|
A rendszerváltozást követő években privatizálták a Zeneműkiadót
- új helyzetében a magyar zenei könyvkiadás addigi legjelentősebb műhelye mindenekelőtt
kották előállítását és terjesztését tekintette további feladatának. Megszűnt
a Gondolat Könyvkiadó, létszámot csökkentett és profilt váltott az a további
egy-két szellemi műhely is (köztük a Corvina), mely korábban kisebb-nagyobb
mértékben foglalkozott a hazai zenei könyvkiadás ügyének ápolásával. A tetszhalál
évei következtek: közel egy évtized, melynek során a magyar zenekedvelőknek
a szakmunkákat éppúgy nélkülözniük kellett, mint a népszerű ismeretterjesztő
kiadványokat. Az utóbbi időben azonban mintha változna a helyzet: egyre-másra
bukkannak fel olyan vállalkozó szellemű (régi és új, kisebb és nagyobb) kiadók,
melyek - egyebek mellett - zenei könyvek megjelentetése iránt is érdeklődést
mutatnak. Feltámadt a hazai zenei könyvkiadás? Vagy tévednénk, s korai az optimizmus?
Riporterünktől azt kértük, járjon utána a dolognak - az Olvasót pedig arra biztatjuk,
kétrészes kiadói körképünkből maga vonja le a következtetést.
Osiris Kiadó - Berényi Gábor
- Mióta adnak ki zenei tárgyú könyveket?
- Nemrég jelent meg Szabolcsi Bence Zsidó kultúra és zenetörténet című
gyűjteménye, de régóta foglalkoztat bennünket a zenei könyvek témaköre, és vannak
terveink is.
- Mi az oka, hogy ez foglalkoztatja önöket?
- Véleményünk szerint zenei könyvekre szükség volna, igény is van rájuk,
ám a zenei könyvkiadás az ismert körülmények következtében szinte összeomlott
Magyarországon. Különböző kiadóknál főként népszerű életrajzi könyvek jelennek
meg a zene területén, esetleg populáris vagy kevésbé populáris kézikönyvek,
de szisztematikus zenei könyvkiadásról nemigen lehet beszélni. Mi nem vagyunk,
és nem is kívánunk zenei szakkönyvkiadó lenni, de úgy gondoljuk, hogy az Osiris
elsősorban társadalom- és humántudományi profiljába belefér a zenei könyvkiadásnak
egy olyan szeglete, melyet a zenei élet, zene és társadalom kapcsolatát feszegető
kiadványok fémjeleznek.
- Mik a terveik?
- Pernye András 25 éven át írt zenekritikáinak válogatását készülünk kiadni.
Pernye-művek utoljára a '80-as évek elején jelentek meg. Annak idején a Zeneműkiadónál
elindult egy sorozat Pernye András műveiből, de aztán leállt. A hangversenykritikák
köztudottan a Magyar Nemzetben jelentek meg 1959 és 1974 között. Egyik-másik
különböző tanulmánykötetekbe is bekerült, de ezekből korántsem derül ki, mennyire
gazdag anyag ez. Most ezek összegyűjtése és tematikus rendezése zajlik - a kötetet
jövőre, Pernye András halálának 20. évfordulójára kívánjuk megjelentetni. Megemlíthetem
egy másik, szintén 2000-ben napvilágot látó kiadványunkat is: Eősze László szerkesztésében
adjuk közre Bartók és Kodály levelezését.
- Önök szerint mekkora a kereslet a zenei tárgyú könyvek iránt? Növeli kiadójuk
presztízsét, ha ilyen könyveket adnak ki?
- A kereslet nyilvánvalóan korlátozott, de mi nem is 10-20 ezer példányban
gondolkodunk. Néhány ezer példány elkelhet a jól kiválasztott könyvekből - már
csak azért is, mert az Osirisnak elég nagy olvasótábora van, és feltételezem,
hogy akik történelmet, filozófiát és egyéb társadalomtudományi könyveket vásárolnak,
azok - amennyiben érdekes zenei tárgyú könyveket adunk ki - ezeket is meg fogják
venni. Részben talán a kiadóhoz való kötődésük miatt is, és ez korántsem baj.
- Miket terveznek még a Pernye-köteten kívül?
- Talán közhelyesen hangzik, de mindenképpen értékeket szeretnénk felmutatni.
Komolyan foglalkozunk további Szabolcsi-munkák kiadásával is. Egy Szabolcsi-összkiadást
terveztek hajdan a Zeneműkiadónál, amiből napvilágot látott ugyan néhány kötet,
de maga a sorozat elakadt. Szeretnénk ezt valamilyen módon folytatni, ha nem
lehetnek is olyan nagyratörő terveink, mint egy Szabolcsi-életműsorozat kiadása...
- Nem feltétlenül lenne rentábilis...
- Nagyon nem lenne az, pedig ha valami egy kicsit nem rentábilis,
azt még el tudjuk viselni... Nagyon szeretnénk a klasszikus zenei tanulmányait,
vagy a kisebb monográfiáit megjelentetni. Gondolok itt Beethoven- és Mozart-tanulmányaira.
De felvetődött Molnár Antal neve is. Próbálunk rávenni szakembereket, hogy írjanak.
Azokat a magyar muzikológusokat keressük, akik hajlandók arra, hogy ne nagyon
speciális zenei területekről írjanak, hiszen - mint mondtam - mi nem zenei szakkönyveket
akarunk kiadni, hanem a zenei ismeretterjesztés területén próbálunk mozogni
- természetesen az Osiristől korábban megszokott színvonalon. Meg kell találni
azokat a szerzőket, akik hajlandók népszerű tudományos könyveket írni. Természetesen
szétnézünk a külföldön megjelent könyvek között is: mit jelentethetnénk meg
fordításban? A Cambridge University Pressnek van például egy olyan sorozata,
amely nem zeneszerzőkről, hanem művekről közöl kis könyveket. Az egész sorozatot
bekértük tőlük, mert szerintünk érdemes magyarul kiadni, vagy valamilyen módon
felhasználni az ötletet. Két olyan terület van, amelyet az eddigieknél hangsúlyosabban
szeretnénk szerepeltetni programunkban, az egyik a zene, a másik a képzőművészet.
De, mint mondtam, még az út elején járunk.
- Gondolom, a kiadó megerősödését is jelzi, hogy eddig szűz területeket próbál
elfoglalni.
- Mindenképpen, de ebben az esetben a személyes vonzalom is számít. Hogy
mást ne említsek, a kiadó igazgatója is amatőr muzsikus, magam is lemezgyűjtő
vagyok. Mindenképpen szeretnénk belevágni. S mivel a magyar piac elég kicsi,
felvetődött annak a lehetősége is, hogy más kiadókkal működjünk együtt.
Kávé Kiadó - Nyíri András
- Mióta működik a Kávé Kiadó?
- 1996. október elseje óta - tehát három éve.
- Milyen könyvek kiadásával foglalkoznak?
- Afrikai szépirodalommal kezdtük, egy ismerősöm ugyanis, aki több évet
töltött Afrikában, beleszeretett a témába - innen a kiadó neve is. De hadd beszéljek
inkább egyes szám első személyben, hiszen a kezdeteket követően másfél esztendeig
egyedül vittem a kiadó ügyeit: a szerzőkkel való tárgyalástól a könyvek eladásáig
mindent egyedül csináltam. Másfél évnek kellett eltelnie, míg lehetőségem adódott
arra, hogy valakit fölvegyek.
- Mikor publikálta az első zenei tárgyú könyvet?
- Modeszt Muszorgszkij Levelek, dokumentumok, emlékezések címmel
adtam ki 1997-ben. Ez örökség. T-Twins kiadói korszakomban - ahol tördelőszerkesztőként
dolgoztam - kezdtem el foglalkozni a könyvvel. A kötet félig volt készen, de
korábban annyi munkát fektettem bele, hogy úgy éreztem, ezt nem szabad abbahagyni.
- Megérte kiadni?
- Két rövid szóval válaszolhatok: nem és igen.
- Gondolom, anyagilag nem érte meg...
- Anyagilag nem - de ha beleszámítjuk azt, hogy ezeket a könyveket általában
támogatással kezdjük el és fejezzük be (ami lehet a negyede, fele egy könyv
kiadási költségeinek), akkor nem annyira drámai a helyzet.
- Zenei tárgyú könyvekre könnyebb támogatást kapni, mint másra?
- Néha igen.
- Ez minek köszönhető?
- Talán annak, hogy az elmúlt tíz év polarizálta a kiadók tevékenységét,
de senki nem vállalta fel a Zeneműkiadó örökségét. Valószínűleg én sem adtam
volna ki zenei tárgyú könyvet soha, ha a Muszorgszkij-kötetet nem sodorja az
utamba a véletlen.
- Tud valamit arról, hogy a zenei szakma hogyan fogadta a könyvet?
- Akik Muszorgszkijt szeretik, nagyon örültek a könyvnek, aki a szerzőpárost:
Bojti Jánost és Papp Mártát ismeri, szintén nagyon örült, de a kiadó nem kapott
komoly, érdemi visszajelzést.
- Akkor hogyan született a következő kötet? - Végül is ennyiben számított az
első könyv, mert az újabbak alkotói: Lax Éva és Kárpáti János ennek nyomán kerestek
meg kézirataikkal. Pontosabban Bojti János hozott össze mindkettőjükkel. Azonnal
igent mondtam. Lax Éva Monteverdi-könyvének (Claudio Monteverdi: Levelek,
elméleti írások) esetében azért, mert ennek a műnek már volt egy eredeti
olasz változata, amelyet szintén Lax Éva készített. Természetesen pályáztunk,
ahol csak lehetett. Ugyanez vonatkozott Kárpáti János kötetére is (Tánc a
mennyei barlang előtt): itt nagy szerencsénkre az OTKA is támogatást nyújtott.
Mindkét esetben 50 százalékos volt az adomány, a többit nekem kellett állnom.
- A forgalmazásban milyenek a lehetőségek?
- A hagyományos forgalmazási lehetőségek adottak. Legsikeresebben a Líra
és Lant forgalmazza ezeket a könyveket - de az igényesebb könyvesboltokban is
megtalálhatók.
- Tervezi-e még zenei könyv kiadását?
- Nem. Illetve: van elképzelésem egy kötetről, de még nem tudom, hogyan
lehet megoldani. Nem arról van szó, hogy én nem akarok ilyen könyvet megjelentetni.
Ha bárki megkeres egy könyvtervvel, kézirattal, nem zárkózom el. Nekem magamnak
azonban nem törekvésem, hogy zenei könyvet adjak ki. Ha valaki méltó művel jelentkezik,
mindent elkövetek annak érdekében, hogy sikerüljön megteremteni a kiadás feltételeit.
Európa Kiadó - Osztovits Levente
- Mi vezette önöket arra, hogy zenei témájú könyveket is kiadjanak?
- Az Európa szépirodalmi könyvkiadó, tehát elsősorban olyan könyvek kiadására
törekszik, amelyekben az irodalom és a zene szoros kapcsolatban állnak. Ez lehet
életrajzi regény, de lehet olyan is, mint szerintem legnagyobb vállalkozásunk:
H. C. Schonberg A nagy zeneszerzők élete című munkája. Ez a világhírű
mű most jelent meg először magyarul. Fő érdeme, hogy nem a szakmához szól, hanem
az érdeklődő olvasóhoz, aki 20-30 oldalon briliáns arcképet kap - mondjuk Händelről
vagy Bartók Béláról. Olvasmányos, közérthető, élvezetes munka. Schonberg a New
York Times vezető zenekritikusa volt évtizedeken át.
- Hány példányban adták ki ezt a könyvet?
- 7000 példányban, ami manapság rendkívüli. Ettől számítjuk, hogy zenei
tárgyú könyveket jelentetünk meg - bár az Európa történetében előfordult már
korábban is ilyesmi. Az újabbak közül szeretném kiemelni Csáky Móric Az operett
ideológiája című könyvét. Moritz von Csáky Grazban tanító akadémikus, aki
először foglalta össze, mit jelent a bécsi operett. Könyve szociológiai-társadalomtudományi
oldalról közelít, s nagyon jó zenei elemzéseket is tartalmaz. Még egyszer szeretném
hangsúlyozni: mi nem zenetudománnyal foglalkozunk, hanem a zenével érintkező
művek felé fordulunk. Ilyen Peter Härtling két nagyszerű regénye is, a Schumann
árnyéka és a Schubert. Härtling a háború utáni német irodalom egyik legkiválóbb
regényírója. Böll generációjához tartozik, és élete második alkotó szakaszában
fordult a zenetörténet nagyjai felé. Ezek modern regények, de zenei életrajzok
is.
- Ez tendencia mostanában az Európánál?
- Azt kell válaszolnom, hogy a dolog esetleges, de mikor felgyülemlik néhány
ilyen könyv, mi nem zárkózunk el a kiadásától. Nem fogunk visszakozni erről
a területről, ha arra érdemes műveket találunk. Chopin halálának most van a
150. évfordulója, és ennek alkalmából karácsonyra megjelentetjük Tad Szulc könyvét
Chopin Párizsban címmel. Szulc lengyel származású, Amerikában élő újságíró
és kritikus, neves életrajzíró, akit II. János Pál pápáról írt életrajzi könyve
tett híressé. Nem zenetudós, viszont nemcsak Chopin élete után nyomozott, hanem
a Chopin-zene titkai után is. Könyve elragadó olvasmány. Egy másik könyv, amelynek
kiadását tervezzük, Norman Lebrecht Művészek és menedzserek, avagy requiem
a komolyzenéért című műve. Végigkíséri azt a folyamatot, melynek során az
előadóművész egyre inkább az impresszáriók, később a menedzserek, még később
a hatalmas konglomerátumok, hangversenyrendező cégek tárgya, sőt rabja lesz.
Amikor a zene már arról szól, hogy kit mennyiért lehet eladni, és a zenei nagyság
lényegében dollárban mérhető. Hallatlanul izgalmas munka. Lebrecht egy másik
könyvét is lekötöttük, ami a karmesterség kialakulásának történetét meséli el,
Maestro-mítosz címmel. Szívesen megemlítem még, hogy 2000-ben Mérleg
sorozatunkban megjelenik Norbert Elias alapműve, a Mozart avagy egy zseni
szociológiája. Jövő év karácsonyára pedig - reményeink szerint - napvilágot
lát Otto Friedrich tollából egy pompás könyv a század egyik legendás zenészéről,
Glenn Gouldról.
Mágus Kiadó - Tóth Emőke
- Mióta működik a Mágus Kiadó?
- 1989 óta: éppen most vagyunk tízévesek. Eredetileg nem zeneműkiadóként
indultunk, de egyre inkább úgy tűnik, hogy azzá váltunk. Csak egy-két ilyen
témájú könyvet terveztünk, most azonban azt tapasztaljuk, hogy mi jelentetjük
meg e témakörben a legtöbb kötetet, eddig 28-at.
- Mikor jelentkeztek először zenei témával?
- 1995-ben, a Bartók-évben, Kovács Sándor Bartók-kötetével.
- Addig egyáltalán nem adtak ki zenei tárgyú munkát?
- Nem. A '90-es évek elején a gyermekkönyv- és tankönyvkiadás volt a fő
profilunk. Könyveink, illetve a megjelent művek e téren is elismerésben részesültek
(Andersen-diploma, a Szép Könyv-verseny díja, Legjobb oktatási segédlet, MÁS-KÉP-díj).
A zeneművészet nem állt tőlünk távol, hiszen tankönyvkiadóként az iskolákat
irodalmi és művészeti kiadványokkal láttuk el. Tulajdonképpen az első Bartók-kötetnek
köszönhető, hogy a zene területére csábultunk. Egy angol kiadónál láttunk egy
sorozatot, és nekik készítettük az első zenei könyvet. Azt kértük tőlük, hogy
a magyar zeneszerzőkről szóló könyveket mi írathassuk meg, hiszen az ilyen kiadványokhoz
szükséges bő képanyag hozzáférhetősége mellett a szerzők avatott kutatóit tudjuk
idehaza felkérni, és talán az őket körülvevő miliőt is egy magyar szerző tudja
a legjobban bemutatni. Azóta ők befejezték, mi pedig folytatjuk.
- Könnyű volt az angol igényeknek megfelelni?
- Azt hittük, olyan ismeretterjesztő könyveket készítünk, amilyeneket csak
kívánnak. Ez azonban elhamarkodott kijelentésnek tűnt. Elsősorban azért, mert
külföldön a képes ismeretterjesztő könyveket tanárok vagy kiadói emberek írják,
akik elsősorban az olvasóközönségre figyelnek, a látványt tartják szem előtt,
a szakmai ismeretek másodlagosak. A Mágus Kiadó úgy akart látványos könyveket
készíteni, hogy a képek ne csak mutatóssá tegyék a kiadványokat, hanem a szöveghez
kapcsolódva jelentést is hordozzanak; s ugyanakkor a régi magyar ismeretterjesztő
hagyományokat felelevenítve zenetudósokat kért fel a kötetek megírására. Kiderült:
a mai magyar zenetudósok számára az igényes ismeretterjesztő könyvek írása nehéz
műfaj. Ennek ellenére minden könyvünket a szakma neves képviselői írják.
- Ezek szerint az ismeretterjesztés külön tudomány?
- Igen. Aki nem próbálta, nem is tudja, milyen nehéz műfaj. De aztán megtaláltuk
azokat a szerzőket, akik kiválóan értik, hogyan lehet szakmailag igaz, igényes
és mégis olvasmányos, a zenei szakértelemmel nem rendelkezők érdeklődését is
felkeltő könyveket írni. Ebben a nehéz munkában Kovács Sándor járt az élen,
aki azóta hasonló könyvek rutinos írója és szerkesztője lett.
- Ez a Bartók-könyv A világ legnagyobb zeneszerzői sorozat keretében
jelent meg.
- Azóta kiadtuk Breuer János Kodályról szóló munkáját is, és tervezzük a
Liszt-kötet kiadását is. A Kodály-könyv egyszerre jelent meg angolul és magyarul,
és az a célunk, hogy a világban minél többfelé terjesszük.
- Tudatos kiadói cél a magyar nyelvű mellett az angol változat?
- E műfajban mi nem venni szeretnénk kész könyveket, hanem eladni.
Külföldön sok olyan kiadványsorozat van, mint A világ legnagyobb zeneszerzői,
ugyanakkor a forgalomban levő hasonló sorozatokból vagy összefoglaló kötetekből
szinte mindig hiányoznak a magyar szerzők. Bartók és Kodály, illetve Liszt zenéjét
a világ hangversenytermeiben gyakran játsszák, lemezeik kelendőek, mégis keveset
tudnak róluk külföldön. Mi ezt a hiányt akarjuk pótolni az angol kiadással.
Sőt nemcsak legnagyobb zeneszerzőinket akarjuk megismertetni a világgal, ezért
indítottunk egy másik sorozatot Magyar Zeneszerzők címmel, amelyet szintén
megjelentetünk angolul is.
- A Magyar zeneszerzők-sorozat kötetei, úgy látom, a szűkebb szakmához
szólnak.
- A Zenetudományi Intézet munkatársai kezdték a füzetsorozatot Berlász Melinda
sorozatszerkesztő irányításával. Tudományos munkák ezek, rövid életrajzzal,
a pályakép bemutatásával, a legfontosabb művek elemzésével, amelyet hasznosan
egészít ki a műjegyzék, a bibliográfia és a diszkográfia. Ezeket a füzeteket
itthon és külföldön is használni tudja a szakma, ugyanakkor az érdeklődő kívülállók
számára is érdekes lehet a magyar zenetörténet vagy a jelen egy-egy alkotója.
Eddig a Hubay Jenőről (Gombos László), Kósa Györgyről (Dalos Anna),
Kurtág Györgyről (Halász Péter), Szőllősy Andrásról (Kárpáti János),
Istvánffy Benedekről (Farkas Zoltán), és a Lavotta Jánosról (Domokos
Mária) szóló kötetek jelentek meg. A szakemberek szűkebb körén túl a zeneiskolák,
zenét tanuló fiatalok figyelmébe ajánljuk e sorozatot, hiszen a legtöbb alkotótól
a növendékek is játszanak egy-két darabot, s e könyvek forgatása megkönnyítheti
a művek előadását. Szégyennek tartom, hogy számos kiváló zeneszerzőnkről máig
nem készült monográfia. Azt hiszem, meg kell teremteni a lehetőséget ahhoz,
hogy ha valaki érdeklődik a téma iránt, találjon hozzá irodalmat. A hangversenyjegyek
áraihoz képest e sorozat füzetei olcsók, s néhány esetben tapasztaltuk, hogy
szívesen vásárolta a közönség a műsorban hallott zenemű szerzőjéről kapható
füzetet. De csak néhány estben, mert a zenei rendezvények szervezői ódzkodnak
attól, hogy könyvek, füzetek eladásával foglalkozzanak. Jó, ha megengedik, hogy
a kiadó áruljon a hangverseny szünetében. Ez a magyar zenei könyvterjesztés
egyik problémája.
- Az angol változatot hol terjesztik?
- Az angol nyelvű kötetekre - melyeket angol szakemberek fordítanak és szerkesztenek
- szeretném azoknak a muzsikusoknak (zenekaroknak, kórusoknak) a figyelmét felhívni,
akik külföldön lépnek fel. Ha világjárásuk során magyar zeneszerzőtől énekelnek,
játszanak, a szerzőről szóló könyv angol nyelvű változatának ottani terjesztésével
nemcsak a kiadónak segítenek, de saját fellépésük friss élményét is meg tudják
hosszabbítani e könyvek által. De a külföldi tudományos műhelyekre, zenészekre
és könyvtárakra gondoltunk elsősorban e könyvek terjesztésénél. Most folyik
a piackutatás, keressük a zenei terjesztőket, egyetemeket, főiskolákat, ahol
zenét tanítanak. A magyar zenének külföldön értéke van, az export megszervezése
azonban sziszifuszi munkát jelent, és természetesen ráfizetéses. Jelenleg a
magyar állam a szellemi exportot nem támogatja. Azt intézze mindenki maga. Úgy
gondolom, országos érdek, hogy a magyar szellemi értékeket a világ minél több
pontján bemutassuk, népszerűsítsük, hiszen ez javíthatja az ország képét. Frankfurtban
is tapasztaltuk: mindenki eladni akar. Ma már nem olyan csekélyek az itthoni
előállítási költségek sem. Minden nyugat-európai cég - és nagyon sok magyar
is - Távol-Keleten nyomtatja a könyveit, mert ott szállítással és minden egyébbel
együtt is olcsóbb. A nyomdaipart sikerült föltornáznunk a nyugat-európai árakra,
és akkor a többi költséget még nem is említettem. Végeredményben nyugaton kicsit
drágábban lehet eladni a könyveket, viszont ahhoz, hogy kijusson az ember, kemény
árat kell fizetnie.
- Latin nyelvű kiadványuk is van.
- Igen, a latin zsoltársorok mutatója, a Concordantia Psalmorum,
amelyet Soós András szerkesztett. A zsoltárok kultúránk fontos kincsei, melyeknek
részletei a képzőművészeti, zenei, irodalmi alkotásokban gyakran idézetként
szerepelnek, de nehéz felismerni az idézetek eredetét. Az egyházzene berkeiben
egy ilyen zsoltármutató elnélkülözhetetlen kézikönyv. A kórusvezetőkre is gondoltunk,
amikor megjelentettük, hiszen a régi és mai művekben egyaránt sok a zsoltárutalás.
A Concordantia Psalmorumból kiderül, melyik zsoltárból valók a sorok.
Beszéltem néhány iskolai énektanárral és kórusvezetővel, akik örömmel használják
a kiadványt.
- A következő nagy sorozat...
- ... a nyolckötetes Orfeusz hangzó zenetörténet, melynek külön története
van. Az ötlet Dobszay Lászlótól származik, aki a Nemzeti Kulturális Alap Zenei
Kuratóriumának élén az első kiadás felelős kiadója is volt. Évekig harcolt az
Alapnál, hogy megjelenhessen ez a gyűjtemény, amely minden iskolásnak és művelt
embernek szól. A reprezentatív kiállítású kötetekhez kompaktlemezek tartoznak.
A hallgatott zenével kapcsolatban olvasni lehet magáról a műről, a szerzőről
és a korról is (e könyvek szerzői szintén jól ismert zenetudósok: Kovács Sándor
- aki két kötet szerzője, és a sorozat szerkesztője is egyben -, Malina János,
Farkas Zoltán, Halász Péter, Papp Márta, Dalos Anna és Szitha Tünde). A sorozat
- Dobszay László által megfogalmazott - célja, hogy a komolyzene története mindenkihez
érthető módon eljuthasson, méghozzá elsőrangú előadásban és kiállításban. Azt
pedig, hogy a sorozat mindenkihez eljuthasson, a hivatalos tankönyvvé nyilvánítás
és a magunkra vállalt második kiadás teszi lehetővé. Az Orfeusz-sorozat decembertől
már - kedvezményesen - megrendelhető lesz a Mágus Kiadónál, hiszen könyvárusi
forgalomba nem kerül.
- Az utolsó könyv, amit magával hozott, Leopold Mozart Hegedűiskola című
alkotása.
- Székely András fordította le ezt a közel két és fél évszázada született
művet, melyet a szakma nagy örömmel üdvözölt, s melynek sikere bizonyította,
hogy az ilyen jellegű alapművek magyar nyelvű kiadására szükség van. Ezért is
szeretnénk a következő évben megjelentetni Quantz Fuvolaiskoláját, illetve
később Carl Philipp Emanuel Bach zongorajátékról szóló alapvető művét.
- Ez nagyon komoly termés, annak ellenére, hogy véletlenül kezdtek zenei
könyveket kiadni. Most már folyamatosan foglalkoznak zenei könyvekkel?
- Igen. Igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a zenész szakmával, és a szükséges,
fontos műveket továbbra is megpróbáljuk kiadni.
- Milyen terveik vannak még?
- Folytatni szeretnénk a Berlász Melinda által szerkesztett Magyar zeneszerzők
sorozatot, a következő kötetek Durkó Zsoltot (Gerencsér Rita), Sári
Józsefet (Farkas Zoltán), Decsényi Jánost (Halász Péter), Soproni
Józsefet (Csengery Kristóf), Gárdonyi Zoltánt (Karasszon Dezső) és
Mosonyi Mihályt (Bónis Ferenc) mutatják be. Lesz egy, a 19. századi zenéről
szóló könyvünk is, amely a kritikák tükrében mutatja be a korabeli operajátszás
és zenei élet fejlődését.
Corvina Kiadó - Aczél Ferenc
- Mióta dolgozik a szakmában?
- 44 éve.
- Akkor sok változást megért már.
- A Corvina teljes múltját ismerem, hiszen a kiadó 1955. január elsején
alakult, és én '56 nyarán léptem be. Azóta folyamatosan itt dolgozom. A Corvina
annak idején idegen nyelvű könyvkiadóként indult, és ez döntően befolyásolta
zenei könyvkiadásunkat is. A kiindulópont az volt - ezt még Rákosiék találták
ki -, hogy legyen "országpropaganda": jelentessük meg idegen nyelven is a legérdekesebb
irodalmi és művészeti könyveket.
- Úgy hallottam, ma ezt egyáltalán nem támogatják.
- A támogatás szinte a semmivel egyenlő. Nem vágyom vissza a múltba, de
például volt egy külkereskedelmi vállalat, a Kultúra, amely folyamatosan kapcsolatot
tartott különböző országokkal, és mindenütt működtek képviselői a nagy könyvpiacokon.
Volt háttér. Az NDK-nak például mindent nagy mennyiségben el lehetett adni,
rajtuk keresztül pedig bejutottunk a nyugat-német, osztrák, svájci piacra is.
Én annak idején azért jöttem a Corvinába, mert itt zenei könyvekkel is foglalkoztak.
Szabolcsi Bence műve, A magyar zene története volt az egyik legelső könyvünk.
Kodály Magyar népzenéje a következő, melyhez Vargyas Lajos készített
gazdag kottaanyagot. Később Kroó György mutatta be az új magyar zenét, utána
Dobszay László zenetörténetét jelentettük meg. Megpróbáltuk bemutatni képben
és szövegben a legnagyobb magyar zeneszerzőket.
- A mai kereslet kisebb?
- Sokkal kisebb, mondhatni minimális. Egyszerűen nem jutnak el a könyvek
külföldre. De a zenei könyvek piaca mindenütt a világon szűk. Hajdanvolt képviseleteinkkel
szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. Régen az itthoni előállítási költségek
is jóval alacsonyabbak voltak, ráadásul támogatást kaptunk, akár az összes többi
állami kiadó. Ez tette lehetővé, hogy aláígérjünk a kinti árnak, tehát a külföldi
partnernek is megérte: igényes könyvekhez juthatott, olcsón. Nem túl sok példányban
ugyan, de el tudta adni. A zeneszerzőkkel kapcsolatos könyveket sorozatban adtuk
ki. Mi jelentettünk meg először Bakfark Bálintról könyvet - németül és angolul,
és utánunk a Zeneműkiadó magyarul. Lisztről és Bartókról is sok könyvet adtunk
ki. Szabolcsi Bence Bartók élete és munkássága című alapkönyve nálunk
látott napvilágot németül, angolul és franciául. Lendvai Ernő sok vihart kavart
tanulmánya is ebben a sorozatban kapott helyet először. Kiegészítették ezeket
a könyveket Bartók levelei: a kötetet Demény János állította össze. Kodállyal
is sokat foglalkoztunk, de általános zenei könyveket is megjelentettünk, például
Szabolcsi Bencétől A melódia történetét, Gát Józseftől A zongorajáték
technikáját, és a zenepedagógiai könyvek is külön csoportot alkottak. Ezek
közül kiemelkedik a Sándor Frigyes által szerkesztett Zenei nevelés Magyarországon.
Akkor még nem volt kötelező utálni Kodály tanítási elveit - óriási sikert arattunk
ezzel a könyvvel. Büszke vagyok rá, hogy küldtünk egy példányt Yehudi Menuhinnak,
aki válaszában kifejtette, hogy a kiadványt mérföldkőnek tartja a zenepedagógiában.
Később szervezett is egy konferenciát, meghívta Sándor Frici bácsit, és e könyvről
folyt a többnapos diskurzus. Kiadtuk a könyvet angolul, franciául és németül,
még spanyolul is. Ennyit a múltról. Azóta az állami kiadóból magáncég lett,
teljesen megváltozott a profilunk. Évente egy-két zenei könyvet adunk ki. Most
a frankfurti könyvvásár alkalmából Sárosi Bálintnak a magyar hangszeres népzenéről
szóló munkáját jelentettük meg németül.
- Milyen könyvekkel foglalkoznak?
- Nagyjából átalakultunk tankönyvkiadóvá. A rendszerváltás környékén váltottunk
mi is, az addigiakból már nem lehetett megélni.
- A tankönyvkiadás lényegében éves forgást jelent...
- Igen. Köteteink egyetemistáknak, középiskolásoknak készülnek. Nyelvkönyveket
is kiadunk, hiszen kiváló alkotóink vannak. Ebből élünk. Emellett jelenhet meg
egy-egy zenei tárgyú könyv. Most például Balázs István Középiskolás zenei lexikonát
szeretnénk megjelentetni. Jövőre még tervezünk magyarul egy nagyon szép zenei
könyvet: az egyik legjelentősebb Mozart- és Haydn-kutató, Robbins Landon professzor
Mozart életének utolsó évéről írt tanulmánykötetét. Néhány hónapja Liszt-kongresszust
rendeztek Budapesten. A legérdekesebb előadásokból könyvet kíván formálni a
Liszt Ferenc Társaság. Ha ez sikerül, és ha kapunk támogatást - mert anélkül
nem megy -, akkor mi fogjuk megjelentetni.
- Tehát a zenei könyvek kiadása ráfizetéses.
- Biztosan.
- Lehet tudni az okokat?
- Az egyik oldal az előállítás költségeinek emelkedését mutatja - velünk
is többször előfordult, hogy Szingapúrban nyomtattuk a könyveket, mert még a
nagy távolság ellenére is olcsóbb volt ott, mint itthon -, a másik az igénytelenség.
Zenei könyvet csak igen szűk réteg ért és olvas szívesen.
- Ebben zenei kultúránk szintje tükröződik?
- Inkább a zenei kulturálatlanságé.
- Ez azonban már nem könyvkiadási kérdés, ha jól sejtem.
- Nem, hiszen zenével foglalkozni ma már luxus. Teljesen jogos a visszahúzódás,
mert ez tükrözi a piaci viszonyokat.
(folytatjuk)
|