudósok számára e gondolatok nem újak: Ujfalussy József jóval nagyobb érzékenységgel és részletességgel elemzi például Beethoven, Haydn, Bartók "narratív stratégiáit" - amelyeket ő maga "belső programnak" nevez -, mint a Beethovent elemző amerikai és más nemzetiségű kollégák. (Lásd például: "Drámai építkezés és filozófia Beethoven VI. Szimfóniájában", "»Moira« vagy "kairosz"? Megjegyzések Beethoven V. szimfóniájának értelmezéséhez", in: Zenéről, esztétikáról, Bp. Zeneműkiadó, 1980.)
4. A mágia, a zenei funkció keletkezéséről, a zenei archetípusok születéséről V. Karbusicky és F.-B. Mâche jelentettek meg könyveket. Teóriájuk, gondolatmenetük lényege pontosan fellelhető az Esztétika alapjai és a zene című kötet IV/2 fejezetében ("A valóság zenei mása"): "A zene társadalmi kialakulása": a) a munkatevékenység, mint a zene forrása; b) mágia; c) ember és világának egysége a művészi szinten.
5. A greimasi irodalmi szemiotika hatására a mai zenetudomány több olyan leíró modellt is használ, amely az úgynevezett narratív útvonal "térbeli, időbeli és modalitásbeli" tényezőit képes a régi módszereknél jóval hatásosabban megvilágítani (lásd: E. Tarasti, R. Monelle munkáit). Ujfalussy József esztétikájában a IV/4. fejezet "A sajátos zenei kép közvetlen érintkezése a tárgyi valóság elemeivel" [a) A zene mozdulatszerűsége - táncok; b) térasszociációk; c) látási asszociációk; d) hangutánzás stb.] mutatja be nagy pontossággal a viszonyulások, összehasonlítások módozatait.
Folytathatnánk a sort, de a tanulság ugyanaz marad: aki az Ujfalussy-zeneesztétikát kellően ismeri, annak számára az "új muzikológia", a "zenei jelentés nemzetközi projektje" csak új terminológiát adhat, de új konceptuális és elemzési kategóriákat aligha!
A fentiekből következik: a születésnap ürügyén kívánom, hogy Tanár úr folytassa és sikeresen fejezze be készülő Debussy-kötetét (és hogy ez a mű mihamarabb kiadóra is leljen), továbbá azt, hogy a magyar zeneműkiadás ez új, "nyitó fázisában" a fiatalok gond nélkül hozzájuthassanak a "Az esztétika alapjai és a zene" című egyetemi jegyzet kulcsfejezeteihez, és hogy ezek előbb-utóbb angol nyelven is hozzáférhetők legyenek.
Végezetül, őszintén remélem, hogy Tanár úr a mindannyiunk számára irigylésre méltó szellemi frissességével és kritikai szellemével megelőlegezi számunkra az elkövetkező korszak esztétikáját: a mai "új zenetudomány" eredményeinek felülvizsgálatát.
Boldog születésnapot és aktív éveket kívánok!

Tanítványi tisztelettel

Grabócz Márta