|
- Beszélgetésünk apropója a készülő mű, de nagy jelentőségű párizsi elismerésed
friss hírét sem kerülhetjük meg: elnyerted az Académie des Beaux Arts díját.
Ezt megelőzte már egy díjad, ugye?
- A Conservartoire-on különböző fokozatokkal lehet végezni, s én első díjjal
diplomáztam. Ami a Művészeti Akadémia díját illeti, nem tudom, kinek köszönhetem.
- Gordonkaversenyed milyen indíttatásból kezdett bontakozni?
- A Nemzeti Kulturális Alapprogram jóvoltából Debrecen város "házi zeneszerzője"
vagyok. Ezt Kedves Tamás kezdeményezte, és a szólót is ő fogja játszani
a Debreceni Konzervatórium zenekarának kíséretével. A dirigens Kováts Zoltán.
A versenymű műfajához nem először fordulok: budapesti diplomakoncertemen hangzott
el Hegedűversenyem. S hogy miért vonós hangszert állít a középpontba mindkét darab?
Hegedűtanulmányaimnak köszönhetően anyanyelvi szinten beszélem ennek az instrumentumnak
a nyelvét, s ez kihat a cselló kezelésére is. Gordonkaversenyem öt tételből fog
állni. Korábbi darabjaimban is arra törekedtem, hogy avantgárd legyek, de nem
a szó polgárpukkasztó értelmében, hanem építő módon. Ahogyan az 1960?as években
berobbant zeneszerző-nemzedék Bartókot tekintette példaképének - nem stilárisan,
hanem gondolkodásmódban -, én, számos kollégámhoz hasonlóan, példaképként tekintek
a '60-as években fiatal nemzedékre.
- Nagy létszámú zenekart foglalkoztatsz?
- Nem. Úgy szólt a felkérés, hogy a fúvósokat mellőzzem, így csupán vonóskar
és nagyon sokféle ütőhangszer alkotja az együttest.
- Az öttételesség nem hagyományos. Milyen rendet alakítasz ki a tételek között?
- Időtartamuk igencsak különbözik. Hangszerelésük is speciális: az elsőben
például csak üveghangokat használok a vonóskaron - a csellón nem -, a második
tétel pizzicato. A harmadik rövid, gyors; a negyedik lassú, a darabon belül talán
ez hordozza a legmélyebb mondanivalót. A zárótétel pedig, noha más formában, ahhoz
hasonló hangulatot kíván teremteni, amely Hegedűversenyem harmadik tételét jellemezte:
aránylag hosszú időtartamban gyors anyaggal törekszem konstruktív formát létrehozni,
ám nem oly heterogén szerkesztésben, mint az első tételben.
- Mit jelent stílusod, zeneszerzői hozzáállásod szempontjából, hogy az 1960-as
évek fiataljaihoz - édesapád nemzedékéhez - kötődsz?
- Az áll közel hozzám szemléletmódjukból, hogy hivatkoznak a múltra, de modern
eszközökkel. Nem utánozzák megelőző korok stílusát, ugyanakkor nem vágják el a
történeti köteléket. Fontos, hogy tudni lehessen, hol és mikor keletkezett egy
mű. Ezek alapvető paraméterek.
- A "hol" esetedben most mit jelent?
- Franciaországban észrevették, hogy magyar zenét írok. Idegenben az ember
fokozottan érzi a gyökereit, s én nem is küzdök ez ellen. Az utóbbi években, párizsi
tanulmányaim során nyilvánvalóan hatott rám a francia kultúra rafinált eleganciája,
nemcsak zenei tapasztalatok útján, hiszen ez kiállításaikon, sőt gasztronómiájukon
keresztül is megnyilvánul.
- Miből azonosíthatják magyarként zenédet a franciák? A deklamációjából?
- Ott is értékelik, ha egyéni hangra talál az ember.
- A párizsi zenei élet nem beolvasztó, hanem tágra nyíló, az idegent befogadó?
- Érdekli őket, ami kívülről jön, s nem negatív felhanggal jegyzik meg, ha
mondjuk épp magyaros elemet fedeznek föl.
- A francia orientációjú magyar zeneszerzők általában a gall zene hangszínvilágát
szokták kiemelni. Rád is hatott ez?
- Igen. Igénylem a színeket, mert az emóciók kifejezésére nagyon alkalmasak.
- Hegedűn szerzett tapasztalataid minden vonós instrumentumon segítik hangszerelő
munkádat?
- Mondhatjuk, hogy a vonósokon ugyanolyan anyanyelvi szinten tájékozódom,
mint a zongorán. De tudom, minden apparátuson, így vokális zenében és fúvósokon
is gyakorlatot kell szereznem (erre törekedtem eddig is): közeli terveimben egy
fúvósegyüttest foglalkoztató többtételes darab és egy orgonamű szerepel.
- S a Csellóverseny ütőskarában uralkodóak lesznek-e a dallamjátszó hangszerek?
- Nagy szerepet kapnak, de természetesen a nem határozott hangmagasságúak
is.
- A Hegedűverseny óta jelentősen változott a stílusod, zenei gondolkodásod?
- Vigyázok, hogy ne ismételjem magam. A két mű formavilága különböző, harmóniarendszerük
azonban kapcsolatban áll egymással, miként Vonósnégyesemmel és Apollinaire-darabommal
is. Másként, de ez a rend érvényesül a Nemzetközi Kodály Társaság megrendelésére
készült, Blake és Shelley szövegeire írt kórusomban is.
- Értem, hogy nem akarod magad ismételni, de valamiből mégis összeáll a stílus
- Bartók vagy épp édesapád sem szándékosan ismételte magát, mégis ott vannak a
műveiket összekötő azonos jegyek.
- Számomra pillanatnyilag a harmóniai megoldások keresése jelenti a legizgalmasabb
intellektuális kalandot. A zeneszerzőnek időről időre kritikusan kell szemlélnie
korábbi kompozícióit, de úgy vélem, nem javítgatnia kell az elkészülteket, hanem
új művekben kell látensen korrigálnia az előbbiek fogyatékosságait.
- Hogyan kezeled a Gordonkaverseny szólóhangszerét: virtuóz szerepet szánsz
neki, vagy mélyebben beépíted a szimfonikus szövetbe?
- Az ötödik tételben van mit játszania a csellónak... A negyedik inkább kamarazenei
szerkesztésű. Sok oldaláról törekedtem megmutatni a hangszert: megszólaltat dallamot,
illetve virtuóz figurációkat egyaránt, s ezeket különböző megvilágításba helyeztem.
|
